Levelek a cserkészetről

avagy: intés az „udvari történetírás” ellen

„az 1922-es második dunavecsei táborban például előadtuk „Az ember tragédiája” bevezető színét. Minden különösebb előkészület nélkül, egyetlen olvasópróbával. Felejthetetlen élmény volt, amikor a tábortűztől alulról megvilágított hatalmas fák alól innen is onnan is felhangzottak a Tragédia bevezető sorai: „Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég...” és így tovább végig az egész szín szövege. Maga Karácsony is bevallotta utólag, hogy soha a Nemzeti előadásain nem érezte azt a mély áhítatot, valósággal megrázkódást, ami ekkor elfogta.”

Balogh Edgár Gergely Ferencnek

Kolozsvár, 1976. június 7.

 

Kedves Kartársam,

érdekes könyve az 1918-21-es baranyai kérdésről, s levele most érkezett hozzám az egyetemre, a Korunk szerkesztőségébe küldték, onnan lakásomra, hiszen én most már egyik keretbe sem tartozom, nyugdíjas lévén.

Kérdéseire szívesen felelek, már amennyiben tudok. 1.) A

nemzetközi cserkészkonferencia alkalmából a prágai és a brünni magyar főiskolás cserkészek Szent György Köre (elnevezve Prága magyar emlékéről: a Kolozsvári testvérek hradzsini Szent György - szobráról) levelet küldött Baden Powell Róbert főcserkésznek, melyben a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom sérelmeit tárta fel, és közvetítést kért a Csehszlovák Cserkész Szövetség s a kisebbségi cserkészet összeegyeztetésére. A levelet 1926 nyarán a Prágán átutazó Farkas Gyula dr., berlini egyetemi tanár vette át tőlünk, s juttatta el Molnár Frigyesnek, a Magyar Cserkész Szövetség egyik - külügyi kapcsolatokat ápoló - vezetőjének. A kedvező kanderstegi határozatokról, ugyanezen az úton Baden Powell személyes leveléből értesültünk. Ez a levél - barnás levélpapíron, a lord keze írásával s természetesen aláírásával - sokáig volt birtokunkban, szövege magyar fordításban megjelent A Mi Lapunk losonci diák-és cserkészújság 1926. októberi számában (az évfolyam 141. oldalán). Később, amikor a Szent György kivált a cserkészmozgalomból, s a gombaszögi táborban (1928) önálló Sarló-mozgalmat alapított, a levelet a kölcsönös tisztelet jegyében átadtuk , aki a főiskolás cserkészmozgalmat nélkülünk, társaival együtt egy ideig folytatta. Rády régen meghalt, a levél sorsát nem ismerem.

Tudomásom szerint a kisebbségeknek kedvező kanderstegi határozatok kedvezően hatottak a csehszlovákiai magyar cserkészet alakulására s erről elég meggyőzően beszél éppen az említett A Mi Lapunk szerkesztője,

, mindenkor kiegyenlítést keresett köztünk „sarlósok" és a hagyományos cserkészet (s azon belül különféle irányzatok) között, s a mozgalom fejlődése a lap hasábjain nyomon követhető. 1932-ben a lap megszűnt, a helyét egyoldalúan a konzervatív komáromi Tábortűz vette át.

2.) Ha kimondottan nem is bizonyítható, a csehszlovákiai magyar cserkészet nemcsak a belőle kivált Sarló és regösmozgalom irányvonalán, hanem a boy-scout keretben maradó liberális vagy konzervatív ágazatban is szembeállott a fajgyűlölő, sovén, fasiszta irányzatokkal, s haladó polgári, illetve keresztény humanizmust képviselt, s csak a bécsi diktátum s Csehszlovákia feldarabolása után került a Horthy-rendszer nacionalista kormányzati vonalára, egyre inkább kiszolgáltatva a szoldateszka tiszt-nevelő militarizmusának. (Itt jegyzem meg, hogy tudomásom szerint a magyarországi cserkészmozgalmon belül is voltak különböző áramlatok, már

főcserkész-elveit sem azonosítanám Teleki Páléval, de kevésbé ismert talán a cserkészet és a népi irányzat összefüggése, például a csehszlovákiai regösmozgalom és falulátogatása, amiről folklor-professzor Debrecenben bizonyára többet tudna mondani: s pedagógiai hatása az ifjúságra szintén egy népi-demokratikus irányt jelzett, szemben a militarista-jobboldali befolyásokkal. Minderről azonban Öntől várom, könyvétől, a bővebb megvilágítást.)

3.) Arra a kérdésre, hogy miért nem tudtak demokratizálódni a cserkészmozgalmak 1945 után, nem tudok válaszolni, ha csak fel nem tételezem, hogy sokkal jobban össze voltak fűződve akár az angol „anya" mozgalommal s annak imperialista hátmögöttiségével, akár a honi elbukott rendszerekkel, semhogy folytatódhattak volna. Ami azonban a cserkészet pedagógiai újításait illeti, abból sok érték átvehető, s bizonyára sok mozzanat át is került a szocialista ifjúsági tömegmozgalmakba (próbák, honismeret, táborozás, kézügyesség).

A téma immár történeti, s örvendezek, ha akár milyen kevéssel is, előmozdíthatom tájékozódását e területen. Szívesem ismétlem ifjúkoromból a régi köszöntést: jó munkát!

Tisztelettel     

Kolozsvár, 1976.június 7.

 

Aláírt, kézírásos levél.

  

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők