Cseppkő mint propaganda-eszköz Aggteleken

1950-ben a Népművelési Minisztériumban az aggteleki–jósvafői cseppkőbarlangot a babonák elleni küzdelem egyik fontos támaszának látták. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek – jelen esetben a barlangi túra vezetőinek – hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

Bevezetés 

1948-ban új korszak kezdődött el Magyarország életében, ez teljes politikai, gazdasági és társadalmi változást hozott, amellyel párhuzamosan elindult a kulturális élet átalakítása is. A Rákosi-korszakban Magyarországon a kultúra a politikai élet kiszolgálójává degradálódott. A művelődés színtereit, módszereit, eszközeit és alkalmait a politikai élet irányítói határozták meg. Kultúrforradalmat hirdettek, amely nem volt más, mint a fennálló rendszer alapjait biztosító pillérek egyike. Felülről szervezett és irányított, jól behatárolt programként jelent meg az iskolán kívüli népnevelés egész rendszere. Ezeknek az ideológiai elveknek iskolán kívüli terjesztését segítette az 1949. évi XV. törvény, amely létrehozta a Népművelési Minisztériumot. E döntéssel elindult a népművelés intézményrendszerének országos szintű irányítása és megszervezése. A Népművelési Minisztérium a művelődés szinte minden részét felügyelte: az irodalmi életet, a képző- és iparművészetet, a zene és tánc területét, a könyvtárakat, a színházakat, a mozikat stb. Meghatározta a művelődés irányvonalát, amelynek természetesen a politikai elvárások adtak keretet. Ideológiai szempontból a marxi materialista elmélet lett a kiindulópont. Emellett a művelődési intézményeknek mindig a gazdasági és politikai élet sikereit kellett propagálniuk. Társadalmi szempontból pozitív példaként a dolgozó paraszt- és munkásember jelent meg, ellenpólusaként, negatív példaként a klérus és a kulák.

A népművelés egyik fontos feladata lett a természettudományos ismeretek minél szélesebb körű terjesztése, elsősorban a vallásosság háttérbe szorítása érdekében. Ezt szolgálták a Szabad Föld Téli Esték és a Szabad Föld Vasárnapok ismeretterjesztő előadásai, a természettudományos szakkörök működései, a különböző alapismereti tanfolyamok tananyagai, természettudományos filmek és diafilmek kockái; és így rátaláltak az Aggteleki Cseppkőbarlangban meglévő lehetőségekre.

Az Aggteleki Cseppkőbarlang Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere, a barlang sziklacsarnokai, hatalmas cseppkövei a természet többszázezer éves (magát a barlangot másfél-két millió évesre becsülik a szakemberek) munkájának az eredményeként jöttek létre. A víz, az erózió és a korrózió folyamatos együtthatásának jelentkezését a természettudományos ismeretek bővítésére mindig is használták, de 1950-ben ettől többet véltek benne felfedezni, így a Népművelési Minisztérium „természettudományos propaganda szempontjából megtekintette az aggteleki-jósvafői cseppkőbarlangot". Nemcsak a földfelszín állandó átalakulásának bizonyítására, a különleges állat- és növényvilág bemutatására gondoltak a cseppkőbarlanggal kapcsolatban, hanem a babonák leküzdésének egyik fontos támaszát látták benne. Javaslatot dolgoztak ki a barlang természettudományos propagandaközponttá való kiépítésére, a megfelelő káderek - jelen esetben a barlangi túra vezetőinek - hiányos dialektikus materialista ismereteinek bővítésére, képzésére, a Barlangmúzeum felállítására, a kisvasút megépítésére, illetve a környék modernizálására.

A közzétett dokumentumok a propagandamunka elindulását mutatják be. Az első dokumentum az általános tudnivalókat ismerteti a cseppkőbarlanggal kapcsolatban, kiemelve rendkívüli természeti adottságát, amellyel a természettudományos propagandát erősíthetik. A következő irat a barlang cseppköveinek elnevezését megváltoztató bizottság munkájának eredményét mutatja be. A bizottság a korábbi, a görög-római mitológiából (pl. Jupiter trónja), a vallás területéről (pl. Paradicsom), vagy a történeti múltból (pl. Nagy Sándor) vett figurák elnevezéseit, a mese (pl. Csipkevár), a népies motívumok (Matyórojt), és a kor ideológiájába teljességgel passzoló (pl. Szabadság) elnevezésekkel váltotta fel. A harmadik dokumentum az Aggteleki Cseppkőbarlang természettudományos propaganda-központtá alakításának konkrét javaslatait tartalmazza röviden.

A negyedik - talán mondhatni, hogy a legérdekesebb - dokumentum a barlangot bemutató idegenvezetők számára készült pontos szöveganyagot teszi közzé. Ez - aKalauz barlangvezetők részére - csak töredékesen maradt fent, de a kor szellemiségének pontosabb megértéséhez feltétlen szükséges megjelentetni. Az utolsó dokumentum a barlang és hozzátartozó turistaszálló szabályzatának tervezete, ebben szintén nagy hangsúlyt helyeztek e természeti képződmény népművelésben betöltött szerepének kiemelésére.

A dokumentumokat szöveghűen közöljük a helyesírási hibák kijavításával; az értelmetlen mondatok után [!] jelölést használtunk, a rövidítéseket szögletes zárójelben oldottuk fel.

Ezen a napon történt szeptember 22.

1980

Az Irán és Irak közötti határháború országos háborúvá fajul.

1992

Az ENSZ kizárja Jugoszláviát a boszniai eseményekben vállalt szerepe miatt.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők