Egy hamis igazolvány nyomában

„Adonyi zászlóalj parancsnokság a nemzeti hadsereg kötelékében nincsen. F l o r e n c z György vallomása szerint őt az Ébredő Magyarok Egyesülete küldte ki agitációs célból; szerinte az Ébredő Magyarok Egyesülete legtöbb tagjainak van ilyen igazolványa. Alárendelt katonai hatóságokat utasítottam, hogy azon katonai egyenruhában megjelenő egyéneket, kiknél ilyen igazolványt találnak, a polgári hatóságoknak adják át, s magát az igazolványt pedig az illetőktől kobozzák el."

Bevezető

Az 1918-1919-es összeomlás idején és „forradalmak korában" pillanatok alatt omlott össze a korábban szinte állandónak gondolt közigazgatás. Pillanatok alatt jöttek létre újabb szervezetek, és neveztek át szinte mindent.

Szintén az 1919-1920-as esztendők szülték meg a két világháború között működött különböző (szélső)jobboldali társaságok döntő többségét is. Ezek között voltak teljesen nyíltan működőek, mint például a Magyar Országos Véderő Egyletet, vagy a Csaba, Turul, Werbőczy egyesületek, ugyanakkor a titkosan működő Etelközi Szövetséget (EX) is 1918-1919-ben hozták létre.

Ugyancsak ebben az időszakban, 1918 őszén kezdték el szervezni az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) néven ismert, eredendően bajtársi társaságot is. Érdemes megjegyezni, hogy a korszakban az „ébredő" szó már önmagában is kifejezte a szélsőjobboldali mozgalmakkal és eszmékkel való szimpatizálást. Bár az ÉME alakuló közgyűlését 1919. január 6-án tartotta,

csak 1924-ben hagyták jóvá 138.878/1924 VIII. BM .

Ezen szervezetek tevékenységei azonban messze túlmutattak a „szimpla" bajtársi egyesületek keretein: nem csak összejártak a tagok, és előadásokat hallgattak vagy „közgyűltek." Önmeghatározásuk eszmei jegyei mellett a külsőségekben vagy éppen a kitűzőkben és a különféle tagkönyvekben, igazolványokban is tetten érhetjük ezeket a szervezeteket. Nyilvánvaló, hogy azokban a zavaros időszakban egy-egy igazolvány túlmutatott, de legalábbis túlmutathatott valós szerepén és értékén, pláne ha felmutatása megfelelő fellépéssel és hangnemmel társult.

Ezek a szervezetek ugyanis nem pusztán befolyásolni és irányítani akarták a politikai folyamatokat. Feladatuknak tekintették, hogy napi szinten, az utcán, a kávéházakban, az egyetemeken vagy bármilyen más nyilvános helyen érvényt szerezzenek elképzeléseiknek. Ezek közül a legfontosabb a magyar faj védelme és előtérbe helyezése volt, ami a gyakorlatban nem csak egymás támogatását jelentette, hanem a magyarországi zsidóság ki-, illetve visszaszorítását az élet szinte valamennyi területéről. Ez az egyetemi életben például a numerus nullus (és nem a numerus clausus!) bevezetését követelték, de fizikai erővel megakadályozták azt is, hogy a zsidó származású hallgatók bemehessenek az egyetemi

. A tiszti különítményes alakulatok tagjai - akik egyben lehettek akár ÉME tagok is - számos esetben pedig kinézet alapján a nyílt utcán vagy éppen kávéházakban inzultáltak embereket. Ezen esetek közül is kiemelkedően súlyos volt az ún. két Klub kávéházi eset. Az ügybe az akkori budapesti rendőrfőkapitány belebukott, a nyomozás pedig nemcsak felderítette a tetteseket, hanem azt is megállapította, hogy valamennyien ÉME . Az eset kapcsán feltétlen hangsúlyozni kell, hogy az államrendőrség és a Honvédelmi Minisztérium (HM) T (tájékoztató) osztálya párhuzamosan nyomozott! Utóbbiak pedig mindent elkövettek, hogy ne derüljön fény az ...

Sporadikus forrásaink alapján tudjuk, hogy az EX vezetése 1922-ben kérte tagjait, hogy jelentsék a rendőrségnél

jó magyar embereket", illetve hogy az ÉME önálló hírszerző osztályt is működtetett a szervezet .

1921-1922 fordulójára azonban igazzá vált a mondás, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet." A tiszti különítmények és a különböző radikális szervezetek tevékenysége immár kínossá vált a kormány(ok) számára. A Teleki kormány még az ÉME működését is

.

Ennek ellenére a szervezetek tovább éltek, s próbálták tartani megszerzett pozícióikat. 1921. február 8-án azonban elvi döntés született az egységes kém-nemzet- és vörösvédelmi hatóság megszervezéséről, s a nyárra az is világossá vált, hogy ez a Belügyminisztérium keretein belül fog létrejönni. A HM T osztálya 1921. június 26-án átkerült a BM felügyelete alá, majd alig egy évvel később (1922. június 1.) meg is szűnt.

A helyzet fonákságát és 1921-1922-es változását remekül mutatja, hogy az amúgy is meglehetősen kaotikus igazolványhelyzetet a hamisítványok tovább bonyolították. Az alábbiakban egy, a Belügyminisztérium reservált iratai között fennmaradt forrást közlünk, amely egy meglehetősen ügyetlen hamisítvány kapcsán hívja fel a figyelmet a jelenségre. Nyilvánvaló, hogy egy nem létező alakulatra való hivatkozás, ráadásul az egyik hivatkozott tiszt neve ugyanaz, mint a település, ahol az alakulat állomásozik, önmagában is több mint furcsa lett, illetve lehetett volna egy tapasztalt tisztnek.

Ugyanakkor látszik, hogy a HM azonnal tájékoztatta az esetről a belügyminisztert, ami mutatta a két tárca normalizálódó viszonyát, s hogy immár a közös ellenségek közé tartoztak a szélsőjobboldali szélsőségesek (is).

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1946

Budakeszin megkezdődik a németek kitelepítése. A magyar kormány, a SZEB hozzájárulásával mintegy 4000 embert, a város lakosságának ötven...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő