Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A dokumentumokról 

A Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya végig fokozott figyelemmel kísérte az eseményeket, és minden lényeges momentumot igyekezett dokumentálni. Czibere Tibor művelődési miniszter iratai között jelentős mennyiségű irat maradt az utókorra (MOL XIXI9c29371988. szám alatt), akinek személyesen is megküldték a követeléseket, vagy éppen illetékes intézkedésre a más hivatalhoz érkezett beadványokat is neki küldték át. Ezen kívül Pusztai Ferenc felsőoktatásért felelős miniszterhelyettes is követte a fejleményeket, és több ügyben hivatalból intézkedett (iratai megtalálhatóak: MOL XIXI9p állag). A párthoz érkezett vagy ott keletkezett iratok az M–KS 288. fond 36/1988. csoport 2. őrzési egységében találhatóak.

 

A korabeli dokumentumok az akkor már nagymértékben használt fénymásoló-gépek és a nyomdatechnika alkalmazása miatt viszonylag nagy példányszámban terjedtek el. Többségük ráadásul meglehetősen terjedelmes, ezért egyrészt igyekeztünk a fontosabb, másrészt a rövidebb és lényegre törőbb forrásdokumentumokat közre adni kizárólag az őszi események fejleményeiről.

 

A diáksztrájkról keletkezett iratok egy része telexen keresztül érkezett, másik részük, a jelentések és a feljegyzések többsége írógéppel vagy számítógéppel (gyakran gyors iramban) készült, így gyakoriak voltak a félreütések, a betűtorlódások. Ezeket egy kivételével automatikusan javítottuk, illetve a vesszők és a hosszú „ú” és „í” betűk hiányát pótoltuk. A nagy és kis kezdőbetűk használatán, valamint a gyakori kötőjelek alkalmazásán nem változtattunk, a korabeli kiemeléseket meghagytuk.

A szövegben a korabeli egyetemek és főiskolák, valamint karaik nevét nagyon gyakran mozaikszavakkal adták meg. Ezeket a gyakorlatunktól eltérően nem a szövegben oldjuk fel szögletes zárójelek között, hanem itt soroljuk fel a rövidítéseket és a teljes, hivatalos nevüket.

 

BME = Budapesti Műszaki Egyetem

ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

JATE = József Attila Tudományegyetem (Szeged)

JPTE = Janus Pannonius Tudományegyetem (Pécs)

KLTE = Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen)

MKKE = Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

 

ÁJTK = Állam- és Jogtudományi Kar

BTK = Bölcsészettudományi Kar

TTK = Természettudományi Kar

Kulcsszavak

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők