Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A dokumentumokról 

A Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya végig fokozott figyelemmel kísérte az eseményeket, és minden lényeges momentumot igyekezett dokumentálni. Czibere Tibor művelődési miniszter iratai között jelentős mennyiségű irat maradt az utókorra (MOL XIXI9c29371988. szám alatt), akinek személyesen is megküldték a követeléseket, vagy éppen illetékes intézkedésre a más hivatalhoz érkezett beadványokat is neki küldték át. Ezen kívül Pusztai Ferenc felsőoktatásért felelős miniszterhelyettes is követte a fejleményeket, és több ügyben hivatalból intézkedett (iratai megtalálhatóak: MOL XIXI9p állag). A párthoz érkezett vagy ott keletkezett iratok az M–KS 288. fond 36/1988. csoport 2. őrzési egységében találhatóak.

 

A korabeli dokumentumok az akkor már nagymértékben használt fénymásoló-gépek és a nyomdatechnika alkalmazása miatt viszonylag nagy példányszámban terjedtek el. Többségük ráadásul meglehetősen terjedelmes, ezért egyrészt igyekeztünk a fontosabb, másrészt a rövidebb és lényegre törőbb forrásdokumentumokat közre adni kizárólag az őszi események fejleményeiről.

 

A diáksztrájkról keletkezett iratok egy része telexen keresztül érkezett, másik részük, a jelentések és a feljegyzések többsége írógéppel vagy számítógéppel (gyakran gyors iramban) készült, így gyakoriak voltak a félreütések, a betűtorlódások. Ezeket egy kivételével automatikusan javítottuk, illetve a vesszők és a hosszú „ú” és „í” betűk hiányát pótoltuk. A nagy és kis kezdőbetűk használatán, valamint a gyakori kötőjelek alkalmazásán nem változtattunk, a korabeli kiemeléseket meghagytuk.

A szövegben a korabeli egyetemek és főiskolák, valamint karaik nevét nagyon gyakran mozaikszavakkal adták meg. Ezeket a gyakorlatunktól eltérően nem a szövegben oldjuk fel szögletes zárójelek között, hanem itt soroljuk fel a rövidítéseket és a teljes, hivatalos nevüket.

 

BME = Budapesti Műszaki Egyetem

ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

JATE = József Attila Tudományegyetem (Szeged)

JPTE = Janus Pannonius Tudományegyetem (Pécs)

KLTE = Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen)

MKKE = Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

 

ÁJTK = Állam- és Jogtudományi Kar

BTK = Bölcsészettudományi Kar

TTK = Természettudományi Kar

Kulcsszavak

Ezen a napon történt május 24.

1915

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája támadás-sorozatot intéz több adriai olasz hadikikötő és ipartelep ellen, válaszul az előző esti...Tovább

1949

A Szovjetunió feloldja a berlini blokádot.

1958

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének moszkvai ülése.

1989

A szocializmus, mint társadalmi-gazdasági rendszer lekerült a XX. század napirendjéről, s legfeljebb történelmi perspektívái lehetnek. De...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők