Adalékok a Kerkai-ügyhöz, a KALOT-mozgalomhoz és Szekfű Gyula moszkvai nagyköveti tevékenységéhez

A három oldal terjedelmű jelentést Kovács Géza az Államvédelmi Hatóság főhadnagya írta a Kerkai Jenőre[1] ráállított „Márton” fedőnevű ügynök addig keletkezett beszámolóinak a felhasználásával. Ezen jelentés röviden összefoglalja a Kerkaiék által alapított mozgalom és párt – 1945 áprilisától Demokrata Néppárt – történetét, milyen kulcsszereplői voltak a tevékenységüknek, valamint azt, hogy hogyan vált illegális mozgalommá a hatalom szemében, és hogy próbálták meg teljesen felszámolni azt.

A KALOT-mozgalmat[2] Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm[3] alapították, a vezetők pedig négy pontban határozták meg a céljaikat: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!” Tulajdonképpen már e jelszavak is világosan reprezentálták, hogy miért is lehetett a mozgalom a regnáló hatalom útjában. A mozgalom célja természetesen nem merült ki ennyiben, ugyanis modus vivendit akartak kialakítani a római és az egyre inkább a kommunisták kezébe kerülő államhatalom között.[4] Azt a keleti (ortodox) egyházat kívánták partnerül megnyerni, melyet a Szovjetunió is fel akart használni a saját céljaira, és hatalmának megszilárdítására.[5]

Kerkai Jenő
Forrás: Új Ember, 1992. 29. sz. 4.
 

Nagy páter emlékirataiban olvashatjuk, hogy a KALOT-mozgalom eredeti célkitűzése nem volt más, mint egy „általános parasztmozgalom” elindítása, amelyet szociális reformok által kívántak elérni – ezzel megtéve a parasztságot a mozgalom bázisának. A nagy szociális reform alapja a parasztság számára biztosított szövetkezeti földbérlet lett volna, amely a kialakult földéhségre is egyfajta válaszlépésként kínálkozott.[6] A mozgalom, továbbá a Demokrata Néppárt e cél miatt veszélyt jelentett a kiépülő államhatalom számára is. Meglátásunk szerint ez volt az egyik fő oka annak, hogy a mozgalmat el kívánták fojtani. Túl nagy támogatóbázisuk volt már: a KALOT-nak 97 600 rendes és 150 000 pártoló tagja volt 1939-ben[7] – és ez a szám még tovább növekedett. Célkitűzéseik jelentős részét megvalósíthatónak vélték, azokkal jobb életkörülményeket kívántak teremteni a paraszti néprétegek számára. Ezen törekvések, valamint a korábban említett modus vivendi kialakítására való hajlam túlságosan veszélyes volt nemzetközi és hazai szinten is. Megállapítható tehát, hogy a KALOT a legsikeresebb hálózati katolikus hivatásrendi mozgalmak[8] egyike volt.[9]

Az ekkor moszkvai nagykövetként tevékenykedő Szekfű Gyula[10] neve is felmerült a vizsgálat során, akinek 1945 utáni tevékenysége megítéléséről viszonylag keveset olvashatunk.[11] Lázár György 1998-ban kiadott Szekfű Gyula követ és a moszkvai magyar követség jelentései (1946–1948) címen megjelent forrásgyűjteménye kiválóan összefoglalja a neves történész nagyköveti tevékenységét. Az általunk közölt vizsgálati anyag is igazolja, hogy Szekfű Gyula moszkvai nagykövetként egyrészt igen sokat tudott a kormánypárt tevékenységéről, másrészt pedig, ha kellett, akkor a háttérben mozgatta a szálakat, mint például Kerkai Jenő és a KALOT-mozgalom esetében, amelynek egyébként titkos tagja volt.

Szekfű Gyula

Szekfű Gyula moszkvai tevékenysége nem elhanyagolható tényező, akkor sem, ha az életpályáját vizsgáljuk. Főként az, hogy miként vált a Horthy-korszak ideológusából a következő rendszer kiszolgálójává, egyben haszonélvezőjévé, továbbá milyen hasonlóságokat találhatunk a két világháború közötti időszakra vonatkozó tevékenységével összefüggésben. Úgy tűnik, Szekfű Gyula tudatosan készült az „oldalváltásra”, amikor felismerte azt, hogy a Horthy-érának leáldozott. Szakmailag is egyfajta átmenekítés figyelhető meg nála. Az 1930-as években indult meg a Magyar Nemzet című napilap, melyben Szekfű tekintélyes mennyiségű cikkét publikálta. A napilap egyik fő feladatának az alkotmányosság, a demokrácia, és a német behatolási törekvésekkel szembeni harcot tekintette. Ennek a napilapnak a hasábjain jelent meg a Valahol utat vesztettünk cikksorozata is, amely már átvezet Szekfű Gyula háború utáni munkásságához. Ugyanez jelenik majd meg az 1947-ben kiadott, a Forradalom után című könyvében is.[12] Ennek a cikksorozatnak az egyik fő kérdése: mi az oka a magyarság 19–20. századi útvesztésének, a háborús helyzetnek, a középosztály szétesésének és a csőcselék fenyegető uralmának? Mi is a fő ok? Szekfű Gyula szerint az állam korlátlan hatalmának előtérbe kerülése, illetve a személyes szabadság elfojtása. Erre megoldást is kínált, ez pedig nem más, mint a szabadság megtestesítői – Eötvös József, Szalay László, Lukács Béla és Móricz Zsigmond, azaz a centralisták – által szorgalmazott szabad közösségek rendszerének létrejötte. [13]

Miután kinevezik moszkvai nagykövetté, állást foglalt a korszak demokráciájáról szóló vitájában is. Supka Géza[14] folyóiratában, a Világban jelent meg egy cikksorozata, amelyben lényegében az egyenlőségen alapuló népi demokrácia sok tekintetben jogos követelményeit elismeri, ám alapvetően a francia forradalom gironde-ja által megfogalmazott és a szabadságra építő polgári demokráciát tartja a legjobbnak. 1955-ben megjelenő utolsó történeti munkáinak egyikét fontos kiemelni, ez pedig nem más, mint Az értelmiség átállása a felszabadulás idején, melyben a két világháború közötti útvesztés, fokozatos jobbratolódás okait vizsgálja.[15]

Ezek fényében felmerül a kérdés: támadható azzal, hogy politikai pálforduláson ment keresztül? Úgy vélekedett, hogy nem az ő nézetei változtak meg, hanem az őt körülvevő világ nem tudta követni azokat a téziseket, amelyeket Három nemzedékben megfogalmazott. Meg volt győződve arról, hogy ő képviseli a magyar múlt valósásos értékeit, és magát a két világháború között mint meghurcolt független tudóst látta.[16]

Ezek ismertetése elengedhetetlen ahhoz, hogy az alábbiakban közölt jelentésrészletet kontextusában láthassuk. Egyrészt, hogy a mozgalomnak miért volt rendkívül fontos szerepe, egyáltalán miért lehetett útjában a kormányzatnak és a Szovjetuniónak. Valamint, hogy Szekfű Gyula nem csak a szovjet hadifogságba esett magyarok hazajutását intézte moszkvai nagykövetként, hanem kiszolgálta a szovjet típusú rendszert is. Amelyre, ahogyan fentebb is utaltunk rá, már akkor tudatosan készült, amikor a Horthy-korszak államrendszere felbomlóban volt.

Dokumentum

1.

Jelentés

Budapest, 1952 június 4.

Kerkai Jenő volt jezsuita pap /1904 Kerkaujfalu, anyja: Németh Teréz/ elitélt ügyében folyamatosan az ügynöki bizalmas nyomozás során Márton fedőnevű ügynöknek az alábbiakat mondotta el:

Dr. Berecz Imre budapesti ügyvéd /Kerkai sógora/ Eckhardt Tiborral[17] és a nyugatra disszidált volt politikusokkal szoros kapcsolatot tart fenn.

Kerkaiék 1947. évben elhatározták, hogy mozgalmukat a Demokratikus Nép Párt [!] elnevezés alatt indítják el. Mozgalmuknak titkos tagja volt Szekfű Gyula volt moszkvai nagykövet. Szekfű moszkvai állomáshelyéről szigorúan bizalmas jelzésű, jelentésben tájékoztatta a magyar külügyminisztériumot, a szovjet kormány minisztériumában /külügy m./ szolgálatot teljesítő Dekánászov nevű előadóval folytatott beszélgetéséről, amely Kerkaiék mozgalmára vonatkozóan kedvező volt. Dekánászov nevű előadó úgy nyilatkozott abban az időben, hogy Magyar Demokratikus Néppárt békülékeny és a kommunistákkal együtt működni kész, s ezért rokonszenves a kommunista kormányzat előtt.

Kerkai ezzel elérte célját. Sikerült megtévesztenie korábbi magatartásával a magyarországi szovjet katonai és politikai hatóságokat valódi szándéka felől, amely a mozgalom magában [!] rejtett.

Szekfűnek ezt a jelentését a külügyminisztériumban az egyik tisztviselő /nevét nem említette/ több példányban lemásolta, sokszorosította, majd eljuttatta Mindszentihez [!] és a püspökökhöz, hogy ezeket Kerkaival szemben befolyásolja, és Kerkait a párt alapítási törekvésében elgáncsolja.

Kerkai dr. Bánáss László[18] veszprémi püspökről elmondotta, hogy igen jó bizalmasa volt, és mozgalmát a legmesszebb menőkig támogatta, annyira, hogy Mindszentinél [!] kieszközölte Kerkai részére a párt alapitáshoz szükséges hozzájárulást, illetve engedélyt.

Az engedély birtokában Kerkai haladéktalanul megkezdte a szervezési munkálatokat, amelynek során a párt elnökének dr. Barankovics Istvánt[19] nyerte meg.

Ettől az időtől fogva Kerkai és Barankovics titkos tárgyalásokat folytattak az angol követtel. Barankovics hetenként egyszer találkozott az angol követtel, és ilyen esetekben a Kerkai által szerzett, a kommunizmusra kompromittáló adatokat szolgáltatott ki.

A választások alkalmával Meggyesi Sándor,[20] a KALOT mozgalom érdi főiskolájának igazgatója, továbbá Farkas György[21] és Ugrin /Uhrin/ József [22] endrődi lakos, voltak, akik részt vettek a választások előtti munkálatokban. Kerkai utasítására a püspöki irodák igazgatóit keresték fel, akik mindannyian Kerkai személyes barátai és támogatói voltak. Így a maguk részéről az egyházi szerveket azonnal munkába állították és az alsópapság részéről nyújtott támogatás révén a választást előkészítették.

Kerkai a választások ideje alatt 30 képviselő bejutásával számolt. Meglepetés volt számára az, hogy a választási eredmény 60 képviselőt hozott ki a javukra.

Kerkai számolt azzal, hogy a pártot feloszlatják a parlamenti működése és magatartása miatt. Kerkainak ez titkos gondolata volt. Örült annak, hogy az angolszászok politikailag kihasználják és a kommunisták elleni harcban fölhasználják.

A párt parlamenti megalakulása után és működése folyamán Kerkait az amerikaiak, Barankovicsot pedig az angolok irányították a háttérből.

Kerkai elmondotta, hogy 1946. évben a mozgalom fennállásának évfordulója alkalmával /10 éves évford./ Budapesten rendezett ünnepségen, melyen a központi zászlószentelés is volt, 20.000 tag vett részt. A mozgalom ekkor kb. 200.000 beszervezett tagra szélesült. 1.500 helyi sejtje volt /plébániák/ amelyekhez még plébániák leányegyházai /filiálék/ is csatlakoztak, főleg a Dunántúlon, ahol a mozgalom a legerősebb volt, mint Sopron, Moson [!], Vas, Veszprém, Zala és Fejér vármegyékben.

Kerkai elmondotta, hogy a jubileumi ünnepségek után történt az, hogy a budapesti Oktogon téren az egyik ház padlásából a téren álló szovjet katonatisztet egy cserkészruhába öltözött parasztlegény agyonlőtte. Ez volt az ok amiért a KALOT mozgalmat a szovjet városparancsnokság rendeletére azonnal feloszlatták.

A magyar államvezetők előtt Bánáss László dr. püspök és páter Jánosi[23] jártak közbe, hogy a KALOT-ot megmentsék. Ígéretet kaptak, hogy új elnevezés alatt, de Kerkai nélkül, kizárólag hitbuzgalmi alapon tovább vihetik a KALOT-ot. Az új alapszabályokat benyújtották, de jóváhagyást az ígéret ellenére sem kaptak. Ezért elhatározták, hogy a föld alá rejtik a KALOT-ot olyan formában, hogy jól rejtve legyen az „Egyházközösségi Ifjúsági Szakosztály’’ elnevezés alatt, amely majd tovább fogja a harcot folytatni a kommunizmus ellen.

A KALOT mozgalom zászlóját a monori római katolikus templom szószéke mellett a falba süllyesztve helyezték el. A plébános fogadalommal vállalta megőrzését a rendszer bukásáig.

1948 év végéig működött így továbbra is illegálisan a KALOT. Kerkai érezte, hogy körülötte is szorul a hurok.

Az egész mozgalmat a föld alá süllyesztette és a mozgalom hivatásos vezetőivel, valamint szervezőivel folytatott megbeszéléseiken a jövőre vonatkozó utasításait kiadta, amelyek a kommunista rendszer és a kommunizmus elleni további küzdelmet foglalta magában. Így tervbe vették a munkatervek végrehajtásának késleltetését, szabotázs akciók végrehajtását, ilyenekre való reá hatást és sugalmazást.

Kerkai bízott amerikai követségi kapcsolataiban és azok védelmében. Letartóztatása előtt főleg mozgalmának világi vezetőivel és a magyarországi jezsuiták jelentős személyeivel páter Borbély[24] tartományi főnökkel, valamint ennek utódával páter Csávossyval[25], páter Hunya[26], páter Kollár[27], jezsuitákkal össze beszélve, meghatározták és megállapodtak védelmi taktikájukban a rendészeti hatóságok várható nyomozásával szemben, vagyis összebeszéltek, hogy ki mit fog vallani.

Megjegyzés

Kerkai elkezdte ismertetni ügynökünknek a magyarországi jezsuita szervezkedést és a KALOT mozgalom célkitűzéseit, valamint illegális munkáját.

Az ügynököt kioktattam óvatosságra figyelmeztettem és szempontokkal láttam el.

Kerkai a pünkösdi ünnepek előtt sokat imádkozott, és keveset beszélt; így az ügynök két találkozón keresztül jelentést nem tudott hozni.

Kovács Géza

áv. fhdgy.

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.9.V-109168. Eredeti, gépelt.