Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább
Archívum
1948 tagadhatatlanul fontos mérföldköve a második világháborút követő „koalíciós” éveknek. Az alábbi évszám egy olyan turbulens időszakot jelképez, mely magába foglalja a korabeli kommunista emlékezetpolitika által átértékelt 1848-as forradalom centenáriumát, a Magyar Katolikus Egyház hagyományos Mária-tiszteletén alapuló Boldogasszony-évét, valamint a felekezeti iskolák államosítását. Az egyházi társadalomtörténet szempontjából a szovjetizálási folyamatok mikroszintű lenyomatai, valamint a vallásosság nyilvános tereinek akadályozási tapasztalatai főleg az egyház felől érkező panaszokból volt ismeretes. A közölni kívánt forrás a helyi hatóságok oldaláról nyújt betekintést az akadályozások változatos eszköztáraiba, szervezési és logisztikai részleteibe – rámutatva egyúttal a hitéleti fellendülés és a (párt)állami iskolamonopólium megszerzési törekvéseinek közös metszéspontjára is.
A forrásközlés adalékul szolgál a Kerkai-ügyhöz, a KALOT-mozgalomhoz (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) és Szekfű Gyula moszkvai nagyköveti tevékenységéhez is. Kerkai Jenő vizsgálati anyaga az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a 3.1.9.V-109168. számú jelzet alatt található. A dokumentumban hetven oldalon keresztül olvashatunk az egyház és az állam viszonyának alakulásáról hazai és nemzetközi szinten, továbbá Kerkai Jenő tevékenységéről és megfigyeléséről. Az alább közölt három oldal e jelentés része, melyet mai helyesírással és nyelvhelyességgel közlünk. Elöljáróban fontos kiemelni, hogy a korszakból származó iratok nagy része manipulatív, emiatt mindenképpen fenntartásokkal kell kezelni azokat.
A 20. századi Zrínyi-kultusz ápolásában a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja játszotta a legnagyobb szerepet. A Csoport tevékenységét vitéz Rózsás József alapozta meg 1937-ben A magyar katonaeszmény szolgálata című írásával. A csoport munkássága kiterjedt többek közt kulturális rendezvények szervezésére, hagyományőrzésre, valamint célul fogalmazták meg a magyar kultúra terjesztését hazai és nemzetközi szinten – ennek érdekében pedig propagandisztikus jellegű hírlapokat, folyóiratokat, illetve irodalmi munkákat is kiadtak.
Két oka is volt annak, miért állt 1956 novembere folyamán Mindszenty József amerikai menedéke ingatag lábakon. A humanitárius alapon Eisenhower elnöktől megkapott menedékét a bíboros ugyanis politikai menedékjogként fogta fel. Ebből adódóan az általa tanúsított aktív politikai és egyházvezetői magatartás a követség biztonságára kedvezőtlen hatással bírt. A másik súlyos fenyegetés a KGB elnökének, Ivan Szerovnak azon operatív terve volt, hogy egy magyar ügynök segítségével Mindszentyt kicsalogatja a Szabadság térről. Az amerikai házigazdák – ugyan reaktív módon – de fokozatosan szigorítottak a kapcsolattartás szabályain, a szovjet terv pedig a követség fedett CIA-tiszt beosztottjának ébersége miatt nem járt sikerrel. Így jutottunk el 1957 januárjáig, amikor a magyar állambiztonság csapdája is meghiúsult. Írásunkkal az idén ötven évvel ezelőtt elhunyt Mindszenty József emléke előtt tisztelgünk.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Ezen a napon történt július 20.
1944
1969
Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő