Birodalmi ambíciók versus megtámadott ország – Szovjet térszemlélet Magyarország tágabb régiójáról egy 1941-es térképen

A szovjet térképészet egyes aspektusairól, különösen annak az 1945 előtti időszakáról sok tekintetben meglehetősen hézagosan állnak rendelkezésre információk,[1] ennek pedig az a legfőbb oka, hogy a szovjet fél számos térképet – például a méretarány függvényében – titkosnak minősített, így meglehetősen nehézkes volt beszerezni. Most mégis egy meglehetősen sajátos szovjet térkép[2] (1. ábra) bukkant elő a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltárának gyűjteményéből. Az orosz nyelvű térkép érdekessége, hogy Moszkvában készült, eszmei időpontja (1941. július 28.) pedig alig néhány héttel későbbre esik, mint ahogy Németország megtámadta a Szovjetuniót. Mindamellett, hogy a tágabb időszakból is nagyon kevés eredeti szovjet térkép érhető el Magyarországon régiónkról, a hetek alatt alapvetően megváltozó geopolitikai környezet különösen érdekessé teszi a térképet, ami ráadásul egy ebben a formában soha nem létezett állapotot mutat be.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-W-293-XIX-a-7-VI-3

 

A térkép 1:1 400 000 méretarányú és 72 × 104 cm méretű. Az eredetileg két szelvényes térképet vászonra kasírozták, így egy lapon látható a teljes térképi tartalom. A térképet a Szovjetunió Központi Bizottsága GUGK (Geodéziai és Kartográfiai Főhatósága) V. M. Molotov Poligráfiai Kombinátja (Poligrafičeskim kombinatom imeni V. M. Molotova GUGK pri SNK SSSP /Полиграфическим комбинатом имени В. М. Молотова ГУГК при СНК СССP) készítette Moszkvában, a főszerkesztő I. S. Šmulovič.[3] a műszaki szerkesztő pedig V. L. Kurov volt. A térképről az olvasható le, hogy ebből a kiadásból 50 ezer példányt nyomtattak (vagy legalábbis hivatalosan ennyit tervezhettek nyomtatni), a különböző változatok (egyszerű papírtérkép, kasírozott, továbbá a falitérkép-változathoz tartozó merevítő rudakkal ellátott kivitel) árai pedig 5 és 15 rubel között változtak. A konkrét példány a jelzet szerint 1945-ben került be az Országos Levéltár állományába.

A térkép a Balkán-félsziget, továbbá annak tágabb környezetének politikai felosztását, így a teljes mai Magyarország, a mai Románia és csaknem a teljes mai Szlovákia területét is ábrázolja. A térkép első ránézésre egy klasszikus politikai földrajzi térképnek tűnik, amely elsősorban az ábrázolt országok kiterjedésére és határaira koncentrál, emellett pedig néhány (katonai szempontból sem elhanyagolható) topográfiai (vízrajz, domborzatárnyékolás) és társadalomföldrajzi jellemzőt (főbb települések, főbb vasútvonalak és hajózási útvonalak) is megjelenít (2. ábra).

 

 

Jelen dolgozatban elsősorban a rendkívül turbulens időszak gyorsan változó államhatárainak ábrázolására fókuszálunk. A térkép a szerkesztést – leírása szerint – 1941. július 28-án zárták le, tehát a várakozásaink szerint a politikaföldrajzi térképnek az ekkori határokat kellene ábrázolnia, az egyes országokat egymástól éles határral elválasztva, a különböző országokat különböző színekkel ábrázolva.

 

Ezen a térképen ugyanakkor nem ennyire egyszerű a helyzet. Ez egyrészt abból fakad, hogy különböző térképi interpretációkra ad lehetőséget az, hogy egy adott terület harci cselekmények nyomán vagy tárgyalások és különböző egyezmények eredményeként cserélt-e gazdát, és hogy ezek közül a térképkészítők (és hallgatólagosan a mögöttük lévő megrendelő és finanszírozó, az állam, jelen esetben a Szovjetunió) aktuálisan mit ismert el valamilyen formában (és mit nem). A „valamilyen formában” itt fontos kitétel, hiszen a vizsgált időszakban egészen sok árnyalat lehetséges. Ennek térképi detektálása már a kritikai kartográfia területére viszi az olvasót, ahol a vizsgálat során nem csak a térképészet mint mérnöki tudomány objektív(nek tűnő) műtárgyát, a térképet magát értékelik, hanem megkísérlik értelmezni azt a társadalmi és politikai kontextust is, amelyben a térkép született. Ebben az esetben egy ilyen megközelítés különösen tanulságos, tekintve hogy elméletileg akár 50 ezer példányban is kinyomtathatták a térképet, így azt valószínűleg a nagyközönségnek szánták.

Hogy képet kaphassunk a térképkészítők szándékairól és motivációiról, érdemes megnézni ugyanennek a térképnek a későbbi, valamint a korábbi kiadásait, továbbá hasonló szovjet térképeket is.

A térképet – illetve egy ezzel megegyező tartalmú, de eltérő méretarányú változatot – ezekben az években aktualizálva többször is kiadták a Szovjetunióban (volt köztük olyan is, amelyiket 100 ezer példányban).

Digitalizált, online elérhető kiadásokat láthatunk az Orosz Földrajzi Társaság Könyvtára (Библиотека Русского географического общества), az Orosz Állami Történeti Múzeum (Государственный исторический музей), illetve a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) Hadtörténeti Térképtárának elektronikus gyűjteményében is. Utóbbi példány[4] Kassai Géza (1894–1961)[5] hagyatékából került a HIM állományába.

 

Mivel a különböző, de azonos című változatok között a szövegben sokszor váltunk, listába szedve is megadjuk a térképek adatait az őrzési helyükkel és nyilvántartási számukkal együtt:

 

Magyarország, Románia és a Balkán-félsziget államai (Венгрия, Румыния и государства Балканского п-ова). 1940? 1:1 400 000 [?]

Őrzési hely, nyilvántartási szám: Orosz Állami Történeti Múzeum (Государственный исторический музей), GO-9988/1

 

A. N. Drogon – V. A. Nikošina: Magyarország, Románia és a Balkán-félsziget államai (Венгрия, Румыния и государства Балканского п-ова). 1940. január 12. 1:1 800 000

Őrzési hely, nyilvántartási szám: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár, B III a 274

 

I. S. Šmulovič – V. L. Kurov: Magyarország, Románia és a Balkán-félsziget államai (Венгрия, Румыния и государства Балканского п-ова). 1941. április. 12. 1:1 400 000

Őrzési hely, nyilvántartási szám: Orosz Földrajzi Társaság Könyvtára (Библиотека Русского географического общества), A II 7/3

 

I. S. Šmulovič – V. L. Kurov: Magyarország, Románia és a Balkán-félsziget államai (Венгрия, Румыния и государства Балканского п-ова). 1941. július 28. 1:1 400 000

Őrzési hely, jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, HU-MNL-OL-W-293-XIX-a-7-VI-3

 

E. P. Myškin – V. I. Tkačenko. – A. T. Skaličev: Magyarország, Románia és a Balkán-félsziget államai (Венгрия, Румыния и государства Балканского п-ова). 1950 [?] 1:1 800 000

Őrzési hely, nyilvántartási szám: Orosz Földrajzi Társaság Könyvtára (Библиотека Русского географического общества), A II 4 K 8681

 

A fentiek alapján láthatjuk, hogy egy számos kiadással bíró és egyenként is igen nagy számban kinyomtatott térképről van szó, amely azonban Magyarországon (és feltehetőleg Oroszországon kívül mindenütt) nehezen elérhető.

Az MNL gyűjteményében található térkép eszmei időpontja 1941. július 28. – tehát a Barbarossa-hadművelet megindulása után néhány héttel járunk. Azt persze hozzá kell tenni, hogy egy térkép szerkesztésének lezárása és a tényleges megjelenés között hosszabb idő is eltelhet. Ez a térkép azért kiemelkedő jelentőségű, mert egy ebben a formában sosem létezett politikai felosztást mutat be Moszkva perspektívájából.

Magyarország a 1930-as évek végén, a 1940-es évek elején több lépcsőben, nagyhatalmi döntések eredményeként visszakapta a trianoni békeszerződésben elveszített területeinek egy részét, aminek következtében egyre kiszolgáltatottabbá vált – elsősorban a náci Németországnak. Emellett a régióban számos egyéb, a kiszolgáltatottságot növelő és az egyes szereplők egymás ellen való kijátszását eredményező határváltozás is lezajlott. Ezzel párhuzamosan a második világháború is kezdetét vette, miközben az érdekszférákra osztott, a saját sorsáról egyre kevésbé dönteni képes kelet-közép-európai régió lehetőségeit az utóbb kérészéletűnek bizonyult Molotov-Ribbentrop-paktum alapjaiban határozta meg.

A következő bekezdésekben regionálisan is megvizsgáljuk a térkép sajátosságait, kiindulópontnak az 1937-es határokat tekintjük. Először Magyarország szomszédjait járjuk körül, majd rátérünk az addig még nem érintett magyar vonatkozásokra. Végezetül a térkép egyéb részein található érdekességekről ejtünk pár szót.

 

Csehszlovákia

Első látásra a legszembetűnőbb, hogy a térkép a Csehszlovákiával szemben fennálló magyar területi igényeket érintő első bécsi döntés (1938) és Kárpátalja magyar elfoglalásának (1939) területi konzekvenciáit bár ábrázolja, de azokat nem ismeri el, azokra mint „Csehszlovákia Magyarország által megszállt területe” (Territoriâ Čehoslovakii, okkupirovannaâ Vengriej /Территория Чехословакии, оккупированная Венгрией) hivatkozik (3. ábra). Hasonlóan jártak el a térkép készítői a német vonatkozású csehszlovák területekkel is: a térkép sem a müncheni egyezményt, sem pedig a Cseh-Morva Protektorátus létét nem ismeri el, azokat „Csehszlovákia Németország által megszállt területe” (Territoriâ Čehoslovakii okkupirovannaâ Germaniej /Территория Чехословакии оккупированная Германией) néven jelzi. A térkép tehát 1941 nyarán még mindig egységes, fel nem bomlott, csak egyes részeiben megszállt Csehszlovákiát ábrázol (az ország elnevezése is szerepel a térképen: Čehoslovakiâ /Чехословакия), Az ország hagyományos belső regionális tagolódása ugyanakkor megjelenik az elnevezésekkel (Čehiâ/, Moraviâ/, Slovakiâ/Словакия, Karpatskaâ Ukraina/Карпатская Украина).

 

 

 

Ez a megoldás egyfajta időbeli „visszaugrást” jelent, hiszen ugyanezen térkép 1941. április 12-re datált változata[6] egész más képet fest Csehszlovákia kapcsán: a Tiso-i Szlovákiát (Slovakiâ/Словакия) külön országként, a müncheni egyezmény (1938) nyomán a náci Németországhoz csatolt Szudéta-vidéket pedig Németország elválaszthatatlan részeként ábrázolja. A szlovák állam Németországhoz hasonló, de annál világosabb színt kap, és megkülönböztetik a Cseh-Morva Protektorátus (Čehiâ i Moraviâ [Protektorat]/Чехия и Моравия [Протекторат]) területét is. A magyar terminológiában Kárpátaljaként ismert terület elnevezése mindkét térképen Kárpát-Ukrajna (Karpatskaâ Ukraina/Карпатская Украина), míg az 1940. január 14-re datált kisebb változaton[7] a Kárpáton-túli Ukrajna (Zakarpatskaâ Ukraina/Закарпатская Украина) elnevezés szerepel, felvillantva az elnevezés mögött rejlő földrajzi nézőpont változékonyságát.

 

Ausztria

Bár Ausztria 1938-ban az Anschluss-szal került a hitleri Németországhoz, több évvel későbbi térképek mégis meglehetősen változékony módon ábrázolják ezt a körülményt. Az MNL 1941-es példánya sötétbarnával ábrázolja a területet, amely jellemző színhasználat volt a német vonatkozású területek ábrázolásakor ezeken a szovjet térképeken. A hitleri terjeszkedés előtti Németország területe épphogy belóg a térkép kivágatába, azonban azt a kicsiny bajor területet Ausztriával egyben, határ nélkül ábrázolják. Ugyanezt a megoldást láthatjuk az Orosz Állami Történeti Múzeumban (Государственный исторический музей) őrzött kiadáson[8] is, amelyet a katalógus 1940-re datál, azonban a pontos időpontot tartalmazó déli szelvény hiányzik.

Az MNL 1941. nyári térképe Ausztria (Avstriâ/Австрия) néven hivatkozik a térképre, míg az 1941. áprilisi változat[9] Németország (Germaniâ/Германия) névvel illeti ugyanezt a területet.

 

Jugoszlávia és a Balkán

Jugoszlávia területi változásait, így a Jugoszláviától 1941 tavaszán Magyarországhoz került területeket, Jugoszlávia felbomlását, valamint az usztasa horvát bábállamot egyik térkép sem ábrázolta, bár a területi változások nagyon frissek voltak a „kézirat” lezárásának időpontjában. Minden kiadáson következetesen egységes Jugoszlávia (Ûgoslaviâ/Югославия) szerepel. Az MNL 1941. júliusi példánya Albániát (Albaniâ/Албания) és Görögországot (Greciâ/Греция) is független országként ábrázolja, azonban Albánia esetében a színválasztás utal az olasz érdekeltségekre. Míg Csehszlovákia esetében sraffozással katonai megszálásként interpretálta a német és magyar vonatkozású területváltozásokat az MNL térképe, addig az olasz katonai megszállást a térkép ilyen módon nem fejezi ki.

 

Lengyelország

Lengyelország kapcsán is érdekes megoldással élt az MNL térképe. Lengyelország 1939. szeptemberi német, majd szovjet lerohanása nyomán előállt felosztást a térkép is ábrázolja, azonban míg a Szovjetunióhoz került területeknél megváltoztatták a színt, és a nevet Szovjetunióra (SSSR/CCCP), addig a németek által megszállt részt ez a térkép továbbra is Lengyelország (Polʹša/Польша) néven jelölte. Ezzel szemben az 1941. áprilisi változat a területet „német állami érdekeltségű területként” (Oblastʹ Gosudarstvennyh Interesov Germanii/Область Государственных Интересов Германии) jelölte, az 1940. januári kisebb térkép[10] pedig név nélkül szerepeltette. Az 1940-re datált hiányos változat[11] Lengyelország (Polʹša/Польша) néven ábrázolta a német érdekszférába került nyugati részeket, a szovjet érdekszférába kerülő lengyel területeket viszont a Szovjetunió, azon belül pedig az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (Ukrainskaâ SSR/Украинская CCP) részeként ábrázolja.

 

Szovjetunió

A Szovjetunió ábrázolása is tartogat érdekességeket. Mint már említettük, a korábbi kelet-lengyel területeket az összes fenti változaton a Szovjetunió részeként és színezésével ábrázolták. Az állam piros színezése nem meglepő, ha abból indulunk ki, hogy etnikai térképek esetében is előszeretettel ábrázolják a térképkészítők saját magukat piros színnel annak feltűnő volta miatt, és bár ez politikai térképeken annyira nem jellemző, de itt további magyarázó erő lehet a szovjet állami ideológia által bevett színhasználathoz való hasonlatosság is, miközben a korabeli nyugati térképeken a Szovjetunió vörös színnel történő ábrázolása az ideológiai összefüggések mellett egyfajta veszélyként történő azonosítást is jelentett. Az MNL példánya az egyes tagköztársaságokat is megnevezi. Besszarábia, illetve a szűkebb értelemben vett Moldova ebből a szempontból kiemelten érdekes (4. ábra), hiszen a Szovjetunió már évekkel korábban követelte Romániától Besszarábia átadását, a szűkebben vett Moldova végül 1940. június 28-án vált a Szovjetunió részévé. Ez alapján az 1941. júliusi datálású MNL-példányon már a Szovjetunió részeként ábrázolták a területet, az 1940. januári HIM változaton viszont egy egészen speciális térképi megoldást láthatunk: a térkép Besszarábiát már nem Románia részeként ábrázolja, hanem Besszarábia (Bessarabiâ/Бессарабия) néven külön entitánsként kezeli, területét pedig sraffozással tölti ki, vagyis a Szovjetunió élénkvörös színéhez hasonló, de annál világosabb színnel fejezi ki, hogy ez egy a Szovjetunió célkeresztjébe került terület.

 

 

Őrzőhely, nyilvántartási szám: HIM Hadtörténeti Térképtár B III a 274

 

Míg Németország és a Cseh-Morva Protektorátus esetében ez a térképi megoldás (ezen a térképen sraffozás nem volt, csak világosabb színárnyalat) a de facto politikai viszonyok egyfajta „elinflálását” jelenti, addig Moldova esetében egyfajta „felkerekítést”, a területi igények megelőlegezését láthatjuk, úgy, hogy vizuálisan a két megoldás csaknem egy szintre hozta a két terület hovatartozását.

Az 1940-re datált hiányos változat[12] Moldovát Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság (Moldavskaâ SSR/Молдавская CCP) néven, annak határaival együtt ábrázolta, amely megerősíti az 1940-es időpontot mint legkorábbi keletkezési időpontot, ugyanakkor ez a változat az említett kelet-lengyelországi változásokon kívül semmilyen más olyan területi változást sem ábrázolt, amely 1937-hez képest bekövetkezett a régióban, így ez a változat is rendkívül speciálisnak tekinthető.

 

Magyarország, Románia

Az ezeket az országokat érintő területi anomáliákat részben már érintettük a szomszédos országok kapcsán. Magyarország kapcsán láthattuk, hogy az első bécsi döntés és Kárpátalja elfoglalásának következményeit a különböző kiadások mennyire különböző módokon mutatták be. Az MNL példánya a Jugoszláviától 1941 tavaszán elfoglalt magyar területeket sem ábrázolja.

Magyarország kapcsán azonban a második bécsi döntés (1940. augusztus 31.) által érintett észak-erdélyi területek (5. ábra) ábrázolása az MNL példányán különösen érdekes olyan szempontból, hogy amellett, hogy a térkép leköveti a beállt területváltozásokat, ez az egyetlen régió, ahol a nagyobb települések neveit két nyelven is megadták a szerkesztők, így a magyar és román névváltozat is szerepelt a térképen. Ilyen például Kolozsvár (Koložvar [Kluž]/ Коложвар [Клуж]), Marosvásárhely (Marošvašarhej [Tyrgu-Mureš]/Марошвашархей [Тыргу-Муреш]), Gyergyószentmiklós Sentmikloš [Georgeny]/Сентмиклош [Георгены]. Ahol nem két nyelven adták meg a településnevet, ott Észak-Erdélyen belül is a magyar nyelvű alakot adták meg. Mint azt feljebb például Gyergyószentmiklós esetében is láttuk, nem mindig a teljes hivatalos alakot adták meg.

Románia valamennyi területvesztését ábrázolta az MNL példánya, így Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése mellett a Bulgáriához került Dél-Dobrudzsa jogállás-változását is láthatjuk, e tekintetben tehát pontos a térkép, azonban az 1941. áprilisi kiadás[13] Dél-Dobrudzsa hovatartozásának változását (1940. szeptember 7.) nem ábrázolta.

 

 

 

Lezárásként megnézhetünk egy, a második világháború után keletkezett változatot.[14] A jelzet alapján 1950-re datálható kiadás már a második világháború és a jaltai konferencia, majd a párizsi békeszerződések nyomán stabilizálódott területi felosztást mutatta. Érdekességként a térkép ábrázolta az 1947 párizsi békeszerződésekben kijelölt Trieszti Szabad Területet (Svob. Territ. Triest/Своб. Террит. Триест) is, amely majd csak az 1954-es londoni memorandum nyomán szűnt meg.

 

Összefoglalva azt láthatjuk, hogy a hatalmas példányszámban tervezett, de szinte néhány havonta újra rajzolt térkép változásai nagyon szelektíven követték az ábrázolt régió egyébként nagyon változékony határait, egyes esetekben pedig eltérő értelmezéseket képviselnek az egyes régiókra. A választott megoldások egyetlen térképen belül sem egységesek, ebből a szempontból az MNL 1941. júliusi példánya kiemelten sok ellentmondást tartalmaz. Éles váltást figyelhettünk meg az 1941. áprilisi és a júliusi kiadás között, számos megoldás egyfajta „visszalépésnek” tűnik a német érdekszféra számára előnyös területi változások térképi elismerése terén, ezt pedig a Molotov-Ribbentrop paktum utáni német-szovjet viszonyt alapjaiban felülíró Barbarossa-hadművelet számlájára lehet írni. Magyar vonatkozásban a különböző területváltozások térképi elismerése régiónként változó: míg jugoszláv vonatkozásban semmilyen változást nem ismert el a térkép, csehszlovák vonatkozásban pedig a lehető legnagyobb mértékben igyekezett dekonstruálni a kialakult állapotot, addig Románia kapcsán az észak-erdélyi területek megjelenítésében a magyar fél számára kifejezetten kedvező megoldást választott. A megoldások mögött az egyes országokkal való szovjet viszony különbözőségeit lehet sejteni, amelyek a területeket érdekszférákra osztó birodalmi karakter és a megtámadott, az elkövetkezendő éveket „Nagy Honvédő Háborúként” aposztofáló ország közötti attitűd dinamikus változását is mutatják.