Az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább
Magyarország
További használat kulcsszavak
Oldalak
A két részből álló forrásközlemény azt mutatja be, hogy a csehszlovák–magyar lakosságcsere egyezményben meghatározott propaganda-időszak alatt milyen események történtek Nógrád-Hont és Heves vármegye területén. A propaganda-időszak alatt a Külügyminisztériumban létrehozták a csehszlovák különbizottsági osztályt, amelynek vezetésével Wagner Ferenc bízták meg. Wagner főösszekötőként volt a felelős azért, hogy az egyes körzetekbe küldött magyar összekötők szóbeli és írásbeli jelentéseit összegezze és tájékoztassa elsősorban a külügyminisztériumban magas pozíciókat betöltő feletteseit, valamint a magyar kormány vezetőit.
A hazai cserkészet kétségtelenül a két világháború közötti időszakban élte virágkorát. Országos szervezetük, a Magyar Cserkész Szövetség (továbbiakban: MCSSZ) az ifjúság nevelése mellett jelentős külügyi tevékenységet valósított meg, melynek nyomán nemzetközi színtéren a „megcsonkított Magyarország” ügyét is tematizálni tudta. Így a Horthy-korszak egyik kultúrdiplomáciai csúcsteljesítményét jelentette az, hogy a IV. világjamboree-t vendégül láthatta Magyarország. Hogy milyen narratívát tettek magukévá az ide sereglő nyakkendős fiatalok a magyar kultúráról és nemzetünk helyzetéről, abba betekintést enged az itt közölt angol nyelvű forrás és annak lábjegyzetelt fordítása, hogy a világ másik feléről érkező ausztrál cserkészek emlékezetében mi maradt meg a gödöllői jamboree-ról.
„Édesanyám nagyon meghatódott, hogy a családját nem felejtették el Fóton, de nem ment be a kastélyba, egyszerűen nem akart bemenni, nem akarta látni, milyen lett. Édesanyámat nagyon felkavarta a látogatás, megható volt számára, hogy több ismerős jó szívvel emlékezett rájuk, de egyben nagy szomorúság volt számára, hogy minden megváltozott.” – meséli gróf Károlyi Fruzsina és gróf Jankovich Dénes lánya, Jankovich Ilona a vele készített interjúban szülei 1971. évi magyarországi látogatásáról, amire 23 évvel azután került sor, hogy elhagyták az országot.
A szovjet térképészet egyes aspektusairól, különösen annak az 1945 előtti időszakáról sok tekintetben meglehetősen hézagosan állnak rendelkezésre információk. Most egy meglehetősen sajátos szovjet térkép bukkant elő a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának gyűjteményéből. Az orosz nyelvű térkép érdekessége, hogy eszmei időpontja (1941. július 28.) alig néhány héttel későbbre esik, mint ahogy Németország megtámadta a Szovjetuniót. Jelen dolgozatban elsősorban a rendkívül turbulens időszak gyorsan változó államhatárainak ábrázolására fókuszálunk.
Az itt közölt forrásokban a Magyarország és Bolívia közötti ösztöndíjprogramok jellemző vonásait és a két ország kapcsolataiban betöltött szerepüket ismerhetjük meg. A két ország közötti felsőoktatási mobilitás a szovjet blokk harmadik világgal kapcsolatos politikájának egy fontos eleme volt. A két világrendszer közötti békés vetélkedés jegyében Moszkva és kliensállamai igyekeztek minél erőteljesebb jóindulatú befolyást kiépíteni a harmadik világ államaiban: ösztöndíjprogramokon keresztül erre kiváló alkalom nyílt.
A tragikus sorsú magyar 2. hadsereg egyes seregtesteinek hivatalos hadiokmányai eléggé hiányosan, töredékesen maradtak fenn a Hadtörténelmi Levéltárban. Különösen igaz ez a zalai, 9. könnyű hadosztályra, amelynek történetének rekonstruálásához nélkülözhetetlenek az egykori résztvevők magánjellegű dokumentumai, visszaemlékezései és fényképei. Ezek közé tartozik a nagykanizsai 47. gyalogezred II. zászlóaljának egyik századparancsnoka, Tuba László hadnagy 1942. évi harctéri naplója.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. október 15-én olvasták be a magyar rádióban Horthy Miklós kormányzó kiáltványát (proklamáció) Magyarország háborúból való kilépéséről. A nyilatkozat beolvasásában kulcsszerepe volt Hlatky Endrének (1895–1957), aki 1944. szeptemberétől a Lakatos kormány államtitkára volt. 1944. október 16-án letartóztatták, és csak 1945. március 27-én szabadult Capri szigetén. 1945-től haláláig Rómában élt, ahol 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának volt irodavezetője. Ennek az irodának a levéltárában két dokumentum található tőle, amelyekben az 1944. október 15-i eseményekről írt.
A tragikus sorsú magyar 2. hadsereg egyes seregtesteinek hivatalos hadiokmányai eléggé hiányosan, töredékesen maradtak fenn a Hadtörténelmi Levéltárban. Különösen igaz ez a zalai, 9. könnyű hadosztályra, amelynek történetének rekonstruálásához nélkülözhetetlenek az egykori résztvevők magánjellegű dokumentumai, visszaemlékezései és fényképei. Ezek közé tartozik a nagykanizsai 47. gyalogezred II. zászlóaljának egyik századparancsnoka, Tuba László hadnagy 1942. évi harctéri naplója.
1944. augusztus 26-tól kezdve közel 8 hónapig folytak Magyarország területén szárazföldi harcok. Miközben a frontátvonulás időszaka a magyar lakosság meghatározó élményévé vált, rendkívül kevés egykorú forrással rendelkezünk erről az időszakról. Kétrészes tanulmányomban azt vizsgálom meg, hogy a Magyarországon harcoló tengelyhatalmi erők, valamint a nyilas kormányzat, milyen módon dokumentálta az itt elkövetett atrocitásokat, milyen információkkal bírt a szovjet uralom alá került területek helyzetéről.
„Segítsetek! Ne vesszünk el a Hajdú-Bihari-pusztába!” Fájdalmas és kétségbeesett kiáltást keltezett a bihari szél 1959. július 24-én. A segélykiáltás – levél formájában – Debrecenből tartott a fővárosba, s azon belül is a József körútra, a Ruhaipari Tervező Vállalat postaládájába. A kézírás címzettje Nádor Vera, az akkori Magyarország elismert divattervezője, s a hazai divatélet egyik legképzettebb, legnagyobb tekintéllyel bíró alakja volt. Mi késztethette rá a levél szerzőjét, hogy ilyen hangvételű levelet írjon? Hiszen a hazai divat- és női lapok tanúsága szerint két éve már, hogy a divatkövetés terén markáns változás állt be az államszocialista Magyarországon, amely a mennyiség, s kiváltképp a minőség terén jelentett nagyobb ugrást a korábbi időszakhoz képest.
Oldalak
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Ezen a napon történt október 29.
1914
1956
Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság felhívása megállapította, hogy a „kormány az egyetemi ifjúság követeléseit lényegében teljesítette”...Tovább
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő