Az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. december 4-ei ülésének határozati javaslata, vitája és határozata

Határozati javaslat

1./ A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a Magyar Népköztársaságnak az IMF-be és a Világbankba való belépését.
Abból indul ki, hogy a belépés lehetséges a KGST-országok közös érdekeinek megtartása mellett.

2./ A Politikai Bizottság szükségesnek tartja, hogy az IMF-be és a Világbankba való belépésünkről a legmagasabb párt és állami szinten konzultációt kezdeményezzünk a Szovjetunióval. A konzultáció során az alábbi magyar álláspont megértését, illetve tudomásulvételét kell kérni:

• Az IMF-be és a Világbankba való belépés olyan kérdés, amelyben a szocialista országok között szükséges az egyeztetett álláspont, de (az) országoknak - sajátos helyzetüktől függően - e szervezethez való viszonya lehet eltérő is, hasonlóan ahhoz, ahogy a GATT-hoz való viszony kialakításánál történt.
• Magyarország sajátos adottságai indokolttá teszik a két szervezetbe való belépést, ezért kérjük, ne emeljenek kifogást belépésünk ellen.
• A nemzetközi pénzügyi szervezetek felé tett lépéseinkről, azok minden fázisáról rendszeresen tájékoztatni kívánjuk a Szovjetunió illetékes szerveit, illetve szükség esetén más baráti országokat is.

3./ A Szovjetunióval való konzultáció után a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kapcsolatos konkrét lépésekre vonatkozó javaslatot a Politikai Bizottság elé kell terjeszteni.

Budapest, 1973. november 20.

(Nyers Rezső)

* * *

Melléklet

Szocialista országok IMF tagsága és állásfoglalások

1./ Az IMF-nek és a Világbanknak jelenleg két szocialista ország tagja: Jugoszlávia és Románia. Speciális helyzete van a Kínai Népköztársaságnak.

1. Jugoszlávia megalapítása óta tagja az IMF-nek és a Világbanknak.
   Részesedése az IMF alapjából (vagyis Jugoszlávia kvótája) 207 millió dollár. Ennek egynegyedét kellett Jugoszláviának aranyban befizetnie. (A kvóta jelentősége abban áll, hogy ez határozza meg a hitelfelvételi lehetőséget, amely egy adott időpontban, a kvóta 125%-a lehet.)
   1973. április 30-ig Jugoszlávia összesen mintegy 400 millió dollárnak megfelelő összegben kapott kölcsönt konvertibilis valutákban az IMF-től, jórészt a gazdasági reformok támogatására. Ezen kívül az 1970-72-ben szétosztott nemzetközi tartalékeszközökből (SDR - ún. „különleges lehívási jogok") kb. 70 millió dollárnak megfelelő juttatást kapott.
   A Világbank alaptőkéjéből Jugoszlávia 118 millió dollárt jegyzett. Ebből a tényleges befizetés - a többi tagországhoz hasonlóan - 10%-ot tesz ki.
   Jugoszlávia 1973. június 30-ig 23 hosszúlejáratú kölcsönt kapott a Világbanktól, összesen 731 millió dollár értékben. Így pl. 1972-ben 75 millió dollárt erőművi kapacitás-bővítésre; 1971-ben 35 milliót útépítésre, 45 milliót vízgazdálkodási- és 10 milliót turizmusfejlesztési célra; 1970-ben 18 milliót iparfejlesztésre, 40 milliót a hírközlés fejlesztésére; 1969-ben 30 milliót útépítésre, 16 milliót iparfejlesztésre stb. A kölcsönök törlesztését többnyire a megállapodás aláírása után 5 évvel kell megkezdeni, és az első törlesztési részlettől számított 20-25 év alatt teljesíteni. A kamat korábban évi 6 1/2% volt, az újabb megállapodásoknál 7 1/4%. Jelenleg tárgyalások folynak a Világbankkal az Adria-kőolajvezeték építéséhez nyújtandó hitelről.
2. Románia 1972-ben csatlakozott az IMF-hez és a Világbankhoz. Részesedése az IMF alapjából (kvótája) 190 millió dollár, aminek egynegyedét fizette be aranyban. Eddig - tudomásunk szerint - 50 millió dollár hitelt már igénybe is vett, és a közeljövőben újabb 50 millió dollár hitel igénybevételére kerülhet sor. A Világbank 1974-ben - eddigi ismereteink szerint - Romániának kb. 50 millió dollárnak megfelelő összegű hosszúlejáratú kölcsön nyújtását tervezi.
3. Kína az alapító tagok között szerepelt és tagsága a Kínai Népköztársaság létrejöttével sem szűnt meg, helyét azonban a Kínai Köztársaság [Taiwan] töltötte be. A Kínai Népköztársaság ENSZ tagságának elismerése óta olyan jogi helyzet áll fenn, hogy a Kínai Köztársaság által betöltött hely az IMF-ben a Kínai Népköztársaságot illeti meg, s az bármikor - minden különösebb procedurális eljárás nélkül - elfoglalható. Nincs arra vonatkozóan információnk, hogy a Kínai Népköztársaság élni kíván-e ezzel a lehetőséggel, s ha igen, mikorra kívánja esetleges ilyen irányú lépését időzíteni. Ebben nyilván politikai és gazdasági megfontolások játszanak közre.

2./ A KGST Valutáris Pénzügyi Állandó Bizottságban több ízben, legutóbb a közelmúltban Budapesten tartott ülésszakon, eszmecsere folyt a szóban forgó nemzetközi pénzügyi intézményekkel kapcsolatos magatartásról. A Szovjetunió a csatlakozást változatlanul nem tartotta időszerűnek, s hasonlóan foglalt állást a tagországok többsége. Románia álláspontját az IMF-be való belépése határozta meg.
Magyarország a VPÁB ülésén tudomásul vette a többi KGST ország véleményét, de szükségesnek tartotta saját álláspontjának jegyzőkönyvi rögzítését is. Ennek lényege a következő volt:

Kiindulva abból, hogy a jelenlegi körülmények között nehéz előre látni azokat a változásokat, amelyek a Nemzetközi Monetáris Alapon belüli erőviszonyokban és tevékenységének jellegében végbemennek, folytatni kell az IMF tevékenységének tanulmányozását, különösen a nemzetközi valutáris rendszer reformjával összefüggésben. Emellett célszerűnek látszik, hogy a KGST tagországok kidolgozzák azokat a feltételeket és követelményeket, amelyek fennforgása esetén a KGST tagországok bekapcsolódhatnának a nemzetközi valutáris szervezetek tevékenységébe.

Ilyen összefüggésben célszerűnek tartottuk, hogy a KGST tagországok - politikai és gazdasági érdekeikből kiindulva - kidolgozzák egy új nemzetközi valutarendszer létrehozásának önálló programját, amely az általuk elfogadható alapelvekre épülne. Így pl. az új nemzetközi valutarendszer és intézményei nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is az ENSZ égisze alatt működjenek, az új nemzetközi likvid eszközök felosztása az összes résztvevő ország sajátos és közös érdekei figyelembevételével történjék; a KGST sajátos pénzügyi rendszerével csatlakozhasson az új valutarendszerhez.

* * *

A Politikai Bizottsági ülés vitájának jegyzőkönyve

SZIGORÚAN BIZALMAS ! 
Készült: 2 pl-ban

1./ Előterjesztés a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kapcsolatos állásfoglalásra

NYERS REZSŐ elvtárs:
A leírtakhoz két megjegyzést szeretnék fűzni.
Az egyik: a Magyar Népköztársaság számára sürgetővé válik, hogy a nemzetközi pénzügyi élethez kapcsolódjon, s a beruházásokhoz hitelekre tegyen szert. Példának említem, hogy hazánkban viszonylag jelentős rézmennyiség kibányászásához beruházások kellenek, körülbelül 40-50 millió dollár értékű beruházás megvalósításához pedig gépek importjára van szükség. Ez a beruházás úgy valósítható meg, ha részben szocialista viszonylatból, részben tőkés viszonylatból szerzünk hitelt. Azonban a csak szocialista viszonylatból történő import révén nem valósítható meg a beruházás. S az ilyen kérdések egész sora vetődik ma már fel.

A jövőt illetően is most folyik az ötödik ötéves terv forrásainak felmérése. Úgy néz ki, ha nem teszünk valamit, akkor nemzeti jövedelmünk egy részét kell erre a célra felhasználni. Tehát nemcsak hogy pótlólagos jövedelemmel nem rendelkezünk, hanem a sajátunkat kell felhasználni. A felhalmozási arány-ráta emelésével lenne megoldható, ez pedig a fogyasztást, az életszínvonalat veszélyezteti. Tehát ez a dolog összefüggése.

Egyébként, amikor ezt az előterjesztést készítettük, persze a szocialista közösségre gondoltunk, a Szovjetunióra; úgy ítéljük meg, bár a Szovjetunió számára ma nem időszerű a nemzetközi pénzügyi életben való részvétel, aktív részvétel, de ez a nemzetközi pénzügyi élet átalakulóban van. Úgy ítéljük meg, a Szovjetunió részéről nem lehetséges olyan terhek vállalása, amelyek visszamenőleg is - a jelenlegi teherelosztás mellett - túlzottan nagy terhet rónak. A Szovjetuniónak pedig nem lesz érdeke távol maradni a nemzetközi pénzügyi élettől. Úgy gondoljuk, ha ebben a felfogásban most a kisebb szocialista országok tagjaivá válnak ennek a szervezetnek, ez mindannyiunk előnyére válik.

BENKE VALÉRIA elvtársnő:
Az előterjesztés is, Nyers elvtárs is a számunkra lehetséges előnyökről szólt. Gondolom, itt hátrányok is vannak. Mik a hátrányai?
A szovjet elvtársak ellenvéleménye milyen érveken alapszik?
A forint konvertibilitásának mik a következményei saját gazdasági életünkre és mi a realitása? Ehhez kapcsolódva a belépéssel formális kötelezettségvállalás nélkül is, nem jár ez gyakorlatilag együtt? [!]

NEMES DEZSŐ elvtárs:
A 6. oldalon szó van arról, hogy az IMF-tagsággal olyan adatszolgáltatási kötelezettség is jár, amit eddig nem csináltunk. Ezek milyenek?
Ugyancsak a hatodik oldalon, a harmadik pontban szó van arról, hogy a 200 millió dolláros kvóta egy részét magyar állampapírok formájában fizethetjük. Milyen jellegű állampapírok lehetségesek?

KÁLLAI GYULA elvtárs:
A 4. oldalon szó van arról, hogy a belépést követő 5-6 éven belül összesen mintegy 300 millió dolláros hitelre számíthatunk; tulajdonképpen szép, amit el akarunk érni, de ez erősen feltételes módban szerepel az anyagban. „Számolhatunk." Mi a garancia arra, ha belépünk, a diszkrimináció érvényesül-e vagy nem?

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Időnként szerepel ez a téma a pártszervek ülésén. Együtt szerepel a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank. Mi ez a két szervezet? Összefügg egymással, vagy ugyanaz? Kik a tagjai ennek? Esetleg erről mondjanak valamit.

NYERS REZSŐ elvtárs:
Kádár elvtárs kérdésével kezdeném.
Ugyanazok a tagjai mindkét szervezetnek. A Világbanknak is ugyanazok a tagjai, mint a Valuta Alapnak. Körülbelül 100 ország.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Van egy szervezet, amelyet Nemzetközi Valuta Alapnak hívnak, és ennek van egy bankja?

NYERS REZSŐ elvtárs:
Ez a Nemzetközi Valuta Alap ENSZ-szervezet, 1947-ben alakult, együtt az 

Úgynevezett speciális szervezet. Tehát majdnem minden ENSZ-tagállam tagja. A Szovjetunió is részt vett az alapításban, Csehszlovákia is. Meg is szavazták az alapítást, csak utána kiléptek. Az új tagállamok egy része nem tag.

Benke elvtársnő kérdéseire: mik a hátrányai? Hátrány, hogy valamivel kötöttebbé válik a pénzügyi gazdálkodásunk. Gyakorlatilag egy dolgot tudok erre mondani: ami gyakorlatban is kötöttség, fizetési mérlegünk bizonyos tételeiben. Itt olyan titkokat nem tudhatnak meg, amelyeket ne tudnának meg anélkül. Aranykészletünkről, devizakészletünkről kell tájékoztatást adni, de ezek sem olyanok, amelyeket ne adhatnánk meg. Hátrány: a valuta-devalválást vagy felértékelést ezután mi nem csinálhatunk a Nemzetközi Valuta hozzájárulása nélkül. Nem tudom, az egyetértése kell-e, elvileg kell, de gyakorlatilag nem tudom. Tehát a valutánkat fel nem értékelhetjük, le nem értékelhetjük.

Ezen kívül vannak az IMF-nek előírásai valutatartalékolásra. Ez elvileg szintén érint bennünket. Gyakorlatilag nem, mert nem vagyunk valutatartalékolók. Például a. nyugati bankoknál megrekedt az a sok dollárkészlet. Ilyenkor értekezleteket tartanak erről; de ez a beleszólás mindig egy részlegen belüli demokrácia, ott mindig demokratikusan történik a döntés.

A másik kérdésre: a szovjet elvtársak ellenvéleménye mit tartalmaz? A szovjet elvtársakkal csak nagyvonalú konzultáció volt ebben a kérdésben. Nem is tudom, lehet-e ezt konzultációnak nevezni? Először 1964-ben vetettem fel az akkori kollégámnak, Bajbakov elvtársnak. Ő akkor ellenezte, de tulajdonképpen az érvelésben nem volt más, minthogy nem tanácsolták ezt a lépést megtenni. Nem is került sor rá. Érzésem szerint lényege az ellenvéleményüknek, hogy a szocialista közösség tagországai, ha ez a kérdés napirendre kerül, egyszerre tárgyalják meg, egyszerre csinálják. Ebben törést okoztak a románok, még korábban a jugoszlávok, és most a kínaiak helyzete olyan, az ő nyilatkozatuktól függ, hogy tagjai lesznek-e vagy sem.

KÁDAR JÁNOS elvtárs:
Ők ugyanilyen alapító tagok, mint a Szovjetunió, és Csehszlovákia...

NYERS REZSŐ elvtárs:
Nekik joguk van Tajvan helyét ott elfoglalni. De itt homályos a helyzet. Volt olyan jelzés, hogy a kínaiak tárgyalni akarnak erről - persze náluk minden lehetséges.

A forint konvertibilitásával kapcsolatban: mik annak a következményei? A forint konvertibilitását, a hangsúlyozott fizetési mérleg mellett [!] azonnal elhatározhatjuk, negatív következménye nem lenne. Vannak, akik azt mondják, hogy a forint konvertibilisebb, mint a jugoszláv dinár. Ez arra érv, hogy elhatározhatjuk, megcsinálhatjuk, persze a forint nem lesz olyan konvertibilis, mint az osztrák schilling. De ez a Magyar Népköztársaságra nézve inkább előnnyel jár, mint hátránnyal. Persze, igazi előny akkor lenne, ha a szocialista országok együtt csinálhatnák. De elválaszthatatlan attól, hogy konvertibilisek legyünk vagy arany vagy dollár vagy másban. [!] A mi gazdasági mechanizmusunk lehetővé teszi a konvertibilitást; nem minden szocialista ország mechanizmusa teszi ezt lehetővé.

Nemes elvtárs kérdésére: tudomásom szerint gyakorlatilag semmiféle olyan új adatot nem kell szolgáltatni, amit eddig nem adtunk meg vagy az ENSZ-nek közvetlenül vagy pedig valahol bank-körökben nemzetközi vonalon. Most, az előterjesztés előkészítése során átvizsgáltuk a GATT-nak nyújtandó adatokat, s az derült ki, hogy tartalmilag azonosak azokkal, amelyeket az IMF-nek kellene adni.

FALUVÉGI LAJOS elvtárs:
Új létesítmények esetében szükség van új adat közlésére. Ha például konkrét létesítéshez kérünk hitelt, mondjuk autópályára, vagy kapacitás bővítésre, erre vonatkozóan kell adatot adni.

NYERS REZSŐ elvtárs:
Nemes elvtárs második kérdése az állampapírokkal kapcsolatos: milyen állampapírok ezek? Úgy gondolom, kötvények...

FALUVÉGI LAJOS elvtárs:
Kötelezvények.

NYERS REZSŐ elvtárs:
Most, az előterjesztés benyújtása óta szereztünk olyan értesülést: a Nemzetközi Valuta Alapnak van állásfoglalása, a románokkal kapcsolatban és talán a jugoszlávoktól a szocialista országoktól nem kérné aranyban. [!] Ez több volt, mint információ, bár nem egészen pontos.

Kállai elvtárs kérdésére: az itt jelzett hitelekkel számolhatunk-e, illetve ez biztosan realizálható-e? Elvileg csak számolhatunk vele, gyakorlatilag pedig biztosra vehetjük. Ezt minden tagállam megkapja.

FEHÉR LAJOS elvtárs:
A javaslatot helyesnek, időszerűnek tartom. Magam is javasolom, a Politikai Bizottság olyan határozatot hozzon, hogy szükséges lenne az ország belépése az IMF-be. Köztudott, hogy a következő időszakban milyen nagy feladat vár gépiparunkra, s döntő lenne, ha ily módon bekerülhetnénk a fejlődő országok piacára. Létesítmények kivitelezésére világbanki belső kimutatás szerint csak olyan ország kaphat hitelt, kölcsönt, amely tagja. Itt kínálkozik az a lehetőség számunkra, hogy gépipari, élelmiszeripari, vízügyi stb. berendezésekre, középüzemek szállítására vállalkozzunk fejlődő országokba.

A határozati javaslat első pontjának második bekezdése szerint belépés lehetséges a KGST-országok közös érdekeinek megtartása mellett. Ezt támogatom. Világbanki tagság esetén képviselhetnénk a szocialista országok álláspontját is többek között a Nemzetközi Valuta Alapban. Természetesen belépés előtt a szovjet elvtársaktól külön ösztönzésre van szükség - tapasztalatszerzés céljából (?) Világbanki tagsággal segíthetnénk a közös lépéseket, a fejlődő országokban is segíthetnénk a szocialista országok, a Szovjetunió politikáját. Jó néhány fejlődő országban gátat szabhatnánk a kínai befolyásnak is.

A határozati javaslat második pontjának első bekezdésében szó van arról: szükség lenne legmagasabb szintű párt- és állami konzultációra a Szovjetunióval. Kérem a konzultációhoz álláspontunkát. Állami szinten voltak már konzultációk. Ennél többre lenne szükség. Legmagasabb szinten kellene most már konzultálni.

Összefoglalva: kérem, a Politikai Bizottság támogassa ezt a javaslatot.

KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs: 
Az előterjesztés és a szóban elhangzott kiegészítés alapján az a benyomásom: jelenleg még nem vagyunk kellően felkészülve erre a bizonyos konzultációra a szovjet elvtársakkal, másrészt a tárgyalásokra a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal. Lehet, hogy azok az elvtársak, akik ezzel foglalkoznak a Pénzügyminisztériumban, a Nemzeti Bankban mindent világosan értenek, ez a dolguk, s ott jobban ki vannak dolgozva a javaslatok, - ez jó dolog. Ha ez így van, akkor természetes, annak, amit mondok, az értéke csökken, - de ebből az előterjesztésből mindez neme tűnik ki meggyőzően. Milyen problémák vannak:

Úgy emlékszem, annak idején, amikor elkezdtük a tárgyalást, érdeklődtünk, hogyan néz ki ez a Világbank, a Valuta Alap; olyasmiről is szó volt, amikor kölcsönt veszünk fel, azt itthon beruházzuk, helyszíni ellenőrzésre is igényt tart a Világbank, a Nemzetközi Valuta Alap. Ez nem kis kérdés politikai és állambiztonsági szempontból, amit szintén vizsgálni kell. Nem intézhetjük ezt el csak azzal, hogy kémkedés a napi lapok hírei alapján történik csak. Az azért látható, bár olyan szervezetről van szó, mely nyilvánosság előtt nem sokat szerepel, ami érthető is, nem szereti a nyilvánosság elé teregetni belső dolgait, de látható a sajtóközleményekből: van az a 10 nagy ország, amely a legnagyobb súllyal szerepel ebben a. szervezetben, s ők döntenek ezekben a kérdésekben. A valutakrízissel [?] is ezek foglalkoznak állandóan. Nehéz kiszámítani, mi az elképzelésük velünk. Bár az ENSZ-ben a dolgok egyszerűbben jelentkeznek, de azért látható, milyen nagy súllyal tud az Egyesült Államok szavazógépezete alapján operálni, ilyen helyen pedig, ahol pénzről van szó, s ráadásul ők a fő résztvevők, nyilvánvalóan még jobban tudnak operálni. Ezt nem megijedésből vetem fel, csak a realitások miatt. Ha belemegyünk egy ilyen tárgyalásba, ezeket a kérdéseket előre tisztázni kell a magunk számára és szövetségeseink számára is. Ha jól értettem, a szovjet elvtársak ellenérvelést döntően politikai meggondolásokból tettek. Fock és Koszigin elvtársak megbeszélésükön behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Akkor Koszigin elvtárs azt mondta - leegyszerűsítve - nem lehet úgy felfogni: beteszünk ennyit, kiveszünk ennyit. Itt politikai kérdések vannak, amelyek alapos vizsgálatot igényelnek. Ezzel foglalkozni kell.

Itt van egy olyan kérdés, mint a forint konvertibilitása és az ezzel kapcsolatos dolgok. A részletektől eltekintve az alapszabály szerint milyen kötelezettséget jelentene ránk? 2-3 évvel ezelőtt egy külkereskedelmi anyagban, ahol a nyugati deficitről volt szó, felvetették az elvtársak - ha jól emlékszem - 60 millió dollár gépipari export-hiány van. Ha ez nem lenne, akkor tudnánk eredményesen operálni még a fejlett tőkés országokkal is, de a fejlődő országokkal is.

Magától értetődő, - nem tudom, hogyan áll ez a helyzet, de túl sokat néhány év alatt nem javulhatott. Nem is lehet kívánni. Tény, ha mi gazdasági súlyunkat a Nemzetközi Valuta Alapnál növeljük, versenyképességünket növeljük a fejlődő országokban a gépipari termékeknél, nagyon sokat kellene tenni. Tehát itt még nagyon sok a tennivaló. Érthető a bűvös körforgás, de felmerül az a kérdés: most megvan-e már az erőnk erre az áttörésre, vállalkozhatunk-e most erre? Ebből az anyagból ezt én nem látom biztosítottnak. Nyilvánvaló, további munkára van szükség, elemzésekre, értékelésekre ahhoz, hogy ebben elhatározásra jussunk. Egyrészt nekünk árualaphiányunk van ahhoz, hogy a forint még erősebb legyen; s ugyancsak a fejlődő országokkal való kapcsolatban is. A fejlődő országokkal való kapcsolat nem ilyen egyszerű. Nem olyan egyszerű: ha belépünk az IMF-be, ott leszünk a fejlődő országokban, mert a jogunk több rá. Ott is van konkurencia. Ez pénzügyi dolog. Ott nincs tőke, s ráadásul a lebonyolításánál van egy nagyfokú konkurencia. Ebben a harcban vannak olyan területek, amelyeken már most is erősek tudunk lenni, más területeken viszont nehéz birkózás van kilátásban. S ez nem fog akkor sem megváltozni, ha beléptünk a Nemzetközi Valuta Alapba. Tehát - meggyőződésem szerint - kellő realitással kell vizsgálnunk ezt a kérdést.

Végül itt van az olajválság, ami tanulságos dolog. A nyugat-európai fővárosok utcái kiürülnek vasárnaponként, s autók helyett biciklivel, konflissal közlekednek. Ez az olajválság a nyugati valutakrízissel kedvező hatást gyakorol és a dollár megszilárdult, legalábbis hosszú idő óta nem volt olyan szilárd, mint most...

NYERS REZSŐ elvtárs:
Nem az olajválságtól...

KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs:
Nem ettől, de nem véletlen, hogy ezzel is összekapcsolják. S az se véletlen, hogy erre az időpontra ilyen jelenségek vannak.

Nem tudok ebben a kérdésben szakvéleményt mondani, ismereteim nem elégségesek ehhez. De szeretnék arra rámutatni: a kérdést nagyon reálisan, nagyon világosan, a dolgok minden oldalait kutatva, tovább kell elemezni.

Mindezeket azért mondtam el, mert az anyagot egyoldalúnak tartom. A kockázatot, amit a belépéssel vállalnánk, továbbá fennálló gyenge pontjaink felszámolását ennek az anyagnak az elolvasása után nem látom megnyugtatóan kimunkálva. Ha kellőképpen ki lesz munkálva, véleményem szerint lehet és kell is foglalkozni a dologgal.

Politikai szempontból nézve szeretném álláspontomat kinyilvánítani: az elsődleges kérdés: ilyen lépést csak akkor tegyünk meg, ha szövetségeseink, mindenekelőtt a Szovjetunió egyetért vele. Ha a Szovjetunió részéről nem értenek egyet, ez kizáró kritérium. Bármilyen érv szól is amellett, hogy belépjünk, nem szabad megtenni, ha a Szovjetunió ellenére történik. Természetesen, ez most még nem időszerű. Különösen azt helyeslem, hogy a konzultációt folytassuk. Az első lépés a teljes értékű kimunkálás; második lépés a szovjet elvtársakkal való konzultálás; harmadik lépés: kerüljön vissza a Politikai Bizottság elé.

NEMES DEZSŐ elvtárs:
Azt hiszem, a kérdés felvetése időszerű. De ezt az elvtársak jobban meg tudják ítélni, mint én. Az érvelés szerint a Világbankkal kapcsolatban inkább a 2. pontban leírt érvünket kellene előtérbe állítani, az exportlehetőségek javítására vonatkozó dolgokat, s nem a kölcsönszerzést. Nem volna célszerű az okfejtés érdekében erre helyezni a hangsúlyt?

Ha konzultálunk, vigyázni kell, a mi anyagunkból kitűnjön: minden negatívumot mérlegeltünk, s ne a konzultáns partner hívja fel a figyelmünket a negatívumokra. Minden negatívum mérlegelésével kell érvelnünk azért, hogy erre a következtetésre jussunk. Egyébként, azt hiszem, ha ide belépünk, célszerű bekerülni annak apparátusába is...

A határozati javaslat első pontja: a Politikai Bizottság szükségesnek tartja a Magyar Népköztársaságnak az IMF-be és a Világbankba való belépését - ezzel így egyetértek, illetve úgy, hogy a belépés mérlegelését, mert célszerűsége növekszik. De érdekel bennünket a partnerek véleménye is. Az IMF-be és a Világbanka való belépés ... stb. egyeztetett álláspont, de országoknak... stb. - itt a „de" nem szükséges. Ezt önállóan meg lehet állapítani: egyes szocialista országok sajátos helyzetüknél fogva stb.

FOCK JENŐ elvtárs:
Szeretnék először a Komócsin elvtárs által említettekre válaszolni, s azt megmondani, mennyire van előkészítve? Tízéves téma - ahogy Nyers elvtárs is említette. Ő erről már 1964-ben konzultált, én 1967-ben konzultáltam, de akkor már négy éve foglalkoztunk vele. Nem hivatalos tárgyalásokat 

1967-ben Koszigin elvtárs teljesen ellene volt - akkor az volt a helyzet, rajtunk múlott, hogy fél éven belül tagok leszünk-e vagy sem. Természetesen nem léptünk be. Utána négy éven keresztül meggátolták Románia belépését. Az igazat megvallva, nekik nem mi kellünk, hanem a Szovjetunió kell. Előttük világos volt: Románia megnehezíti a Szovjetunió belépését; Magyarország belépése megkönnyítené a Szovjetunió belépését. Ők így fogjak ezt fel. Szerintem minden elő van készítve ahhoz, hogy beléphessünk. Pozíciónk azonban most rosszabb, mint 1967-ben volt. De sokkal jobb pozíciónk lenne, ha az itt lehetséges hiteleket igénybe vehetnénk, mintha egyéb módon vennénk igénybe ilyeneket.

Milyen ellenérvek vannak? 1967-ben, amikor erről tárgyaltam Koszigin elvtárssal - jelentést is adtam erről a Politikai Bizottságnak, - semmiféle kimondott ellenérv nem volt. Nagy érdeklődéssel fogadtak, egy sor kérdést tettek fel, mindenre válaszoltam; a beszélgetés után, este volt politikai bizottsági ülés, rengeteg napirendi ponttal, s ott Koszigin elvtárs néhány szavas bejelentést tett beszélgetésünkről, tárgyalásunkról, s ott hangzott el: a Politikai Bizottság ellene van, nem tartja időszerűnek. Utána Koszigin elvtárs túl sokat nem is beszélt erről. Gromiko elvtárs elmondta, hogy milyen ellenérvek vannak. A leglényegesebb ellenérv: a Szovjetunió a maga részéről nem tartja időszerűnek a belépést, nem akar belépni és tart attól, ha a szocialista országok egyenként lépnek be, megosztanak bennünket. Azt hiszem, az nem komoly érv, hogy ott szavazógépezet működik. Úgy működik, mint az ENSZ-ben, illetve úgy nem működik, mint az ENSZ-ben. Az se túl komoly ellenérv, hogy ismerjük [popup title="MacNemerét [!], " format="Default click" activate="click" close text="Robert McNamara, amerikai demokrata párti politikus, aki a Világbank elnöki tisztének betöltése (1968–1981) előtt 1961–1968 között az USA védelmi minisztere volt."]tudjuk, ki volt azelőtt stb. Hiszen mi ismerjük Nixont, tudjuk ki volt, ki most stb. Mi ezt is végig vettük; az amerikai politikusok között ennél sokkal rosszabbat is tálalunk. Komolyabb ellenérv: a kapitalista világban pénzügyi válság van. Ez 1967-ben nem volt ellenérv; Ilyen időszakban inkább máson kellene gondolkodni például: tegyük a mi 

 olyanná - a nemzetközi beruházási bankunkat - , hogy pótoljon bennünket a Világbankért. Ebbe azonban sok év beletelik, míg ezt meg tudjuk tenni. A Szovjetunió kivételével valamennyien tőkeszegény ország vagyunk. Azóta van olyan elgondolás a Szovjetunió részéről: hozzuk létre a nemzetközi monetáris alapnak és a világbanknak európai fiókját. Tehát erről is lehet tárgyalni, de több év kell hozzá.

A legnyomósabb érv: a Szovjetunió nem akar belépni, és szerintem azért nem, amiért a Közös Piacba sem. Sok éven át nem értették meg, mit akarnak a magyarok, a bolgárok a Közös Piaccal. Végre, hat évvel ezelőtt egy varsói tárgyaláson a szovjet külkereskedelmi miniszter megértette: arról van szó, velünk szemben 30-40%-os lefölözés érvényesül a Közös Piac részéről, s ha kapcsolatba lépünk velük, lassan ki tudjuk ezt védeni. A Szovjetunióban nehezen tudták ezt megérteni, mert nem ugyanaz a helyzet náluk, mint nálunk. Nekünk ez sok millió dollárba kerül. Ugyanez a GATT-nál is a helyzet. A szovjet elvtársak miért jöttek rá, hogy a magyaroknak igazuk van? Sőt, még biztattak is bennünket! Mert rájöttek - néhány kivételtől eltekintve - amit a Szovjetunió az ENSZ-nek nem ad meg, mi a reformunkon keresztül nyilvánosságra hoztunk egy sor olyan adatat, amit azelőtt nem. S a GATT-tagsággal újat nem kellett adni.

Milyen célra kérünk beruházást? - ebben állásfoglalás lenne. Megnézik terveinket, elgondolásainkat. Amit Nyers elvtárs említett, olyan jellegű beruházásokkal tudunk pénzügyi hiteleket felvenni ilyen tagság nélkül is. Csak egy %-kal, fél %-kal magasabb kamat mellett. Más hátrányt nem látok. Előre be kell fizetni, egy évet kell várni, hogy a fejlődő országok ne mondják: belépett, konkurens; a harmadik évben vehetjük a hitelt igénybe. Három év múlva, négy év múlva a befizetett összeg kétszeresét, háromszorosát vehetjük igénybe. Ez nem igazi hátrány persze. Az igazi: pénzünket nem tudjuk mobilizálni. A legnagyobb előnyt a belépésnél nem is abban látom, ami eddig elhangzott, hanem ami le van írva: a szocialista országokba irányuló gépexportunkat egyre nehezebben tudjuk realizálni.

. A kapitalista országok felé csak nagy rekonstrukciókkal, újabb licencek vásárlásával, új beruházásokkal. Néhány esztendő alatt lehet olyanná tenni a magyar gépipart, hogy nagyobb mérvű nyugati export bonyolítására képesek legyünk. Igazi nagy exportot azonban csak akkor tudunk bonyolítani, ha a Világbank tagjai leszünk. A Szovjetunió más helyzetben van. A Szovjetunió a fejlődő országok gépiparához tud 15-20 éves hiteleket adni, 100-200 millió rubeles nagyságrendben. Képtelenek vagyunk mi erre. 6-8-12 fejlődő országnak tudunk adni, de nem sokat. A Szovjetunió tud és ad is sokféle hitelt. A Szovjetuniónak megvan az aranytartaléka bőségesen, amellyel a Világbankba beléphet, de nincs olyan szorító erő a számara, hogy belépjen. Mi több gépet akarunk exportálni, ha a Világbank ad hitelt, a fejlődő országoknak; s mi, akik tagjai leszünk a Világbanknak, mi tudunk oda gépet vinni, - persze, versenyezni kell. De most nem tudunk oda szállítani. Ha tagok vagyunk ott, tőlünk is vásárolhatnak. A fejlődő országokban van egy ilyen jelenség, Dél-Amerikától, Afrikán keresztül, Ázsiáig: a Világbank tagjai közül igyekeznek nem attól vásárolni, aki a legerősebb.

A szovjet elvtársaknak van még egy érvük: az amerikaiaknak jó a Világbank, az amerikaiaknak van ott döntő szavuk. S mindent megtesznek azért, hogy ők legyenek a szállítók. De a fejlődő országok ezt ki akarják védeni. A nemzeti burzsoázia tart attól, hogy még jobban az Egyesült Államok befolyása alá kerüljön. Ezért igyekszik vásárlásait más országokkal, köztük sok kis országgal bonyolítani - ilyen értelemben tehát nemcsak gazdaságilag vagyunk ott. Nekünk érdekünk. Szerintem a szovjet elvtársak nem látják olyan világosan, amilyen világosan látták a belépés szükségességét a GATT-nál, s a Közös Piacnál: a mezőgazdasági szocialista országoknak mennyivel más a helyzetük, mint a Szovjetuniónak.

Azzal egyetértek, amit Komócsin elvtárs mond: a Szovjetunió ellenkezése ellenére nem lehet belépni. Ha a Szovjetunió ellenére lépünk be, az a jelenben jelent nagy hátrányokat; ha nem lépünk be, távlatban jelent gondot. Biztos, más formában kell szóvá tennünk a kérdést, szélesen feltárva, magas szinten megmondva, hogy mi perspektívikusan sokban függünk attól: ezt a lépést megtegyük-e vagy sem. Ha úgy konzultálunk, mint eddig: miniszterelnöki tárgyaláson a konkrét ügyek mellett vetjük fel, akkor vegyes fogadtatásra találunk, amely végül is azt mondja: inkább ne lépjenek be. Azt tapasztalják, a szakemberek egyik fele azt mondja: igazuk van a magyaroknak, de ne lépjenek be; vagy ilyen indokot mond: dollárválság van, valutaválság van. Komoly gazdasági indokot, ami azt mondja, hogy ne lépjünk be, nem mondanak. Azt hiszem, a szovjet álláspont mögött tulajdonképpen két dolog van: nem látják elég világosan - s ezt meg kell magyarázni - Magyarországnak miért, mennyiben eltérő a helyzete a Szovjetuniótól; másrészt attól tartanak, hogy megosztanak bennünket, ha Jugoszlávia, Románia után Magyarország is belép. De ilyen alapon mondják Csehszlovákiának is, hogy ne lépjen be stb. Attól tartanak, a pénzügyi világban a Szovjetunió más megvilágításba kerül. A fő törekvés ezeknek a szervezeteknek a részéről az, hogy a Szovjetunió lépjen be. Tulajdonképpen az lenne a helyes. Ha ma még úgy működik a szervezet, hogy a befizetett tőke után az Egyesült Államok szerepe meghatározó, döntő szavazati joga van, ha a Szovjetunió belép, megváltozik a helyzet. Ha mi is belépünk, változik a helyzet.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Mi ennek az időszerűsége? Próbáltam rá válaszolni. Úgy képzelem el, általában időszerűvé a dolgot az teszi, amit a nemzetközi élet perspektívájának tartunk: a békés egymás mellett élés szilárdan érvényesül. Lehetséges, hogy az a perspektíva, a Szovjetunió, a szocialista országok belépjenek. Ez a kérdés általános időszerűsége. Mi a napi időszerűsége? Az, hogy éppen ma itt van a bolgár párt- és kormányküldöttség, s ezt tárgyaljuk? Ezt se tartom bíztatónak. Elbírálni azt, hogy most melyik utat válasszuk, nem egyedül mi döntjük el, hanem valamennyi KGST-ország. Ennyit az általános időszerűségről, ami itt nincs eléggé megmagyarázva.

A belépésnek van politikai hatása természetesen, - de ez a szóban forgó gazdasági perspektívikus dolog valahány esztendeje jelentkezett. Érdekes dolog hangzott el a felszólalásokban, ami a dolog általános időszerűségét adja: a magyar gazdasági élet perspektívája. Az egész fejlődés, a fejlődési ütem, a nemzetközi forgalomban való részvételünk, annak pénzügyi feltételei és eszközei. Hogyan jutunk nyersanyaghoz, hogyan tudunk exportálni stb. Megmondom őszintén éppen ezért, - ahogy a felszólalásokban is érintve lett - ez egy komoly, önálló nagy kérdés, amit külön kell megvitatni. Gazdasági fejlődésünk általános perspektíváját nem lehet konzultációs levéllel elintézni. Előbb tudnunk kell, milyennek látjuk mi a magyar népgazdaság fejlődési perspektíváját, hogyan tudunk előbbre menni, exportálni stb. Ami a fejlődési ütemet illeti, 5-6 éves perspektívára - őszintén szólva, mély meggyőződésem, magában a magyar népgazdaságban legalább annyi tartalék van, mint amit ettől a lépéstől várunk. Ha mi meg is tesszük ezt a lépést, elsőrendű kötelességünk a magyar népgazdaság általános helyzetét felülvizsgálni, megnézni, mennyivel tudnánk a termelést emelni. Lényeges kifogásom: az általános időszerűséget illetően másképpen kellene ezt a dolgot megfogni.

Ami a szóban forgó szervezetet illeti: Nyers elvtárs azt mondta, ez egy demokratikus szervezet...

NYERS REZSŐ elvtárs:
Nem mondtam, hogy demokratikus ...

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Azt mondtad, demokratikus módon döntenek...

NYERS REZSŐ elvtárs:
A rendszeren belül...

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Ez jelenleg olyan szervezet, mint volt az ENSZ ezelőtt húsz évvel, gazdasági szervezet, amelyben a világ legerősebb 10 kapitalista országa diktál. Erről van szó! Ide kellene belépni annak ellenére, hogy hány tagja van a szervezetnek. Ezt tudni kell! Konzultáció: a szövegezés itt nem tetszik. A határozati javaslatban ajánlják, a Politikai Bizottság mondja ki: véleménye szerint helyes lenne belépni. Konzultáljunk a szovjet elvtársakkal; ugyanakkor a szövegben azt mondják, hogy a legutóbbi szovjet álláspont is elutasító volt. Megmondom, nekem nem szimpatikus egy olyan helyzet, ami két hónap múlva előállhat: van egy PB állásfoglalásuk a magyaroknak, mely szerint be kell lépnünk ide és ide, ilyen és ilyen elv alapján, s van egy szovjet elutasító válasz. S akkor mit csinálunk? Visszajelentünk a Politikai Bizottságnak és újra rágódunk rajta. Ez nem egészen így van. A Szovjetunió soha nem mondja, hogy ne lépjenek be. Ő legfeljebb ajánlja. Ilyent se tavaly nem mondott, sem 1967-ben, de az ő meggondolásaik arra kell késztessenek bennünket, hogy mérlegeljünk. Ezt így nem lehet csinálni. Ha pozitív állásfoglalást akarunk, ajánlom, szövegezzünk valahogy így: a Politikai Bizottság időszerűnek tartja újból a konzultációt erről a kérdésről... Tehát nem a belépést. Vagy végrehajtjuk a saját határozatunkat, s annak ellenére, hogy a Szovjetunió nem ajánlja, mi belépünk?

Így ne fogalmazzunk határozatot. Időszerűnek tartjuk, vessük fel, konzultáljunk, legyen kidolgozottabb a pozíció és az érvelés, mint ami itt van.

A szovjet álláspontról: nem ajánlom, hogy úgy nézzünk kérdéseket: mi értünk valamit és a szovjet elvtársak még nem értik. Ők ugyanúgy tudják, hogy miről van szó, mint mi. Legfeljebb tárgyalási módszerük, hogy nem fejtik ki. Ők nagyon jól értik; ez nem belátás dolga, hanem politikai meggondolás politikai okokból - részben gazdasági okokból - ellenzik. Magam is próbálom a szovjet álláspontot megérteni. A Szovjetunió természetesen nemcsak katonai, hanem gazdasági eszközökkel is befolyást gyakorol a nemzetközi élet alakulására. Erre is van áruja, hitelt is tud adni. Devizát is, valutát is tud szerezni. A szótöredékekből azt értem, hogy a Szovjetunió anyagi eszközei nem azonos súlyúak a világ vezető 10 kapitalista országának anyagi eszközeivel - amivel gazdasági fronton is harcban állnak. Nem azonosak. A Szovjetunió nem akarja, hogy a saját anyagi eszközeinek egy bizonyos részét betegye egy olyan közös kasszába, amely felett többé nem ő dirigál, hanem egy olyan szervezet, amelyben ő kisebbségben van. Ott a Szovjetunió befolyása kisebb, mint akikkel politikailag szemben áll. Saját anyagi eszközei felett ő akar diszponálni. Azt hiszem, ez az egyik fő oka a szovjet tartózkodásnak.

Miért ellenzik ilyen, olyan formában, nem szívesen vennék, ha a Magyar Népköztársaság belépne? Itt elsősorban politikai kérdésről van szó. A szocialista országok közül jelenleg tag: Jugoszlávia - belépett és tagja; sokszor úgy vagyok, még a jugoszláv elvtársaknak is megmondom, sok minden kényszerlépésükért nem tudom őket hibáztatni, amiket 1948-49-ben csináltak, amikor önálló fejlődésükért harcoltak, mindegy, hogy minek hívják, miért. A baj, hogy ők ezeket a kényszerlépéseket megideologizálják, és beépítik a szocialista rendszer szerves részébe. Végül is: a jugoszláv eset más eset. Azt hiszem, a Szovjetunió sem így foglalkozik ezzel. A közel múltban belépett Románia - ez egészen más jellegű. Ez olyan, mint a sztrájktörés, az NSZK-val való diplomáciai kapcsolatok felvétele. Mindenki ismeri ezeket a belépéseket. Politikailag káros lépés volt ez, kárt okozott közös, KGST-ügyeinknek, s politikailag is árt. Tehát tagja ennek a szervezetnek a szocialista táborból Jugoszlávia és Románia, s jövünk mi harmadiknak, magyarok. Ha mi kérjük, a szovjet konzulens partnerek azt mondják: lépjenek be; előállhat egy ilyen helyzet. Jugoszlávia, Románia és Magyarország belépése ebbe a szervezetbe nagyszabású politikai manőverre, zsarolásra, gazdasági manőverre adna módot azoknak, akik ennek a szervezetnek igazi urai, - jelenleg. Ez az igazság! Ezt is odateszem emellé a rovat mellé, amely arról szól, hogy egy év múlva ennyi hitel, 3 év múlva, 5 év múlva meg annyi. Mert rögtöni hatásában ez fog jelentkezni. Semmiféle olyan illúzióm nincs az USA-val szemben, hogy ő ezt a lépést ne használja ki ellenünk, a Szovjetunió ellen. Nem említek mást, csak ezt az ellenőrzési bizottsági tagdíjat. Az USA majdnem két nappal előbb kért fel bennünket az ellenőrző bizottsági tagságra, mint a vietnamiak; vállaltuk a terhet, mindazt, ami velejár; két emberünk meghal és így tovább. A következő héten elkezdenek bennünket politikailag zsarolni, elfogultak vagyunk, nem vagyunk objektívek, s ez, súlyosan ki fog hatni a

. Ezek nem széplelkek elvtársak, ha anyagiakról van szó! Ezek akkor fognak csak adni, ha jófiúk leszünk, s ha rosszfiúk leszünk, meg fogják vonni. Ezekre is gondolni kell. Mindezt nem is elsősorban a szovjet elvtársak miatt mondom, hanem a saját szempontunk miatt. Ezekre is figyelni kell.

Az érvelés pedig véleményem szerint harmatgyenge. Ezt az érvelést, ami a határozat első pontjában van, vegyük ki. Töröljük. Ez egy óvodai előadás, ilyent ne tartsunk a szovjet elvtársaknak. Ezt betéve tudja mindenki.

A következő a véleményem:
Legfelső szint - üdvözlöm, mint olyant, de azért hozzá kell tenni, hogy ezzel a tartalékok kimerültek; a mi Központi Bizottságunk hivatalosan fordul a Szovjetunió Központi Bizottságához, kormányához. Megszűntek ezzel a további tartalékok, pozíciók. Éppen ezért talán valamilyen közbülső fokozatot is kellene választani, és esetleg ezt még tartsuk fenn.

A következőt javasolom: ha az elvtársak valóban előkészítették, s akik többet foglalkoztak vele, mint mi, úgy tartják, hogy időszerű, dolgozzanak ki egy levél-tervezetet, amiben kerek-perec pontról pontra le van írva, miről van szó, mit akarunk konzultálni a szovjet elvtársakkal. Ezt a levél- tervezetet a Politikai Bizottság megnézi, s ha úgy dönt, küldjük el. De nem ajánlom ezt az eltérő fogalmazást: a Politika Bizottság úgy ítéli meg, helyes belépni, s konzultáljunk a szovjet elvtársakkal. Őszintén megmondom, gondolkozni kellene, mégis, mit vártak az elvtársak? A legutóbbi időben volt szó erről? Várható, hogy az SZKP Elnöksége napirendre tűzi, szemben azokkal, akikkel eddig tárgyalt, és azt fogja mondani: helyes, lépjenek be? Nem! Azt fogják mondani: nem ajánljuk. Akkor mi egy szemben álló dolgot képviseljünk? Kitesszük magunkat annak, hogy a szovjet elnökség azt mondja: nem ért egyet? Bizonyos értelemben van időszerűsége.

5-6 gépelt oldalon írják le a magyar álláspontot, s a Politikai Bizottság újra napirendre tűzi, majd elküldjük a szovjet elvtársaknak. Bár, ami engem egyénileg illet, véleményem szerint érdemes volna a magyar gazdasági élet dinamikus kérdéseit megvizsgálni, megtárgyalni, ebben állást foglalni és annak egyik következtetéseként lehet, hogy ezt is meg kell nézni a fejlődés miatt. Ez volna egészséges és helyes.

BISZKU BÉLA elvtárs:
Kádár elvtárs érvelésével egyetértek. Stratégiai kérdés, nemcsak a magyar gazdasági élet fejlődéséről van szó.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Elfelejtettem mondani: legalább két szocialista ország lépjen még be rajtunk kívül, a lengyelek, a bolgárok. Ne egyenként osonjunk a kertek alatt.

BISZKU BÉLA elvtárs:
Egyetértek azzal, hogy konzultáljunk, olyan sorrendben, ahogy arról Kádár elvtárs beszélt. Valóban, először nekünk a saját gazdasági fejlődésünk alapkérdéseit kell egymás között megvitatni. Még azt is el tudom képzelni, hogy erről is konzultáljunk a szovjet elvtársakkal.

A múltkor vitattuk a fejlődés ütemét, s ott 5%-os nemzeti jövedelem-emelkedésről volt szó. Tehát növekedés látható. Arra buzdítottuk az elvtársakat, hogy dolgozzanak nagyobb ütem kialakítása érdekében; de természetesen ezt behatárolja a beruházások piacain jelentkező gyengeségünk, ismert feszültségeink - de ezt meg kell nézni. Először a Politikai Bizottságban és a szovjet elvtársakkal.

Az elvtársak védelmére szeretnék valamit mondani: a Politikai Bizottságnak augusztusban volt egy ülése, ahol elhatároztuk: ezt a kérdést napirendre tűzzük. De helyesebb, ha az általános gazdasági fejlődés részeként foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Ez egy nagyon jelentős politikai lépés. Ezt egyedül a szovjet elvtársak nélkül nem szabad megcsinálni. Meg kellene fordítani a munka sorrendjét, s a gazdasági fejlődés kérdését megvitatni, s ezzel kapcsolatban újból konzultációt folytatni a szovjet elvtársakkal, míg össze nem áll a teljes kép.

Még valamit: A Politikai Bizottság most látja ennek konzekvenciáit egyrészről. 200 millió dollárt kell befizetni, 330 millió dollárral lenne jobb fizetési pozíciónk az ötödik ötéves tervben. Őszintén szólva, amikor erről szó volt, jelentősebb gazdasági előny származását képzeltük el. Igaz, ami az exportnál jelezve van olyan, a jó isten tudja, mi lesz, hogyan realizálható. Lehet, hogy gépipari exportunk számara a lehetőségek kedvezőbbek lesznek az érintett országokban.

Kérem, ne döntsön most a Politikai Bizottság, jó lenne, ha újból visszakerülne ide a téma, javasolom is, hogy kerüljön vissza - s akkor adhatnának az elvtársak valami kis elemi eligazítást: kik a vezető hatalmak, mennyi a részesedésük stb. Hogy valami kis tájékozódásunk legyen a felelős döntéshez.

FEHÉR LAJOS elvtárs:
Értesülésem szerint a lengyel elvtársak is gondolkoznak a belépésen. Huszár elvtárs talán tájékozódhatna lengyel partnerénél erről.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Itt az igazi, egészséges, logikai indok: - tényleg levélben forduljunk a Szovjetunióhoz - kialakultak legközelebbi ötéves tervünk korvonalai. Leírnánk a valódi érveket: (a) nyersanyag-beszerzés problémáját, (a) beruházási hozzájárulás kérdését. (a) gépipari export-problémánkat, a külkereskedelemtől függünk a nemzeti jövedelem 40 valahány százalékáig, feltétlenül duplájára kell emelni, elhelyezési lehetőségeinket a harmadik országokban, ennek konzekvenciája és az általános nemzetközi perspektíva meggondolása szempontjából is célszerű volna, ha néhány szocialista ország belépését mérlegelnénk, most, ebben a helyzetben. Akkor van valami egészséges kiindulási pont.

NYERS REZSŐ elvtárs:
Teljesen egyetértek azzal, hogy nekünk belépni csak a Szovjetunió egyetértésével lehet; olyan értelemben, hogy ennek ellenére, nem merül fel sehol. A javaslat is azt tartalmazza, hogy a Szovjetunió egyetértésével. Ebben nincs is vita - kérem, így vegyék tudomásul.

Meg kell jegyezni, hogy szovjet felelős tényezők amerikai látogatása sarán és azt követően államférfiak részéről olyan megnyilatkozások voltak, amelyek azt tartalmazták: a Szovjetunió elvileg helyesli a belépést, csak nem tartja időszerűnek. A szovjet külügyminiszter-helyettes elvtárs, aki a szovjet kormány megbízásából tárgyalt, ezt nyilvánosan is elmondta.

Itt két vélemény hangzott el. Nem tudom, melyiket vegyük? Annak nincs értelme, hogy az egyik viszolyog, a másik lelkesedik... Ezt tartanám szükségesnek, hogy mi győzködjük a szovjet elvtársakat, ezzel segítünk az internacionalizmus ügyének is, a Szovjetuniónak is. Igaz, hogy ők mindent látnak...

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Ezt látják.

NYERS REZSŐ elvtárs:
Ők mindent világosán latnak, de nem nyílnak meg előttünk. Mindez nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell őket győzködni. A legkisebb közös többszörös nem ez, hanem az, hogy gazdasági fejlődésünk alapkérdéseit vitassuk meg.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Ha a magyar népgazdaság perspektívikus gondjaiból kiindulva nem novellát írunk, hanem leírjuk azt a néhány, bennünket orientáló alapkérdést, bevenném a nemzetközi perspektívát, még azt is, hogy a KGST-n belül vagy lépünk előre, vagy más utat választunk, s végül azt, hogy valamilyen szervezett formában 2-3 szocialista ország lépjen be. A Szovjetunió később. Ezt fel lehet vetni. Nem lehet csupán azt mérlegelni, hogy mi a célszerű. Ha ezt az elvtársak elképzelhetőnek tartják, nem vagyunk ellene, hogy 30 napon belül a Politikai Bizottság betű szerint megnézi a levelet - mert az elhangzott szavakra is ügyelni kell -, megtárgyalja és küldjük el. De csak az érdemi felvetéseket! Tehát ismét napirendre tűzzük, mérlegeljenek addig, a reális okokból induljanak ki, de ragasszák oda a nemzetközi perspektívát, még a KGST-t is. Utat kell keresni. Próbáljuk meg a KGST-n belül a saját bankunkkal boldogulni, hogy konvertálni lehessen követeléseinket. Így fel lehet vetni. Beleértem a lengyeleket is. Mi a lengyelekkel - és másokkal sem - úgy nem beszélhetünk, hogy fiúk, esküdjünk össze, s menjünk együtt a szovjetekhez ebben az ügyben. De azt mondhatjuk ebben a levélben, hogy 2-3 szocialista országnak érdemes volna belépni. Egyezzünk meg ebben. Próbáljunk megszövegezni egy levelet, konzultációs levelet az SZKP-hoz.

* * *

A Politikai Bizottság határozata

Előterjesztés a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kapcsolatos állásfoglalásra Előadó: Nyers Rezső elvtárs Hozzászóltak: Benke Valéria, Nemes Dezső, Kállai Gyula, Fehér Lajos, Komócsin Zoltán, Fock Jenő, Biszku Béla és Kádár János elvtársak

 

A Politikai Bizottság a jelentést - tájékoztatóként - tudomásul veszi. A határozati javaslatot nem fogadja el. Időszerűnek tartja, hogy a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz történő csatlakozás kezdeményezése kérdésében konzultációt kérjünk a szovjet elvtársaktól. Megbízza Nyers Rezső elvtársat, hogy a konzultáció alapját képező - az SZKP Központi Bizottságának szóló - levél tervezetét készítse el, amelyben népgazdaságunk perspektívikus gondjaiból kiindulva ismertessük érveinket a szovjet elvtársakkal és vázoljuk pontosan azokat a kérdéseket, amelyekhez a véleményüket kérjük. A levél-tervezetet a Politikai Bizottság egy hónap múlva napirendre  tűzi. [X] A levéltervezet ismereteink szerint nem készült el, legalábbis a PB nem tárgyalta az elkövetkező hónapokban.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 625. ő. e. Eredeti, géppel írt jegyzőkönyv.