Szovjetek Taszáron

Vizsgálat a taszári repülőtér ügyében 1946-ban

1946 áprilisában a közlekedési tárca a Honvédelmi Minisztériumtól hivatalos értesítést kapott, hogy a magyarországi repülőterek tulajdonjogát egy magyar-szovjet vegyes bizottság fogja kideríteni. A felderítés célja elsődlegesen az volt, hogy a háború alatti építkezés során volt-e példa a Harmadik Birodalom tőkebevonásával létrejött beruházásra. A közlekedési tárca illetékesei ugyan értesítették a Honvédelmi Minisztériumot, hogy a német csapatok igényei szerinti átalakításokkal kapcsolatos anyagi terheket Magyarország viselte, de a vegyes bizottság megkezdte működését.

Bevezetés 

A háború utáni években a szovjet dominancia nyomta rá bélyegét a magyarországi repülésre is. Ez nyert hivatalos formát az által, hogy 1946. március 29-én a Szovjetunió és Magyarország egyezményt írt alá a Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt (MASZOVLET) létesítésére vonatkozóan. Ennek értelmében a Szovjetunió szakemberekkel és műszaki felszerelésekkel támogatta a magyar légiközlekedés fellendítését. A legkomolyabb gondot a háborús károkat szenvedett repülőterek, így a ferihegyi repülőtér ügye okozta. Nyilvánvaló volt, hogy a felújítás elkerülhetetlen, ugyanakkor azonban, a háború utáni évekre jellemző módon a felújítás során ideológia kérdések is terhelték az újjáépítés munkálatait.

1946 áprilisában a közlekedési tárca a Honvédelmi Minisztériumtól hivatalos értesítést kapott, miszerint a magyarországi repülőterek tulajdonjogát egy magyar-szovjet vegyes bizottság fogja kideríteni. A bizottságba szovjet részről bizonyos Brett és Savkin alezredesek kerültek be, őket azonban jellemző módon nem valamiféle szovjet légügyi szervezet delegálta, hanem a szovjet dominanciájú Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB). A felderítés célja elsődlegesen az volt, hogy a háború alatt történt építkezés során volt-e példa a Harmadik Birodalom tőkebevonásával létrejött beruházásra. A közlekedési tárca illetékesei ugyan értesítették a Honvédelmi Minisztériumot, hogy a német és magyar kormány 1944 június 2-i megállapodása, az úgynevezett Finanzierungsabkommen értelmében a német csapatok igényei szerinti átalakításokkal kapcsolatos anyagi terheket Magyarország viselte s így német tőkebevonásra nem volt példa a repülőterek esetében, de ez a magyar-szovjet vegyes bizottságot természetesen nem akadályozta meg abban, hogy megkezdje működését., noha azt is igazolni lehetett, hogy a magyar állami előbb havi 200 millió, majd havi 300 millió pengőt helyezett el a fenti német-magyar megállapodást követően az úgynevezett Ungarischer Kriegsfonds-ban.

Azt, hogy német tőkebevonásra csakugyan nem került sor, végül a vegyes bizottság is igazolta 1946. május 28-án kelt beszámolójában, amelyet a Magyar Jóvátételi Hivatalnak juttatott el. A beszámolóhoz mellékelték a különféle magyar repülőtereken felvett jegyzőkönyveket is. A Ferihegyen felvett jegyzőkönyv pl. a következőket állapította meg: a repülőteret és a rajta lévő épületeket a Magyar Államkincstár építtette és a munkálatok 1943 végén - tehát még az 1944. évi német megszállást megelőzően - befejeződtek. Német pénzbevonásra nem volt bizonyíték, csupán arra, hogy német követelésre, de magyar pénzből 1944-ben épület egy 782 méter hosszú 10 méter széles betonút, amely Rákoshegyet kötötte össze a ferihegyi repülőtérrel.

Ilyen jegyzőkönyv felvételére került sor 1946. május 17-én a napjainkban az amerikai csapatok jelenlétéről ismertté vált Taszáron is. A honvédelmi és hadügyi tárca, valamint a Magyar Jóvátételi Hivatal képviselői mellett a már említett két szovjet alezredes, Brett és Szavkin voltak jelen a repülőtéren, ahol megállapítást nyert, hogy a németek nemhogy beruháztak volna, hanem elvonulásukkor még fel is robbantottak mindent, amit lehetett.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 02.

1944

1944 – A Frantic fedőnevű légi hadművelet: A brit és amerikai légierő több csapást mér magyarországi célpontokraTovább

1948

1948 – Aláírják a magyar–szovjet katonai egyezményt.Tovább

1953

Londonban a Westminsteri apátsági templomban megkoronázták II. Erzsébet brit királynőtTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő