A Chandler Hale jelentés 1915-ből

Egy internálótábor Angliában

„Látható, hogy a parancsnokság erőfeszítéseket tesz, hogy olyan változatossá tegye az étkezést, amennyire csak lehetséges. A konyha, a pékség, a kantin és a mészárszék kiválóak. Van egy szárító szoba, ahol ágyneműt, ruházatot, de még a sátrakat is kiszárítottak nedves időjárás után. A latrinák szokatlanul jók; a folyó ügyek elvégzésére valók sok hotelt felülmúlnak. Tisztán vannak tartva. Hideg és meleg folyóvizet adó porcelán mosdókagylók nagy számban találhatók az épület különböző részein."

Másolat

Jelentés

Jelentés a hadifoglyok általános állapotáról és a velük való bánásmódról, amelyek a Man-szigeten lévő Douglasban és Peelben, valamint az írországi Templemere-ben található internálótáborban tapasztalhatók. A jelentést készítette Chandler Hale, az amerikai nagykövet megbízásából, az Osztrák-Magyar Nagykövetségnek.

A Douglas külföldieknek fenntartott tábor eredetileg egy úgynevezett „nyári tábor" volt, ahol korlátozott számú ember töltötte a szabadságát, és ahol kedvelt tevékenység volt a horgászat, a fürdőzés. Jelenleg 3300, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személyt internáltak ide, akik a következőképpen oszlanak meg: 2000 német és 1300 osztrák-magyar.

A tábor jelenleg némileg zsúfolt, de a hatóságok előreláthatólag 1000 embert átszállítanak majd a peeli táborba, amely a sziget másik oldalán van, amint ez utóbbi elkészül.

500 embert helyeztek el „kunyhókba", amelyek éppen csak, hogy elkészültek. Kényelmesek. Minden embernek van hálóhelye egy matraccal és 3 takaróval. Az egyensúlyt (ti. a körülmények tekintetében - S. L.), lévén, hogy még vannak, akik sátrakban laknak, rövidesen létrehozzák oly módon, hogy ugyanolyan szállásokat építenek, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az emberek egy nagy, üvegtetős, gőzfűtésű és elektromos árammal megvilágított épületben étkeznek, ahol két szobában, tízemberes asztaloknál egyidejűleg 1600 főt lehet elhelyezni. Hideg vagy esős napokon ezekben a szobákban töltik a napjaik nagy részét, olvasással, kártyázással és más játékokkal. Mind Douglasban, mind Peelben eltérő a rendszer azoktól a táboroktól, amelyeket Mr. Anderson és én Angliában látogattunk meg. A brit kormány engedélyezte a Man-szigeteki hatóságoknak, hogy hetente 1 emberre fizessenek

egy vállalkozónak cserébe mindenért; az ételért, a főzésért, a ruházkodásért, a sátrakért, az ágyneműért stb. Nem számítva, hogy a vállalkozó néhány embert foglalkoztat a konyhán és a latrinák takarításában, mely munkáért egy schillinget kapnak naponta, a foglyoknak nincs munkájuk.

Mellékelve van a heti tábori étrend egy másolata. Látható, hogy a parancsnokság erőfeszítéseket tesz, hogy olyan változatossá tegye az étkezést, amennyire csak lehetséges. A konyha, a pékség, a kantin és a mészárszék kiválóak. Van egy szárító szoba, ahol ágyneműt, ruházatot, de még a sátrakat is kiszárítottak nedves időjárás után. A latrinák szokatlanul jók; a folyó ügyek elvégzésére valók sok hotelt felülmúlnak. Tisztán vannak tartva. Hideg és meleg folyóvizet adó porcelán mosdókagylók nagy számban találhatók az épület különböző részein. Az alagsorban van egy úszó tartály, körülbelül 100 láb hosszú, 20 láb széles és

. Ez később megszüntették, mert ahogy a tábor orvosa gondolta, egészségtelen, köszönhetően annak, hogy számosan használták. Ehelyett a vizet leengedték és zuhanytálcákat állítottak fel a tartály körül.

A november 23-ai brit sajtó beszámolt a rabok november 19-ei lázadásáról a Douglas internálótáborban. Ahogy az incidens a nagykövetség tudomására jutott, utasításának megfelelően azon az estén elutaztam a Man-szigetre, hogy informálódjak a probléma okáról. Látogatásomat november 25-én reggel tettem meg a táborban. Ahogy azt állították, a lázadás a romlott burgonya eredményeképpen tört ki. A parancsnok elismerte, hogy egy hajórakomány férgesnek bizonyult és néhány nap után visszautasították. November 18-án az emberek éhségsztrájkba kezdtek a vacsoránál. A következő nap minden panasz nélkül elfogyasztották a vacsorát. Az étkezés után az őrök visszavonultak a szobákból. Szinte azonnal és bizonyíthatóan előre eltervezett módon a rabok törni-zúzni kezdtek mindent, ami a kezük ügyébe került. Mikor az őrök megjelentek, a lázadók rájuk támadtak asztallábakkal és székekkel felfegyverkezve. Miután egy katonát leütöttek és csúnyán megsérült, az őrök a levegőbe lőttek. Ennek semmi hatása nem volt. Végül önvédelemből másodszor is tüzeltek, amely eredményeként négy német és egy osztrák meghalt, tizenkilencen pedig megsebesültek.

A sebesültekkel szabadon beszélhettem, valamint sok más emberrel is, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a rabok voltak a hibásak, és csak magukat okolhatják a történtekért. Az egyik legintelligensebb férfi, akit megkérdeztem, azt mondta, hogy a rabok egy jelentős hányada a londoni East End-ről lett begyűjtve. Számos agitátor volt közöttük, akik azzal foglalatoskodtak, hogy elégedetlenséget és békétlenséget szítsanak, ami - mint mondta - a baj igazi oka volt.

Elégedett vagyok azzal, ahogy láttam az egész tábort és annak minden részletét. Dicséret illeti az egész szervezést és a foglyokkal való szívélyes bánásmódot, amelyet a parancsnok és alárendeltjei véghez visznek.

November 25-én, délután meglátogattam egy másik fogolytábort Peelben, a Man-sziget nyugati oldalán. 1100, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személyt találtam ott. Két, Douglashoz hasonlatos barakkban vannak elhelyezve, amelyeket fentebb említettem. A tábor általános szervezete hasonló a douglasi táborhoz. További barakkokat állítanak fel, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, és rövidesen 6000 ember számára elszállásolására lesz lehetőség.

November 27-én meglátogattam egy fogolytábort Írországban. Ez Templemere-ben, Tipperary megyében található. A foglyok száma 2055, amelyek a következőkből állnak össze: 25 német tiszt, 1810 német katona és tengerész lett hadifogoly, valamint 220, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személy. A barakkok nagyok és kényelmesek. Sok emberrel beszélgettem. Egyiküknek sem volt semmi panasza. A tisztek félhavi fizetést kapnak a brit kormánytól, és saját házuk van. 15 tisztiszolga szolgálja őket. A tábor általános szervezete hasonló volt a többi táboréhoz, amelyeket meglátogattam. A parancsnokról az volt a benyomásom, hogy különösen hatékony. Azt mondta, hogy a 220 külföldi állampolgárságú polgári személy több gondot okoz a táborban, mint az 1810 hadifogoly. Ezt azért említem meg, mivel ez mintegy megerősíti azt a véleményt, amelyet egyszer már alkottam, nevezetesen, hogy nem könnyű feladat kezelni nagyszámú külföldi állampolgárságú polgári személyt, akik inkább kívánják a legrosszabbat, mint az elkerülhetetlen állapotok legjobbját. Az egyetlen tábor, amit meglátogattam, és ahol az állapotokat nem lehetett összehasonlítani kedvezően a németországi Ruhlebennel és Doebritz-el, illetve az osztrák Grossauval, az Newbury volt, amit már bezártak.

Chandler Hale s.k.

Az osztrák-magyar nagykövet ügyeinek megbízottja

A Douglas-tábor étrendje

Vasárnap

Reggeli: zabkása, 1

, szörp, 1-1/2 , tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd: marhasült (csont nélkül), ¼ lb. burgonya, 20 uncia káposzta, 4 uncia kenyér.

Vacsora: 1 pint tea tejjel és cukorral, 8 uncia kenyér, ½ uncia margarin.

Hétfő