A Chandler Hale jelentés 1915-ből

Egy internálótábor Angliában

„Látható, hogy a parancsnokság erőfeszítéseket tesz, hogy olyan változatossá tegye az étkezést, amennyire csak lehetséges. A konyha, a pékség, a kantin és a mészárszék kiválóak. Van egy szárító szoba, ahol ágyneműt, ruházatot, de még a sátrakat is kiszárítottak nedves időjárás után. A latrinák szokatlanul jók; a folyó ügyek elvégzésére valók sok hotelt felülmúlnak. Tisztán vannak tartva. Hideg és meleg folyóvizet adó porcelán mosdókagylók nagy számban találhatók az épület különböző részein."

 

Másolat

  

Jelentés

  

Jelentés a hadifoglyok általános állapotáról és a velük való bánásmódról, amelyek a Man-szigeten lévő Douglasban és Peelben, valamint az írországi Templemere-ben található internálótáborban tapasztalhatók. A jelentést készítette Chandler Hale, az amerikai nagykövet megbízásából, az Osztrák-Magyar Nagykövetségnek.

A Douglas külföldieknek fenntartott tábor eredetileg egy úgynevezett „nyári tábor" volt, ahol korlátozott számú ember töltötte a szabadságát, és ahol kedvelt tevékenység volt a horgászat, a fürdőzés. Jelenleg 3300, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személyt internáltak ide, akik a következőképpen oszlanak meg: 2000 német és 1300 osztrák-magyar.

A tábor jelenleg némileg zsúfolt, de a hatóságok előreláthatólag 1000 embert átszállítanak majd a peeli táborba, amely a sziget másik oldalán van, amint ez utóbbi elkészül.

500 embert helyeztek el „kunyhókba", amelyek éppen csak, hogy elkészültek. Kényelmesek. Minden embernek van hálóhelye egy matraccal és 3 takaróval. Az egyensúlyt (ti. a körülmények tekintetében - S. L.), lévén, hogy még vannak, akik sátrakban laknak, rövidesen létrehozzák oly módon, hogy ugyanolyan szállásokat építenek, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az emberek egy nagy, üvegtetős, gőzfűtésű és elektromos árammal megvilágított épületben étkeznek, ahol két szobában, tízemberes asztaloknál egyidejűleg 1600 főt lehet elhelyezni. Hideg vagy esős napokon ezekben a szobákban töltik a napjaik nagy részét, olvasással, kártyázással és más játékokkal. Mind Douglasban, mind Peelben eltérő a rendszer azoktól a táboroktól, amelyeket Mr. Anderson és én Angliában látogattunk meg. A brit kormány engedélyezte a Man-szigeteki hatóságoknak, hogy hetente 1 emberre fizessenek

egy vállalkozónak cserébe mindenért; az ételért, a főzésért, a ruházkodásért, a sátrakért, az ágyneműért stb. Nem számítva, hogy a vállalkozó néhány embert foglalkoztat a konyhán és a latrinák takarításában, mely munkáért egy schillinget kapnak naponta, a foglyoknak nincs munkájuk.   

Mellékelve van a heti tábori étrend egy másolata. Látható, hogy a parancsnokság erőfeszítéseket tesz, hogy olyan változatossá tegye az étkezést, amennyire csak lehetséges. A konyha, a pékség, a kantin és a mészárszék kiválóak. Van egy szárító szoba, ahol ágyneműt, ruházatot, de még a sátrakat is kiszárítottak nedves időjárás után. A latrinák szokatlanul jók; a folyó ügyek elvégzésére valók sok hotelt felülmúlnak. Tisztán vannak tartva. Hideg és meleg folyóvizet adó porcelán mosdókagylók nagy számban találhatók az épület különböző részein. Az alagsorban van egy úszó tartály, körülbelül 100 láb hosszú, 20 láb széles és

. Ez később megszüntették, mert ahogy a tábor orvosa gondolta, egészségtelen, köszönhetően annak, hogy számosan használták. Ehelyett a vizet leengedték és zuhanytálcákat állítottak fel a tartály körül.

A november 23-ai brit sajtó beszámolt a rabok november 19-ei lázadásáról a Douglas internálótáborban. Ahogy az incidens a nagykövetség tudomására jutott, utasításának megfelelően azon az estén elutaztam a Man-szigetre, hogy informálódjak a probléma okáról. Látogatásomat november 25-én reggel tettem meg a táborban. Ahogy azt állították, a lázadás a romlott burgonya eredményeképpen tört ki. A parancsnok elismerte, hogy egy hajórakomány férgesnek bizonyult és néhány nap után visszautasították. November 18-án az emberek éhségsztrájkba kezdtek a vacsoránál. A következő nap minden panasz nélkül elfogyasztották a vacsorát. Az étkezés után az őrök visszavonultak a szobákból. Szinte azonnal és bizonyíthatóan előre eltervezett módon a rabok törni-zúzni kezdtek mindent, ami a kezük ügyébe került. Mikor az őrök megjelentek, a lázadók rájuk támadtak asztallábakkal és székekkel felfegyverkezve. Miután egy katonát leütöttek és csúnyán megsérült, az őrök a levegőbe lőttek. Ennek semmi hatása nem volt. Végül önvédelemből másodszor is tüzeltek, amely eredményeként négy német és egy osztrák meghalt, tizenkilencen pedig megsebesültek.

A sebesültekkel szabadon beszélhettem, valamint sok más emberrel is, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a rabok voltak a hibásak, és csak magukat okolhatják a történtekért. Az egyik legintelligensebb férfi, akit megkérdeztem, azt mondta, hogy a rabok egy jelentős hányada a londoni East End-ről lett begyűjtve. Számos agitátor volt közöttük, akik azzal foglalatoskodtak, hogy elégedetlenséget és békétlenséget szítsanak, ami - mint mondta - a baj igazi oka volt.

Elégedett vagyok azzal, ahogy láttam az egész tábort és annak minden részletét. Dicséret illeti az egész szervezést és a foglyokkal való szívélyes bánásmódot, amelyet a parancsnok és alárendeltjei véghez visznek.

November 25-én, délután meglátogattam egy másik fogolytábort Peelben, a Man-sziget nyugati oldalán. 1100, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személyt találtam ott. Két, Douglashoz hasonlatos barakkban vannak elhelyezve, amelyeket fentebb említettem. A tábor általános szervezete hasonló a douglasi táborhoz. További barakkokat állítanak fel, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, és rövidesen 6000 ember számára elszállásolására lesz lehetőség.

November 27-én meglátogattam egy fogolytábort Írországban. Ez Templemere-ben, Tipperary megyében található. A foglyok száma 2055, amelyek a következőkből állnak össze: 25 német tiszt, 1810 német katona és tengerész lett hadifogoly, valamint 220, ellenséges országhoz tartozó külföldi állampolgárságú polgári személy. A barakkok nagyok és kényelmesek. Sok emberrel beszélgettem. Egyiküknek sem volt semmi panasza. A tisztek félhavi fizetést kapnak a brit kormánytól, és saját házuk van. 15 tisztiszolga szolgálja őket. A tábor általános szervezete hasonló volt a többi táboréhoz, amelyeket meglátogattam. A parancsnokról az volt a benyomásom, hogy különösen hatékony. Azt mondta, hogy a 220 külföldi állampolgárságú polgári személy több gondot okoz a táborban, mint az 1810 hadifogoly. Ezt azért említem meg, mivel ez mintegy megerősíti azt a véleményt, amelyet egyszer már alkottam, nevezetesen, hogy nem könnyű feladat kezelni nagyszámú külföldi állampolgárságú polgári személyt, akik inkább kívánják a legrosszabbat, mint az elkerülhetetlen állapotok legjobbját. Az egyetlen tábor, amit meglátogattam, és ahol az állapotokat nem lehetett összehasonlítani kedvezően a németországi Ruhlebennel és Doebritz-el, illetve az osztrák Grossauval, az Newbury volt, amit már bezártak.

 

Chandler Hale s.k.

Az osztrák-magyar nagykövet ügyeinek megbízottja  

 


A Douglas-tábor étrendje

Vasárnap

Reggeli:   zabkása, 1

, szörp, 1-1/2 , tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       marhasült (csont nélkül), ¼ lb. burgonya, 20 uncia káposzta, 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral, 8 uncia kenyér, ½ uncia margarin.

 

Hétfő

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.  

Margarin fél uncia.

Ebéd:       ragu (4 uncia hús, zöldség). 20 uncia burgonya. 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral. 8 uncia kenyér. ½ uncia margarin.

 

Kedd

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       kolbász 6-8 uncia, 20 uncia burgonya, Líma bab vagy velőborsó, 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral, 8 uncia kenyér, ½ uncia margarin.

 

Szerda

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       sceuce (hús, burgonya, zöldség) 20 uncia, 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral, 8 uncia kenyér, ½ uncia margarin.

 

Csütörtök

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       ragu 4 uncia. Burgonya 20 uncia. 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral. 8 uncia kenyér. ½ uncia margarin.

 

Péntek

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       kolbász 6-8 uncia, burgonya 20 uncia, Líma bab vagy velőborsó, 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral. 8 uncia kenyér. ½ uncia margarin.

 

Szombat

Reggeli:   zabkása, 1 pint, szörp, 1-1/2 uncia, tea, cukorral és tejjel, 1 pint. kenyér 8 uncia.

Margarin fél uncia.

Ebéd:       sceuce (hús, burgonya, zöldség) 20 uncia. 4 uncia kenyér.

Vacsora:   1 pint tea tejjel és cukorral. 8 uncia kenyér. ½ uncia margarin.

 

Jelzet: MNL OL K 148-36-489-83/1915-4605/1915. - Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi levéltár, Elnöki iratok, Internálási iratok. - A levéltárban őrzött angol nyelvű szöveg másolat, a szöveget fordította a szerző.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 24.

1959

A KISZ KB megvitatta a „legégetőbb kérdésnek” minősített eszmei-politikai nevelés kérdését, ill. annak „Irányelveit”. Az 56 oldalas...Tovább

1970

Kőszegen megtartották az Ifjúsági Filmek Országos Seregszemléjét. Bemutatták az első filmeseknek, a Balázs Béla Stúdió alkotóinak és a...Tovább

1973

Az ifjúság nemzetközi szolidaritási napja alkalmából ifjúsági gyűlést rendeztek a szegedi József Attila Tudományegyetemen.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő