(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

5. Irányítás

a) Az igazgatók jó szakemberek, jó vezetők. Néhány iskola kivételével (Szentendre, Debrecen) közvetflen kapcsolat alakult ki a helyi társadalmi szervekkel, ami azt jelenti, hogy tevőlegesen bekapcsolódtak az adott terület társadalmi, sport életébe. (Győr, Budapest Piarista.)

Az igazgatók zöme (5 fő) 2-3 éve vezeti iskoláját. A többi 5-7 éves igazgatói múltra tekint vissza. Idős igazgató nincs az egyházi gimnáziumokban.

b) A Katolikus Középiskolai Főhatóság (KKF) 1950-ben alakult a különböző szerzetesrendekhez tartozó gimnáziumok (bencés, ferences, piarista, szegedi iskolanővérek) ügyeinek koordinálására. A KKF elnöke a püspöki kar egy tagja (jelenleg Lékai János [!] bíboros, érsek-prímás). A KKF részéről az általános felügyeletet a mindenkori tanügyi előadó látja el. (1975 szeptemberétől Kapuy Vitál a főigazgató). A főhatóság biztosítja az iskolák szakfelügyeletének ellátását.

Kapuy Vitál főigazgató higgadt, kiegyensúlyozott, jó pedagógiai érzékkel rendelkező vezető. Jó partner az ügyek intézésében.

A közvetlen kapcsolattartást bizonyítja az is, hogy a Középfokú Nevelési Főosztály megalakulása után Pápai Béla főosztályvezető elvtárssal áttekintették a katolikus gimnáziumok helyzetét, problémáit, a további együttműködés kérdéseit.

c) A megyei művelődésügyi osztályok általános és szakfelügyeletet látnak el a területükön lévő egyházi gimnáziumokban. 5 évenként általános felügyeleti vizsgálatot tartanak a minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal egyeztetett szempontjai alapján. (1983-ban esedékes).

Az iskolák és a megyei művelődésügyi szakigazgatás kapcsolata jó. Kivétel Hajdú-Bihar és Pest megye, ahol javítani kell az együttműködést (Pest megye évekig nem engedélyezte a szentendrei gimnázium

Hajdú megyében a Svetits Gimnázium nem akarja elfogadni a művelődésügyi osztály irányítását).

d) A minisztérium Gimnáziumi Osztálya sokoldalú kapcsolatot tart fenn az a) és b) pontban felsoroltakkal, ami segíti a kölcsönös tájékoztatást, tájékozódást.

A kapcsolattartás évek során kialakult általános formái:

-    igazgatói értekezleten való részvétel;

-    érettségi vizsgákon a miniszteri megbízotti teendők ellátása;

-    minisztériumi felügyelői vizsgálat előkészítése, a záróértekezleteken részvétel;

-    esetenkénti iskolalátogatás;

-    konzultációk a felmerülő kérdésekben (eltérő gyakorlati fakt. [fakultációk] engedélyezése, létszám feletti felvétel engedélyezése, stb. [satöbbi]).

Segítjük az egyházi gimnáziumokat minden elfogadható, az egyházpolitikai célokat szolgáló kérés teljesítésében:

-    külföldi állampolgárok gyermekeinek egyházi gimnáziumba történő felvétele;

-    kiegészítő rendtartás kiadása;

-    katolikus hittankönyvek használatba vétele;

-    ingyenes kiadványok megküldése.

E sokoldalú kapcsolattartást a KKF és az iskolák elismeréssel nyugtázzák.

 

6. Az iskolákat, a Főhatóságot foglalkoztató kérdések

a) Az állam és az egyház között kötött egyezmény korszerűsítését javasolják. 32 év annyi pozitív változást eredményezett az állam és az egyház kapcsolatában, hogy az túlnőtt az egyezmény keretein.

b) Emelni kellene a törzstag tanárok számát. A fakultatív tantárgyak bevezetése miatt 2,3-ra kellene emelni az egy tanulócsoportra eső tanárok számát. (Az állami iskolákban így van.) Ez a létszámemelés mellett államsegély emeléssel is járna.

c) Esetenként kérik annak engedélyezését, hogy a 40 fős osztálylétszámot 4-5 fővel emelhessék.

d) A tanárok működésének engedélyezését minden évben kérni kell az Állami Egyházügyi Hivataltól. Ez felesleges munkát jelent. Javasolják, hogy csak változás esetén kelljen engedélyt kérni a foglalkoztatásra.

e) Kérik, hogy a MÁV utazási kedvezményt terjesszék ki az egyházi gimnáziumok

f) Az egyházi iskolákban történő építkezéseket ne nehezítsék a hivatalok. Kérik, hogy olyan elbírálás alá essenek, mint más szervek. (A szentendrei építkezés engedélyezése több évig elhúzódott.)

g) A korlátozott növendék létszám (14 fő) kötöttségének törlését kérik.

h) Az 5 napos munkahét bevezetése alól felmentést kért a győri, a pannonhalmi, az esztergomi, a kecskeméti, a budapesti Patrona és a debreceni Svetits Gimnázium. (6 gimnázium.) Kérésüket azzal indokolták, hogy diákjaik 50-90%-a kollégiumi növendék. mivel országos beiskolázásúak, a növendékek a nagy távolságok miatt nem tudnak hazautazni. Az indokok között szerepelnek pedagógiai és gazdasági szempontok is. (Vasárnapi diákmise.) Tekintettel az országos bevezetésre, nem látszik indokoltnak az újabb tanévre történő meghosszabbítás engedélyezése. (Szakközépiskolák között is több az országos beiskolázású!)

i) A Patrona Hungariae Gimnázium tulajdonában lévő épülettömb Ráday utcai szárnyát szakiskola vette igénybe. A Patrona lemond az épület használatba vételéről, ennek ellenében engedélyt kér a Knézits utcai épület tetőtér beépítésére.

j) A debreceni Svetits Gimnázium kollégiumi építési ügye megoldódott. Városrendezés miatt (utcanyitás) egy részt kisajátítottak az iskola telkéből. Cserébe az intézet másik telket és 2 millió Ft kártérítést kapott. E telken épül fel az új kollégium. Az építkezés várható ideje

Erre az időre a város ideiglenes kollégiumot biztosított a Svetits Gimnázium tanulóinak.

 

Budapest, 1982. október 22.

 

Pápai

(Pápai Béla)

főosztályvezető

 

 

2. sz[ámú] melléklet

KIMUTATÁS

a katolikus gimnáziumok legfontosabb adatairól 1981/82. tanév

 

Jelzet: MOL XIX-I-9-b-2521-1982. Eredeti, gépelt és kézzel javított tisztázatok.

Ezen a napon történt május 31.

1911

Vízre bocsájtották a TitanicotTovább

1916

A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők