Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
30 év a katolikus gimnáziumok életében
„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”
IV. Politikai-erkölcsi nevelés
1. Ifjúsági szervezetek
A katolikus gimnáziumokban ifjúsági szervezet nem működik, ellenben valamiféle „diákönkormányzat" [létezik], mely felelősökből áll és egy-egy alkalommal az osztályfőnök jelenlétében az osztály tanulóinak magatartását, tanulását beszéli meg. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy abba nem szól bele, hogy az egyes tanulók iskolán kívül
tagok legyenek, azonban egyetlen olyan tanulóval sem beszéltünk, aki valóban DISZ tag lett volna. A Knézits utcai leánygimnáziumban van egy DISZ-felelős tanuló, és az igazgató szerint az iskola nem akadályozza meg, hogy a tanulók a DISZ-ben dolgozzanak. Tanév elején ezt kihirdették és úgy érzi, hogy ezzel minden kötelességének eleget tett. A piarista gimnáziumban a tanulók jó része feltűnő helyen viseli a piarista jelvényt, ezekről már külsőleg is látható, hogy egyházi „ifjúgárdistaként" támogatják a nevelőket az iskolán kívüli foglalkozásokban.2. A hazafiasságra való nevelés
A hazafiasságra való nevelésük nem felel meg a szocialista elveknek. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette: „Nem fogadjuk el az ellenség gyűlöletének elvét, mi csak a háborút, a helytelen törekvéseket és cselekedeteket gyűlöljük, de az embert nem. Az ember mindig megjavulhat. Mi osztályharcot nem folytatunk, ellene vagyunk a kollektív felelősségre vonásnak (itt azonosította az osztályharcot a hitleri fajgyűlölet ténykedéseivel), helyeseljük, hogy a kizsákmányoló osztály tagjai most fizikai munkát végezzenek, a vezetésben ne vegyenek részt, de nem gyűlöljük őket. A tanulókat arra neveljük, hogy odahaza álljanak helyt, segítsenek másokon."
Pacifizmusra nevelnek.
Az ifjúságot bekapcsolják egyes társadalmi munkákba (légótanfolyam, nyári munka, gyapotszedés). A piarista gimnáziumban nyár folyamán „természettudományos" kirándulásokat szerveztek, azonban kirándulásuk útvonalába mindig bekerültek vallási szempontból nevezetes helyek, pl. Zirc, Pannonhalma. - A pannonhalmi gimnáziumban egészen sajátos módon nevelnek hazafiasságra, ugyanis a szentek életének ismertetésével igyekeznek alátámasztani a hazaszeretetet.
3. Osztályfőnöki órák
A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki. Mivel kémiából sok az elégséges és elégtelen, az a tendenciájuk, hogy ezekből vegyészmérnökök lesznek. Az elégtelen jegyet 2-re javítókat
nevezi. Tanulási módszerül a „feldaraboló" módszert ajánlja. Individualizmusra nevel, megállapítja, hogy minden közösségi életben tűrni, áldozatot kell hozni.4. A tantermek dekorációja
A dekoráció erősen hangsúlyozza az iskolák egyházi jellegét.
Minden tanteremben a főhelyen feszület van. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója a dekorációt az egyházi főhatóság rendeletére hivatkozva így jellemzi: „Ízléses, politikamentes". Ez azt jelenti, hogy az osztályokban a jelent csupán egy köztársasági címer képviseli. Egyébként élettelen földrajzi képek, írói arcképek, régi természetrajzi szemléltetőképek szerepelnek. A piarista gimnáziumban pl. van Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth osztály, a haladás gondolatának elmélyítése azonban már nem terjed ki odáig, hogy az osztálytermek falán József Attila, Ady, vagy valamelyik jelenleg élő nagy írónk, költőnk arcképe kikerüljön. A Knézits utcai leánygimnáziumban már erősen kidomborodik az egyházi jelleg, az osztályokban szentkép, szenteltvíz-tartók találhatók. A tanulók munkájának népünk életére vonatkozóan egyetlen egy jelmondat sem szerepel az iskolákban. Az esztergomi gimnáziumban egy-két teljesen közömbös felirat szerepel, egyébként sem itt, sem a többi iskolában a dekoráció alapján nem az iskolai, hanem inkább kolostorjelleg domborodik ki.
V. Az iskola és a szülők kapcsolata
Az iskolákban szülői munkaközösség nem működik. Általában hetenként fogadóórákat tartanak a szülők részére és mivel az igazgatók szerint ebben az időben kevés szülő ér rá (utazási nehézségekre is hivatkoznak), havonként fogadóvasárnapot rendszeresítettek. Ez igen veszélyes, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülők felé a gyermekekre vonatkozó adatközléseken túl agitációt fejtsenek ki. A Knézits utcai iskolában negyedévenként szülői értekezletet tartanak. A piaristáknál a szülőkkel való kapcsolat veszélyesen erősnek mutatkozik. Az iskola szülői megajánlásokból fedezi a fűtési hozzájárulást, a szertárak, könyvtárak szükségletét, általában a szülők havonta 30 forintot fizetnek.
Budapest, 1952. évi december 12. olvashatatlan aláírás
Jelzet: MOL XIX-I-3-u-D179-1985. (32. doboz) - Magyar Országos Levéltár, Darvas József miniszter, 1952. évi D179. számú irat. - Eredeti, gépelt és kézzel javított, aláírt irat. A dokumentum bal felső részén a „Felügyeleti Osztály" kézzel írt megjegyzés olvasható.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő