Képgaléria megtekintéseElső világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
A tízéves Sztálinváros - szóban, képben
A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban „A tízéves Sztálinváros” címmel diafilmet hozott forgalomba. Az azóta eltelt több mint négy évtized igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. E diafilm propaganda szerepe letagadhatatlan, az alábbi képek azonban már kiadásuk évében sem feltétlenül csak azt mutatták meg, amit meg akartak velük mutatni, és így mégis tükrözik a kort, amelyben készültek.
A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban "A tízéves Sztálinváros" címmel diafilmet hozott forgalomba. Nehéz ma már megítélni, hogy az érdekfeszítő téma - a lokálpatriótákat leszámítva - vajon hány ember fantáziáját mozgatta meg annyira, hogy a diafilm megvásárlása mellett döntsön - de bizonnyal voltak ilyenek, hisz az itt közzétett példány is magántulajdonban van. Az 1960 óta eltelt több, mint négy évtized azonban igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. Részben a képanyag mint forrás önmagában is kellőképpen tükrözi a kort, legfőbbképpen a pedig a kor hangulatának sajátosan ambivalens kettősségét: a hivatalos világ képét, amelyről - talán néhány idealistát leszámítva - valójában mindenki tudta, hogy nem olyan, amilyennek ábrázolni akarják. Emellett pedig a "való világot", amely - a korszak sajátos nyelvezetében megfogalmazott optimizmus ellenére - mégis visszaadja a nagyon is röghöz kötött valóságot. Erre talán a legjobb példa a film egyik utolsó kockája, ahol a "Kigyúlnak a fénycsövek" felirat fölött egy sötétbe burkolózó város képét láthatjuk, amelyben csupán néhány fényfolt villan fel. ám tegyük hozzá rögtön: meglehet, akkor ez valóban fényárnak számított és talán csak a történelmet retrosepktíve szemlélő kortárs szemlélő látószögéből mondhatunk már-már elfogult ítéletet a képek szövegezésének fentebb citált részlete felett, mintegy szimbolikusan tekintve fény fogalmának relativitására.
Összességében a diafilm talán kettős hatással "működött" már kiadása évében is: nem feltétlenül csak azt mutatta meg, amit meg kellett mutatnia. Végezetül ismét fel kell hívni a figyelmet a sajátos nyelvezetre: manapság már elképzelhetetlen egy hasonló hangvételű szöveg közzé tétele, így pl. a "Cipőt a cipőboltból" reklámszlogenre rímelő képaláírás: "A tehetséges zenekedvelő gyerekek a zeneiskolában tanulnak." De manapság már megejtő bájjal bír az alábbi mondat is: "A doktornő kis sztálinvárosit vizsgál". Igaz, az is elképzelhetetlen már, hogy Dunaújvárost Sztálinvárosnak hívják ?
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő