Truman-doktrína elkötelezi az Egyesült Államokat amellett, hogy Európában vagy másutt beavatkozzék a kommunista vagy kommunista támogatású...Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Részletek a Győr-Sopron Megyei Bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiből
a.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 4-ei ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Kirendelt védő perorvoslatát fenntartja.
Vádlott a tanácsvezető kérdésére előadja:
Apám uradalmi cseléd volt az Eszterházy uradalomban Kistölgyfa majorban, hol most is él, s 5 hold juttatott földön gazdálkodik. 5 testvérem van, ebből ketten vagyunk otthon. Egyik testvérem a Kaposvári Hitelintézet h[elyettes] igazgatója. Ő is, én is párttagok vagyunk. Bár én csak tagjelölt vagyok. E bátyám azelőtt munkás volt.
Én mint traktorista kerültem az Állami Gépállomásra Kapuvárott, honnan jó munkám miatt kerültem az Iváni Állami Gazdasághoz, mint raktárvezető. E minőségben többször figyelmeztettem Varga Anna és Horgany Teréz traktoristákat hanyag munkájuk miatt, s mert az anyaggal lelkiismeretlenül bántak, ezért mindketten megharagudtak reám, s mikor a Gazdaságvezető feketevágása miatt a vádlottra, Szederkényire terhelőleg vallottam az igazságnak megfelelően, ellenszenvük csak nőtt e két tanúnak ellenem. S mikor a szerencsétlen véletlen folytán a légpuska kezemben a vádbeli alkalommal elsült, Varga Bella ki is jelentette Kárpáti Iván főgépész előtt, hogy most bosszút fognak állni rajtam!
A puskával a vádbeli alkalommal az udvaron verébre lőttem, de nem sült el, s a lövedék bent maradt a csőben. Ezután beléptem a konyhába, s amint a két tanúval beszélgettem, az ujjam még az elsütő billentyűn feküdt, s úgy húzogattam meg a billentyűt egymás után többször. Egyszer csak a lövedék kiszabadult, s a falba fúródott, az ott függő Rákosi képen keresztül. Véletlen volt mindez, kijelentést, izgatót, pedig egyáltalán nem tettem! Az eset után a Gazdaságtól elbocsátottak, s a nyáron katona voltam, most pedig a Vízgazdálkodásnál dolgozom, mint kubikos!
A raktárosi teendőim közé tartozott az üzemi konyha ellenőrzése is!! A puska az Állami Gazdaság sportkörének tulajdona volt!!
b.
Részletek a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 18-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Horgany Teréz:
Előre kell bocsátanom, hogy én nem voltam s nem is vagyok haragban a vádlottal:
A vádlott a kérdéses alkalomkor légpuskával a kezében lépett be a konyhába, miután kint az udvaron e puskával verebekre lőtt. Belépve az ajtón, a kezében lévő puska ravaszát csettegtette, mely elsült anélkül, hogy célzott volna. A kis lövedék Rákosi falon függő arcképébe vágódott, mire a vádlott ijedten megjegyezte: „Ezt nem jól tettem!" Majd eltávozott a konyhából.
Ezen alkalomkor a konyhában levő Bábi Mária a konyha szakácsa volt, ki 48 éves, én 19 éves vagyok s 6 elemit végeztem, majd traktorista lettem, ma is az vagyok. Jelenleg Máriakálnokon dolgozom a traktorállomáson!
Tanácsvezető a tanú elé tárja nyomozati vallomását, mire a tanú: Tény, hogy a rendőrségen így vallottam, de nagyon meg voltam ijedve, s azt sem tudtam, mit is mondok! Egyik leány, a rendőrségre történt indulásom előtt azt mondotta, ha nem úgy vallok, mint azt tettem, be fognak zárni! S ez ijedtségemet még fokozta. Hogy ki volt e személy, azt már megjelölni nem tudom. A rendőrségen a feltett kérdésekre feleltem s válaszomat írták, majd aláírás előtt az egész jegyzőkönyvet elém tárták.
Első bíróság előtt tett vallomásainak elébe tárása után: A bíróságon az eljáró bíró több esetben reám kiáltott, s én, aki soha ilyen helyen nem jártam, bizony megijedtem s azt sem tudtam, mit beszélek. A mostani vallomásomat tartom fenn. Én határozottan állítom, hogy a vádlott a konyhába történt belépésekor nem mondotta „De célzó kedvem van ma!" Én nem akartam, ismétlem, a vádlottat kifúrni helyéről. Varga Anna már nincs a gépállomáson, alighanem Cirákon lakik.
Veszeless Ottó vádlottal e tárgyalás előtt, sem máskor nem beszéltem!
Sem ő, sem más nekem nem mondotta, hogy akár itt, akár a rendőrségen, vagy első bíróságon hogyan valljak!
tag vagyok, öntudatos dolgozó, s így ha igaz lenne a vádlottnak tulajdonított kijelentés, azt most nyíltan megmondanám![...]
Kárpáti Iván [...] éves, [...] szül. [...] lakos, nős, gépállomás főgépésze, érdektelen.
Én a vádbeli időben az iváni gépállomáson együtt dolgoztam a vádlottal. Ő raktáros volt, én főgépész s egyúttal párttitkár, s jelenleg is tisztséget töltök be a pártnál, az új választás után. Pénztárosnak lettem megválasztva.
A vádlott hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!
A vádbeli esetnél nem voltam jelen, erről csak a történtek után szereztem tudomást, mert élénk vita s tárgyalás alapját képezték a történtek. Beszélték, hogy kik, bizony már nem tudom, miszerint a vádlott kijelentéseket is tett volna. Viszont a vádlott ezt előttem tagadta, s azt mondotta, hogy a kérdéses délelőttön verebekre lövöldözött a gépállomás légpuskájával, s a lövedék mindig beszorult a závárzatba. Majd egy beszorult lövedékes célzás után puskával a kezében betért a konyhába. Belépve ide, a kezében lévő puskán, a billentyűt állandóan csattogtatta, s egy óvatlan pillanatban az elsült, a lövedék kiszabadult s a falon lévő Rákosi képbe fúródott. Ismételte előttem, hogy mindez véletlenül történt, nem is célzott, s lehetett látni, hogy meggondolatlan tettét nagyon bánja. Meg kell jegyeznem, hogy a vádlott ezen állítását támogatni látszik azon kétségtelen tény, hogy a puska célzóműje rossz volt, ezt a vádlott is mutatta nekem, ugyanis az irányzékcsavar erről elveszett! Satuba beszorítva sem lehetett a 4 m-re elhelyezett céltárgyat eltalálni! Mind ezt ezért tudom, mert ehhez értek, ugyanis katonakoromban fegyvermester mellett dolgoztam!
Varga Anna, ki Horgany Terézzel együtt dolgozott a gépállomáson, az eset után nekem azt a kijelentést tette, hogy Veszeless a vádbeli esetnél semmi kijelentést sem tett, ezt csak reá akarják fogni, hogy kinyírják. Még azt is mondotta, hogy ezt hajlandó bárhol tanúsítani. Neveket ugyan nem említett s én nem is kérdeztem. Arról nem tudok, hogy valami ellenszenv nyilvánult volna meg a vádlott ellen. Tény hogy a Szederkényi eset kapcsán a vádlott nyíltan helytelenítette az előbbi által eszközölt feketevágást, de sokan melléje is álltak, bár Szederkényi oldalán is megnyilatkoztak a dolgozók, de elenyésző kisebbségben a vádlottal szemben, illetve ennek táborával!
Horgany Teréz jó munkásnak bizonyult, hallgatag, s így nem tudtam megismerni. Bábi Mária is jól dolgozik, de nagy szája van, s össze-vissza beszél. Az eset után vele is beszéltem a történtek felöl érdeklődve. Azt mondotta, hogy konyhai elfoglaltsága következtében, nem látott s nem hallott semmit! Hogy az eljárás során ő mégis terhelőleg vallott, csak abban látom magyarázatát, hogy a vádlott szókimondó egyénisége folytán reá megharagudhatott, s e harag vezethette vallomásában is!
Varga Anna már nincs Ivánban, nem tudom a tartózkodási helyét.
[...]
Tanácsvezető kérdésére a vádlott még előadja: Mint már az előző tárgyalás során előadtam, katona nem voltam sohasem egész az idei nyárig. 1951. július 3-án vonultam be, s szeptember 30-án szereltem le az idén. Levente 1943. évben voltam, de puskával sohasem bántam itt, ilyen kiképzést nem kaptunk.
c.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Bábi Mária:
A vádbeli alkalomkor a vádlott puskával a kezében bejött a konyhába, hol én és Horgany Teréz főztünk. A puskát kezében lóbálva ezt mondotta: „Márinéni! Célzó kedvem van, rálövök a fazékra!" E fazék nem messze tőlem a tűzhelyen volt, én meg a gyúródeszkán tésztát gyúrtam. A következő pillanatokban pedig egy csettenést halottam, s a kis lövedék a Rákosi képről lehullott az előttem levő gyúródeszkára! Erre így szóltam a vádlotthoz: „Ottó nem jól csináltad, de már késő!" A vádlott pedig szótlanul kiment a konyhából.
Tanácsvezető a tanú elé tárja a 2. sorsz.jkv-be foglalt vallomását, mire a tanú: Horgany Teréz vett reá a tárgyalás előtt akkor, hogy is valljak, mint felolvasva lett most előttem, meg akkor magam is haragudtam a Szederkényi eset miatt a vádlottra!
A második tárgyaláson azonban a járásbíróságnál már úgy vallottam, mint a rendőrségen, s mint amint a valójában is történt. Magam is megbántam már helytelen tettemet! A vádlott demokráciaellenes kijelentését sem az eset alkalmával, sem máskor nem tett! Vádlottal júliusi eltávozása óta sohasem beszéltem.
Közvádló kérdésére: Most második tárgyaláson, és a rendőrségen vallottam igazat. Ezt tartom fenn. Az eset előtt a konyhán Horgany Teréz és Varga Anna beszélte, hogy addig nem nyugszik egyik sem, míg a vádlottat ki nem fúrják. Haragudtak a vádlottra azért, mert őket hanyag munkájuk miatt több ízben a vádlott megpirongatta!
Tanácsvezető kérdésére a vádlott: A fazékra célzó kijelentést én nem tettem, eddig sem mondottam. Tanúval történt szembesítés erre eredménytelen. Tanú részére a bíróság 40,40 Ft vasúti költséget állapít meg és utalványoz.
Közvádló kérdésére a vádlott: Azelőtt másfél évig traktoros voltam, jó munkámat még a brigád többi tagjaival egyetemben a helyi újság is hozta.
Ha ügyem kedvezően végződik reám, a Gépállomás visszavesz!
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 12.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő