Japán repülőgépekkel megtámadja az Egyesült Államok Pearl Harbor-i haditengerészeti támaszpontját, megsemmisíti az amerikai flotta...Tovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Részletek a Győr-Sopron Megyei Bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiből
a.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 4-ei ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Kirendelt védő perorvoslatát fenntartja.
Vádlott a tanácsvezető kérdésére előadja:
Apám uradalmi cseléd volt az Eszterházy uradalomban Kistölgyfa majorban, hol most is él, s 5 hold juttatott földön gazdálkodik. 5 testvérem van, ebből ketten vagyunk otthon. Egyik testvérem a Kaposvári Hitelintézet h[elyettes] igazgatója. Ő is, én is párttagok vagyunk. Bár én csak tagjelölt vagyok. E bátyám azelőtt munkás volt.
Én mint traktorista kerültem az Állami Gépállomásra Kapuvárott, honnan jó munkám miatt kerültem az Iváni Állami Gazdasághoz, mint raktárvezető. E minőségben többször figyelmeztettem Varga Anna és Horgany Teréz traktoristákat hanyag munkájuk miatt, s mert az anyaggal lelkiismeretlenül bántak, ezért mindketten megharagudtak reám, s mikor a Gazdaságvezető feketevágása miatt a vádlottra, Szederkényire terhelőleg vallottam az igazságnak megfelelően, ellenszenvük csak nőtt e két tanúnak ellenem. S mikor a szerencsétlen véletlen folytán a légpuska kezemben a vádbeli alkalommal elsült, Varga Bella ki is jelentette Kárpáti Iván főgépész előtt, hogy most bosszút fognak állni rajtam!
A puskával a vádbeli alkalommal az udvaron verébre lőttem, de nem sült el, s a lövedék bent maradt a csőben. Ezután beléptem a konyhába, s amint a két tanúval beszélgettem, az ujjam még az elsütő billentyűn feküdt, s úgy húzogattam meg a billentyűt egymás után többször. Egyszer csak a lövedék kiszabadult, s a falba fúródott, az ott függő Rákosi képen keresztül. Véletlen volt mindez, kijelentést, izgatót, pedig egyáltalán nem tettem! Az eset után a Gazdaságtól elbocsátottak, s a nyáron katona voltam, most pedig a Vízgazdálkodásnál dolgozom, mint kubikos!
A raktárosi teendőim közé tartozott az üzemi konyha ellenőrzése is!! A puska az Állami Gazdaság sportkörének tulajdona volt!!
b.
Részletek a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 18-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Horgany Teréz:
Előre kell bocsátanom, hogy én nem voltam s nem is vagyok haragban a vádlottal:
A vádlott a kérdéses alkalomkor légpuskával a kezében lépett be a konyhába, miután kint az udvaron e puskával verebekre lőtt. Belépve az ajtón, a kezében lévő puska ravaszát csettegtette, mely elsült anélkül, hogy célzott volna. A kis lövedék Rákosi falon függő arcképébe vágódott, mire a vádlott ijedten megjegyezte: „Ezt nem jól tettem!" Majd eltávozott a konyhából.
Ezen alkalomkor a konyhában levő Bábi Mária a konyha szakácsa volt, ki 48 éves, én 19 éves vagyok s 6 elemit végeztem, majd traktorista lettem, ma is az vagyok. Jelenleg Máriakálnokon dolgozom a traktorállomáson!
Tanácsvezető a tanú elé tárja nyomozati vallomását, mire a tanú: Tény, hogy a rendőrségen így vallottam, de nagyon meg voltam ijedve, s azt sem tudtam, mit is mondok! Egyik leány, a rendőrségre történt indulásom előtt azt mondotta, ha nem úgy vallok, mint azt tettem, be fognak zárni! S ez ijedtségemet még fokozta. Hogy ki volt e személy, azt már megjelölni nem tudom. A rendőrségen a feltett kérdésekre feleltem s válaszomat írták, majd aláírás előtt az egész jegyzőkönyvet elém tárták.
Első bíróság előtt tett vallomásainak elébe tárása után: A bíróságon az eljáró bíró több esetben reám kiáltott, s én, aki soha ilyen helyen nem jártam, bizony megijedtem s azt sem tudtam, mit beszélek. A mostani vallomásomat tartom fenn. Én határozottan állítom, hogy a vádlott a konyhába történt belépésekor nem mondotta „De célzó kedvem van ma!" Én nem akartam, ismétlem, a vádlottat kifúrni helyéről. Varga Anna már nincs a gépállomáson, alighanem Cirákon lakik.
Veszeless Ottó vádlottal e tárgyalás előtt, sem máskor nem beszéltem!
Sem ő, sem más nekem nem mondotta, hogy akár itt, akár a rendőrségen, vagy első bíróságon hogyan valljak!
tag vagyok, öntudatos dolgozó, s így ha igaz lenne a vádlottnak tulajdonított kijelentés, azt most nyíltan megmondanám![...]
Kárpáti Iván [...] éves, [...] szül. [...] lakos, nős, gépállomás főgépésze, érdektelen.
Én a vádbeli időben az iváni gépállomáson együtt dolgoztam a vádlottal. Ő raktáros volt, én főgépész s egyúttal párttitkár, s jelenleg is tisztséget töltök be a pártnál, az új választás után. Pénztárosnak lettem megválasztva.
A vádlott hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!
A vádbeli esetnél nem voltam jelen, erről csak a történtek után szereztem tudomást, mert élénk vita s tárgyalás alapját képezték a történtek. Beszélték, hogy kik, bizony már nem tudom, miszerint a vádlott kijelentéseket is tett volna. Viszont a vádlott ezt előttem tagadta, s azt mondotta, hogy a kérdéses délelőttön verebekre lövöldözött a gépállomás légpuskájával, s a lövedék mindig beszorult a závárzatba. Majd egy beszorult lövedékes célzás után puskával a kezében betért a konyhába. Belépve ide, a kezében lévő puskán, a billentyűt állandóan csattogtatta, s egy óvatlan pillanatban az elsült, a lövedék kiszabadult s a falon lévő Rákosi képbe fúródott. Ismételte előttem, hogy mindez véletlenül történt, nem is célzott, s lehetett látni, hogy meggondolatlan tettét nagyon bánja. Meg kell jegyeznem, hogy a vádlott ezen állítását támogatni látszik azon kétségtelen tény, hogy a puska célzóműje rossz volt, ezt a vádlott is mutatta nekem, ugyanis az irányzékcsavar erről elveszett! Satuba beszorítva sem lehetett a 4 m-re elhelyezett céltárgyat eltalálni! Mind ezt ezért tudom, mert ehhez értek, ugyanis katonakoromban fegyvermester mellett dolgoztam!
Varga Anna, ki Horgany Terézzel együtt dolgozott a gépállomáson, az eset után nekem azt a kijelentést tette, hogy Veszeless a vádbeli esetnél semmi kijelentést sem tett, ezt csak reá akarják fogni, hogy kinyírják. Még azt is mondotta, hogy ezt hajlandó bárhol tanúsítani. Neveket ugyan nem említett s én nem is kérdeztem. Arról nem tudok, hogy valami ellenszenv nyilvánult volna meg a vádlott ellen. Tény hogy a Szederkényi eset kapcsán a vádlott nyíltan helytelenítette az előbbi által eszközölt feketevágást, de sokan melléje is álltak, bár Szederkényi oldalán is megnyilatkoztak a dolgozók, de elenyésző kisebbségben a vádlottal szemben, illetve ennek táborával!
Horgany Teréz jó munkásnak bizonyult, hallgatag, s így nem tudtam megismerni. Bábi Mária is jól dolgozik, de nagy szája van, s össze-vissza beszél. Az eset után vele is beszéltem a történtek felöl érdeklődve. Azt mondotta, hogy konyhai elfoglaltsága következtében, nem látott s nem hallott semmit! Hogy az eljárás során ő mégis terhelőleg vallott, csak abban látom magyarázatát, hogy a vádlott szókimondó egyénisége folytán reá megharagudhatott, s e harag vezethette vallomásában is!
Varga Anna már nincs Ivánban, nem tudom a tartózkodási helyét.
[...]
Tanácsvezető kérdésére a vádlott még előadja: Mint már az előző tárgyalás során előadtam, katona nem voltam sohasem egész az idei nyárig. 1951. július 3-án vonultam be, s szeptember 30-án szereltem le az idén. Levente 1943. évben voltam, de puskával sohasem bántam itt, ilyen kiképzést nem kaptunk.
c.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből
[...]
Bábi Mária:
A vádbeli alkalomkor a vádlott puskával a kezében bejött a konyhába, hol én és Horgany Teréz főztünk. A puskát kezében lóbálva ezt mondotta: „Márinéni! Célzó kedvem van, rálövök a fazékra!" E fazék nem messze tőlem a tűzhelyen volt, én meg a gyúródeszkán tésztát gyúrtam. A következő pillanatokban pedig egy csettenést halottam, s a kis lövedék a Rákosi képről lehullott az előttem levő gyúródeszkára! Erre így szóltam a vádlotthoz: „Ottó nem jól csináltad, de már késő!" A vádlott pedig szótlanul kiment a konyhából.
Tanácsvezető a tanú elé tárja a 2. sorsz.jkv-be foglalt vallomását, mire a tanú: Horgany Teréz vett reá a tárgyalás előtt akkor, hogy is valljak, mint felolvasva lett most előttem, meg akkor magam is haragudtam a Szederkényi eset miatt a vádlottra!
A második tárgyaláson azonban a járásbíróságnál már úgy vallottam, mint a rendőrségen, s mint amint a valójában is történt. Magam is megbántam már helytelen tettemet! A vádlott demokráciaellenes kijelentését sem az eset alkalmával, sem máskor nem tett! Vádlottal júliusi eltávozása óta sohasem beszéltem.
Közvádló kérdésére: Most második tárgyaláson, és a rendőrségen vallottam igazat. Ezt tartom fenn. Az eset előtt a konyhán Horgany Teréz és Varga Anna beszélte, hogy addig nem nyugszik egyik sem, míg a vádlottat ki nem fúrják. Haragudtak a vádlottra azért, mert őket hanyag munkájuk miatt több ízben a vádlott megpirongatta!
Tanácsvezető kérdésére a vádlott: A fazékra célzó kijelentést én nem tettem, eddig sem mondottam. Tanúval történt szembesítés erre eredménytelen. Tanú részére a bíróság 40,40 Ft vasúti költséget állapít meg és utalványoz.
Közvádló kérdésére a vádlott: Azelőtt másfél évig traktoros voltam, jó munkámat még a brigád többi tagjaival egyetemben a helyi újság is hozta.
Ha ügyem kedvezően végződik reám, a Gépállomás visszavesz!
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő