Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben
„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”
Források
Rendőrségi tanúkihallgatási jegyzőkönyvek
a.
Részlet Horgany Teréznek az iváni rendőrőrsön 1951. május 24-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:
Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta olyan célzó kedvem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította. Amikor ez megtörtént, a gépállomás konyha-vezetőnője szólt Veszelessnek, hogy mit csináltál, ha ezt valaki megtudja, elvisznek. Mire Veszeless a konyha-vezetőnőnek könyörgött, hogy el nem mondja senkinek sem.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kíván.
A jegyzőkönyv helyesen vétetett fel, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.
b.
Részlet Bábi Máriának az iváni rendőrőrsön 1951. május 28-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
A Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:
Előadom, hogy május első felében, a napot pontosan megmondani nem tudom, bejött a gépállomás konyhájára Veszeless Ottó gép.áll.alk. (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt a kijelentést tette, hogy milyen célzó kedvem van.
Azt nem láttam, hogy a puskával hova célzott, csak arra lettem figyelmes, amikor a falról a puska lövedéke elibém, a gyúródeszkára esett, amikor Veszeless Ottó azt mondta, a hétszentségét, de rosszul csináltam. Határozottan állítom azt, hogy azt nem hallottam, hogy Veszeless azt a kijelentést tette volna, hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.
Arról is csak későbbi időben szereztem tudomást, hogy a falon fekvő Rákosi képen a Rákosi egyik szemét érte a lövedék.
Egyebet az ügyre vonatkozólag előadni nem kívánok, a jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet elolvasás után h. h. aláírok.
c.
Részlet Veszeless Ottónak az iváni rendőrőrsön 1951. június 2-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
[...]
Személyazonosságának megállapítása után terhelttel közöltem, hogy demokráciaellenes magatartással van gyanúsítva.
[...]
Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőképp nyilatkozik:
Az ellenem tett gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magamat.
Előadni kívánom, hogy május 10. táján, a napra pontosan nem emlékszem, a gépállomás konyhájába igyekeztem, amikor is kezemben volt egy légpuska, ami a gépállomás tulajdonát képezi. Amikor a konyhaajtóhoz közeledtem, az ajtó előtt lévő hársfán egy verebet láttam, és a puskával rálőttem.
Én azzal a tudattal, hogy a puskában lövedék nincsen, bementem a konyhába és a puskát a kezemben tartva, nem a Rákosi képére fogtam, és puskával játszva a puskát csettethettem, amikor az elsült és a konyha falán elhelyezett Rákosi képen Rákosi elvtárs szemét kivitte.
Tagadom azt, hogy azt a kijelentést tettem volna, hogy milyen célzó kedvem van, és hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.
Elismerem azt, hogy mikor a lövés megtörtént, megijedtem, azonban azt, hogy a szakácsné el ne mondja senkinek, nem mondtam.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kívánok.
A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet felolvasás után helybenhagyólag aláírok.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő