Sikertelen támadás a dohányzók ellen

Az Országos Füstmentes Egyesület a rendszerváltás előtt

„A dohányzók közvetve vagy közvetlenül nagyon sok ártalmat okoznak a társadalomnak. Szennyezik a levegőt, rossz példát mutatnak a felnövekvő generációnak. Gyenge akaratú em-berek, a szenvedély rabjai. Az ilyen emberek más területen is lazább erkölcsi felfogást enged-nek meg maguknak. Villamos és autóbusz megállókban valóságos szemétdombot alakítanak ki az eldobott cigaret-tavégekkel, végül és elsősorban saját egészségüket is károsítják, nem szólva terhes anyák fele-lőtlenségéről, akik veszélyeztetik ártatlan magzataikat a nikotin méreggel.”

Illyésné Gyenizse Erzsébet levelezése hivatalos szervekkel

a.

Ipper Péter, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezetőjének hárító válaszlevele Illyésné Gyenizse Erzsébetnek
1988. június 13.

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI
MINISZTÉRIUM

Tájékoztatási Főosztály
TF/531/88.

ILLYÉSNÉ GYENIZSE ERZSÉBET elvtársnő
Országos Füstmentes Egyesület titkára
B u d a p e s t
Pf. 8.
1378

Kedves Illyésné elvtársnő!

Dr. Ábrahám Kálmán minisztériumi államtitkár elvtárshoz írott levelére illetékességből válaszolok.

Az Országos Füstmentes Egyesület tevékenységéről és célkitűzéseiről összeállított dokumentumokat nagy figyelemmel és örömmel olvastam. Minisztériumunk támogatja az egyesület működését, hiszen az egészség védelme, ezen belül a dohányzás elleni harc - és a környezet védelme között nem lehet fontossági sorrendet meghatározni.

A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kormányzati szervek közötti munkamegosztásban. Ennek alapján a KVM nem felelős kormányzati szinten a dohányzás egyértelműen és vitathatatlanul káros hatásainak visszaszorításáért, ezért jogi személyként az Egyesülethez történő csatlakozásunkat nem látom indokoltnak. Ugyanakkor - egyetértve programjukkal - sajátos lehetőségeinkkel kívánjuk céljaikat segíteni. (Pl. a KVM értekezletein egyre jobban terjedő kezdeményezés a dohányzás tilalma.)

Munkatársaink elhelyezésénél fontos szempont a nemdohányzók védelme. Növekszik a füstmentes irodák száma és tekintélye. Minisztériumunk vezetése személyes példamutatásával is szorgalmazza a nemdohányosok érdekeinek védelmét.

A dohányzás elleni tevékenység eredményességét - nézetem szerint - elsősorban nem az adminisztratív tiltásokkal (bár bizonyos esetekben erre is szükség van), hanem a személyiségi jogokat is tiszteletben tartó propagandamunkával érhetjük el. Úgy vélem, hogy munkájukhoz kormányzati szintű támogatást illetékességből a Szociális és Egészségügyi Minisztérium adhat.

Budapest, 1988. június 13.

Elvtársi üdvözlettel:

Ipper Péter
osztályvezető

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

b.

Illyésné Gyenizse Erzsébet vádaskodó levele dr. Hantos Jánosnak, a Magyar Vöröskereszt elnökének
1988. június 30.

Országos Füstmentes Egyesület Budapest, Népköztársaság útja 82. Pf. 8. 1378.

269/1988.

Magyar Vöröskereszt
Országos Végrehajtó Bizottsága
Dr. HANTOS JÁNOS Elnök Elvtárs

Budapest V.
Arany János u. 31.

Tájékoztatásul:
Dr. Csehák Judit
Szociális- és egészségügyi miniszter

Tisztelt Hantos Elvtárs!

Hivatkozva Pesti Györgyné elvtársnővel folytatott telefonbeszélgetésünkre megköszönöm jóindulatát és segítő szándékát alapvető közérdeket szolgáló, egészségmegőrzést célzó tevékenységünkhöz.

Sajnálatosan azonban a felső vezető pozitív hozzáállása nem realizálódhat a felületes, elfogadhatatlan ügykezelésű szakapparátus mellett.

Nemcsak az 1987. december 9-én átadott 48/1987. számú, másolatban ide csatolt levelem maradt válasz nélkül a mai napi többszöri telefoni érdeklődésemre, hanem az Önnek ajánlottan feladott, 1988. május 4-én kelt 218/1988. számú levelem is közel két hónapja már.

A hivatkozott decemberi levelet mellékleteivel K. A. egészségnevelő vette át tőlem személyesen. Bár tudott a súlyos dohányfüst allergiámról korábbi beszélgetésünk alapján, mégis (vagy éppen ezért) haladéktalanul cigarettára gyújtott, amikor a levéllel felkerestem. Többször telefonon kérdeztem őt a válasz felől, mindig azzal tért ki (rázott le), hogy ettől fontosabb dolgaik vannak, sőt nézete szerint a Családi Lapnál is eldobhatták a tőlük megkapott anyagunkat, mivel nem tulajdonítottak fontosságot az ügynek! Erről beszámoltam a vezetőségi ülésen, és egyetértőleg úgy határoztunk, hogy nem lehet beletörődni egy dohányzó ügyintéző önkényeskedésébe, legyen az egy rangos országos szervezet képviselője is.

Ezért, 1988. február 19-én az Országos Egészségvédelmi Tanács első ülése után személyesen adtam át a kapcsolatot kereső levél hiteles másolatát S. J. osztályvezetőnek, aki nem emlékezett az eredeti, nevére szóló levélre, nem látta még, de megígérte, hogy majd foglalkozik vele a másolat alapján. Azóta is csaknem öt hónap telt el anélkül, hogy válaszra méltatott volna. Nyilvánvalóan helyesnek tartja egészségnevelő munkatársnője munkastílusát, módszerét.

1988. május 18-án érkezett az Egyesülethez „illetékességből" a másolatban csatolt, május 9-én kelt, számnélküli levél, K. A.-né ügyintézésében, S. J.-né aláírásával, csatolva B. O. ceglédi lakos 1988. április 21-én kelt levele, amelyen ugyancsak nem volt semmiféle iratkezelési feljegyzés sem. Ez a tény egyértelműen dokumentálja, hogy a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának egyik fontos apparátusánál, az Egészségvédelmi és Szociális Osztályon nem tartják be a legelemibb ügyviteli előírásokat, iratkezelési szabályokat. Csakis így fordulhatott elő (és fordulhat elő még számtalan esetben) az ismertetett tarthatatlan gyakorlat, ügy-nemintézés. Bizonyosra veszem, hogy nemcsak az OFE-t és szerény személyemet „tüntetik" ki ezzel a semmibevétellel és tüntetik el az iratokat.

Mindezekből következően már nem is okozott számomra túl nagy meglepetést, amikor a Siófokon rendezett „FITT 88" egészségmegőrző 3 napos konferencián a május 15-én este rendezett „ismerkedési est" vacsoráján az Egészségvédelmi és Szociális Osztály két, már megnevezett képviselője asztalától sűrű dohányfüst áramlott szét, a rendezők szándéka szerint füstmentes étteremben. Ugyanis egyetlen hamutartót nem helyeztek el az asztalokon, mivel a hatalmas előtér és presszó, dohányzást szolgált. Ezért többen elmenekültünk a „füstmentes" étteremből, vacsoránk egy részét feláldozva, nem fogyaszthattuk el. Az ismerkedési est fénypontja volt tehát ez a kulturálatlan, agresszív magatartás, ami közfelháborodást keltve nem öregbítette a patinás Vöröskereszt jó hírnevét! Véleményem szerint ilyen személyek nem biztosíthatják az egészségnevelés komolyságát, hitelét és eredményességét.

Az ilyen és ehhez hasonló hiábavaló fáradozás miatt kénytelen voltam túlerőltetni magam a külső- és belső segítség hiányában, mert meg akartam akadályozni az általam kezdeményezett Egyesület összeomlását. Ezért betegségeim súlyosbodtak, hosszabb ideig kórházban kezeltek.

Bízom benne, hogy a tények feltárása nemcsak gyümölcsöző munkakapcsolatunkban realizálódik majd, hanem a szükséges belső szervezeti változásokban is.

Budapest, 1988. június 30.

Elvtársi üdvözlettel:

Illyésné Gyenizse Erzsébet titkár
r[okkant] ny[ug]d[íjas] ügyvitel szervezési
szaktanácsadó

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

c.

Illyésné Gyenizse Erzsébet panaszoló levele Csehák Judit egészségügyi miniszternek
1988. július 6.

Országos Füstmentes Egyesület
Budapest, Népköztársaság útja 82.
Pf. 8. 1378
Budapest, 1988. július 6.

271/1988.

Dr. Csehák Judit
szociális és egészségügyi miniszter
Szociális- és Egészségügyi Minisztérium
Budapest
Arany J. u. 6-8.

Kedves Miniszter Asszony!

Az Egyesületünk célkitűzéseit és tevékenységét az eddigiekben is számunkra megtisztelő érdeklődéssel és elismeréssel méltatta. Ennek alapján szeretnénk kérni szíves véleményét az alábbiakra vonatkozóan:
Példaadó személyiségektől - közéleti emberek, egészségnevelők, pedagógusok, stb. - joggal várhatjuk-e el, hogy ne dohányozzanak a nyilvánosság előtt?

Társadalmi és tömegszervezetek, illetve főhatóságok elháríthatják vagy elhagyhatják-e a megkeresésünkre való válaszadást? Ez esetben ugyanis semmibevételnek kell tartanunk értékelésüket.

Szíves tájékoztatására megküldjük dr. Hantos János elnök elvtárshoz írt levelem másolatát. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy fontos társadalmi érdeket szolgáló tevékenységünket országos szerv egészségnevelő tisztviselői szándékosan akadályozzák. Feltehetően hasonló méltánytalanság történik más öntevékeny közösséggel is.

A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium másolatban idecsatolt levelében kinyilvánítja, hogy „a KVM nem felelős kormányzati szinten a dohányzás egyértelműen és vitathatatlanul káros hatásainak visszaszorításáért .... munkájukhoz kormányzati szintű támogatást illetékességből a Szociális és Egészségügyi Minisztérium adhat."

Ezt megelőzően már kértük dr. Kökény Mihály miniszterhelyettes elvtárs támogatását a 156/1988. számú, 1988. március 19-én kelt és Kiskunhalason ajánlottan feladott levelünkben. Sajnálatosan a mai napig sem érkezett válasz és intézkedés sem történt. Fontosnak és kívánatosnak tartanánk, hogy az állami törvényességi felügyeletet ellátó országos főhatóságnál is létesülne helyi csoportja az Egyesületnek. Ebben kérjük miniszter asszony szíves támogatását.

Jó egészséget és kellemes nyaralást kívánunk.

Üdvözlettel:
Illyésné Gyenizse Erzsébet titkár

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

d.

dr. Ajkay Zoltánnak, az Országos Egészségvédelmi Tanács titkárának válasza Illyésné Gyenizse Erzsébet Csehák Juditnak küldött levelére

1988. augusztus 5.

Illyésné Gyenizse Erzsébet
Titkár

ORSZÁGOS FÜSTMENTES
EGYESÜLET
Budapest

K e d v e s Gyenizse Elvtársnő!

Dr. Csehák Judit szociális- és egészségügyi miniszternek küldött levelét tájékoztatás céljából megkaptam. Ebben többek között panaszt tesz dr. Kökény Mihály miniszterhelyettesre egy korábbi levelének válasz nélkül való hagyására. A miniszteri titkárság tegnap vett telefonjából kiderült, hogy hasonlóképpen türelmetlen a miniszter asszonyhoz írt levele ügyében.

Mint azt már személyes megbeszélésünkön és egyik korábbi levelemben is jeleztem, a társadalmi egyesületeknek mindenképpen mellőzniük kell a jelenlegi feszített, munkával telített időszakban a főhatóságok túlzott adminisztrációval való terhelését. Az Ön legutóbbi levelében csakúgy, mint a korábbiakban, számos olyan konfliktusról, ingerült levélváltásról és hasonlókról számol be, mely kellő körültekintéssel megelőzhető lett volna.

Az egészségmegőrzés elkötelezett híveinek ebben az időszakban magatartásukkal mindenekelőtt azt kell demonstrálniuk, hogy a lakosok, az együttműködő partnerek egészségmegtartását nem erőszakosan, nem intézkedésekkel, hanem a megértésen alapuló meggyőzéssel és az alternatív lehetőségek biztosításával szeretnénk lehetővé tenni.

Amennyiben levelei nyomán eljártunk volna az Ön által sérelmezett kérdésekben, úgy az egészségvédelem eddig tevékeny szövetségeseit (Magyar Vöröskereszt, Környezetvédelmi- és Vízgazdálkodási Minisztérium, Vértes dr. stb.) veszítettük volna el, nem szólva a hosszadalmas levelezés és egyeztető tárgyalások során elvesztegetett időről.

Leveleivel kapcsolatos további gondomat jelenti, hogy minden egyes alkalommal mellékel néhány példányt az alapító levélből, a belépési nyilatkozatból és a közben kinyomott kiadványokból. Ezekből már valamennyien rendelkezünk egy-egy példánnyal, így a többletek megküldése azt a látszatot keltheti, hogy az egyesület jelentős feleslegekkel rendelkezik a Biztosító és az OENI pénzéből kinyomott anyagokból.

Tájékoztatom továbbá, hogy megkaptuk a Tanács mellett működő dohányzás elleni küzdelmet irányító bizottságra tett javaslatát. Mint azt a miniszter asszony a Tanács legutóbbi ülésén elmondta, ezt a bizottságot csupán kb. fél év múlva fogjuk beindítani a hypertónia program szervezésével történő időegyeztetés miatt. A bizottság nem állandó jelleggel fog működni, hanem ad hoc feladatokra szerveződik. Személyi összetételére az Operatív Bizottság tesz majd javaslatot és Ön tanácstagságából kifolyólag ismertetheti véleményét.

Budapest, 1988. augusztus 5.

Üdvözlettel:

Dr. Ajkay Zoltán
Országos Egészségvédelmi Tanács
titkára

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

e.

Dr. Telkes Józsefnek, az Országos Egészségnevelési Intézet megbízott igazgató főorvosának és Illyésné Gyenizse Erzsébet levélváltása az intézményben gomolygó füst miatt, ill. Csehák Judit helyreutasító levele

1988. december - 1989. február

313/ é: [19]88. dec. 19.
v: dec. 20.

ORSZÁGOS EGÉSZSÉGNEVELÉSI INTÉZET

Ügyintézőnk: Vági
Levelünk száma: 1176/[19]88.
Illyésné Gyenizse Erzsébet
Titkár
Országos Dohányfüstmentes
Egyesület
Budapest, 1988. december 19.

Tisztelt Asszonyom!

1988. december 17-én a TV-ben elhangzottakkal kapcsolatban, mely szerint: „az OENI értekezletein gomolyog a füst", kérem segítségét.
A mielőbbi és hathatós intézkedés megtétele érdekében szíveskedjék tájékoztatni, hogy hol vagy milyen értekezleten tapasztalta, hogy az ott lévők dohányoznak. Régebben és az igazgatói tanács megalakítása óta is, az épületben csak a kijelölt helyiségekben engedélyezett a dohányzás, az ezt megszegőket felelősségre vonjuk.

Köszönettel:

Dr. Telkes József
mb. igazgató főorvos

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

* * *

1988. december 20.
446/1988.

Országos Egészségnevelési Intézet
Dr. TELKES JÓZSEF
mb. igazgató főorvos

Budapest
Népköztársaság útja 82.

A hozzám küldött december 19-én kelt, 1176/88. számú levelét megkaptam. Készségesen rögzítem kérésére mindazt, amit már az elmúlt héten megbeszéltünk Önnel. Ugyanis kértem megértő és pozitív intézkedését a két igazgató kollegája dohányzására vonatkozóan. Sajnálatosan akkor azt a választ kaptam, hogy nincs lehetőség másokat érintő kérdésekben eljárni és korlátozni sem, csak annyiban tegyek észrevételt a jövőben, ha az saját személyére vonatkozik.

Tehát a küldött-közgyűlésünk határozatával már 34 000 tagtársunk álláspontja az, hogy tiltakozzunk amiatt, hogy az Országos Egészségnevelési Intézet épületében - ahol hazai és külföldi egészségnevelők, sajtóképviselők folyamatosan megfordulnak, s ahol az Egyesület is helyet kapott - továbbra is kétségessé tegyék az Intézet hitelét a jelenlegi dohányzás miatt.

Személyes tapasztalatom szerint dohányos igazgató kollegái a „teakonyhának" nevezett étkezőhelyiségben tartják a munkaértekezleteiket. Onnan aztán nagy töménységben „gomolyog a füst" az Intézet légterébe, ami délután elviselhetetlen. Ezt a tényt december 1-től mindenki szóvá teszi, aki felkeresi az Egyesületet. Elfogadhatatlan, hogy étkezőhelyiséget dohányfüsttel telítsenek, megakadályozva ezzel a rendeltetésszerű használatát. A II. emeleti étkezőben korábban egyáltalán nem volt dohányzás, ezért azokat a mellékhelyiségeket használták az Egyesületben dolgozó aktivisták. Most viszont H. Z. többnyire ott tartja több órás munkaértekezleteit, gyötörve ezzel a tiszta levegőhöz szokott intézeti dolgozókat.

Természetesen ilyen körülmények között a dohányzó intézeti dolgozók sem tartják már magukra kötelezőnek a dohányzás előzőleg főigazgatói utasításban történt korlátozását.

Hangsúlyozni kívánom alapvető álláspontunkat: a személyes példamutatásra kötelezett személyiségek felelősségét. Semmiképpen nem lehet hitele annak az egészségnevelőnek, aki az egészségmegőrzés bajnokaként rabja valamelyik szenvedélybetegségnek! Elképesztőnek és megengedhetetlennek tartjuk, hogy az egészségnevelés országos koordinálására hivatott Intézetben gomolyog a dohányfüst, és hogy a nemdohányzó munkatársaik, valamint az egyesületi munkások kénytelenek passzív dohányzóként mindezt elszenvedni. Megjegyezni kívánom, hogy a december 17-i TV Híradóban elhangzott összegezésnek mindössze egy mellékmondata még nagyon is enyhén érzékeltette az Intézetben eluralkodott dohányzást, mert a valóság ettől sokkal rosszabb.

Egyébként Egyesületünk vezetősége semmiképpen nem az Intézet vezetése ellen tiltakozik, hanem az Intézet jó hírére, becsületére szeretnénk vigyázni, hogy szűnjön meg végre a szavak inflációja és a tettek erőtlensége! Ezért is írtuk a Nyílt levelet az 

melyet az Egyesületünk küldöttgyűlése egyhangúan, köztük több tagja az Országos Egészségnevelési Tanácsnak, megszavazott. Ugyancsak egyhangú szavazás volt a „Józan Élet" Egészség- és Családvédő Országos Szövetség választmányi ülésén is, ahol szintén nagy egyetértésre és helyeslésre talált a közös Nyílt levelünk.

Az Egyesület eddig csak jót tapasztalt és kapott az Intézet vezetőitől, hiszen elkötelezetten dohányzás elleni beállítottságúak voltak, saját magatartásukkal jó példát mutattak. Ezt várjuk el Önöktől is az egészségmegőrzés társadalmi programja teljesíthetősége érdekében.

Melléklet: 2 db

Tisztelettel:

Illyésné Gyenizse Erzsébet
főtitkár

Tájékoztatásul kapják:
Dr. Csehák Judit miniszter
Németh Miklós miniszterelnök
Dr. Pozsgai Imre államminiszter

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

* * *

Dr. Csehák Judit miniszter levele Illyésné Gyenizse Erzsébet főtitkárnak
1989. február 16.

Országos Dohányfüstmentes
Egyesület
Ikt. sz.: 2329/Min/1988.

Illyésné Gyenizse Erzsébet
főtitkár
B u d a p e s t

Kedves Gyenizse Elvtársnő!

1988. december 20-án keltezett levelére és a mellékletekre válaszolva csupán elismételni tudom a korábban már leírt és az OET legutóbbi ülésén elmondott véleményemet.

Az egészségvédelmi programért dolgozók körében rendkívül fontos egy olyan egységes szemlélet kialakítása, ami mindenekelőtt a megértésre, az erőszak nélkül történő meggyőzésre apellál. Igen károsnak tartom ezért mindazokat az adminisztratív lépéseket, amelyek különböző vezető szerveknél és személyiségeknél az ügyünkért sokat tevő, elkötelezett személyeket támadja, sérti.

Budapest, 1989. február 16.

Üdvözlettel:

Dr. Csehák Judit

Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők