Norvégiában a nők választójogot kapnak.Tovább
Szamuely Tibor hagyatéki ügye
A Tanácsköztársaság bukását követően 1919. augusztus 2-án, az osztrák rendőrség elfogta a menekülő Szamuely Tibort, aki a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint néhány értéktárgyat a helyi hatóság lefoglalta. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek.
A Tanácsköztársaság bukását követően a menekülő Szamuelly Tibor 1919. augusztus 2-án hajnalban - egy savanyúkúti embercsempész segítségével - osztrák területre érkezett. Az illegálisan érkezőket az osztrák rendőrség a határszéli Lichtenwört községben elfogta és igazoltatta. A személyi motozás elrendelése után Szamuelly a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. A súlyosan sebesültet a Lichtenwört-Neustadt között lévő hadikórházba szállították, ahol rövid idő múltán meghalt. Az osztrák és magyar határrendőrség képviselői - miután az elhunyt személyazonosságát megállapították, - abban egyeztek meg, hogy a holttestet magyar területen temetik el. Ezért a halottat Wiener Neustadtból Savanyúkútra szállították, ahol először a temető árkába, majd 1919. augusztus 14-én - a hatóságilag elrendelt agnoszkálás után - a falu határában, jeltelen sírba temették el.
Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot és egy ezüst Omega karórát, továbbá egy Franz Krause névre kiállított Szamuelly Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a Wiener Neustadt-i rendőrség lefoglalta.
A fenti értékeknek, mint bűnjeleknek - indoklás szerint ezek bűncselekmény elkövetése útján kerültek Szamuelly birtokába - lefoglalására és kiszolgáltatására vonatkozó magyar büntetőbírói megkeresést az osztrák bíróság elutasította és az örökösödési adó kivetésére vonatkozó eljárást az osztrák törvények szerint lefolytatta. Az örökösödési illeték lefizetése után az osztrákok a pénzt és az értéktárgyakat a budapesti központi járásbíróságnak, mint hagyatéki hatóságnak átadták. (A Szamuelly Tiborhoz került értékeket azért nem kobozták el, mert öngyilkossága miatt a bűnvádi eljárás lefolytatására nem volt lehetőség.)
A hagyatéki tárgyalás szerint az örökösök - az apa, Szamuelly Lajos örökösödési igényt nem támasztott - az elhunyt testvérei Margit, György, János és István voltak. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuelly Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében 40.000 pengő erejéig a fenti örökösök ellen kártérítési pert indított, amelyet mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak, valamint a Magyar Általános Hitelbank Részvénytársaságnál őrzött 1748. számú "Vörösőrség Rögtönítélő Törvényszék Szamuelly Tibor" című letétben őrzött ingóságok több mint nyolcévi jogi procedúra után a magyar kincstár tulajdonába kerültek.
Forrás: MOL Igazságügyminisztériumi Levéltár Elnöki bizalmas iratok (K 578) 1927-919
A budapesti büntető törvényszék végzésének felterjesztése az igazságügyminiszter részére a Szamuelly Tibor ellen megindított eljárásról - Budapest, 1920. február 27.
Ezen a napon történt június 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő