Szamuely Tibor hagyatéki ügye

A Tanácsköztársaság bukását követően 1919. augusztus 2-án, az osztrák rendőrség elfogta a menekülő Szamuely Tibort, aki a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint néhány értéktárgyat a helyi hatóság lefoglalta. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

A Tanácsköztársaság bukását követően a menekülő Szamuelly Tibor 1919. augusztus 2-án hajnalban - egy savanyúkúti embercsempész segítségével - osztrák területre érkezett. Az illegálisan érkezőket az osztrák rendőrség a határszéli Lichtenwört községben elfogta és igazoltatta. A személyi motozás elrendelése után Szamuelly a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. A súlyosan sebesültet a Lichtenwört-Neustadt között lévő hadikórházba szállították, ahol rövid idő múltán meghalt. Az osztrák és magyar határrendőrség képviselői - miután az elhunyt személyazonosságát megállapították, - abban egyeztek meg, hogy a holttestet magyar területen temetik el. Ezért a halottat Wiener Neustadtból Savanyúkútra szállították, ahol először a temető árkába, majd 1919. augusztus 14-én - a hatóságilag elrendelt agnoszkálás után - a falu határában, jeltelen sírba temették el.

Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot és egy ezüst Omega karórát, továbbá egy Franz Krause névre kiállított Szamuelly Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a Wiener Neustadt-i rendőrség lefoglalta.

A fenti értékeknek, mint bűnjeleknek - indoklás szerint ezek bűncselekmény elkövetése útján kerültek Szamuelly birtokába - lefoglalására és kiszolgáltatására vonatkozó magyar büntetőbírói megkeresést az osztrák bíróság elutasította és az örökösödési adó kivetésére vonatkozó eljárást az osztrák törvények szerint lefolytatta. Az örökösödési illeték lefizetése után az osztrákok a pénzt és az értéktárgyakat a budapesti központi járásbíróságnak, mint hagyatéki hatóságnak átadták. (A Szamuelly Tiborhoz került értékeket azért nem kobozták el, mert öngyilkossága miatt a bűnvádi eljárás lefolytatására nem volt lehetőség.)

A hagyatéki tárgyalás szerint az örökösök - az apa, Szamuelly Lajos örökösödési igényt nem támasztott - az elhunyt testvérei Margit, György, János és István voltak. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuelly Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében 40.000 pengő erejéig a fenti örökösök ellen kártérítési pert indított, amelyet mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak, valamint a Magyar Általános Hitelbank Részvénytársaságnál őrzött 1748. számú "Vörösőrség Rögtönítélő Törvényszék Szamuelly Tibor" című letétben őrzött ingóságok több mint nyolcévi jogi procedúra után a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

Forrás: MOL Igazságügyminisztériumi Levéltár Elnöki bizalmas iratok (K 578) 1927-919
A budapesti büntető törvényszék végzésének felterjesztése az igazságügyminiszter részére a Szamuelly Tibor ellen megindított eljárásról - Budapest, 1920. február 27.

 

Ezen a napon történt június 18.

1937

Felszáll Moszkvából a „szovjet Lindbergh”: Valerij Cskalov (és társai). ANT-25 típusú gépe az Északi-sark érintésével két nap múlva száll...Tovább

1940

Franciaország tűzszünetet köt a németekkel.Tovább

1972

Az NSZK labdarúgó válogatottja az Európa-bajnokság brüsszeli döntőjén 3-0-ra győzi le a Szovjetunió csapatát.Tovább

1979

Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök Bécsben aláírja a SALT-2 megállapodást.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők