Szamuely Tibor hagyatéki ügye

A Tanácsköztársaság bukását követően 1919. augusztus 2-án, az osztrák rendőrség elfogta a menekülő Szamuely Tibort, aki a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint néhány értéktárgyat a helyi hatóság lefoglalta. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

A Tanácsköztársaság bukását követően a menekülő Szamuelly Tibor 1919. augusztus 2-án hajnalban - egy savanyúkúti embercsempész segítségével - osztrák területre érkezett. Az illegálisan érkezőket az osztrák rendőrség a határszéli Lichtenwört községben elfogta és igazoltatta. A személyi motozás elrendelése után Szamuelly a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. A súlyosan sebesültet a Lichtenwört-Neustadt között lévő hadikórházba szállították, ahol rövid idő múltán meghalt. Az osztrák és magyar határrendőrség képviselői - miután az elhunyt személyazonosságát megállapították, - abban egyeztek meg, hogy a holttestet magyar területen temetik el. Ezért a halottat Wiener Neustadtból Savanyúkútra szállították, ahol először a temető árkába, majd 1919. augusztus 14-én - a hatóságilag elrendelt agnoszkálás után - a falu határában, jeltelen sírba temették el.

Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot és egy ezüst Omega karórát, továbbá egy Franz Krause névre kiállított Szamuelly Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a Wiener Neustadt-i rendőrség lefoglalta.

A fenti értékeknek, mint bűnjeleknek - indoklás szerint ezek bűncselekmény elkövetése útján kerültek Szamuelly birtokába - lefoglalására és kiszolgáltatására vonatkozó magyar büntetőbírói megkeresést az osztrák bíróság elutasította és az örökösödési adó kivetésére vonatkozó eljárást az osztrák törvények szerint lefolytatta. Az örökösödési illeték lefizetése után az osztrákok a pénzt és az értéktárgyakat a budapesti központi járásbíróságnak, mint hagyatéki hatóságnak átadták. (A Szamuelly Tiborhoz került értékeket azért nem kobozták el, mert öngyilkossága miatt a bűnvádi eljárás lefolytatására nem volt lehetőség.)

A hagyatéki tárgyalás szerint az örökösök - az apa, Szamuelly Lajos örökösödési igényt nem támasztott - az elhunyt testvérei Margit, György, János és István voltak. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuelly Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében 40.000 pengő erejéig a fenti örökösök ellen kártérítési pert indított, amelyet mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak, valamint a Magyar Általános Hitelbank Részvénytársaságnál őrzött 1748. számú "Vörösőrség Rögtönítélő Törvényszék Szamuelly Tibor" című letétben őrzött ingóságok több mint nyolcévi jogi procedúra után a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

Forrás: MOL Igazságügyminisztériumi Levéltár Elnöki bizalmas iratok (K 578) 1927-919
A budapesti büntető törvényszék végzésének felterjesztése az igazságügyminiszter részére a Szamuelly Tibor ellen megindított eljárásról - Budapest, 1920. február 27.

 

Ezen a napon történt szeptember 26.

1920

A numerus claususról szóló törvény elfogadása, mely előírja az egyetemekre, jogakadémiákra fölvehetők számát és összetételét. Azaz...Tovább

1946

A MKP II. kongresszusán elfogadott pártprogram része lett az egyház „megsemmisítése”.Tovább

1989

A Magyar Országgyűlés elfogadja a be- és kivándorlási törvényt. Ez alapvető emberi jognak nyilvánítja a kivándorlást, és a szabad mozgást...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők