Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
Thallóczy Lajos baráti körében
Révész Imre bécsi tartózkodása óta Thallóczy Lajos (1857-1916) történésznek, a bécsi közös pénzügyi levéltár igazgatójának belső baráti köréhez tartozott.
Thallóczy a saját lakásán teremtett meg egy sajátos világot az 1890-es évek elején, ahol bentlakók és bejárók élvezhették a társadalmi konvencióktól mentes barátság, a vaskosság és a szellemi együttlét örömeit: „az illedelmes viselkedési szokások, udvariassági formák betartása a vacsorákon hiányzott. Sokkal inkább a fesztelenség igénye, a diák- és férfi-összejövetelek szelleme lengte be a házat. A tabuk áthágásának szokása, a vulgáris kifejezéseknek kedvelése elsősorban a házigazda személyéből fakadt, különösen, amikor nem volt valamilyen magasabb rangú vendég is hivatalos az
." Révész Imre mint ifjú művész volt bejáratos ebbe a körbe, sőt, Túry Gyula festőművésszel együtt többször elkísérték balkáni útjaira Thallóczyt, és illusztrációkat készítettek az úti beszámolóihoz. (Például a „Deli" álnéven írt a Gyepűn innen, gyepűn túl! című, 1898-ban megjelent műhöz.) Fennmaradtak Révész Imrének olyan levelei is, amelyet a Büzérnagyhoz címzett, és amelyben a bécsi társaság után [popup title="sóvárog" format="Default click" activate="click" close text="Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), Kézirattár, Fond XI/830. Thallóczy Lajos iratai. Révész [Imre] Thallóczy Lajoshoz. (6 levél)."].Ennek a baráti körnek volt tagja Csánki Dezső országos levéltárnok, továbbá Károlyi Árpád, a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár igazgatója is. Ez az ismeretség nagyban, ha nem éppen kizárólagosan járult hozzá ahhoz, hogy a budapesti levéltár épületének elkészítésében részt vevő levéltári vezetők barátjukat bízzák meg a tervezett történelmi festmény elkészítésével.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő