Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója

Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök-belügyminiszter az Országos Levéltár új építkezésének kivitelezése érdekében 1911-ben létrehozott egy szakbizottságot, majd „a szorosan vett építkezési ügyek ellátására" 1912 nyarán egy külön építési bizottságot is. A megalakuláskor az építési bizottság elnöke Horváth Emil államtitkár, tagjai többek között Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos, Szaplonczay Mihály számvevőségi igazgató, Csánki Dezső miniszteri osztálytanácsos, országos levéltárnok, továbbá a pénzügyminisztérium és a kereskedelemügyi minisztérium képviselői 

A nagy szakbizottságból meghívást kapott Thallóczy Lajos és Károlyi Árpád is, de ők gyakran kimentették magukat az értekezleteken való részvétel alól. Csánki Dezső, aki hamarosan a levéltár főigazgatója is lett, számos levélben tájékoztatta Thallóczyt és általa Károlyit az építkezés ügyeiről 

Csánki 1913. január 23-án arra kérte Thallóczyt, hogy a következő bizottsági ülésre feltétlenül jöjjenek el, mert a kutatótermi festmények kérdésében is szükség van egy befolyásos pártolóra: „Pecz Samu épp most járt nálam és jelezte, hogy az Orsz. Levéltár teljesen kész terveit és az ezekre vonatkozó költségvetést a jövő kedden hozza be Horváth Emil államtitkár úrhoz, aki megígérte neki, hogy a jövő péntekre (jan. 31.) az építési bizottságot a tervek és költségvetés tárgyalására egybehívja. Pecz nagyon szeretné és természetesen én is, hogy erre az ülésre úgy Te, mint Árpád lejönnétek, és azért erre igen kérlek benneteket. Pecz különösen azért óhajtaná jelenlétedet, hogy amennyiben a költségvetés alkalmából az épület homlokzatára szánt mellszobrok és a kutatók szobájába szánt két nagy festmény szóba kerülne, legyen egy befolyásos bizottsági tag, aki ezeket védelmébe vegye. Mert én egyedül úgy tűnnék fel, mint aki pro domo beszél." Sajnos az 1913. évi építési bizottsági jegyzőkönyvek egy híján egyelőre lappanganak, így éppen a kezdeti történésekről ennél több ismerettel nem rendelkezünk. A későbbiekből következtethető ki, hogy Révész Imre több vázlatot készített, azok közül a belügyminiszter választott.

Az építési bizottság 1914. augusztus 12-ei ülésén felolvasták a belügyminiszter 4518/1914. számú leiratát, amelyben más tárgy mellett „hozzájárult az új épületbe tervezett freskók közül a kivitelre javaslatba hozott vázlathoz és a tervező művész megbízásához". A bizottság „az intézkedéseket tudomásul vette, egyben felterjesztést tesz a belügyminiszter úr Őnagyméltóságához, hogy Révész Imre festőművész, budapesti lakost a bemutatott freskóvázlatok közül alkalmasnak talált vázlat elfogadásáról saját hatáskörében értesíteni s a részletes terv bemutatására felhívni méltóztassék." - áll a testület 

A belügyminiszter 1914. szeptember 9-én értesítette döntéséről Révészt, a levélből egyúttal az is világossá válik, hogy kinek a véleménye befolyásolta a miniszteri határozatot: „Az új Országos Levéltár kutatótermének egyik oldalára tervezett freskó elkészítése iránt Thallóczy Lajos 

Révész Imre hamarosan válaszolt, datálatlan levele már szeptember 19-én beérkezett a belügyminiszterhez. Levelében vállalta, hogy két év alatt elkészíti a festményt, amelyért három részletben összesen 12 000 korona tiszteletdíjat kért. (Lásd az 1. forrást!)

A belügyminiszter már szeptember 24-én megküldte az ajánlatot az építési bizottságnak, hogy nyilvánítson arról véleményt. Az építési bizottság fél év múlva, 1915. március 13-án tartott ülésén „Őnagyméltóságától 2 leiratot kapott, melyek egyikében [...] kijelentette, hogy a kutatóterem egyik oldalára tervezett freskó vázlatrajzai közül a bizottság javaslatának elfogadásával a történetkutató tudóst ábrázoló rajzot fogadta el, - aki előtt Magyarország nagyjai, élükön Mária Terézia királynővel - jelennek meg." A bizottsági elnök arról tájékoztatta a belügyminisztert, hogy „az építkezési bizottság a kutatóterem falára tervezett freskóra vonatkozólag Révész Imre festőművész által tett és Nagyméltóságod által véleménynyilvánítás végett leküldött 12 000 koronás árajánlatot az ajánlattevő részéről megjelölt fizetési feltételekkel együtt elfogadhatónak találta, egyúttal pedig azt a javaslatát terjeszti elő, hogy a szerződés megkötése iránt intézkedni és a freskót már most megrendelni 

Csánki 1915. március 16-ai levelében számolt be Thallóczynak a bizottság üléséről és Révész Imre megbízatásáról: „A Révész történeti képét a bizottság ez üléséből megrendelte. Ehhez persze még a belügyminiszter jóváhagyása szükséges, ami bizonyára meglesz. A Révész által kért fizetési feltételekhez is hozzájárult a bizottság. Nézetem szerint tehát Révész most már hozzáfoghat a kép megtervezéséhez. Természetesen velünk 

A belügyminiszter 1915. április 21-én kelt, 12267. számú rendelkezése szerint a beterjesztett vázlatok alapján Révész Imre festőművészt kérték fel a munka kivitelezésére.

Csánki ugyanaznap hosszú levelet intézett Thallóczy Lajoshoz, részletesen kifejtve álláspontját a levéltár tornyára és épületére kerülő címerekről és szobrokról, kérve Thallóczy véleményét és tanácsát is. Ez alkalommal a kutatóterembe tervezett két festmény témájáról is említést tett: „Az alkalmat felhasználva röviden áttérek a kutatószoba egyik falára tervezett képre is, mely, mint ismeretes, egy író történettudóst ábrázolna, aki előtt a magyar történelem legfőbb alakjai elvonulnak. E képen előtérben Mária Terézia áll. Kívánatosnak látszik azonban, hogy ezen a képen Habsburg királyaink legnagyobb történelmi alakja, I. Ferenc József is helyet foglaljon. A másik képre ugyanis az épület zárókőletételének actusa terveztetik s alig valószínűség, hogy ezen Ő Felsége, még ha él is (mit Isten adjon) megjelenhetne. S ekként az ő nagy és szeretett alakja mindkét képről kimaradna; aminek nem szabad 

Az építési bizottság 1915. június 24-én tartott ülésén a bizottság tudomásul vette a belügyminiszter döntését a freskó elkészítéséről és Révész Imre ajánlatának elfogadásáról, erről másnap kelt levelében Csánki Dezső is értesítette 

Pecz Samu 1915. szeptember 17-én felterjesztette a belügyminiszterhez azt a szerződést, amelyet a miniszter Révész Imre művésszel kötne a kutatótermi freskó elkészítésére. A miniszter a szerződést jogi véleményezésre megküldte a Jogügy-igazgatósághoz, amely október 20-án megküldött válaszában csak a bírói illetékesség szempontjából egészítette azt ki.

Ezt követően a belügyminiszter helyett Némethy Károly államtitkár és Révész Imre - Pecz Samu és Nagy Károly tanúk jelenlétében - 1915. december 4-én aláírták a szerződést, amit a miniszter december 13-án jóváhagyott. A festőművész kötelezettséget vállalt arra, hogy „az általa készített és az építőbizottság javaslata alapján a belügyminiszter által 12267/1915. eln. szám alatt elfogadott vázlatrajznak megfelelőleg, a képet, mely egy történetkutató tudóst ábrázol, ki előtt Magyarország nagyjai, előtérben Mária Terézia királynővel megjelennek, 1917. évi május hó 1-ig teljesen elkészítve, a falra elhelyezve, az építőbizottságnak" átadja és „a képet a művezetőség által megadandó körvonalak szerint freskószerűen, vászonra festve és farámára erősítve, az épület falára megfelelően" elhelyezi.

Az összes művészeti munkáért a belügyminiszter 12 000 korona megfizetését vállalta úgy, hogy 3000 koronát a kép festése előtt, 3000 koronát a munkálatok megkezdődése után egy évvel, 6000 koronát pedig a kép befejezése és elhelyezése után fizet ki. 1916. január 9-én az első részletet ki is fizették. (Lásd a 2. forrást!)

Révész Imre kérésére Pecz Samu 1917. február 22-én ismét Sándor János belügyminiszterhez fordult a festmény ügyében, kérve az újabb részlet kifizetését. „Miután a szerződés 1915. évi december hó 4-én köttetett meg és a festőművész a festmény munkálatait azonnal meg is kezdette, tehát a szerződésben kikötött egy év lejárt, továbbá, mivel a munkában levő képet dr. Csánky Dezső orsz. főlevéltárnok ő Méltósága és dr. Károlyi Árpád, a bécsi udvari levéltár nyug. igazgató ő Méltósága, valamint alulírott művezető építész megtekintette, s arról mindhárman meggyőződhettek, hogy a szóban levő festményen a munkának több mint fele elkészült, bátor vagyok a festőművész részéről kért II. részlet fejében 3000 korona kiutalványozását javasolni. A festőmunka előrehaladásának megállapítása céljából való megtekintés az egész építőbizottság részéről, szerény nézetem szerint, elmaradhatna, mert e tárgy egyedül nem eléggé fontos arra, hogy emiatt érdemes lenne más tárgy hiányában, már most, egy építőbizottsági gyűlést egybehívni." (Lásd a 3. forrást!) A második részletet 1917. március 12-én ki is fizették.