Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
A művész életrajza
Csebray Imre Károly Sátoraljaújhelyen született 1859. . Két nappal később reformátusnak keresztelték meg, mert evangélikus édesapja, Csebray Károly a helyi református leányneveldében volt . Édesanyja Lois/Loysch Paulina, testvérhúga Margit Karolina (1860-?) volt. A gyerekek szüleik válása után postamesterként dolgozó anyjuknál, Nagyszőlősön nevelkedtek. A leány később követte édesanyja foglalkozását, a fiú Debrecenben járt gimnáziumba és az alföldi vásárokban már ekkor parasztkaraktereket rajzolt.
 |
Révész Imre: Udvarlók / Egy kérdés (1881) |
1873-1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatójaként litográfiát tanult, 1878-1879-ben a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan tanítványa volt, majd állami ösztöndíjjal újabb három éven át ismét a bécsi akadémián tökéletesíthette tudását, ahol már 1879-ben elnyerte az akadémia
.1881-ben már Révész Imreként írta alá Udvarlók című képét, két év múlva hivatalosan is kérvényezte nevének
.1882-ben Csárdai jelenet című művével indult és nyert a Munkácsy-pályázaton, a képet Erzsébet királyné vásárolta [popup title="meg" format="Default click" activate="click" close text="„A Munkácsy által kitűzött 6000 frankos díjra a bírálók három művet jelöltek ki: Baditz Ottótól »A pellengér«, Révész Imrétől »Csárdai jelenet« és Vágó Páltól »A menekültek« című festményeket, melyeket aztán Párisba küldtek, hogy Munkácsy maga döntsön. A művész már határozott és a fiatal Révész Imre művét, a csárdai jelenetet választotta ki, melyen egy vén paraszt járja egymaga a táncot széles kedvvel a csárda közepén, s eredeti magyaros alakú csoportozat veszi körül, nevetve nézve az öreglegény nagy vígságát. […] Munkácsy már értesítette a képzőművészeti társulat igazgatóját határozatáról, s többi közt ezeket írja: »Mind a három szép tehetségre mutat, amiért is nem mertem egyedül ítéletet hozni fölöttük, s meghíttam Bonnat és Chaplin kollégáimat, kiknek összevágó nézeteihez a magamét csatolva, a díjat a ’Csárdai jelenet’ című műnek ítéltük oda. Most tehát csak arra kérem tisztelt igazgató urat, lenne szíves az illető fiatal művészt minél előbb értesíteni, hogy haladéktalanul jöjjön, és megkezdett tanulmányait folytassa.«” Vasárnapi Újság, 30. évf. 3. sz. 1883. január 21. 43."]. Az ifjú festő a Munkácsy-díj első nyerteseként Párizsba utazott, ahol három éven át a nagy művész mellett tanult és dolgozott. 1884-ben festette meg Petőfi a csárdában című képét, később, 1900-ban az ő festményeivel és grafikáival illusztrálták az Atheneum kiadásában megjelent Petőfi Sándor összes költeményei című kétkötetes művet. A művész talán leghíresebb/legismertebb alkotása az 1899-ben megfestett
. |
Révész Imre: Panem (1899) |
A művész még bécsi diákkorában ismerte meg Kürbis Filep festőművészt, akinek Hermina nevű festőművész lányát 1884. augusztus 31-én, Nagyszőlősön vette feleségül. Házasságukból két leánygyermek született.
Révész Imre 1904-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola oktatója volt, 1918-ban a nagybányai művésztelepen tanított, 1920-tól 1932-ig a kecskeméti művésztelep vezetőjeként tevékenykedett. Az 1930-as években látása megromlott, feleségének 1939. évi halála után 1941-ben Tabódyné Révész Klára-Hermina lányával gyermekkorának színhelyére, Nagyszőlősre költözött, ahol 1945. február 3-án - a háborús események következtében - elhunyt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő