A londoni angol–magyar rangadót, amelyben a híres „aranycsapat”, Puskás, Hidegkuti, Czibor, Kocsis és a többiek 6:3-ra verték az angol...Tovább
Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch
Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány című regényében szereplő Buzgó Mócsing figurája nem csupán az írói fantázia szüleménye, hanem alakját valóságos, létező személy ihlette. Bár az igazi Trebitsch, azaz Trebitsch-Lincoln Timotheus Ignác kalandos, meglepő (pál)fordulatokban bővelkedő élete regényes túlzásnak is tűnhetne, de nem az. Ki volt, milyen életet élt meg az az ember, aki önmagát – tetszetősen – a XX. század legnagyobb kalandorának nevezte? Egy ilyen „világpolgár” miért akart élete alkonyán hazatérni Magyarországra?
Források
Erich von Ludendorff tábornok levele Horthy Miklóshoz Németország és Magyarország egymásrautaltságáról és a közép-európai ellenforradalmi szervezkedésekről.
München, den 19. August 1920.
Euer Durchlaucht
danke ich für die Einladung, die ich durch Hr. Bauer erhielt. Sie war mir eine herzliche Freude, denn Euer Durchlaucht werden wissen, mit welch warmer Sympathie ich auf Ungarn sehe und was ich von einem Zusammengehen von ihm und Deutschland erhoffe. Hierin liegt allein die Rettung vor der roten Gefahr aus dem Osten. Die ungemeinen Schwierigkeiten der Lage unserer Länder verkenne ich nicht, denn unsere nationalen Feinde standen vorher andernwärts; für Ungarn mehr in Rumänien, für Deutschland in England und Frankreich. Solange diese beiden Länder in Bezug auf Deutschland ihr frevelhaftes Spiel fortsetzen, ist dessen Lage verzweifelt, zumal vor dem Hass gegen sie die furchtbare Gefahr des roten Terrors auch von rechts stehenden Kreisen nicht erkannt wird. Wie die Lage nach dieser Richtung hin in Ungarn ist, vermag ich nicht zu übersehen.
Bei uns in Deutschland ist es so: Die Linken ersehnen den Anmarsch der Sowjet-Armee, die Mitte erwartet von Russland wirtschaftliche Vorteile, die Rechte erkennt nicht die Gefahr. Das tun nur wenige. M. E. [Meines Erachtens] bedroht die Sowjet-Macht Ungarn und Deutschland gleichmäßig [gleichermaßen], ebenso allerdings auch die ganze bürgerliche Staatenwelt, die die Gemeinsamkeit der Gefahr nicht erkannt hat, oder nicht erkennen will.
Das gemeinsame Handeln, das unbedingt nötig wäre, wäre aber wohl zu erreichen, nachdem [wenn] die unglückseligen Friedensschlüsse beseitigt wären. Auch hierin liegt die Gemeinsamkeit der Interessen Ungarns und Deutschlands.
Bei dieser inneren und äußeren Lage, meine ich, dass ein Zusammengehen nicht eng genug sein kann. Das Zusammengehen ist aber nur dann von Nutzen, wenn jeder Staat versucht, zu der Macht zu kommen, die möglich ist; denn nur Macht ist Kraft.
In Deutschland ist Bayern der Hort der Ordnung. Ich habe das volle Vertrauen zu den Leitern der Geschicke Bayerns, dass sie deutsche, nicht bayerische Politik treiben. Ich weiß, dass in Berlin von gewissen Kreisen, und ich glaube, der Gesandte des Königreiches Ungarn sieht (es auch) mit diesen Augen, Propaganda gegen Bayern getrieben wird. Dies ist kurzsichtig und recht [typisch?] deutsch. Ich glaube, alles, was wirklich umsichtsvoll in Norddeutschland ist, steht zu Bayern und der Organisation Escherich. Sollte Euer Durchlaucht Bedenken wegen eines einseitigen Vorgehens Bayerns haben, so bitte ich, es zurückzustellen. Jedenfalls beabsichtige ich treu mit ihm zusammen zugehen und gebe hiermit die feierliche Versicherung, dass ich Euer Durchlaucht benachrichtigen werde, wenn ich meinen Standpunkt ändere.
Sehe ich die Machtmittel Deutschlands an, so muss ich es klar aussprechen, dass sie ungemein gering sind. In Preußen sind noch die sozialistischen - demokratischen Minister und Verwaltungsbeamten vorhanden, die so große Schwierigkeiten bereiten und die Neuwahlen in Preußen so unumgänglich notwendig machen. Ungarn ist besser daran, aber auch seine Machtmittel genügen nicht. Bundesgenossen müssen gewonnen werden, wo sie zu haben sind. Mein heißer Wunsch ist, auch die russischen weißen Organisationen zu [unter]stützen. Allerdings gehört dazu Geld, das zu erhalten, die Russen und ich mit ihnen, von Ungarn erhoffen. Soweit ich unterrichtet bin, sind bereits Besprechungen hierüber im Gange. Ich möchte bemerken, dass unsere militärische Lage in Bezug auf Rüstungen ein Handeln ohne Verzug [er]fordert.
Ungemein erschwerend für ein Zusammengehen beider Länder ist die Lage in Wien. Die Pläne, die hier schweben, sind ebenso dringlich, und ihre gebündelte Unterstützung ein dringendes Gebot. Auch hier könnte Ungarn als Retter auftreten. Ungarn ist somit z. Zt. [zur Zeit] der Gebende. Dank der Kraft Euerer Durchlaucht ist es hierzu in der Lage.
Andererseits ist es mir bewusst, mit welcher Vorsicht Euer Durchlaucht zu arbeiten haben. In Sonderheit kenne ich den Argwohn Frankreichs. Ich glaube daher, soweit ich die Lage von hier aus übersehen kann, dass es wirklich besser ist, ich schiebe eine Reise nach Ungarn vorläufig noch auf, da ich unerkannt nicht dort sein könnte, und die Versicherung, ich triebe keine Politik, nicht geglaubt würde. Ich fürchte, dass durch eine falsche Reise auch die Arbeit der ordnungsliebenden Elemente in Deutschland erschwert würde, ganz abgesehen davon, dass der Hass gegen mich neue Nahrung erhalten würde.
Damit aber Euer Durchlaucht meine Gedanken kennen, habe ich mich so ausführlich ausgesprochen. Sollte Euer Durchlaucht mir einen Vertrauensmann schicken und weiteres erfahren wollen, so wird es mir eine besondere Freude sein, ihn zu empfangen.
Zum Schluss darf ich noch eine Bemerkung machen. Oberst Bauer besitzt nach wie vor mein Vertrauen. Wenn in Berlin anderes gesprochen wird, so ist es mit Absicht herbei geführt, an der Tatsache, die ich eben feststellte, wird dadurch nichts geändert und ich würde Euer Durchlaucht dankbar sein, wenn Sie Oberst Bauer nach wie vor Ihr Vertrauen schenken würden.
Ich hatte soeben eine lange Besprehung mit Frh. [Freiherrn] v[on] Kahr, der meine Eindrücke voll bestätigt.
In größter Verehrung verharre ich als
Euerer Durchlaucht
treu ergebener
Ludendorff
München, 1920. augusztus 19.
Főméltóságod
Köszönöm Bauer úr által továbbított meghívását. Nagy örömömre szolgált, hiszen főméltóságod minden bizonnyal tudja, milyen meleg rokonszenvvel tekintek Magyarországra, és mit remélek a két ország együttműködésétől. Ez az egyetlen megoldás, hogy megmeneküljünk a keletről jövő vörös veszedelemtől. Országaink helyzetének rendkívüli nehézségeit nem ismerem félre, hiszen korábban máshol állottak nemzeti ellenségeink; Magyarországé inkább Romániában, Németországé Angliában és Franciaországban. Mindaddig, amíg ez a két ország tovább folytatja Németország ellen gyalázatos játékát, addig az ország helyzete kétségbeejtő, főképpen azért, mert az ellenük táplált gyűlölettől elvakulva a vörös terror szörnyűséges veszélyét a jobboldali körök nem ismerik fel. Hogy Magyarországon ebben a tekintetben milyen a helyzet, nem tudom megítélni.
Nálunk Németországban a következőképp alakul a helyzet: a baloldal a szovjet hadsereg előrenyomulását látná szívesen, a közép gazdasági előnyöket remél Oroszországtól, a jobboldal nem ismeri fel a veszélyt. Ezt csak kevesen veszik észre. Nézetem szerint a szovjet hatalom egyaránt fenyegeti Németországot és Magyarországot, ugyanúgy, mint az egész polgári világot, mely a közös ellenséget nem ismeri fel vagy nem akarja felismerni.
Közös cselekedetre feltétlenül szükség lenne, ezt azonban csak a szerencsétlen békeszerződések félretolása után volna elérhető. Itt is megmutatkozik Németország és Magyarország érdekközössége.
Ebben a belső és külső helyzetben, úgy gondolom, hogy a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség. Ez az együttműködés azonban csak akkor lehet hasznos, ha mindkét állam az elérhető legnagyobb hatalomra törekszik, mivel erő csak a hatalomban van.
Németországban Bajorország a rend mentsvára. Teljes bizalommal fordulok a bajor sorsok irányítói felé, hogy német és nem bajor politikát folytatnak. Tudom, hogy bizonyos berlini körökben propagandát űznek Bajorország ellen; remélem, hogy a Magyar Királyság nagykövete is így látja a helyzetet. Ez rövidlátásra vall és jellegzetesen német vonás. Úgy hiszem, hogy mindenki, aki igazán körültekintő Észak-Németországban, az Bajorország és az Escherich-szervezkedés oldalán áll. Ha esetleg főméltóságodnak kételyei lennének Bajorország valamilyen egyoldalú eljárása miatt, kérem, ezeket tegye félre. Nekem mindenképpen az a szándékom, hogy hűségesen együttműködjem vele és ezennel ünnepélyesen fogadom, hogy álláspontom megváltoztatása esetén, arról főméltóságodat tájékoztatom.
Németország hatalmi eszközeit tekintve, nyíltan meg kell vallanom, hogy ezek rendkívül csekélyek. Poroszországban még mindig azok a szociáldemokrata miniszterek és közigazgatási tisztviselők dolgoznak, akik nagy nehézségeket okoznak, és akik miatt feltétlenül szükségesek az új választások. Magyarország valamivel jobb helyzetben van, bár az ő hatalmi eszközei sem elegendőek. Szövetségeseket onnan kell szerezni, ahonnan lehetséges. Forró vágyam a fehérorosz szervezkedések támogatása. Ehhez természetesen pénz kell, ennek megszerzését Magyarországtól remélik az oroszok is és velük együtt én is. Amennyire én tudom már folyamatban vannak ilyen jellegű tárgyalások. Szeretném megjegyezni, hogy katonai helyzetünk a felfegyverkezés vonatkozásában késedelem nélküli cselekvést követel.
A bécsi helyzet rendkívül megnehezíti a két ország együttműködését. Az itt vázolt tervek megvalósítása, és azok anyagi támogatása sürgős parancs. Magyarország itt is megmentőként léphetne fel. Minthogy jelenleg Magyarország, az, aki ad. Hála főméltóságod hatalmának, ez a helyzet.
Másrészről ismeretes előttem, hogy főméltóságod milyen nagy körültekintésre kényszerül. Különösen Franciaország gyanakvásával vagyok tisztában. Ezért úgy hiszem, amennyire a helyzetet innen meg tudom ítélni, mindenképp jobb lenne, ha egyelőre elhalasztanám magyarországi utazásomat, mivel nem mehetnék oda anélkül, hogy felismernének, viszont senki nem hinné el nekem, hogy nem foglalkozom politikával. Attól félek, hogy egy ilyen utazás a németországi rendszerető elemek munkáját is megnehezítené, eltekintve attól, hogy az ellenem táplált gyűlölet újabb tápot kapna.
Azért fejeztem ki magam ilyen nyíltan, hogy főméltóságod megismerje gondolataimat. Amennyiben főméltóságod elküldi hozzám bizalmi emberét, hogy további részleteket közöljek vele, fogadása nagy örömömre fog szolgálni.
Végezetül még egy megjegyzés. Bauer ezredes élvezi bizalmamat, ugyanúgy, mint régen. Ha Berlinben erről másképp beszélnek, azt szándékosan teszik, a tényeken, amiket az előbb felvázoltam ez semmit sem változtat; hálás lennék főméltóságodnak, ha Bauer ezredest továbbra is megtisztelné bizalmával, ugyanúgy, mint eddig.
Az imént hosszas megbeszélést folytattam Kahr báróval, benyomásaim teljes mértékben megerősítést nyertek.
Mély tisztelettel maradok
főméltóságod
hűséges híve
Ludendorff
MOL Mikrofilmtár X 4233 8933. mikrofilm 1920. év (Magyar Országos Levéltár - Mikrofilmtár - Kormányzó iratai (K 589) - A magyar-német viszonnyal kapcsolatos iratok - Ludendorff levele Horthyhoz Magyarországnak az Oroszország elleni háborúval kapcsolatos részvételről - 1920. év - 8933. mikrofilm) A levelet Ludendorff személyes megbízottja, Max Bauer ezredes adta át Horthynak. Kézírással, német nyelven írt levél Ludendorff aláírásával.
A német szövegben szereplő zárójeles megjegyzések a rövidítések magyarázatai, amelyek az eredeti levélben nem szerepeltek.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő