Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Panaszlevél a magyar „kultúrkincs” megmentésének érdekében
„Az a csodás „Szilveszteri Műsor” a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok”.. (?zene-kar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, ér-telmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pén-zét??”
Bevezetés
A 20. század hetvenes-nyolcvanas éveiben számos új zeneirányzat érkezett, vagy inkább tört be nyugatról a keleti szféra „legvidámabb barakkjába", Magyarországra. A gyakran közvetlenül egymás után, vagy éppen egymás mellett jelentkező zenei divatirányzatok (pl. rock, metál, punk, az oi, vagy éppen a különböző könnyedebb zenék, és egyéb más irányzatok) ismét felforgatták a zenei műfajok állóvizét és több jelenségük a hatvanas évek beatzenéjéhez hasonló társadalmi sokkot okozott. E zenék és szövegek, ill. a zenekarok tagjai már hatósági eljárásokat is kiváltottak (pl. a CPg punkzenekar bebörtönzése 1984-ben).
A nem kívánt jelenségekre nem egy esetben a társadalom is reagált (pl. a Mos-Oi! zenekar ellen is lakossági bejelentés után indult meg az eljárás). Köpeczi Béla művelődési minisztert számos alkalommal, különféle okokból szólították meg és fel a kulturális élet észlelt visszásságai megfékezésére.
Az 1986. márciusban beérkezett levelet négy, magát orvosnak nevező személy írta alá, de valószínűleg csak egyikük írhatta (a kezdő sor egyes szám első személyben íródott). E felháborodott levél kiváltó oka egyrészt a zenei-, az irodalmi-, ill. a filmművészetben észlelt trágárnak tartott, vagy éppen pornográf stílus megjelenése, valamint ehhez kapcsolódóan az 1985. évi szilveszteri műsor egyik botrányos jelenete. Ezen kívül ítéletet mondtak a könnyűzene új együtteseinek zenei tudásáról és viselkedéséről is.
A zenei irányzatok esetében az 1986-ban már nem éppen kezdőnek számító Zalatnay Saroltát említik negatív szövegkörnyezetben, valamint egyszer azokat a csöveseket is elítélőleg hozzák szóba, akik ebben az időszakban (pontosabban a korábbi években) az ún. „fekete bárány" zenekarok köré csoportosultak (Beatrice, Hobo Blues Band, stb.). Név szerint nem bírálnak zenekarokat, zenei irányzatokat, a Bergendy Szalonzenekarról azonban elismerőleg szólnak.
A művelődési minisztert a levélben többször is megszólítják, de egyszer sem elvtársnak, hanem Miniszter Úrnak nevezve. Köpeczi Béla a levelet Vajda György miniszterhelyettessel,Pándi Andrással, a Minisztérium egyik főosztály-vezetőjével, valamint Kőhalmi Ferenccel, a Filmfőigazgatóság vezetőjével láttatta. Kapcsolatos intézkedéseik nem ismeretesek.
A levél írógéppel készült, és néhány betűjét kézzel javították. Az aláírásokat golyóstollal írták. A borítékon egyedüli feladóként egy női név szerepel, címet viszont nem adtak meg. Gyakori a szövegben a szokásos egy darab vagy három darab pont helyett a két pont (..) használata, melyet a közlésnél megtartottunk. Az egyértelmű elgépeléseket javítottuk, a jellemző hibákat és az értelmetlen fogalmazást [!] jellel emeltük ki.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő