Panaszlevél a magyar „kultúrkincs” megmentésének érdekében

„Az a csodás „Szilveszteri Műsor” a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok”.. (?zene-kar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, ér-telmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pén-zét??”

Forrás

Igen tisztelt Miniszter Úr!

Több kortársam és kollégám véleményével egyező felháborodásomat írom meg önnek, s felhívom szíves figyelmét a nagyon elterjedt magyar specialitásokra a kultúra területén.

Amikor Ön Hazánk művelődés és-és kultúrpolitikánk élére került [!] nagyon örültünk, mert egy nagyműveltségű, kiegyensúlyozott, tisztelettel övezett miniszterre számítottunk, aki kézbeveszi az értékes kultúrkincseket, s gátat szab a sok mocsoknak, szennynek ami lassan (hiába cikkeznek róla az újságok nincs semmi eredménye) beteríti ezt a hajdan tekintélyes kultúrkincsekkel dicsekedhető országot.

Ezzel szemben? Soha annyi mocsok, trágárság nem volt még a magyar irodalomban ([popup title="Hernádi [Gyula]" format="Default click" activate="click" close text="Hernádi Gyula (1926. augusztus 23. – 2005. július 21.), író, forgatókönyvíró."] könyvei, 

  stb.), filmművészetben, mint most. Nincs olyan filmalkotás manapság, melyben ne  „kedveskednének" a nézőknek. Perverz szeretkezések, trágár, vulgáris szavak kíséretében. A könnyűzene? Mint a nyavalyatörésben szenvedő, mosdatlan testű és szájú munkakerülő bivalyerős bizonytalan tekintetű ingyenélők ordítanak melódia, ritmus nélküli tébolyult pofákkal, bolondítva a 13-15 éves ifjúságot.
Még a - művésznő?? - sem restell „hölgy" létére tökösökről dalolni jókedvében. No igen, ez reprezentálja az ő egyéniségét, de énekelje otthon halkan a hálószobájában.

Az a csodás „Szilveszteri Műsor" a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok" .. (?zenekar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, értelmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pénzét??

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön tárcáján belül is van egynéhány ember - gondoljuk - akinek az elsődleges feladata az lenne, hogy mielőtt engedélyt ad az ilyen műsorok, könyvek, filmek bemutatására, megnézi [és] szelektálja ezeket, s ha nem szolgálják az ízléses, nívós kultúrált szórakozást, nem ad engedélyt arra, hogy ezeket az ízlésromboló, trágár dolgokat bemutassák. Vagy a cél az, hogy valóban a káromkodásról, mocsokról legyen híres ez az ország? Lassan kivetkőznek így is az emberek önmagukból. S a fiatalok? Adni kell alájuk [a] lovat, hogy ha a nyakukba akasztanak egy-két húros gitárt, és lehúzzák a gatyájukat, s himbálják a nemiszervüket, akkor már együttesek, s már „koncert"-jük van. Koncert! Valamikor a koncert a legnemesebb zene hallgatására volt hívatott. Most négy idióta ordít, az már koncert. S erre engedélyt is kap. A művelődés gazdáitól.

Hol vannak a régi, lírai filmek, melodikus zenék, versek?

Ja! Azok gi-ccsesek [!]! Vajon okoztak-e kárt a magyar kultúrában annyit, mint ma a műsorok.

Egy évig Londonban voltunk ösztöndíjasként. Egy év alatt annyi mesztelenséget [!], perverzitást, mocskot nem láttunk, mint otthon két hónap alatt. Ott van pornográfia, de azt a perverzek megveszik maguknak nagy pénzért és titokban tartják, mert ráfizetnek. Nálunk a diákok főműsorban gyönyörködnek 

 [!] művésznő autóban történő szeretkezésében egy sofőrrel, igazi emberközelben... Mit tanuljanak fiataljaink, ha meg sem próbáljuk fékezni az elszabadult poklot? Félreértés ne essék, nem vagyunk aggastyánok, mi 1954-ben születtünk, talán elég modernek is vagyunk, csak nem trágárok.

Pl.

műsor, idióták ordítozása.

Jó kezdeményezés a

 - Valószínű Ők maguk is megundorodtak a sok himbálódzástól, pedig Ők viszonylag sima [!] zenét játszottak. Melódiájuk most kellemes, ízléses, valóban zene, nívós táncmuzsika.

Az újságok cikkeznek a sok trágár műsor miatt, de Önök rá se hederítenek. Lovat adnak a csövesek, munkakerülők alá.

Egy sebész társaság négy tagja.

(Olvashatatlan aláírások.)

MOL XIX-I-9-b-713-1986. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1986. évi 713-as iktatószámú ügyirat). Eredeti, gépelt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 28.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának, ezzel megkezdődik az első világháborúTovább

1943

Az angolszász hatalmak bombázótámadása Hamburg ellen. Súlyosan megrongálódik a Szent Miklós-templom.Tovább

1951

Több mint négyezer huszonéves „politikailag megbízhatatlan” fiatalt hívtak be katonai szolgálatra a hadtáp alakulatokhoz.Tovább

1968

IX. Világifjúsági Találkozó Szófiában 142 ország 20 ezer küldöttének részvételével. „Szolidaritás, béke, barátság” volt a jelszó. A...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő