Véget ér a verduni csata, az első világháború egyik legfontosabb ütközete.Tovább
Panaszlevél a magyar „kultúrkincs” megmentésének érdekében
„Az a csodás „Szilveszteri Műsor” a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok”.. (?zene-kar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, ér-telmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pén-zét??”
Forrás
Igen tisztelt Miniszter Úr!
Több kortársam és kollégám véleményével egyező felháborodásomat írom meg önnek, s felhívom szíves figyelmét a nagyon elterjedt magyar specialitásokra a kultúra területén.
Amikor Ön Hazánk művelődés és-és kultúrpolitikánk élére került [!] nagyon örültünk, mert egy nagyműveltségű, kiegyensúlyozott, tisztelettel övezett miniszterre számítottunk, aki kézbeveszi az értékes kultúrkincseket, s gátat szab a sok mocsoknak, szennynek ami lassan (hiába cikkeznek róla az újságok nincs semmi eredménye) beteríti ezt a hajdan tekintélyes kultúrkincsekkel dicsekedhető országot.
Ezzel szemben? Soha annyi mocsok, trágárság nem volt még a magyar irodalomban ([popup title="Hernádi [Gyula]" format="Default click" activate="click" close text="Hernádi Gyula (1926. augusztus 23. – 2005. július 21.), író, forgatókönyvíró."] könyvei,
stb.), filmművészetben, mint most. Nincs olyan filmalkotás manapság, melyben ne „kedveskednének" a nézőknek. Perverz szeretkezések, trágár, vulgáris szavak kíséretében. A könnyűzene? Mint a nyavalyatörésben szenvedő, mosdatlan testű és szájú munkakerülő bivalyerős bizonytalan tekintetű ingyenélők ordítanak melódia, ritmus nélküli tébolyult pofákkal, bolondítva a 13-15 éves ifjúságot.Még a - művésznő?? - sem restell „hölgy" létére tökösökről dalolni jókedvében. No igen, ez reprezentálja az ő egyéniségét, de énekelje otthon halkan a hálószobájában.
Az a csodás „Szilveszteri Műsor" a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok" .. (?zenekar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, értelmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pénzét??
Tisztelt Miniszter Úr! Az ön tárcáján belül is van egynéhány ember - gondoljuk - akinek az elsődleges feladata az lenne, hogy mielőtt engedélyt ad az ilyen műsorok, könyvek, filmek bemutatására, megnézi [és] szelektálja ezeket, s ha nem szolgálják az ízléses, nívós kultúrált szórakozást, nem ad engedélyt arra, hogy ezeket az ízlésromboló, trágár dolgokat bemutassák. Vagy a cél az, hogy valóban a káromkodásról, mocsokról legyen híres ez az ország? Lassan kivetkőznek így is az emberek önmagukból. S a fiatalok? Adni kell alájuk [a] lovat, hogy ha a nyakukba akasztanak egy-két húros gitárt, és lehúzzák a gatyájukat, s himbálják a nemiszervüket, akkor már együttesek, s már „koncert"-jük van. Koncert! Valamikor a koncert a legnemesebb zene hallgatására volt hívatott. Most négy idióta ordít, az már koncert. S erre engedélyt is kap. A művelődés gazdáitól.
Hol vannak a régi, lírai filmek, melodikus zenék, versek?
Ja! Azok gi-ccsesek [!]! Vajon okoztak-e kárt a magyar kultúrában annyit, mint ma a műsorok.
Egy évig Londonban voltunk ösztöndíjasként. Egy év alatt annyi mesztelenséget [!], perverzitást, mocskot nem láttunk, mint otthon két hónap alatt. Ott van pornográfia, de azt a perverzek megveszik maguknak nagy pénzért és titokban tartják, mert ráfizetnek. Nálunk a diákok főműsorban gyönyörködnek
[!] művésznő autóban történő szeretkezésében egy sofőrrel, igazi emberközelben... Mit tanuljanak fiataljaink, ha meg sem próbáljuk fékezni az elszabadult poklot? Félreértés ne essék, nem vagyunk aggastyánok, mi 1954-ben születtünk, talán elég modernek is vagyunk, csak nem trágárok.Pl.
műsor, idióták ordítozása.Jó kezdeményezés a - Valószínű Ők maguk is megundorodtak a sok himbálódzástól, pedig Ők viszonylag sima [!] zenét játszottak. Melódiájuk most kellemes, ízléses, valóban zene, nívós táncmuzsika.
Az újságok cikkeznek a sok trágár műsor miatt, de Önök rá se hederítenek. Lovat adnak a csövesek, munkakerülők alá.
Egy sebész társaság négy tagja.
(Olvashatatlan aláírások.)
MOL XIX-I-9-b-713-1986. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1986. évi 713-as iktatószámú ügyirat). Eredeti, gépelt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő