Gábor Zsazsa 1968. októberi látogatása Magyarországon

Rotschild Klárának sem fizetett

„Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: »Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj.«"

Források - 1. Varga János külügyminisztériumi főelőadó feljegyzése Gábor Zsazsa Magyarországi látogatásáról

1968. október 14.


V. Területi Osztály                                                                           

SZIGORÚAN TITKOS!

Amerikai referatura                                                                          

Varga János főelőadó                       

 Készült 6 példányban

  •                                                                                                           1./ Péter [János] elvtárs
  •                                                                                                           2./ Szilágyi [Béla] elvtárs
  •                                                                                                           3./ Randé [Jenő] elvtárs
  •                                                                                                           4./ Szücsné elvtárs
  •                                                                                                           5./ WASHINGTON
  •                                                                                                           6./ Osztály

 

Feljegyzés.

Tárgy: Gábor Zsazsa magyarországi látogatása

Október 10-én 10.30-órakor E. Alexander I. o. titkár, a budapesti amerikai nagykövetség kulturattachéja telefonon felhívott, s az alábbiakat közölte: A hívást megelőzően felkereste Gábor Zsazsa, aki magából kikelve panaszt tett a Rotschild szalon ellen, hangoztatva, hogy be akarják csapni, amit ő nem hajlandó eltűrni. Azzal fenyegetődzött, hogy az USA-ba visszaérkezve az esetről széles körben nyilatkozik az amerikai rádiónak, TV-nek és sajtónak. Alexander elmondta: a kilátásba helyezett interjúkat részükről meg akarják akadályozni, mivel szeretnének minden olyan megnyilatkozást elkerülni, amely a két ország vonatkozásában negatív hatást válthat ki. Erre való tekintettel arra kér bennünket, hogy adjunk tájékoztatást a nagykövetségnek valóban mi is történt. Gábor Zsazsa ismeretének birtokában arra következtetnek, hogy valamilyen újabb szélhámosságot követett el.

Közöltem Alexanderrel, hogy az esetről nincs tudomásom, kérésének megfelelően tájékozódom, s később telefonon visszahívom.

Ezt köszönettel nyugtázta.

A Rotschild szalontól kapott tájékoztatás szerint Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: „Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj."

A szalon elkövette azt a hibát, hogy a $ 900 depositon kívül a rendelést írásos formában nem rögzítette. A szóbanforgó $ 4178.00-t megkísérlik a Centrum Áruházak - felügyeleti szervük - jogtanácsosának segítségével bekebelezni.

13.30-órakor telefonon hívtam Alexandert, hogy a kért felvilágosítást megadjam. A nagykövetségen közölték, hogy Alexander nincs bent. Ezért üzenetet hagytam, hogy visszaérkezése után hívjon fel.

Időközben telefonon jelentkezett Gábor Zsazsa, aki pályafutásának ismertetése után közölte, hogy a Rotshild szalon őt „zsarolja", s különböző anyagi követelésekkel lép fel vele szemben. A Külügyminisztérium segítségét kéri ennek megszüntetése érdekében. Közöltem vele: a kérdés nem tartozik a Külügyminisztériumra, forduljon a szalonhoz, vagy annak felügyeleti szervéhez, és egymás között rendezzék a problémát. Erre magából kikelve kijelentette: „ehhez a csaló, tolvaj társasághoz nem fordulok, vegye tudomásul, ha nem intézkednek, az USA-ba visszaérkezve olyan nyilatkozatokat adok a rádiónak, TV-nek és a sajtónak, ami a maguk turista forgalmát tönkreteszi." Az alkalmazott hangnemet kikértem magamnak, s egyben közöltem vele, hogy ügye a fenyegetése ellenére sem tartozik a Külügyminisztériumra, majd elköszöntem tőle.

15.00-órakor Alexander telefonon jelentkezett. Közöltem vele: kérésére megvizsgáltattuk, hogy valóban mi is történt. Arról tájékoztattak bennünket, hogy Gábor Zsazsa a Rotschild szalonban $ 4178.00 összegű rendelést eszközölt, melynek megtérítésére nem hajlandó, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangnemet alkalmazott.

Valószínűnek tartom, hogy a kérdésben a szalon is meg fogja őt keresni. Említést tettem arról is, hogy közben Gábor Zsazsa engem is felhívott telefonon, s velem szemben is megkísérelt minősíthetetlen hangnemet alkalmazni.

Alexander megköszönte a tájékoztatást, s közölte: a nagykövetség részéről mindent el fognak követni, hogy Gábor Zsazsa rendezze számláit, s botrányos magatartásáról tájékoztatni fogják a

.

Megjegyzés:

1./ Célszerűnek tartom Gábor Zsazsa tiltólistára vételét.

2./ A Sajtó Osztályt tájékoztattuk, s javasoltuk az esetleges kinti nyilatkozatok megelőzésére, a magyar sajtóban és rádióban glossza közzétételét.

Budapest, 1968. október 14.

Varga János

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-1968-USA. 10. d. 4-9., 003469/1968. - Magyar Országos Levéltár. Az államigazgatás felsőbb szervei. Külügyminisztérium.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők