Vizuális impresszió. A fénykép mint forrás szerepe, valamint felhasználásának lehetőségei a gazdaságtörténeti kutatásokban

A fénykép mint történeti forrás kutatásában és felhasználásában számos lehetőség rejlik. Jelen forrásközlésünkkel ízelítőt kívánunk adni a Magyar Nemzeti Levéltár Gazdasági Levéltári Osztálya keretében működő Gazdasági Szervek Csoportja páratlan forrásértékű és mennyiségű vizuális forrásainak sokszínűségéből.

 

A képi információk – legyen szó vizuális vagy audiovizuális forrásokról – elsöprő erővel hatnak egy-egy esemény, helyzet, csoport bemutatásakor, szerepük megkerülhetetlen. A honi közgyűjteményi szakmák művelői – így a levéltárosok is – különböző szempontok alapján tették vizsgálat tárgyává az őrizetükben lévő fényképanyagot,[1] jelen írásunkban mi is kiemelünk néhány megközelítési lehetőséget.[2]

 

„A fénykép […] egyszerre lehet forrása és eszköze is a történetírásnak. Forrása, amennyiben információit felhasználják, eszköze, amennyiben magát a képet közlik.”[3]A fényképek egykori felhasználásának egyik célja lehetett az érdeklődés felkeltése az olvasóban (illetve a nézőben). Erre példa a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. fondjába tartozó fényképgyűjteményéből származó, alábbi fényképválogatás. Ezen képek kísérőlevelében arról olvashatunk, hogy a Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. rávilágított a bank cégjegyzőjének arra, hogy nem a fényképek hatnak a nézőre, hanem az, ha inkább személyesen tekintik meg a bank újonnan vásárolt berendezéseit és a bank átalakított épületeit (nyilvánvalóan a fekete-fehér fényképfelvételek nem adhatták vissza a felújított banképület pompáját): „Átalakított székházunkról mellékelten küldök 5 drb felvételt. Megjegyzem, hogy a képek nem tudják megfelelően visszaadni kiválóan szép berendezésünket, amelyek a valóságban a szemlélőre impozánsan hatnak.”

 

 

Jelzet: HU-MNL-OL-Z 1600-1. tétel-69. (1931)

 

A fénykép – ahogy a többi médium is – egyszerre alkalmas hiteles és manipulatív információ átadására. Politikai célzatú manipulációval a vállalati fényképanyagban nem találkoztunk, mindazonáltal a propagandisztikus beállításokkal és az emblematikusnak tartott személyek középpontba helyezésével az üzemi fényképészek is előszeretettel éltek.

 

Kádár János pártfőtitkár látogatása a Magyar Optikai Műveknél (Budapest, 1962. március 23.)

Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-291-a-40/37. tétel-c-No.1. (174. doboz)

 

Fontos kiemelni, hogy a fényképek hitelességének kérdését a kép elemzése során kell megállapítani (pl. mennyire volt manipulatív a beállítás, a fénykép tükrözi-e a készítésekor fennálló állapotokat, viszonyokat). A történészeknek olykor csak interjúk bevonásával nyílik lehetősége erre, valamint kiegészítő információk gyűjtésére.

 

A Gazdasági Szervek Csoportja őrizetében található 18 kilométernyi irat számos fényképet rejt. A képek elhelyezkedése az egyes irategyüttesekben meghatározza azok feldolgozását, használatát és természetesen a kutathatóságát is. A felvételek leggyakrabban szervesen kapcsolódnak az iratokhoz, de szép számmal megtalálhatók külön tételekbe rendezett, önálló fényképalbumok is egy-egy levéltári törzsegységben.

 

 

A fénykép kizárólagosan „eszközcélú” felhasználása általánosnak tekinthető. Nyeste Sándor fogalmazott úgy tanulmányában, hogy a Gazdasági Levéltári Osztályon őrzött változatos tematikájú fényképanyag jobbára az illusztráció passzív szerepére kárhoztatott.[4] Magunk is úgy gondoljuk, hogy a fényképek illusztrálásként történő felhasználása várhatóan még sokáig előtérben marad.

 

Az alábbiakban olyan fényképfelvételek láthatók, melyek nem csak puszta szemléltetéshez, de mélyebb tartalmi elemzéshez is alkalmasnak tűnnek.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-420-a (28. doboz)

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-359-89. tétel (36. doboz)

 

Jelzet: HU-MNL-OL-Z 601-81. tétel (7. csomó)

 

 

Ezek a fényképfelvételek nemcsak technikatörténészek, de ipari formatervezők számára is fontosak lehetnek. Az Osztály őrizetében számos olyan felvétel van, amely meg nem valósult projekteket, terveket, maketteket dokumentál.[5]

 

A vállalati vizuális források felhasználása kapcsán fontos kitérni a vállalat társadalmi hálójának, kapcsolatrendszerének kontextusára is. A gyári mindennapok fényképészeti dokumentálása során a gyárvezetőket, politikusokat, gyári tisztviselőket és munkásokat ábrázoló felvételek ábrázolhatják a gyár „tisztséglistáját”, az egyes gyári csoportok közötti választóvonalakat, az elkülönülés vagy az érintkezés különböző formáit, színtereit. Kiváló példák erre az alábbi felvételek.

 

Hámori Bíró Ármin, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatójának portréja (dátum nélkül)

Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.1. (43. csomó)

 

Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.3. (43. csomó)

 

Jelzet: HU-MNL-OL-Z 675-F-93. tétel (29. kötet)

 

 

 

Adatbázisok – kitekintés

 

„A fényképnek, [sic!] mint lehetséges forrásnak a felhasználhatóságát elősegítenék bizonyos mutatók, a levéltárhoz hasonló kutatási segédletek. Ezeknek a fényképre alkalmazható műfaja azt hiszem nincs kitalálva, de az is lehet, hogy mielőtt megszületne, a számítógép feleslegessé teszi.” – fogalmazta meg véleményét Stemlerné Balog Ilona a fényképek feldolgozásával kapcsolatban, még a számítógépek közgyűjteményekben történő tömeges elterjedése előtti időszakban, egy 1999-es konferencián.[6] A számítógép az 1990-es években nagy segítséget nyújtott a közgyűjteményeknek a náluk őrzött fényképgyűjtemények feldolgozásában, az adatbevitelben, később azonban világossá vált, hogy a fényképek – és általában a vizuális adathordozók – „történeti útja” a digitalizálás és az adatbázisokba való rendezés, ahol keresőszavak és a mesterséges intelligencia segítségével másodpercek töredéke alatt juthatunk el a találatokhoz.[7]

 

Érdemes kiemelnünk egy a közelmúltban megvalósult fotódigitalizációs projektet. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a rendszerváltás harmincadik évfordulójára meghirdetett „30 éve szabadon” program „Antall József” pályázat keretén belül szerteágazó kutatási programot valósított meg a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével. A program részeként készült el a Magyarország képekben 1984 gyűjtemény digitális kiadása és a Falufotó adatbázis: https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/falufoto. Az 1980-as évek elején a Hazafias Népfront kezdeményezésére készült korabeli felvételek a rendszerváltás előtti vidéki Magyarország és falukép egyedülálló részletességű dokumentációját jelentik, melyeket a mai állapotokkal összevetve képet nyerhetünk az azóta eltelt évtizedek változásairól is.[8] Az adatbázis használatával képet kaphatunk továbbá a középületek arculatváltozásáról – vagy éppen eltűnéséről –, az iskolákról, a takarékszövetkezetekről, az orvosi rendelőkről, vagy éppen a „vidékiesen modern”, jellegzetes típusházakról.

 

 

Úgy gondoljuk, hogy a díszes, kizárólag fényképeket tartalmazó kiadványok kora a digitális tartalmak robbanásszerű növekedésével minden bizonnyal lejárt. Természetesen egy-egy évfordulós kiadvány, képzőművészeti alkotásokat bemutató kötet még képezhet kivételt, azonban a történeti kutatások ezeknek igen kevés hasznát veszi. A kutatói érdeklődés, valamint a felhasználási módok változásával a jövőben egyre inkább teret kapnak majd a különféle adatbázisok, illetve a belőlük gyorsan és egyszerűen kinyerhető információk.

 


[1] Néhány példa: Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései. A fénykép, mint történeti forrás. Levéltári Szemle, 29. évf. 1979. 1–2. sz., A fénykép, mint történeti forrás. Országos szakmai konferencia Miskolcon, 1988. október 14-én. BAZ Megyei Múzeumi Igazgatóság, Vizuális Kultúrakutató Osztály, Miskolc, 1988., Tomsics Emőke: Nemzeti identitás és fotográfia. Kulturális örökség – társadalmi képzelet. Szerk.: György Péter – Kiss Barbara – Monok István. Budapest, 2005. 61–62., Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Budapest, 2009., Nyeste Sándor: A vállalati fényképanyag értelmezési lehetőségei a Magyar Optikai Művek fotóanyagának tükrében. Tanulmányok Badacsonyból. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája. Badacsony, 2010. július 9–10. Budapest, 2011. 166–172., Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltárában. Levéltári Szemle, 65. évf. 2015. 4. sz. 33–49., Kiscsatári Mariann: Fénnyel írott munkásmúlt. A munkásság fényképes megörökítése a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Múltunk, 2017. 2. sz. 53–70.

[2] A cikk alapját jelentő előadás 2021. október 13-án hangzott el Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában tartott „20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai” című konferencián.
[3] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [1999] [Utolsó letöltés ideje: 2022. szeptember 28.].
[4] Nyeste, i.m. 166.
[5] Ilyen például az Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) levéltári anyaga is. A vállalat szinte teljes fotóarchívuma a közelmúltban került be letétként a Gazdasági Levéltári Osztály őrizetébe (törzsszáma: HU-MNL-OL-XXIX-D-10-c).
[6] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [Utolsó letöltés ideje: 2022.09.28.].
[7] Kiváló hazai példa erre a Hungaricana Közgyűjteményi Portál Képcsarnok adatbázisa: https://gallery.hungaricana.hu/hu/, ahol 18 intézmény több százezer képi forrásait kutathatjuk.
[8] A 2019-ben indult projekt keretében az MNL-ben mind a papírképek, mind a negatívok digitalizálásra kerültek 2020 folyamán. A Gazdasági Levéltári Osztályon HU-MNL-OL-XXXII-12 törzsszámú és „Magyarország 1984-ben, felszabadulásunk 40. évében” megnevezésű fond mintegy 90 dobozban őrzi ezt az anyagot. Az adatbázis megközelítőleg 16 ezer fényképet tartalmaz.

Ezen a napon történt január 31.

1929

Lev Davidovics Trockijt száműzik a Szovjetunióból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő