A Járási Szabadművelődési Bizottság átérezve azt a nagy nemzetnevelő fontosságú tényt, amely az iskolából már kikerült, felnőtt lakosság továbbképzéséhez fűződik 1946/47. évre népművelődési előadások megtartását meg fogja rendezni. A mezőgazdaság érdekében pedig Balatonszentgyörgyön, Böhönye községben téli tanfolyamok lesznek megrendezve.

A paraszt származású ifjak részére középfokú iskola létesítése, valamint az egész téli idényre kiterjedő szabadművelődési tanfolyam megszervezése Böhönye községben jelentkező hiányában, de talán jórészt oktatók és anyagi előfeltételek hiánya miatt nem volt ez évben megszervezhető. Azonban a község elöljárósága ezeket a kérdéseket nyitva hagyta, és amint a körülmények lehetővé teszik, újból meg fogja indítani ezirányban a szükséges propaganda munkát.

Nincs olyan hónap, vagy az utóbbi időben már hét, amelyben ne jelentkezne a társadalmi kötelezettségnek nálunk annyira beidegződött és mégis sok tekintetben erősen kifogásult formája a gyűjtés. Az elmúlt hónapokban padig lavinaszerűen zuhantak le az amúgy is súlyos gondokkal, aszálykárral, beszolgáltatásokkal, adókkal súlyosan terhelt falusi lakosságra, az ily irányú kívánságok és követelések. Csak párat sorolunk fel: (Vármegyei újjáépítés, vöröskeresztes egyesületek részére, deportáltak segélyezésére, tüdőbeteg szanatóriumok, kórházak, nyomorék gyermekek segélyezésére, hadifogságból hazatérők támogatása, helybeli és vidéki rom, vagy megsérült templomok felépítése, kijavítása, stb. stb.). Ha megvizsgáljuk, mindezeket, meg kell állapítani, hogy mind-mind megérdemli a társadalmi támogatást, feltétlenül segítséget kell mindezeknek nyújtani, de önként vetődik fel a kérdés, hogy miből és kiktől. Azért jelentettük fentebb, hogy ezek a gyűjtések, erősen kifogásolhatók, hogy ne mondjuk erkölcstelennek, mert nem azok adnak, akik adni tudnának, hanem azok, akiknek adni kellene. A szegények lelke sokkal fogékonyabb és megértőbb az áldozatok vállalása tekintetében, mint a nélkülözésekhez nem, vagy nem igen szokott jobbmódú egyéneké. Így az adakozások vállalásában is mindig a szegények, a nélkülözők veszik ki nagy %-ban a részüket.

Azt is tudjuk, hogy az államnak ezerfelé kötelezettsége van, s így társadalmi úton szerezhető segítség nélkül nem volna képes sok-sok nagyon fontos égető kérdést megoldani, de ehhez csak ritkán és igazán el nem odázható másként át nem hidalható esetekben szabad nyúlni. A kultúradó bevezetésével kell ezt igazságosan, arányosan, országosan, legnagyobb részben biztosítani. Mert ma már nincs olyan népi bizottság, egyesület, szervezet, párt, vagy gyűjtésre, vagy falun vállalkozni merne, mert a becsületsértések, a durvaságok, és tettleges fenyegetésekkel találja magát szemben.

Ide jutottunk tehát a folytonos gyűjtésekkel, pedig az eredmények soha nem voltak igazán kielégítőek.

IV. Közigazgatási események.

A községi közigazgatási tisztviselők türelmetlenül és kétségbeesve várják már azt a beígért, de állandóan késő reform törvényt, mely végre megszabja munkakörét, jogait és kötelezettségeit, melyek a jövőben reá hárulnak. Várják, hogy végre rendezik a községi tisztviselők képesítését, anyagi körülményeit, mert ebben a bizonytalanságban és állandóan szaporodó bürokratikus hínárban ma már csak vergődés és nem szolgálat az életük. Segítség sem felülről nem jön, alulról pedig a támogatás helyett, csak akadékoskodó, a rendeleteket bírálgató, azok végrehajtását elő nem segítő népi bizottságokkal küszködve harcoló tisztviselői kar eredményeket elérni, vagy felmutatni alig képes.

Jöjjön tehát végre az a reform törvény, de jöjjön vele együtt a szolgálati [p]ragmatikát magába foglaló törvény is, véglegesen intézzék el a községi tisztviselőknek véglegesítését, és kapjanak erkölcsi és hatósági támogatást mindenkor és mindenkivel szemben. De biztosítsák az is, hogy csak készséggel, képességgel és megfelelő szaktudással rendelkező egyének végezzék ezeket a feladatokat, mert igen nagy és felelősségteljes ez a munkakör, és nagy nemzeti célok megvalósítása és végrehajtása nagy tekintetben kizárólag csak ezektől függ.

V. Kormányprogram végrehajtása.

A földreform keretén belül az újabb juttatások a korábban kiosztott földeknek másnak juttatásának ideje végre lejárt és ezzel gyakorlatilag ezen juttatások befejezettnek mondhatók.

Látszólag tehát a földreform befejeződött, pedig csak a juttatások történtek meg, ezzel a megoldás még csak a kezdeti stádiumában van és marad is mindaddig, amíg komolyan hozzá nem fognak az új gazdák megsegítéséhez. Mert ma az a helyzet, hogy az új gazdák a kapott földek megműveléséért folytatott keserves egyéni küzdelmükben szörnyű sok-sok csalódásnak, lemondásnak és elkedvetlenedésnek vannak kitéve.

Sürgősen tervet kell kidolgozni az irányban, hogy ezek az új exiztenciák [!] tényleg képesek legyenek arra, hogy a nekik juttatott földeken eredményes munkát tudjanak kifejteni. Támogatni, segíteni nemcsak tanácsokkal, hanem felszereléssel, állatokkal, vetőmaggal, ha kell hatósági kényszerrel is olyan termelés biztosítására serkenteni, hogy ezzel komolyan kapcsolódhassanak be az eredményes termelésbe.

Tudnunk kell azt, hogy oly nagy földtömegek kerültek új gazdák kezébe, hogy ma nincs biztosítva még csak 50%-ban sem az átlagos termelés, anyagi és gazdasági, élő és holt felszerelések hiánya miatt, amit pedig hazánk súlyos helyzetében nélkülözni tovább nem képes.

Hosszú idők óta megoldásra váró nagy feladatot sikerült most Böhönye községben megoldani. Megtörtént Kaposvár közüzemével azon megállapodás meg