Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
Hatvan éve csatolták el Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt
„Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakossága a legnagyobb megütközéssel vettünk tudomásul a szlovákiai imperializmus követeléséről, amely éppen a mi mindig Magyarországhoz tartozó területünkre vonatkozik. Augusztus 11-én megtartott népgyűlésünkön a községek lakossága egyetemlegesen tiltakozott a minden jogalap nélküli és a népek békéjét a Duna medencében megzavarni akaró újabb kísérlet ellen és kéri, azt utasítsák el.”
Források
Jegyzőkönyv Győr-Moson megye és Győr város törvényhatósági bizottságának együttes üléséről
1946. augusztus 10
Alanti jegyzőkönyv eredeti példányát Győr t[örvény]h[atósági]j[ogú] Város készítette és őrzi
Győr-Moson vármegye és Győr thj. Város együttes törvényhatósági bizottságának
Győrött, 1946. évi augusztus 10-én
Dr. Borbély Endre főispán elnöklete alatt a városháza nagytermében tartott rendkívüli közgyűlést, amelyen jelen voltak: a városi és a vármegyei előadókon kívül a következő tagok:
Győr város részéről:
A Magyar Kommunista Párt részéről: Szántó Zoltán, Marosi Mihály, Gulyás Lajos, Németh Kálmán, Herepei Iván dr., id. Horváth Ferenc, Dittrich Aurél, Uj József, Molnár Ferenc, Molnár Antal, Schwimmer György,
A Szociáldemokrata Párt részéről: Balogh Ferenc, Kotormán László, Szigeti Elemér, Tárnok Gyula, Józsa Imre, Markovits Mihály, Bors Lajos, Konrád Miklós, Schramm Tamás, Farkas Jenő, Buczy Lajos, Németh László, Sindulár Pál, Bessenyei Tibor dr., Adler Manó,
Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt részéről: Lukács Dezső, Benes György, Berkovits István dr., Gaál János, Halász Jenő dr., Latesz József, Rovó Béla, Sándori Nándor, Szivesdi László, Tóth József, Velsz Aladár dr., Tárnok Árpád,
Szakszervezetek részéről: Farnady Ernő, Pulai János, Burányi Imre, Horváth Sándor, Wallasinszky Alajos, Kovács Tibor, Kovács Károly, Orosz István, Szalay Imre,
Nemzeti Parasztpárt részéről: Vass Károly, Mészáros Ödön, Finszter György, Giday Gyula,
Szavazati joggal bíró tisztviselők: Udvaros István polgármester, Horváth József dr. h. polgármester, Hőfer Arnold dr. tanácsnok, Heszky Sándor dr. tiszti főügyész, Gallyas Kamilló műszaki tanácsos
Győr-Moson vármegye részéről:
A Magyar Kommunista Párt részéről: Kovács Antal f[öld]m[íves], Nagy Mihály fm,
Szociáldemokrata Párt részéről: Medey István párttitkár, Gunyhó József gazdálkodó, Mihalcsik János kőmíves, Horváth Gábor, Völcsei mre, Jó Béla gazdálkodó,
Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt részéről: Váci Dániel kisgazda, Zvezdovits János kisgazda, dr. Biró Gyula gazd[asági] akad[émiai] tanár,
Nemzeti Parasztpárt részéről: Éles József, dr. Csincsák Endre t[ör]v[é]ny[széki] fog[almazó], Szabó Miklós kereskedő,
Szakszervezetek részéről: Kósa Zsigmond (Kom. Párt), Horváth Sándor (szoc. dem) Szigeti Elemér (szoc. dem) bizottsági tagok.
Elnöklő főispán napirend előtti felszólalásában előadja:
„Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! A mai rendkívüli közgyűlés összehívására a Párisban minket érintő béketárgyalások ügyében leendő állásfoglalás tette szükségessé. Annál is inkább szükséges álláspontunknak a lerögzítése, mert a hozzánk érkezett hírek és jelentések, külföldről vett tudósítások szerint a szomszédos Csehszlovákia újabb területi követeléseket jelentett be, mely területi követelések egy részét a mi vármegyénkből kívánja kielégíteni.
A felszabadulás után a magyarság teljes egészében szakított a múlt reakciós időszak soviniszta politikájával, nekünk minden egyes intézkedésünk arra tendált, hogy a szomszédos államok irányában feltétlen megbékéléssel viseltessünk. Az itt élő kisebbségek részére ugyanazokat a jogokat biztosítottuk és biztosítjuk, amilyen jogok minket magyarokat megilletnek. Sajnos ezt a megbékélő politikát egyáltalában nem látjuk a Szlovákia részéről és az az érzésünk, hogy ott továbbra is az a kisebbségi üldözés, az a fasiszta politika folytatódik, mely arra irányult pár évvel ezelőtt, hogy a zsidóságot üldözze, most pedig ezek helyébe válogatás nélkül az ott élő magyarjainkat üldözi. Mi ezen magyar üldözés ellen a leghatározottabban tiltakozunk, de tiltakozunk a szlovákok újabb területi követeléseivel szemben is, mert azokban a községekben, amelyekben az átcsatolást kívánják egyetlen egy szlovák sem él. Ezek színtiszta magyar községek, amelyek több alkalommal kifejezésre juttatták, hogy minden körülmények között magyar fennhatóság alatt kívánnak maradni.
Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Használjuk fel a mai alkalmat arra, hogy intézzünk kérelmet a nagyhatalmak felé és kérjük őket, hogy olyan békét teremtsenek számunkra, amely biztosítja a magyarság további fennmaradását és tegyenek meg mindent azért, hogy ne ismétlődjék meg az a tragédia, ami Trianonban országunkat érte, kérjük a nagyhatalmakat, óvja meg a magyarságot az igazságtalan béke átkos következményeitől. A trianoni béke után pár évvel már köztudomásúvá vált, hogy ez a béke igen sok földrajzi, vízrajzi és gazdasági nehézséget teremtett. Amilyen természetesnek veheti egy pártatlan ítélőbíró azt, hogy a magyarság a vesztett háború után át kellett adja román, tót és szerb lakosságok által tömören lakott területeket az említett országoknak: éppen így nem lehet megérteni azt, hogy a wilsoni elvek megkérdezése nélkül elcsatoltak Trianonban 2 ½ millió olyan magyart, akik szoros földrajzi és gazdasági egységben laktak közvetlenül a trianoni határ mellett. Így került a színmagyar Csallóköz, Érsekújvár vidéke és Bodrogköz, az utóbbi csupán kényelmi okokból, hogy egy vasútvonalat készen kapjanak Csehszlovákiában. Maga Wilson elnök pár évvel a trianoni béke után kijelentette, hogy nem volt szándékában az, hogy a nemzetiségi önrendelkezési elv megsértésével megkérdezés nélkül szakítsanak el a magyarságtól, tömören, a magyarok által lakott határmenti területeket. Éppen ezért kérjük a nagyhatalmaktól, hogy amikor a magyar béke ügyében most végérvényesen döntenek, a gyűlölet helyett a megbékélés hassa át őket, megértéssel viseltessenek a fejlődő magyar demokrácia és a szabadság útján egy szebb jövendő felé.Majd üdvözli a t[örvény]h[atósági] bizottság megjelent tagjait és az ülést megnyitja.
195. biz. Jegyzőkönyv hitelesítése.
A közgyűlés a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Éles József, Orosz István, Szabó Antal, Lukács Dezső t[örvény]h[atósági] biz[ottság] tagokat küldi ki és a jegyzőkönyv hitelesítésének időpontjául a közgyűlés befejezésének időpontját tűzi ki.
196. biz
.A békeszerződés ügyében állásfoglalás.
Dr. Szilágyi Gábor alispánhelyettes az alábbi indítványt terjeszti elő. Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottságok! A Győr városi és vármegyei Nemzeti Bizottság a város és vármegye törvényhatósági bizottságához átirattal fordult, melyben rámutat a most folyó béketárgyalás elé letett csehszlovák követelésekre, főleg annak vármegyénket, ezen keresztül Győr városunkat érintő kegyetlen vonatkozásaira.A párisi békeasztalon a bűnösségünket megállapító mérleg egyik serpenyőjébe beledobták az ítélkező bírák, a múlt gonosz rendszer minden bűnét, minden gyalázatosságát, minden alávalóságát. Beledobták a serpenyőmérlegbe a hazaáruló félnyilas és nyilas rendszer kalózainak, bitangjainak vétkeit, de megdöbbenéssel és szomorú kétségbeeséssel kell látnunk, hogy a másik serpenyő üres: hát hiába hullott vére a Bajcsy-Zsilinszky Endréknek, a Mónus Illéseknek, a Kiss Jánosoknak, a Ságvári Józsefeknek és a többi neves és névtelen szabadsághősöknek, hiába ontották vérüket a magyar szabadsághősök Spanyolországtól kezdve Varsóig a minden szabadságot letiporni akaró fasizmus ellen? És nem látták meg azt a magyar munkásságot és parasztságot, mely a Gestapó hóhérok, a csendőrszuronyok fenyegetése mögött megbénítva irtózattal és gyűlölettel nézte és szenvedte az átkos hitleri háború minden borzalmát? Nem látják a békeasztalnál azt, hogy országunk gonosz, legtöbbnyire a germán vérüket öntudattal felfedező vezetőink, vagy azoknak az uralomvágytól megittasult aljas gazember renegát magyar követői lettek a tenton csizmák Európa tiprásának harsonázói és követői?
Nem látják, hogy a magyar demokrácia már kiirtotta, és rövidesen ki fogja irtani a nemzet testéből ezeket a bitangokat, és itt áll egy nemzet a múlt bűneitől már tisztulóban, élni akarással, a népek becsületes életébe való beilleszkedési vággyal?
Fülünkbe hasítanak, szívünkbe marnak a kegyetlen római imperium hatalmi tébolyának szavai: Ve victis, Una salus victis: nullam sperire salutem, Jaj a legyőzötteknek és egy lehetősége van a legyőzötteknek, semmi kegyelmet sem remélni. A szívünkbe marnak most a régi kegyetlen szavak, mégis remélnünk kell, követelnünk kell a kegyelmet, mert igenis a magyar nép bőrére vétkezett átkos 20 éves rendszerünk, de maga a magyar nép nem bűnös, a magyar demokráciát nem lehet a múlt bűneiért megölni, nem lehet lábbal tiporni az Atlanti Chartát, mert igenis követeljük mi is a négy szabadságjogot és köztük elsősorban a félelemmentes és nyomormentes életet. Már pedig demokráciánkat és országunkat a békeszerződésnek csehszlovák követelés szerinti megszerkesztése a magyarságnak egy rettegéssel és irtó nyomorral járó életet teremtene, ami ellenkezik az Atlanti Charta szellemével és ellenkezik a lenini-sztalini elvekkel is.
Éppen ezért a Nemzeti Bizottság átiratával egyetértve indítványozom, hogy a két törvényhatóság közös rendkívüli közgyűlése forduljon felirattal a Magyar Önkormányzathoz, a Magyar Külügyminiszterhez, tiltakozzék a csehszlovák újabb területi követelések ellen és forduljon kérelemmel az orosz, angol, amerikai, jugoszláv és lengyel követekhez, hogy ismertessék kormányaikkal törvényhatóságaink álláspontját és a követelések ellen felhozott érveinket.
Indítványozom elsősorban, hogy a közös közgyűlés az alábbi felirattal forduljon az önkormányzathoz és a Magyar Külügyminiszterhez:
A Párisban összeült béketárgyalások elé tett csehszlovák követelésekkel szemben Győr thj. város és Győr-Moson vármegyék a legélesebb tiltakozásukat fejezik ki.
Tiltakozunk úgy a területi, mint a felemelt jóvátételi és a Szlovákiában élő magyarság kitelepítését célzó követelések ellen.
Tiltakozunk az ellen a követelés ellen, hogy Győr-Moson vármegyéhez tartozó Oroszvár, Dunacsun, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye községeket Csehszlovákiához csatolják azon a címen, hogy Pozsony részére kikötő építéséhez megfelelő területet biztosítsanak.
A felsorolt öt község összes lakossága 7869 főt tesz ki, ebből legnagyobbrészt magyar és egész elenyésző kis rész a délszlovákokkal vérrokonságban álló horvát. Csak egy pillantást kell vetni a vízrajzi térképre és kitűnik, hogy ahhoz, amihez Pozsonyban bármilyen nagy kikötő is építessék, ahhoz kilométerekre eső falvak is szükségesek, az semmi más, mint egy tisztán hatalmi erőszak érvényesítésének átlátszó indoklása.
Nem indokolja a követelést etnikai szempont sem, hiszen a követelt községekben úgyszólván egyetlen egy szlovák lakos sem él, vagy ha élne is, az is a magyar vendégszeretetet élvező bevándorolt.
Az öt község elcsatolásával Csehszlovákia hatalmába keríteni akarja a Mosoni Dunaágat is és hatalmába akarja keríteni a főleg a dunacsuni zsilipet.
Tudvalevő, hogy a mosoni Duna felső szakasza 12 méteres esésével olyan óriási vízierőt képvisel, melyet kihasználni Győr-Moson vármegyének és Győr városnak régen vajudó, de a jelenlegi időben szinte életet jelentő terve. Ennek a vízi energiának felhasználási lehetősége pedig elsősorban attól függ, hogy ki uralkodik a dunacsuni zsilip felett, tehát az öt községnek és ezzel együtt a zsilipnek fondorlatos okokkal alátámasztott elcsatolása Győr-Moson vármegyének, Győr városnak és a Kisalföld nagy részének energiával való ellátási terveit semmisíti meg és fejlődésének útját állja.
Tiltakozunk az elcsatolás ellen azért is, mert ezzel a Győr-bécsi műút is teljesen csehszlovák ellenőrzés alá kerül, és így a műút lezárásával a nyugatra irányuló magyar kereskedelemre is ráteszik kezüket. Szigetköz zöldségtermésének piaca az utóbbi 15 évben Bécs volt és a műút elvételével piacának megközelítésétől megfosztva egész Szigetközt nyomorba döntenék.
Tiltakozunk a jóvátételi követelések újabb felemelése ellen, mely követelések nyomorba és pusztulásba döntenék végre megvalósított demokráciánkat.
Tiltakozunk a szlovák-magyar lakosságcserében megállapított létszámon felül, véreink újabb százezreinek mindenféle ürüggyel, főleg az egyezmény gyilkos 8. §-ának alkalmazásával való kiutasítása ellen.
Kérem a th. közös közgyűlést, hogy indítványomat elfogadni és annak felterjesztését elrendelni szíveskedjék.
A Szociáldemokrata Párt nevében Medey István nemzetgyűlési képviselő, th. bizottsági tag a következőket adja elő:
„Nemzeti öntudattal, de öntudattúltengés nélkül tekintünk a békekötések elé. Sorsdöntő napok ezek a magyarságra, amely eldönti évtizedekre vagy évszázadokra Európa és vele a világ sorsát. A magyar népet, nem lehet felelőssé tenni a magyar uralkodó osztály bűneiért. Ezért mi szociáldemokraták igyekeztünk az elmúlt hónapokban a párt által kiküldött legjobbjaink által a külföldi közvéleményt meggyőzni, hogy a magyar népet nem lehet felelőssé tenni a magyar uralkodó osztály és a magyar ellenforradalom bűneiért. Meg kell mondanom, ha 1919-ben a román és francia reakciós fegyverek segítségével nem buktatják meg a magyar ellenforradalmat, akkor mi is a győzők oldalán állhatnánk. Mi tudtuk, hogy a békefeltételek nyilván nem lesznek kedvezőek, mert Magyarország háborús bűnökkel terhelten jelenik meg a világ közvéleménye előtt. Horthy Magyarországa a magyar dolgozók megkérdezése nélkül sietett elsőnek csatlakozni az [popup title="antikominter[n] paktumhoz." format="Default click" activate="click" close text="Az Antikomintern Paktumot az Adolf Hitler vezette Németország és a Japán császárság kötötte 1936. november 25-én Berlinben a Kommunista Internacionálé és különösen a Szovjetunió elleni együttműködésről. Az egyezményhez 1937-ben Benito Mussolini Olaszországa is csatlakozott."] Be kell vallanunk, hogy ennek következtében békekilátásaink nem a legjobbak. Azt azonban nyugodt lelkiismerettel követelhetjük, hogy a magyar demokrácia különb békét kapjon, mint amilyent Horthy Magyarországa kapott. Tudtuk, hogy számot kell adni, az antikominter[n] paktumhoz való csatlakozás, a hadüzenet és a jugoszláv-magyar örök barátsági szerződés megszegéséért. Mégis mindent megtettünk, hogy a külföldi közvéleményt felvilágosítsuk és ezért elküldtük pártunk legjobbjait külföldre. Nekünk szociáldemokratáknak az egyik legfőbb törekvésünk az volt, hogy a külföldi hatalmak előtt feltárjuk a való helyzetet. Abban a reményben végeztük felvilágosító munkánkat, a világ fővárosában, hogy a fáradtságunk nem fog kárba veszni, olyan békét kapunk, mely az igazság és méltányosság jegyében született meg. Ezért külföldre küldtük vezető pártfunkciónáriusunkat Szakasits elvtársat Moszkvába, Ries Istvánt Washingtonba, Kéthly Annát Londonba, Baán Antalt Párisba, Bőhm Vilmost Stockholmba és Horváth Zoltánt Párisba.
A mi pártunk nem akar illúziókat kergetni, ezért őszintén megmondjuk, hogy békekilátásaink rosszak, mert még soha nem fordult elő, hogy háborúban vesztett ország a békeszerződésben jutalmat kapott volna, mégis felemeljük ma tiltakozó szavunkat, mert meggyőződésből valljuk, hogy a magyar demokráciának különb békét kell kapni, mint amilyent kapott annak idején Horthy Magyarországa.
Ha azt akarják a világ népei, hogy Magyarország is beilleszkedhessen a világ demokratikus közvéleményébe, akkor Magyarország meghallgatása után nem az önzés, sovinizmus, hanem a megbékélés és az együttműködés politikája alapján lehetővé kell tenni a magyar nép számára, hogy békében és barátságban élhessen a dunavölgyi népek közösségében és szolgálhassa a haladás gondolatát. Ha azt akarják a nagyhatalmak és a világ népei, hogy Magyarország és a magyar nép történelmi küldetését teljesíthesse, akkor tágítani kell határainkon. Határaink mentén sártömbben [valószínűleg sávtömbben] laknak magyar testvéreink, akik részére az utódállamok, elsősorban Csehszlovákia, nem akarja és nem is biztosítja a kisebbségi jogokat.
Vármegyénk északi részén húzódó csehszlovák határ mentén áthallatszik a magyarok könnye, szenvedése és bánata, mert
fasiszta módszereivel a demokrácia megcsúfolásával fosztják meg őket vagyonuktól, teszik lehetetlenné megélhetésüket és sok esetben minden értékük hátrahagyásával dobják ki őket határainkon.Mi nem nézhetjük ezt tétlenül, fel kell emelnünk szavunkat, hogy a népek önrendelkezési elve, joga alapján rendezzék a nagyhatalmak a kérést az igazság és a Dunamedence békéjébenKellő időben rá kellett volna mutatnunk a világ közvéleménye előtt nemcsak Románia, hanem Szlovákia háborús bűnösségére is. Egy emigrációs csoport jó politizálása következtében ma ott állnak a győztesek oldalán, de Hitler prágai bevonulásánál puskalövéssel sem álltak ellen annak ellenére, hogy modernül felszerelt hadseregük volt. Szlovákia pedig kicsisége mellett minden csatlós államot túllicitáló módon vett részt Németország oldalán a háborúban. Mi szociáldemokraták nyíltan megmondjuk, hogy az igazság és a dunavölgyi demokrácia tisztázása érdekében Magyarország javára határkiigazításnak kell történni, Romániával és Csehszlovákiával szemben. Mi nem soviniszta, irredenta jelszavakat, minden vissza, és történelmi határokat emlegetünk, de nyíltan megmondjuk, ezeréves múltunk és munkánk alapján nekünk is jogunk a Duna-völgyében élni és arra, hogy országunk gazdaságilag életképes legyen és határaink mentén lakó magyar testvéreink a magyar állam keretében élhessenek és boldogulhassanak. Jogunk van arra, hogy határainkon túlmaradó magyar testvérek részére ugyanolyan kisebbségi jogokat követeljünk, mint amilyet Magyarország biztosít az itt élő más nyelvű polgártársaknak.
Ez a béke nem lehet egy új háború melegágya. Ennek a békének a néprajzi és gazdasági érdekek összhangba hozásán kell felépülni, hogy meg legyen a lehetőség a Duna-medencében élő népek számára a megbékélés és együttműködés politikájának, hogy létrejöhessen a duna-völgyi egység, mert a Duna-völgye népei egymásra vannak utalva és közös érdekük a megbékélés.
Mi tudjuk, hogy határkiigazítás esetén Magyarország még mindig kicsi és szegény ország marad, de mégis ez esetben adva lenne a lehetőség, hogy egyrészt az ország gazdasági erőforrásaira, másrészt a szomszéd országokkal való együttműködés politikájára támaszkodva megteremtsük a magyar nép részére ebben az országban az emberhez méltó megélhetés lehetőségét.
A mi célunk az, hogy a népek közötti közeledést és megértést mozdítsuk elő.
Mi arra törekszünk határainkon innen és határainkon túl minden demokratikus érzelmű és meggyőződésből dolgozó félelem nélkül békében és polgári jogainak teljes birtokában élhessen. Csak ez teszi lehetővé a dunamenti népek együttműködését és azt, hogy ne támadhasson fel Horthy Magyarországát hasonlóan egy olyan irányzat, amely minden baj okának Trianont jelölte meg.
Minden erővel törekednünk kell arra, hogy az új Magyarország gazdaságilag életképesebb legyen. Minden sovinizmus és irredentizmus nélkül megállapíthatjuk, hogy a mai Magyarország 97 [93] ezer négyzet[kilo]méterén a nagy népsűrűségünk, valamint nyersanyag hiányunk miatt gazdaságilag életképtelen. Vas, só, fa és egyéb nyersanyagok hiánya döntően befolyásolja országunk gazdasági struktúráját.
A rossz béke esetén felmerül a felelősség kérdése is. Nem lehet felelőssé tenni a magyar demokráciát, mert szerintünk a rossz békéért elsősorban az felelős, aki háborúba vitte az országot. De felelősek azok is, akik Magyarország nemzetközi helyzetének megrontása érdekében a külföldre hurcolt magyar kincsek felhasználásával támadták a magyar demokráciát. Felelősek azok is, akik akadályozták ebben az országban a demokratikus átalakulást. Ha nem lettek volna fasiszta összeesküvések és merényletek, akkor meggyőzőbben tudtuk volna a világ közvéleménye előtt képviselni azt, hogy a demokratikus Magyarország nem büntethető az ellenforradalomi Magyarország bűneiért.
A fasiszták országrablása után 1945 áprilisától kezdve ebben az országban temetőből életet munkások varázsoltak. Proletárok építették az országot, szükséges az életlehetőség megadása.
A Párisban ülésező békekonferencia évszázadokra rendezi a határok kérdését. A szlovák sovinizmus nem ismer határt, mert vármegyénk északnyugati részén lévő
Ez a 7 község színtiszta magyar, amelynek lakossága a magyar állam keretén belül akar élni.Nem rajtunk a magyar demokrácián múlik, ha nem kapunk lényeges határkiigazítást, mi szociáldemokraták tudjuk, hogy mi kötjük össze a Magyarországot a világgal. Mi nyugodtan mondhatjuk, mindent megkíséreltünk. Pártunk főtitkára Szakasits Árpád kiáltványt intézett a világ szociáldemokratáihoz és szervezett munkásaihoz, amelyben rámutatott, hogy ezeken a tragikus napokon a párisi tárgyalásokon a demokrácia jelene, a szocializmus jövője forog kockán. E helyről is mi szociáldemokraták arra kérjük a felelős tényezőket, hogy adják meg a lehetőségét, hogy a magyar nép biztosan haladhasson, a demokrácia, a szabadság és a szocializmus útján. A jó békével a demokráciát szilárdítsuk meg, a demokrácia megszilárdításával pedig elérjük azt, hogy a határainkon túl élő népek nem úgy néznek Magyarországra, mint a nagy birtokosok és nagytőkések csendőr Magyarországára, hanem mint a szabad magyar nép szabad és független demokratikus Magyarországára."
A Nemzeti Parasztpárt részéről Vas Károly th. bizottsági tag a következőket adta elő, és a következő határozati javaslatot terjesztette be:
„Elfogadja a javaslatot, amely miatt a közgyűlés összeült. Érzi lelkében azt az emésztő nyugtalanságot és gondot, amely a párisi békeértekezlet miatt az egész nemzet lelkében keletkezik. Nyugtalanság üli meg a nemzet lelkét a tervezet rendelkezései miatt. Ha az ember végig olvassa a bevezető indoklást, azt tapasztalhatja, hogy minden egyes csatlósállam számára tud mentőgondolatot adni, csak a mi számunkra nem. Sajnos az az érzésem, hogy bennünket magyarokat kivétel nélkül terhel a felelősség , nemcsak a régi rendszer híveit, akik vágóhídra vitték évek óta embereinket.
Szakítottunk minden imperialista és soviniszta törekvésekkel - de ugyanakkor elfeledkeztünk arról, hogy a természeti erőknek is hangot kell adnunk, ezért kérjük, hogy ezt a javaslatot a nemzetek képviselői elé vigyék, talán még nem késő.
A békekötésnél a Lenin és Sztalin elvnek és az Atlanti Chartában lefektetett elveknek megfelelően a népek önrendelkezési jogának kell érvényesülnie.
A kisebbségi jogokat a békeszerződés keretén belül biztosítani kell, ellenkező esetben Magyarország épp úgy, mint Trianon esetében, csak formailag fogadhatja el a békeszerződést, de lélekben azonban sohasem azonosíthatja magát vele.
Két dologról azonban ne feledkezzünk meg, az egyik, ha egyik testvér a másik mellé áll, az nem sovinizmus, hanem testvéri kötelesség, a másik, megmenteni hazánkat, földjeinket nem imperializmus, hanem az élet törvényeinek igazi parancsa. Rendíthetetlenül bízom az emberi nem lelkiségében.
Egy másik rendíthetetlen meggyőződésem, hogy nem lesz a földön rendes élet, hogyha az egyik osztály munkájának eredményét egy másik osztály elrabolhatja.
Szakítottunk minden imperialista és soviniszta törekvéssel, ez nemzeti okosság volt, de a szlovák követelésekkel szembeni tiltakozást nemzeti becsületünk követeli meg."
A Magyar Kommunista Párt nevében Szántó Zoltán nemzetgyűlési képviselő th. biz. tag a következőket mondja:
„A Magyar Kommunista Párt nevében bejelenthetem, hogy pártunk tiltakozik a béketervezet ellen, mert ezt a nemzetre nézve igazságtalannak és méltánytalannak tartja.
A béketervezetnek már a bevezető része magában foglalja a legnagyobb igazságtalanságot. Ez a bevezető rész megállapítja, hogy Magyarország rész vett Horthy Miklós oldalán a háborúban és azért a magyar népnek viselni kell a felelősséget. Igaz, hogy Magyarország részt vett a háborúban, de igazságtalannak tartjuk azt, hogy a népek ítélőszéke az egész magyar nemzetet utasítja a vádlottak padjára.
A demokratikus Magyarország nem jogutódja Horthy Magyarországának! Nem vállaljuk a Horthy Magyarországának örökségét, tiltakozunk és elutasítjuk magunktól ezt az örökséget! A Magyar Kommunista Párt a Trianoni békét a legélesebben és a leghatározottabban mint igazságtalan békét elutasította!
A Magyar Kommunista Párt a trianoni békeszerződés tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden népnek joga van az önrendelkezéshez! Ezt az önrendelkezési jogot a régi Magyarország határain belül élő nemzetiségeknek is megadandónak tartjuk, ezért tartottuk igazságtalannak a trianoni békeszerződést, amely többségében magyarok által lakott területeket Magyarország megkérdezése nélkül csatolt el Magyarországtól!
Ez a békeszerződés sem lehet örökéletű. A magyar nemzetnek is meg kell tenni mindent a revízióra!
A Horthy rendszer volt a legnagyobb akadálya annak, hogy a trianoni békeszerződést a magyar nemzet érdekében
Ez a Horthy rendszer mindent elkövetett, hogy csendőreivel rettegésben tartsa a magyar népet, megakadályozta, hogy a magyar paraszt földéhségét kielégíthessék, harcolt a magyar munkásság ellen, pincében bujkálásra ítélte a Magyar Kommunista és Szociáldemokrata Pártot!
Ez a Horthy rendszer olyan külpolitikát követett, amely nem egyezett meg a magyar nép kívánságaival! Horthy rendszer volt a legreakciósabb rendszer egész Európában! Meg kell békélni a szomszédos demokrata népekkel és a velük való gazdasági és kulturális együttműködés során biztosítani kell a legbékésebb együttműködést.
Most, amikor a békeszerződés tárgyalás alá kerül, látjuk hogy Magyarországot mennyi háborús bűn terheli. Mi azt tartjuk a leghelyesebbnek, ha bűneink felett magunk gyakorolunk kritikát.
A felszabadítás pillanatától fogva Magyarország a demokratizmus útjára lépett és megmutatta élni akarását, életerejét és büszkén mutatunk rá azokra az eredményekre, amelyeket másfél év alatt elértünk. Olyan dolgokat produkáltunk a másfél év alatt, amellyel kivívtuk az egész világ csodálatát és megelégedését.
Mi barátságos politikát akarunk folytatni minden szomszéd néppel, elsősorban Oroszországgal! Nagy Ferenc miniszterelnök úr azt mondta, hogy béke kilátásaink azért rosszak, mert rosszul készítettük elő őket. A reakciós körök a magyar nép sértett önérzetére spekulálnak! Tiltakozunk a soviniszta és irredenta politika minden újabb élesztése ellen! Véleményünk az, hogy jobb békét kaptunk volna, ha nagyobb energiával folytattuk volna a reakció elleni harcot. Félni kell, hogy mikor fog fellángolni a reakciónak a lángja!
Mi azon a véleményen vagyunk, hogy mindent el kell követnünk a béke kilátásaink megjavítása érdekében, még akkor is, ha nincsen nagy reményünk arra, hogy fáradozásaink a közeljövőben eredményre fognak vezetni, higyjék el, hogy ennek az egyhangú tiltakozásnak is nagy elvi jelentősége van. Pártunk mindent megtett a maga részéről, hogy a békekilátásainkat megjavítsa. Nem mondjuk azt, hogy minden elveszett, dacára, hogy látjuk, hogy nem jól áll a helyzetünk. Tudjuk, hogy ez a béke igazságtalan és ez nem felel meg egy békeszerető nemzet érdekeinek, azon leszünk, és el is fogjuk érni Magyarország számára azt a demokratikus békét, amely a független Magyarországot megilleti."
A Független Kisgazda Párt részéről dr. Velsz Aladár th. biz. tag a következőket adja elő:
„A magyar nép nagy reménykedéssel tekint a párisi béketárgyalás elé és hisz abban az igazságban, amely a magyar népet meg fogja illetni. A tárgyalás során látjuk azt, hogy minket egy nagy veszély fenyeget. Látjuk azt a veszélyt és azért felemeltük tiltakozó szavunkat. Ez a veszélynek felismerése mutatja azt, hogy a magyar nép össze tud fogni ha szükség van rá, ha az országot veszély fenyegeti! A szónokok rámutattak a veszélyekre és rámutattak az okokra amelyek ezeket előidézték.
A Kisgazda Párt teljes egészében magáévá teszi azt a javaslatot, amelyet az alispánhelyettes úr előterjesztett. Szenvedünk most abban a helyzetben, amibe a múlt bűnei miatt kerültünk és ezért állunk így a világ ítélőszéke előtt. A magyar nemzetet ebbe a bűnbe, ebbe a hibába teljesen akaratán kívül sodorták. A Független Kisgazdapárt mindig azt akarta, hogy szomszédainkkal békét, háborúmentes életet éljünk. A szomszédi jóviszonyt ápolnunk kell és ez fogja megtartani azt, hogy a Duna medencében olyan népek fognak élni, akik félelemmentes békés életet akarnak élni. Azt akarjuk, hogy az egész országban demokratikus berendezés legyen, amely biztosítja számunkra az együttműködést az újjáépítés érdekében.
Ez a mai lépés, ez a megnyilvánulás mutatja azt, hogy bajban tudunk együtt dolgozni pártkülönbség nélkül!
Így meg tudunk teremteni egy demokratikus Magyarországot!
A Kisgazdapárt részéről elfogadom a javaslatot és indítványozom, hogy küldjük meg a társhatóságoknak is."
Elnöklő dr. Borbély Endre főispán javaslatára a következő szövegezésben hozta meg határozatát az együttes közgyűlés:
„Győr-Moson vármegye és Győr törvényhatósági jogú város törvényhatóságának felirata a magyar kormányhoz a béketárgyalásokkal kapcsolatban.
Határozat
Győr-Moson vármegye és Győr törvényhatósági jogú város törvényhatósága 1946 évi augusztus hó 10-én tartott közgyűlésén pártállásrló tekintet nélkül felháborodással értesült arról a minősíthetetlen szlovák követelésről, amely magyarlakta területek elcsatolását szándékozik keresztülvinni. Így Győr-Moson vármegye területéből Oroszvár, Dunacsun, Rajka, Horvátjárfalu és Bezenye községeket követelik maguknak hamis érveléssel a csehszlovákok akkor, amikor a községek lakossága nagyarányú tiltakozó gyűléseken szívvel-lélekkel hitet tette a magyarsága mellett. A szlovák bűnös sovinizmus kapzsi keze azonban nemcsak az ország határán akar átnyúlni, hanem minden eszközzel igyekszik elnyomni az idegen területen élő magyarság minden életmegnyilvánulását is.
Az egyesített vármegyék és Győr törvényhatósági jogú város törvényhatóságai amikor megdöbbenéssel látja e minden emberi jogokat megtipró példátlan intézkedéseket, a legélesebben tiltakozik a sötét időkre emlékeztető embertelen eljárások ellen és a világ közvéleményéhez fordul a sokat szenvedő magyarság csorbíthatatlan jogainak biztosítása érdekében. Követeli az elszakított magyarság részére mindazokat a jogokat, amelyeket az Atlanti Egyezmény a világ népeinek biztosít és amely megállapodás a világ összes nemzeteit erkölcsileg is kötelezi. Követeli az elszakított magyarság részére az egyenlő állampolgári jogokat és a jogéleten belül miden magyar számára félelemmentes életet. Amikor az egy és oszthatatlan béke szellemében a népek szabadsága és függetlensége mellet teszünk hitet, hogy elszakított magyarság éljen bár északon, vagy keleten, az önrendelkezési jog alapján - mely jogot Wilson, Lenin és Sztálin is magáévá tett és kifejezésre is juttatott, saját maga szavazás útján dönthesse el, milyen állami fennhatóság alatt kíván élni, a kisebbségi sorban maradt magyarság jogait pedig a békeszerződések keretében biztosítsák.
Győr-Moson vármegye és Győr törvényhatósági jogú város törvényhatósága együttes közgyűléséből felhívja az Egyesült Nemzetek és a Magyar Kormány figyelmét a szlovákok minden jogot és igazságot nélkülöző soviniszta hatalmi törekvéseire és kéri őket arra, hogy minden és bárhol élő magyar részére biztosítsa mindazokat az életfeltételeket és alapvető jogokat, amelyek nélkül a demokratikus Magyarország felépítését, Európa és a világ népeinek békéjét tartósan biztosítani nem lehet.
Az egyesített törvényhatósági bizottság közgyűlése kimondja egyúttal, hogy ezen állásfoglalásról felirat formájában értesíti a Magyar Kormányt, azzal hogy a Magyar Kormány képviselői ezen felirat tartalmát ismertessék az Egyesült Nemzetek képviselői előtt és egyben felhívja az ország valamennyi társtörvényhatóságát hasonló állásfoglalás céljából.
Erről a Magyar Kormányt feliraton, a város polgármesterét és az összes társtörvényhatóságokat pedig jegyzőkönyvi kivonaton kell
Egyéb tárgy nem lévén elnöklő főispán megköszöni a th. bizottság tagjainak szíves megjelenését, az ülést bezárja.
Kmft.
Dr. Sebestyén Miklós s. k. Dr. Borbély Endre s. k.
jegyző elnök
A jegyzőkönyvet hitelesítjük:
Éles József s. k.
Szabó Miklós s. k.
Lukács Dezső s. k.
Orosz István s. k.
Fenti jegyzőkönyv eredeti példányát Győr thj. város készítette el, és őrzi, - a vármegyéhez ezen jegyzőkönyvhöz csatolt másolatot küldte, annak alapján készült ez a jegyzőkönyvmásolat.
Jelzet: Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára. IV. B. 452/21. Győr-Moson-Pozsony k[özigazgatásilag] e[gyelőre] e[gyesített] vármegyék törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyvei. 1946. augusztus 10.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő