Bauer Sándor tűzhalála állambiztonsági szempontból kiemelten veszélyesnek számított. Ezzel magyarázható, hogy azt az ötfős társaságot,...Tovább
Ismeretlen adalék az 1956-os forradalom utóéletéhez, egy norvég diák Magyarországon
„E. R., miután Magyarországról kiutasították néhány napra Oslóba érkezett anyjának meglátogatására. Ő szintén igen kedvezően nyilatkozott arról a bánásmódról, amelyben őt a magyar hatóságok részesítették, elmondotta, hogy jól bántak vele, elegendő kosztot kapott, megfelelő pokróca volt, jó cellája és a börtönőrök, valamint a kihallgatást végző magyar tisztviselők udvariasan viselkedtek vele szemben. Azt is elmondotta, hogy olyan németnyelvű szakkönyveket kapott, amelyeket igen szívesen olvasott, és ’semmiféle kommunista propagandának nem volt kitéve’.”
Források
Szóbeli jegyzék
A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma kifejezi őszinte tiszteletét és Kormánya megbízásából az alábbiakat közli a Norvég Királyság budapesti Követségével:
A Magyar Népköztársaság illetékes szervei 1957. január 12-én őrizetbe vették E. R. ............norvég állampolgár, egyetemi hallgató, anyja neve: .........../...........szám alatti lakost.
E. R. miután értesült arról, hogy Magyarországról többen érkeznek Ausztriába, akik részére táborokat állítottak fel, valamint különféle segélybizottságokat alakítottak, elhatározta, hogy részt vesz e bizottságok munkájában. Itt tevékenykedett 1957. január 12-én történt letartóztatásáig.
A vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy E. R. mintegy 8-10 alkalommal sértette meg a Magyar Népköztársaság államhatárát, melynek során kb. 40-50 személyt szöktetett át illegálisan Ausztriába.
1957. január 12-én éjjel 01-02 óra között Andau térségében ismét magyar területre lépett, hogy embereket a határon átszállítson, mely alkalommal a magyar határőrizeti szervek letartóztatták.
Kihallgatása alkalmával tevékenységéről beismerte: "... átjártunk csónakkal magyar területre és menekülteket vittünk Ausztriába a csatornán keresztül, melynek során kb. nyolc-tíz alkalommal léptük át a határt és kb. 40-50 személyt vittünk át Ausztriába. 1957. január 12-én éjjel 01-02 óra között Andau térségében a csatornán átkelve megsértettem a Magyar Népköztársaság határát, amikor magyar területen két katona elfogott."
E. R. fenti tevékenységével megsértette a Magyar Népköztársaság törvényeit, tiltott határátlépés, valamint csoportos határátlépés előremozdításának bűntettét követte el.
A Magyar Népköztársaság Kormánya, miután arra is lehetőséget nyújtott, hogy a Norvég Királyság budapesti követe személyesen is meglátogathassa E. R.-t, az emberiességtől vezettetve úgy határozott, hogy nevezettet, fiatal korára és töredelmes beismerő vallomására, valamint bűntudatos magatartására való tekintettel a fentiekben ismertetett törvényellenes tevékenysége miatt a Magyar Népköztársaság területéről kiutasítja.
A Külügyminisztérium egyúttal felhasználja az alkalmat arra, hogy felhívja a Követség figyelmét a következőkre:
A Magyar Népköztársaság oslói követsége korábban azzal a kérelemmel fordult a Norvég Királyi Külügyminisztériumhoz, hogy tegye lehetővé a Norvégiába telepített magyar kiskorúak mielőbbi visszaszállítását Magyarországon tartózkodó szüleikhez.
A Norvég Külügyminisztérium e kérelem teljesítése elől elzárkózott. A Magyar Külügyminisztérium ezzel kapcsolatban kéri a tisztelt Követséget, hasson oda kormányánál, hogy az a fenti ügyben követett eljáráshoz hasonlóan az emberiesség követelményeinek megfelelően járjon el. A Magyar Külügyminisztérium elvárja, hogy illetékes norvég szervek mozdítsák elő a magyar gyermekek és kiskorúak hazaszállítását és ennek érdekében bocsássanak az oslói magyar követség rendelkezésére hivatalos kimutatást azokról a magyar kiskorúakról, akik jelenleg szülői felügyelet nélkül Norvégiában tartózkodnak és egyidejűleg tegyék lehetővé az oslói magyar követség részére, hogy az ott tartózkodó magyar menekültekkel hazatérésük elősegítése végett zavartalanul érintkezésbe léphessen.
A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma ezúttal is megragadja az alkalmat, hogy a Norvég Királyság budapesti Követsége őszinte nagyrabecsüléséről biztosítsa.
Budapest, 1957. február 1.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 26.
1969
1986
Robbanás és tűz a csernobili atomerőmű egyik reaktorában (Ukrajna), az eddigi legsúlyosabb következményű nukleáris baleset békeidőben.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő