Karl May német regényíró (*1842)Tovább
"Föltétlen búzakalász legyen a címeren"
A Lánchíd címereinek cseréje, 1949
A második világháború harcai során a Dunába lőtt budapesti hidak felújítását létfontosságúnak tekintette az új vezetés. A legnagyobb figyelem a főváros legrégebbi hídjára, a Lánchídra irányult. E terv végrehajtása során 1949 augusztusában egy „komoly” – ideológiai indíttatású – probléma merült fel: a Lánchíd pillérein látható faragott koronás címerek ügye. A közlekedési tárca augusztus elején utasítást adott, hogy a koronás címereket azonnali hatállyal el kell távolítani és a helyükre az új népköztársasági címert kell elhelyezni.
Források
Jelentés
| Közlekedésügyi Minisztérium. 571/1949. V. 2. | V. 2. Hídosztály. |
Jelentés
Miniszter Úrnak a Lánchídon elhelyezendő címer tárgyában.
Folyó hó 6-án fenti tárgyban tartott értekezlet határozatának megfelelően érintkezésbe léptünk az alábbi gyárakkal, a különféle változatokra nézve:
Kerámia kivitel színes, plasztikus, kb. 2 x 2 nagyságban.
A Finomkerámia Igazgatóság a Zsolnai gyárat ajánlja. A gyárnak az elkészítésre 14 hétre van szüksége, mely a következőképp oszlik meg az egyes munkafázisok között: |
megmintázás | 4 hét |
A címer 12 darabra felosztva készülne, az egyes darabokat a helyszínen állítják össze. Az elhelyezéshez a gyár küldene is szakmunkásokat.
Egy címer elkészítése ab gyár 6000 forint, melyhez még az elhelyezési és szállítási költségek járulnak.
A gyár mindent megtesz a gyártási idő lerövidítésére, azonban felelősséget vállalni azért nem tud.
Tárgyaltunk még a Drasche gyárral, mely a munkát nem vállalta, csak a kiégetést, ha a mintázást, formázást és színezést egy művész elkészítené. Ajánlotta Kovács Margit Kossuth-díjas iparművésznőt. Nevezett a munkát vállalná. Határidőre határozott véleményt adni nem tudott és saját munkájáért darabonként 8000 forintot kérne, melyhez égetési és szállítási költségek járulnának.
Bronzöntvény színezés nélkül, bronz színben, domború kivitelben.
Készítené a Lampart bronzöntöde, november 1-re elkészülne. Költsége ab gyár 15. 000 forint lenne darabonként, melybe az öntőminta költsége még nincs benn, azt nekünk kell elkészíttetni.
Zománcozott kivitel, mely esetben domború lemezen a címerrajzból csak a csillag domborodna ki. Ugyancsak a Lampart művek készítené. Egy címer 5 darabból, úgymint csillag, kékmező, kalászkoszorú, alsó szalag készülne, mely darabok a helyszínen lennének összeállítandók.
Elkészítési idő 4-5 hét, költsége 4-5000 forint/db.
Kőfaragási kivitelben, helyszínen új kőből kifaragva, kőszínben hagyva kb. 7500 forintba kerülne darabonként és a határidőre elkészíthető.
Időközben Kiss Tibor építész tanár elkészítette a terveket a címer elhelyezésére 4 változatban.
A terveken végzett tanulmányok alapján formailag és művészileg legmegfelelőbbnek látszana a címereknek kerámia kivitelben való elhelyezése a pillérek északi és déli üres falfelületén.
Miután pedig fentiek szerint a kerámiák a határidőre nem biztosíthatók, ezért javasolnánk helyette ideiglenesen fából készített, színezett, domború címerek elhelyezését a híd megnyitására, mely címereket utólag, egyenként a elkészült kerámia címerekre kicserélnénk.
A művészeti megoldásra nézve élőszóban kívánnánk Kiss Tibor tanárral együtt jelentést tenni és döntést kérni.
Összefoglalásul a költségek a következőképp alakulnak:
1./ Négy db. régi címer beállványozása és lefaragás kb. | 40. 000.- Ft |
Budapest, 1949. augusztus hó 9-én.
Sávos Károly s. k. |
| Ullrich Zoltán s. k. |
MOL-XIX-H-1-gg 27. doboz 24. (Magyar Országos Levéltár -Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium - Közúti Főosztály - Lánchíd újjáépítésének iratai)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő