Sztálinvárosi felhőkarcolók

„A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és minden[t] egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át.”

Források

Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában

[...] A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és minden[t] egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át.

Sztálinváros a Vasművel kooperáló üzemek dolgozóinak elhelyezését is biztosítsa, egyúttal járási székhely legyen, de mint ilyen, a környező, fejlődés szempontjából elmaradott területek lakosságát, mint szervező központ kapcsolja be a szocializmus építésébe. [...]

A folyó mentén épülő nagy városoknál a város tengelye a folyam. Sztálinvárosnál a meredek, omló partfal miatt erre nem volt lehetőség és így. A városszerkezet tengelye a Budapest felől érkező és a Vasmű bejáratához vezető útvonal. A tervezők a szovjet élenjáró városrendezési gyakorlaton alapuló magyar városrendezési normákat Sztálinváros tervezésénél [már (kézzel írt megjegyzés)] alkalmazták. /Pl.: szociális, orvosi, kulturális ellátás, iskolák, mozgóképszínház, stb./ A tervezés kerülte a nyugaton divatos, úgynevezett kertváros jellegű beépítési módot, ehelyett az útvonalak mentén kialakított városias jellegű épülettömböket tervezett. Lehetőséget biztosít a terv a legszükségesebb mértékben családi házak létesítésére is.

[...] A lakóterület céljára kijelölt - a falu megmaradó lakóterületével együtt számított - 170 ha nagyságú területet több emeletes lakóházakkal kell beépíteni. 375 család számára azonban családi ház építésére megfelelő területet kell biztosítani. 250 családi ház a házépítő szövetkezeti mozgalom keretében, a régi faluhoz kapcsolódóan épüljön, 125-öt pedig az állam építsen a kiváló dolgozók és családtagjaik számára, az állomástól a főtér felé vezető út északi oldalán.

[...] Minden lakókörzetben a lakos[ság]szám arányának megfelelő mennyiségű óvoda, bölcsőde /napköziotthon/ legyen. Sztálinváros és környékének beteg-ellátására 400 személyes kórházat, rendelőintézetet, valamint tüdő- és nemibeteg gondozó intézetet kell a város központja közelében építeni. Nyilvános kád- és gőzfürdő a vasútállomáshoz vezető út mentén, a strandfürdőt pedig a sportligetben, az Alsófokú patak mellett kell létesíteni. A más meglévő, 800 személy befogadó képességű mozgóképszínházon kívül még egy 600 személyes mozgóképszínházat kell a falu felé eső, fejlesztendő területen létesíteni. Nagy kultúrpalotát kell építeni a város központjában. Ebben kell elhelyezni egy 1200 fő befogadó képességű színháztermet, a kisebb előadótermeket, a nyilvános könyvtárat.

[...] Városszerkezet és városközpont

Sztálinváros városszerkezetének alapja a Vasmű bejáratánál végződő főútvonal /egyúttal felvonulási út is/ és a vasútállomásról bevezető út kereszteződésénél kialakítandó városközpont legyen. Ez legyen a város kiemelkedő reprezentatív helye, itt kell elhelyezni a legfontosabb politikai, közigazgatási és kulturális intézményeket. A városközpontot térszerűen kell kiképezni, alkalmas legyen a felvonulásokra és ünnepségek megtartására. A téren kell elhelyezni a pártszékházat, a tanácsházat, a szakszervezeti és társadalmi szervezetek központi székházát, a központi kultúrházat, a könyvtárat, a múzeumot, alkotók otthonát. [...]

Az egyéb fontos közintézményeket: a járásbíróságot, a rendőrséget, a pénzintézet épületét, a körzeti kultúrházakat, az éttermeket, az állami áruházakat, a nagyobb üzleteket ugyancsak hangsúlyosan kiképezendő, három - négy téren, illetve út mentén kell elhelyezni. [...]

A városközpontban épüljenek tehát a központi legfontosabb és legmonumentálisabb épületek. A központ uralja a város építési kompozícióját és egyben határozza meg a város sziluettjét.

[...] A városépítés eddig elkövetett hibáit fel kell számolni. A közintézmények elhelyezésénél az ötletszerűséget meg kell szüntetni. Több közintézményt kell egy-egy nagyobb épületben elhelyezni és meg kell akadályozni, hogy egyes vezető[k] sovinizmusa miatt a sok apró középület monumentális városkép kialakítását lehetetlenné tegye. A közintézményeknek olyan hangsúlyozott épületeknek kell lenniük, amelyek a lakóépületek jelentőségét meghaladják.

Tervezőink különös szeretettel foglalkozzanak a város főterével. Itt fogjuk elhelyezni a béketábor vezérének, Sztálin elvtársnak szobrát. A teret övező épületek méretének és kiképzésének ki kell emelkednie a környezetből, az egyes épületek díszítményei az ésszerű gazdaságosság szem előtt tartásával elégítsék ki népünk egészséges szépérzékét [épüljenek (kézzel fölírva)]. A homlokzatok kiképzésénél bátran támaszkodjanak népünk gazdag művészetére, a magyar építészet hagyományaira, elsősorban a reform kor építészetére, a klasszicizmusra.

A fontosabb főútvonalakon az épületek homlokzatát az építészeti díszítő elemeken kívül szobrokkal, és más képzőművészeti elemekkel kell szebbé, derűsebbé tenni. A lakóházak - a múlt bérkaszárnyáival ellentétben - parkokhoz csatlakozóan települve, nagyobb, összefüggő, monumentális tömegekben épüljenek és egyúttal biztosítsák a helyes utcaképet és a tér kialakításokat. A lakóházakat tipikus tervek felhasználásával kell építeni, de óvakodni kell azoknak mechanikus alkalmazásától. A városnak egészében is, de az egyes épületeknek is, kifejezésre juttatniuk, felszabadult népünk örömteli életét, öntudatos munkásosztályunk erejét és hatalmát.

MOL. XXVI - D - 8 - f /1952/88. d. (Magyar Országos Levéltár - Városépítő Tudományos és Tervező Intézet - Tervtár - 88. doboz.)

Ezen a napon történt október 10.

1903

Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább

1911

Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább

1957

Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább

1989

Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő