Megkötik a Balkán-szövetséget melynek célja, hogy a balkáni szláv államok területeiket az Oszmán Birodalom rovására kiterjeszthessék.Tovább
A román királyi ünnep megünneplése 1939. május 10-én
A kolozsvári magyar konzul jelentései
A Határainkat védve földjeinket védjük, Mi is harcolunk határaink épségéért, Békét akarunk nem revíziót „feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak,” ugyanis „fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt.”
Források
Báró Bothmer Károly kolozsvári magyar konzul jelentése Csáky István magyar külügyminiszternek a május 10-i román királyi ünnep kolozsvári ünnepségeiről
Kolozsvár, 1939. május 10.
Magyar Királyi Konzulátus
Kolozsvár
Consulat Royal de Hongrie
Cluj
Calea Moşilor 3.
Nagyméltóságú dr. gróf Körösszeghi és Adorjáni Csáky István Úrnak
m. kir. külügyminiszter
Budapest
1. Pol. szám.
1939
Kolozsvár, 1939. május 10.-én
Tárgy: A május 10-iki nemzeti ünnep
Mint minden évben, úgy az idén is ünnepélyes keretek között ülték meg Kolozsvárt a május 10-ikét. Az ünnepség a görögkeleti kathedrálisban Istentisztelettel kezdődött, majd utána a volt magyar színház előtt fogadták a legfőbb helyi hatóságok vezetői a királyi helytartóval az élükön a különböző alakulatok díszfelvonulását. A felvonulás után a hivatalos fogadás következett a helytartóságon, délután díszelőadás a színházban, este pedig zenés fáklyásmenet a város főbb útvonalain keresztül.
Az Istentiszteleten, felvonuláson és a fogadáson a városban székelő konzuli kar is részt vett.
A felvonulás az előző évekkel szemben annyiban tért el, hogy az elvonuló alakulatok zömét falusi küldöttségek, "premilitar" és országőr szervezetek, iskolák, az iparosság és más testületek, tehát polgári egyének képezték, míg a hadsereget csak egy század repülőkatona és a militarizált tűzoltóság képviselte. A levegőben keringő repülőgépek is elmaradtak az idén, holott az előbbi években a Kolozsvárt állomásozó különböző fegyvernemek felvonulása alatt állandóan több repülőraj kísérte az elvonuló csapatokat.
A felvonulással kapcsolatban olyan tényről kell tisztelettel beszámolnom Nagyméltóságodnak, amely az itteni magyarság körében a legnagyobb fokú ellenszenvet és felháborodást váltotta ki.
A falusiak csoportjában ugyanis három, két rúdra kifeszített 3-4 méter hosszú fehér vászoncsíkot hordtak, amelyeken román és magyar szöveggel a következő felírások voltak olvashatóak: "Határainkat védve földjeinket védjük" "Mi is harcolunk határaink épségéért" "Békét akarunk nem revíziót".
Kézenfekvő az a feltevés, hogy ezeknek a feliratoknak értelmi szerzője ugyanaz a csoport, amely a miniszterelnökhöz hűségnyilatkozatot intézett és amelyről a bukaresti m. kir. követségnek az általa Nagyméltóságodhoz felterjesztett 34/biz.-1939. számú jelentésemben számoltam be.
Ebből az esetből azonban arra is lehet következtetni, hogy ennek a csoportnak a hasonló megnyilatkozásai valószínűleg román hivatalos körök kívánságára történtek. A magyar népközösség itteni szervező irodája ugyanis felszólítást kapott arra, hogy megfelelő testülettel vegyen részt a felvonuláson, amely kívánság elől azzal a kifogással tért ki, hogy még csak most áll a népközösség szervezés alatt és így megfelelő képviseltetésről nem áll módjában gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy ezután az elutasító válasz után, amelyet a rendezőség a magyarság hivatalos képviseletétől kapott, a román érdekeket mindig készséggel szolgáló Bányai-Baumgartner és társaihoz fordult. Ezek ily módon teljes lojalitással nyújtottak segédkezet ahhoz, hogy alátámasszák azt az utóbbi időben román politikusok szájából a külföldön is elhangzott tudatosan valótlan kijelentést, hogy Romániában a kisebbségek teljes egyenjogúságban és megelégedésben élnek.
Az említett feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak. Amíg ugyanis a menetben szereplő egészen apró iskolásleánykák az előírás szerinti római köszöntésre emelt jobb kezüket a díszemelvény előtti elvonulás rövid ideje alatt minden fáradtság nélkül kinyújtva tartották, addig a felírások alatt menetelő tagbaszakadt magyar legények fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt. Megemlítésre méltó még az is, hogy éppen ezek alatt a magyar felírások lett menetelt a felvonuláson résztvevő egyedüli bocskoros oláh paraszt.
A magyar kisebbségi iskolák élén hordott táblán az iskola megnevezését feltüntető felírás ez alkalommal román és magyar nyelvű volt.
A felvonulás utáni fogadáson az egyházak és különböző hatóságok fejei tolmácsolták a helytartó előtt szerencsekívánataikat. Külön három emberből álló csoport képviselte a magyar népközösséget, amely először román majd magyar nyelven mondotta el üdvözlő szavait. A sorrendi szólításnál hívott német népközösség képviseletében senki sem jelentkezett.
Bothmer
m. kir. konzul
Eredeti gépelt szöveg tisztázott változata.
MOL K 63, 249. csomó, 1939-27/4. tétel, 494-495. folio
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 13.
1912
1938
Az osztrák államtanács kimondja Ausztria csatlakozását Németországhoz (Anschluss).Tovább
1944
A nácik erőszakkal felszámolják a krakkói zsidó gettót.Tovább
1949
Hónapokig tartó heves belső politikai harcok után a Magyar Cionista Szövetség Országos Intéző Bizottsága nyilatkozatban jelentette be: a...Tovább
1954
Kezdetét veszi a megszálló franciák elleni Dien Bien Phu-i csata Vietnamban.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő