Artista rendőr '56-ban

Avagy békestaféta egy keréken a Világ körül

„mindenütt, hol felléptem, még a magyar VIT-en is, ahol több, mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet."

Források

1.

I. L. kerékpáros artista kérelme a Minisztertanácshoz külföldi munkavállalása engedélyezésére

  

 

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának

 

Budapest

 

Tisztelt Minisztertanács!

 

Alulírott azért fordulok tisztelettel a Minisztertanácshoz, panaszommal és kérelmemmel, hogy a beadványomban foglaltakat szíveskedjék az illetékes minisztériumhoz érdemleges elintézés végett áttenni.

I. L. a nevem, Nagyváradon 190X-ban születtem és születésem első évétől kezdve budapesti lakos vagyok. Édesapám a MÁV-nál vasúti fékező volt, kilencen voltunk testvérek, jelenleg hatan vagyunk életben.

Jómagam artista művész vagyok és annak ellenére, hogy feleségemmel együtt hosszú idő óta az artista művészetben működtünk és engedélyünk van a működésre, [a] Cirkusz Vállalat hónapok óta nem foglalkoztat és azt is akadályozza, hogy a külföldi demokratikus országokban szerződést vállaljak. Pedig mindenütt, hol felléptem, még a magyar

is, ahol több mint százezer néző előtt produkáltam magam egykerekű biciklin, csak elismerést kaptam és sikert arattam. Mindez azonban még nem is képezné panaszom tárgyát, ha művészeti teljesítményemen felül, mint jó pártember, nem teljesítettem volna hazám iránti kötelességemet.

Október 23-a utáni időkben rögtön felismertem a helyzetet, tudtam és láttam, hogy résen kell lenni minden ellenforradalmi tevékenység ellen, és éppen ezért fel kell sorolnom azokat az okmányokkal igazolható tevékenységeimet, melyek feleségemmel együtt - aki bányászcsaládból származik, és szintén tudja, hogy mivel tartozik hazájának - hazánk szolgálatára történtek.

1956. szeptember 1-e óta a X. kerületi rendőrkapitányságon mint segédrendőr működtem, és ezen tevékenységemet különösen az okt[óber] 23-át követő események alatt fejtettem ki. Minden, amit az alábbiakban közlök, hiteles és hatósági okmányokkal tudom igazolni.

1.) Az ellenforradalom napjaiban járművek hiányában a saját motorkerékpáromon vittem a kerületi tisztiorvost mindenhová, ahol reá szükség volt, díj és költségtérítés nélkül. Ezek az utak testi épségem, sőt életem kockáztatásával jártak.

2.) A kecskeméti kenyérgyárból küldött több fuvar kenyeret a X. ker[ületi]

, a Rendőrkapitányságon és a kórházakban osztottam el ugyancsak kerékpárom felhasználásával, és ezt is minden díj és költségmentesen tettem, amit a X. ker[ületi] KÖZÉRT vezetője a birtokomban lévő hivatalos írással igazol.

3.) A Ceglédi úti 14. sz[ámú]

és a Rendőrség X. ker[ületi] Tanácsának összekötője voltam, és ebben a minőségemben csak olyan helyekre engedtem kocsit, ahol a kocsit nem a felkelők akarták felhasználni.

A Rendőrségnek vagy állami közhasznú célra engedélyeztem csak kocsi használatot, és hogy ez abban az időben milyen energiát és határozott fellépést kívánt, arról talán beszélnem sem kell. A 14. sz[ámú] TEFU vállalatvezetője írásban igazolja ezt, valamint azt is, hogy számos kocsit utcáról hoztunk vissza, és néhány társammal együtt megvédtem az egész kocsiparkot.

4.) A felkelők által eldobált fegyvereket és lőszereket állandó és fáradhatatlan munkával szedtük össze feleségemmel és segédrendőr társaimmal együtt, azokat a X. ker[ületi] Kapitányságra szállítottuk be. Erről írásom nincs, de a jelenleg is ugyanott szolgálatot teljesítő rendőrök ezen tevékenységemet bármikor igazolják.

Amint tehát a fentiekből kitűnik, állampolgári kötelességemnek mindenkor eleget tettem és továbbra is eleget fogok tenni. Éberen ügyelve mindenre, hogy úgy itthon, mint bárhol a világon ahová a sorsom elvisz, hazám érdekében tevékenykedjek.

Fentiekért soha semmiféle elismerést, dicséretet vagy kitüntetést nem kaptam, de nem is várom, mert kötelességem hű teljesítése szeretett hazám érdekében történt. De igenis kérem és remélem, hogy művészi teljesítményem ne ütközhet tovább az eddigi és előttem teljesen érthetetlen akadályokba. Amíg minden más artista megtalálja az elhelyezkedését úgy itthon, mint külföldön, addig én művészi teljesítményem ellenére polgári foglalkozásból tartom fel magam [!] és családom, pedig minden vágyam az, hogy úgy idehaza, mint a baráti országokban külföldön is bemutathassam művészetemet, mely nem sablonos, és ha a világon nem is, de hazánkban egyedül álló.

Kérem tehát, hogy hatalmi szóval szíveskedjék módot és alkalmat találni arra, hogy mint művész artista dolgozhassam itthon, mint a már fentebb említett baráti országokban.

Már minden valamirevaló artista - anélkül, hogy bárkit megbántanék - még olyanok is, akinek művészet nem ér fel az enyémhez, megjárta a Szovjetuniót és a többi baráti országokat, és én, akinek a száma minden műsorban derültséget és csodálatot vált ki, hónapszámra ülök, és nem teljesülhet az a vágyam, hogy a külföld is megismerjen.

Tessék egy útlevél kiadásával lehetővé tenni, hogy a baráti országokba, mint magyar artista művész egyedül utazhassam el és kezeskedem, hogy az év 12 hónapjából 12 hónapot fogok szerződésben tölteni és sikerrel fellépni.

Abban a reményben, hogy hazám iránti kötelességemet fokozott mértékben továbbra is tudom teljesíteni, magamat a tisztelt Minisztertanács jóindulatába helyezem azzal, hogy bármikor értesítés esetén bármely hatóság előtt megjelenek, hogy a fentiekben elmondottakat hiteles okmányokkal igazoljam.

 

Éljen a Párt!

 

Elvtársi üdvözlettel:

 

I. L.

 

Budapest, 1957. május 14.

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-2-f-187-Be8-1957. (441. d.) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Oktatásügyi Minisztérium Általános iratok. Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 26.

1911

Tennessee Williams amerikai író, drámaíró (†1983)Tovább

1913

Erdős Pál a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar matematikusa, az MTA tagja (†1996)Tovább

1921

IV. Károly a gyors hatalomátvétel reményével meglepetésszerűen Magyarország területére érkezett, és Szombathelyen számos magas rangú...Tovább

1924

Olaszország annektálja Fiumét és megszünteti az ott még 1920-ban kikiáltott Fiumei Szabadállamot.Tovább

1936

Lezajlott a II. Debreceni Diéta. A diéta előadói – Rajniss Ferenc kivé-telével – különböző módon és mértékben szemben álltak a Gömbös-féle...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő