Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább
Viadukt a Gellérthegyre
A hatvanas évek a budapesti közlekedéspolitika történetében az egyik legmozgalmasabb időszak volt, noha a jelentősebb beruházások túlnyomó többsége a hetvenes-nyolcvanas években zajlott le. A jelentős közúti fejlesztéseknek köszönhetően harminc év alatt nem egy esetben számottevően alakult át a városi környezet. Ennek ellenére több olyan projekt nem valósult meg, melyek szintén a városkép markánsabb átalakulásával jártak volna. Így a Fővárosi Tanácsnak köszönhetően a Gellérthegyi viadukt tervei is az asztalfiókban maradtak.
Források
1.
Némethy László és Dobó Ferenc budapesti mérnökök javaslata egy Gellérthegyet átszelő viaduktra
Némethy László okl. gépészmérnök
Dobó Ferenc okl. mérnök
„Viadukt" a Gellérthegyre
Javaslat az I. autópálya közvetlen, keresztezésmentes, belvárosi kapcsolatára
Előzmények
Budapest főváros egyre növekvő közúti forgalma nagyon időszerű és sürgető kérdéssé tette a korszerű gyorsforgalmi úthálózat kiépítését.
Az I. autópályához csatlakozó „új felüljáró-Nagyszőlős u.-Bocskai u.-Schönherz Z. u." útvonal Buda és Pest déli részének kapcsolódását oldja csak meg, és már a Bartók Béla útnál kezdődnek a szintben kereszteződések nagy helyi forgalmú útvonalakkal, ez tehát nem gyorsforgalmú megoldás!
Éppen ezért igen fontos lenne, hogy az I. autópálya kapcsolatát Buda É.-kal és a fővárost Ny-K-i irányban átszelő tervezett autópályával forgalomtechnikailag kedvező megoldással biztosítsák, ami véleményünk szerint helyesen nem oldható meg a két gyorsforgalmi útszakasz közé eső útvonalak nyomvonal-változtatás nélküli korszerűsítésével.
Buda É és a Belváros, a Kossuth Lajos u.-Rákóczi út felé a kapcsolat a Budaörsi út-Hegyalja úton keresztül kedvezőtlen, mert a Budaörsi útra rávezetett gyorsforgalom a Villányi út betorkolásánál és a Budaörsi út-Alkotás u.-Hegyalja úti keresztezésnél kétszer is kénytelen villamost és nagy helyi forgalmú körutat keresztezni.
Emellett a Hegyalja útnak az Alkotás u. és Tigris u. közötti szakasza nagy emelkedése és kanyarjai miatt nem alkalmas nagyobb gyors átmenő forgalom lebonyolítására.
A Villányi út-Budaörsi út-Alkotás út a budai városrésznek körút jellegű fő ütőere, forgalmát ezen városrész súlyos sérelme nélkül nem lehet alárendelni a távolsági forgalomnak, mely ezt az útvonalat amúgy is a Villányi út betorkolása és a Hegyalja út közötti rövid szakaszon venné csak igénybe, körülbelül 300 m hosszan.
Ha sikerülne is a Budaörsi út említett szakaszát a nagyobb forgalomnak megfelelően kiszélesíteni, két komplikált műtárgy lenne szükséges az útszakasz forgalmának torlódásmentes levezetésére:
•I. Egy műtárgy a Budaörsi úton, a Villányi út betorkolásánál, az északi gyorsforgalmi irány átvezetésére a keresztező villamos és közúti forgalom fölött.
•II. A másik műtárgy a Budaörsi út-Alkotás u.-Hegyalja úti keresztezésnél szükséges a Hegyalja útról lejövő, délre irányuló gyorsforgalmi irány átvezetésére, az Alkotás u.-Jagelló út keresztezett forgalma fölött.
Ez a két műtárgy városképi szempontból igen kedvezőtlen lenne, és mégis benne maradna a gyorsforgalmi útszakaszban a Hegyalja út már említett kedvezőtlen szakasza.
Javaslatunk
A kérdés gyökeres megoldására a mellékelt rajzon helyszínrajzban és metszetben az „A" és „B" pontok között lerögzített, új gyorsforgalmi útvonal és azon egyetlen műtárgy, Gellérthegyre felvezető „viadukt" létesítését javasoljuk, mely csatlakozó útszakaszaival a laktanya és a Belváros között a gyorsforgalmat közvetlenül - a rajzon megjelölt I. és II. csomópontok elkerülésével - felvezetné a Kis Gellérthegy nyergére és onnan az Alsóhegy utcán csatlakoztathatná a Hegyalja úthoz. Az új útvonalon négy forgalmi nyomsáv biztosítása szükséges, a további, Hegyalja úti szakasz átalakítása négy nyomsávosra már megkezdődött (Rácz fürdő mögötti szakasz).
Javaslatunk elsősorban a választandó nyomvonalra és annak elvi kialakítására vonatkozik. A közölt metszeten rögzítettük a lejtadatokat és egy konkrét változatot az út magassági vonalvezetésére. Kis Gellérthegy nyergén eszközölt bevágással természetesen a lejtadatok lényegesen javíthatóak. A vizsgált nyomvonal 0 pontját a Nagyszőlős utcai felüljáró középpontjában vettük fel, a megadott szelvényezés ott kezdődik.
A javasolt útvonal és műtárgy főbb adatai
Az új négy forgalmi sávos útvonal három részre bontható:Első szakasz, a 0+000-0+760 km szelvények között, a Nagyszőlős úti felüljárótól a „viadukt"-ig.
Második szakasz, a 0+760-1+360 km szelv. között, maga a „viadukt" (közúti műtárgy).
Harmadik szakasz, a 1+360-1+750 szelv. között, csatlakozás a Hegyalja úthoz („B" pont) az Alsóhegy utca vonalán.
Lássuk ezeket részletesebben.
A Nagyszőlős úti felüljárótól a „viadukt"-ig
A Budaörsi út a Nagyszőlős úti felüljárótól a déli vasúttal párhuzamosan halad, az „A" pontig (0+600 szelv., az új útvonal kezdete), itt erős töréssel elfordul a vasútvonal mellől. Ezen a ponton kell megfelelő csomóponti kialakítással a gyorsforgalmat a javasolt új útvonalra terelni.
Ezen a kis, mindössze 160 m hosszú szakaszon lesz csak szükség kisajátításra a 0+760 szelvényig, a Bajmóci utcáig.
A „viadukt" a Gellérthegyre
A 0+760 szelvénynél kezdődne a viadukt, mely a rajzon feltüntetett, legkevesebb földmunkát igénylő, változat szerint 36,6‰ emelkedéssel kb. 600 m hosszan vezetne fel a Kis Gellérthegy nyergére (0+360 szelv.), általában a vasútvonal mellett, azt az alagútbejárat felett enyhe ívben keresztezve.
A viadukt a rajz szerinti teljes hosszában közterületen építhető. A viadukt magasság a legmélyebb tereppont - a Villányi út tengelyszintje - felett kb. 16 m, ilyen magasságú műtárgy építése szép és újszerű feladat lenne mérnökeink részére.
Új feladatot jelentene még a viadukt pályatestének fűtése, amit a mi éghajlati viszonyaink szükségessé tesznek, és ami a korszerű megoldás egyik követelménye.
A „viadukt"tól a Hegyalja útig („B" pont)
A viadukttól tovább az út kis bevágásban érné el a legmagasabb tereppontot, az Alsóhegy utca-Avar utca keresztezését és az Alsóhegy utcán továbbhaladva csatlakozna a Hegyalja úthoz („B" pont, 1+750 km szelv.).
Az Avar utcánál főútvonal-mellékútvonal keresztezést, a Hegyalja útnál egy „Y" elágazást kell kialakítani.
Az Alsóhegy utca kiszélesítéséhez szükséges hely épületbontás nélkül biztosítható, csak az előkerteket kell esetleg igénybe venni. A Hegyalja úti csatlakozás kialakítása a Hegyalja út tervezett korszerűsítése keretébe is tartozik.
Kiértékelés
A javasolt útvonallal megvalósítható előnyök:
•1. A javasolt útvonal egyenes vonalvezetéssel éri el a Hegyalja utat, annak legmagasabb pontja közelében, az útvonal kb. 400 m-rel rövidül, emellett elkerüli az I. és II. csomópontokat. A javasolt útszakaszra csak egy közúti keresztezés esik, betorkoló út nincs, helyi közúti forgalma csekély.
2. A Budaörsi út és a Hegyalja út tárgyalt szakaszai mentesülnek az átmenő gyorsforgalomtól, az tehát nem fogja akadályozni ezen városrész fejlődését.
3. Az új útvonal vonalvezetése a főváros távlati úthálózat fejlesztési tervébe beleillik.
4. A viadukt idegenforgalmi szempontból fontos városképi érdekesség lesz, gyönyörű kilátással a Lágymányosra, a Gellérthegyre és a Sashegyre.
5. Maga a viadukt nem rontja a városképet, mert érdektelen, vegyes beépítésű területet a helyi főútvonalra merőlegesen szel át, a Villányi útról nézve pedig a két egymás feletti műtárgy (a Villányi úti déli vasúti felüljáró és a „viadukt") inkább csak élénkítőleg fog hatni.
6. A viadukt építése a városrész közúti és villamosforgalmának lényeges zavarása nélkül lebonyolítható szemben a másik útvonallal, ahol az építés ideje alatt mind közúti, mind villamosforgalom eltereléséről kell gondoskodni.
7. A viadukt egyenes vonalvezetése, egyenletes emelkedése lehetővé teszi előregyártott elemek, típus-zsaluzás, stb., széleskörű alkalmazását. A korszerű építési technológia lényeges költségmegtakarítást eredményes majd a belterületen általában szükséges bonyolult vonalvezetésű műtárgyakhoz képest, amilyenek ugyanezen feladat megoldásához a tárgyalt másik útvonalon kellenének, az I. és II. csomópontok kétszintes kialakításához.
8. A másik útvonal korszerűsítésével összehasonlítva, minimális terület kisajátítást és épületbontást igényel, elmaradhat a Hegyalja út tervezett átépítése az Alsóhegy utcától az Alkotás utcáig.
Összefoglalás
Világviszonylatban általános a törekvés a gyorsforgalmi utak kiépítésénél olyan építésmódokat választani, melyek újszerű technikai megoldások mellett a városképet élénkítik és így idegenforgalmi vonzerőt is képviselnek. Ezért az előnyért vállalják el sok esetben az újszerű megoldás többletköltségét.
A jelen esetben a szokványos megoldás (az I. és II. csomópontokon keresztül) csak hátrányokat tud felmutatni a javasolt új megoldáshoz képest, nem kell tehát visszariadni az újabb, merészebb és technikailag bonyolultabb megoldástól.
1 db rajzmelléklet
Budapest, 1966. december hó 31.
(Némethy László) (Dobó Ferenc)
okl. gépészmérnök okl. mérnök
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtóbizottságának Közlekedési Igazgatósága
Előadó: Hupfer R.
Tárgy: Gyorsforgalmi út javaslat
Kapják: Dobó Ferenc Bp. XXI. Szebeni u. 16.
Némethy László Bp. XXI., Kékgolyó u. 30.
T. Cím „Viadukt a Gellérthegyre" című javaslatát köszönettel kézhez vettük és áttanulmányoztuk.
A javaslat idegenforgalmi jelentősége és érdekes megoldása alapján megfontolás tárgyát képezhetné, amennyiben anyagi lehetőségeink nem kényszerítenének a realitás és célszerűség korlátai közé.
Forgalmi igényjogosultsága azonban vitatható, mivel a Budaörsi út Nagyszőlős utcától É-ra lévő keresztmetszetének forgalma 2/3-ad részben az Erzsébet híd felé irányul. Ennek következményeit a kérdéses területen lévő csomópontokra úgy vélem nem kell részletezni
A fővárosi elképzelések szerint a IV. ötéves terv során, a Budaörsi út-Villányi út-Hegyalja út-Alkotás u. csomópont átépítésre kerül, ami után a legégetőbb feladat az Alkotás u. szélesítése lesz.
Kérjük válaszunk tudomásulvételét.
Budapest, 1967. február 20.
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtóbizottságának Közlekedési Igazgatósága
Tárgy: Gyorsforgalmi út javaslat
Kapják: Dobó Ferenc Bp. XXI. Szebeni u. 16.
Némethy László Bp. XXI., Kékgolyó u. 30.
Hivatkozással f. hó 1.-én a Budapesti Pártbizottságnál tárgyi ügyben folytatott megbeszélésre, köszönetünket fejezzük ki a közlekedési témák iránti érdeklődésükről és a főváros szeretetéről tanulságot tevő javaslatukért.
A megbeszélés értelmében a kérdést kölcsönösen lezártnak tekintjük.
Budapest, 1967. április 1.
Nagy Rudolf
főmérnök, igazgató h.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő