A forrásról

Elekes Dezső hagyatéka évtizedeken keresztül az Elekes család tulajdonában volt, míg 2013-ban ajándékként a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár állományába került, így jelenleg a hagyaték, s vele a napló is, a Könyvtár kézirattárában őrzött Elekes-hagyaték részét képezi. Tudomásom szerint a családon kívül más nem tudott a napló létezéséről, így tartalma korábban feltáratlan volt.

Elekes Dezső visszaemlékezéseit Háborus napló címen kezdte el írni 1923-ban Budapesten. A szöveg 106 kézírással írt oldal (abból az első száz oldal számozott), amit 20 éven át vezetett váltakozó rendszerességgel, összefűzetlen vonalas ívekre. Az első bejegyzés keltezése 1914. augusztus 5-e, helye Brassó, az utolsóé pedig 1943. szeptember 11-e, amelyet Budapesten vetett papírra.

Az 1923 előtt keletkezett bejegyzéseket valószínűleg egy vagy több másik naplóba jegyezte le - feltehetően a keltezések idején -, majd azokat később vezette át a vizsgált naplóba. Mindezt alátámasztja maga a szöveg is. Az egyik erre utaló bejegyzés például 1914. október 23-án keletkezett: „Tegnap írni akartam Brigidau mellett, de megzavartak."

Egy másikat pedig 1915. február 10-én vetette

A napló formai és tartalmi sajátosságaiból egyaránt következtetni lehet a szerző motivációjára és a szöveggel kapcsolatos céljaira. Önmagában sokatmondó a napló megkezdésének időpontja, amelyből egyértelműen kiderül, hogy legfőbb oka a háború kitörése volt. Mint oly sok világháborús katonát, feltehetően Elekes Dezsőt is az késztette élményeinek lejegyzésére, hogy megörökítse a háború eseményeit  és az abban betöltött

„Itthon vagyok végre! Annyit lehetne mesélnem, de nincs kedvem rá; úgy se lehetne megértetni mind, amit átéltem. Eleget

A nagyobb közönség tájékoztatására más módot talált: első frontszolgálata alatt és után is például több írását

Naplóját kissé hektikusan vezette: a háborús években általában néhány naponta, olykor minden nap, időnként azonban csak több hét kihagyása után írt újabb feljegyzéseket. 1919 után alábbhagyott a lendület, abban az évben például már csak négy bejegyzés keletkezett, 1922-ben egy, 1943-ig összesen pedig még tizenegy. Ennek megfelelően a szöveg túlnyomó többségét is - 99 oldalt - a háborús bejegyzések teszik ki. Legutolsó bejegyzésében a szerző maga is megállapította, hogy „ellustult" a napló, ám ez a felismerés sem akadályozta meg abban, hogy végül teljesen elsikkadjon a naplóírás az élet egyéb feladatai

A szövegben számos helyen találhatók kihúzások, átírások, amelyek arra utalnak, hogy a szerző a naplójában eredetileg följegyzett szöveget az átíráskor kissé átszerkesztve írta le újra, vagy írás közben folyamatosan szerkesztette. Tudomásom szerint a szóban forgó naplóból egyetlen kézzel írt példány létezik, amelyet sosem tisztáztak vagy gépeltek le. A szöveg tartalmi vizsgálata során nem akadtam olyan jelzésre, amely utalt volna a szerző publikációs szándékéra.

A bejegyzések terjedelme változó: néha rövid, tömör mondatokban közli a nap fontosabb eseményeit, máskor részletesebben ír. Naplóbejegyzéseit minden esetben keltezi.

A napló stílusa - értelmiségi tollából származik - választékos és olvasmányos, sőt, olykor a humort sem nélkülözi. Nyelvezetét tekintve figyelemreméltó a német vagy magyarosított német katonai kifejezések gyakori használata, amelynek az a magyarázata, hogy a Monarchia közös hadseregében a német volt a vezényleti nyelv.

Elekes különös figyelmet fordított a katonai események részletes leírására is: közli a tüzérségi, gyalogsági támadásokat, csapatmozgásokat, időnként veszteségkimutatást is végzett. Figyelemmel kísérte a közelben elhelyezkedő csapattestek mozgását, ismerte a hadrendet, valamint időnként az ezredét, dandárját érintő nagyobb hadműveletekről, sőt az ezekkel kapcsolatos tábori szóbeszédekről is tájékoztatott. Mindezeken túl egy-egy különösebb esemény vagy nehézség kapcsán saját érzéseit, gondolatait is megosztotta. Bejegyzéseiben számos személy szerepel: barátai, tiszttársai, felettesei. Írásában a katonaléthez kapcsolódó események széles spektrumát (a lövészárok mindennapjait, a rohamokat, a szórakozási lehetőségeket, az ellátmányozási problémákat, a higiéniai viszonyokat, az ünnepeket és a tábornoki látogatásokat) örökítette meg. Naplója azonban nem csak a keleti front életéről tanúskodik, hiszen a háború folyamán megfordult szülővárosában, Budapesten, Baden bei Wienben, Prágában, Zágrábban és Belováron is.