Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Statisztikus a harcmezőn
Elekes Dezső első világháborús katonaévei
„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."
A forrásról
Elekes Dezső hagyatéka évtizedeken keresztül az Elekes család tulajdonában volt, míg 2013-ban ajándékként a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár állományába került, így jelenleg a hagyaték, s vele a napló is, a Könyvtár kézirattárában őrzött Elekes-hagyaték részét képezi. Tudomásom szerint a családon kívül más nem tudott a napló létezéséről, így tartalma korábban feltáratlan volt.
Elekes Dezső visszaemlékezéseit Háborus napló címen kezdte el írni 1923-ban Budapesten. A szöveg 106 kézírással írt oldal (abból az első száz oldal számozott), amit 20 éven át vezetett váltakozó rendszerességgel, összefűzetlen vonalas ívekre. Az első bejegyzés keltezése 1914. augusztus 5-e, helye Brassó, az utolsóé pedig 1943. szeptember 11-e, amelyet Budapesten vetett papírra.
Az 1923 előtt keletkezett bejegyzéseket valószínűleg egy vagy több másik naplóba jegyezte le - feltehetően a keltezések idején -, majd azokat később vezette át a vizsgált naplóba. Mindezt alátámasztja maga a szöveg is. Az egyik erre utaló bejegyzés például 1914. október 23-án keletkezett: „Tegnap írni akartam Brigidau mellett, de megzavartak."
Egy másikat pedig 1915. február 10-én vetette
: „Hallom, hogy a , megsebesülése miatt nem követett; mikor tarnovkai házhoz le akart jönni, lábujján kapott sebet. Úgy látszik, a pakkomat nem látom már viszont. Csak a naplóm első részét sajnálom!"A napló formai és tartalmi sajátosságaiból egyaránt következtetni lehet a szerző motivációjára és a szöveggel kapcsolatos céljaira. Önmagában sokatmondó a napló megkezdésének időpontja, amelyből egyértelműen kiderül, hogy legfőbb oka a háború kitörése volt. Mint oly sok világháborús katonát, feltehetően Elekes Dezsőt is az késztette élményeinek lejegyzésére, hogy megörökítse a háború eseményeit és az abban betöltött
. Emellett a naplóírás alkalmat adott gondolatainak rendezésére, illetve a mindennapi fáradságok, a háború borzalmai elől való menekülésre is. A cél valószínűleg nem az események, élmények szeretteivel való megosztása volt, hiszen az alábbi, 1915. március 16-án, Kézdivásárhelyen keltezett szövegrészletből kiderül, hogy nem akarta családjával megosztani háborús emlékei egész tárházát:„Itthon vagyok végre! Annyit lehetne mesélnem, de nincs kedvem rá; úgy se lehetne megértetni mind, amit átéltem. Eleget
a harcteret járt katonák s mégtöbbet, akik csak odaszagoltak: a sok beszéd közönséges dolognak tetszik előttem. Talán rosszul is áll nekem, vagy nem hiszik el: hiszen - nincsen kitüntetésem."A nagyobb közönség tájékoztatására más módot talált: első frontszolgálata alatt és után is például több írását
a Székely Ujság. |  |
Naplóját kissé hektikusan vezette: a háborús években általában néhány naponta, olykor minden nap, időnként azonban csak több hét kihagyása után írt újabb feljegyzéseket. 1919 után alábbhagyott a lendület, abban az évben például már csak négy bejegyzés keletkezett, 1922-ben egy, 1943-ig összesen pedig még tizenegy. Ennek megfelelően a szöveg túlnyomó többségét is - 99 oldalt - a háborús bejegyzések teszik ki. Legutolsó bejegyzésében a szerző maga is megállapította, hogy „ellustult" a napló, ám ez a felismerés sem akadályozta meg abban, hogy végül teljesen elsikkadjon a naplóírás az élet egyéb feladatai
.A szövegben számos helyen találhatók kihúzások, átírások, amelyek arra utalnak, hogy a szerző a naplójában eredetileg följegyzett szöveget az átíráskor kissé átszerkesztve írta le újra, vagy írás közben folyamatosan szerkesztette. Tudomásom szerint a szóban forgó naplóból egyetlen kézzel írt példány létezik, amelyet sosem tisztáztak vagy gépeltek le. A szöveg tartalmi vizsgálata során nem akadtam olyan jelzésre, amely utalt volna a szerző publikációs szándékéra.
A bejegyzések terjedelme változó: néha rövid, tömör mondatokban közli a nap fontosabb eseményeit, máskor részletesebben ír. Naplóbejegyzéseit minden esetben keltezi.
A napló stílusa - értelmiségi tollából származik - választékos és olvasmányos, sőt, olykor a humort sem nélkülözi. Nyelvezetét tekintve figyelemreméltó a német vagy magyarosított német katonai kifejezések gyakori használata, amelynek az a magyarázata, hogy a Monarchia közös hadseregében a német volt a vezényleti nyelv.
Elekes különös figyelmet fordított a katonai események részletes leírására is: közli a tüzérségi, gyalogsági támadásokat, csapatmozgásokat, időnként veszteségkimutatást is végzett. Figyelemmel kísérte a közelben elhelyezkedő csapattestek mozgását, ismerte a hadrendet, valamint időnként az ezredét, dandárját érintő nagyobb hadműveletekről, sőt az ezekkel kapcsolatos tábori szóbeszédekről is tájékoztatott. Mindezeken túl egy-egy különösebb esemény vagy nehézség kapcsán saját érzéseit, gondolatait is megosztotta. Bejegyzéseiben számos személy szerepel: barátai, tiszttársai, felettesei. Írásában a katonaléthez kapcsolódó események széles spektrumát (a lövészárok mindennapjait, a rohamokat, a szórakozási lehetőségeket, az ellátmányozási problémákat, a higiéniai viszonyokat, az ünnepeket és a tábornoki látogatásokat) örökítette meg. Naplója azonban nem csak a keleti front életéről tanúskodik, hiszen a háború folyamán megfordult szülővárosában, Budapesten, Baden bei Wienben, Prágában, Zágrábban és Belováron is.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő