A londoni angol–magyar rangadót, amelyben a híres „aranycsapat”, Puskás, Hidegkuti, Czibor, Kocsis és a többiek 6:3-ra verték az angol...Tovább
A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai
A „Nemzet Vértanúinak 1918-1919" emlékmű felállítása
„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."
2.
A Szolnoki Izraelita Hitközség elnökének levele a XVI. Izraelita Községkerület Elnökségének
Szolnok, 1929. február 14.
86/1929 sz.
A XVI. Izraelita Községkerület tekintetes Elnökségének,
Helyben.
1825/kk. 1929. sz. b[ecses] megkeresésükre tisztelettel a következőkben válaszolunk:
Hitközségünkben - sajnos - a kommün erősen megkövetelte a maga áldozatait, s összesen 8 vértanunk van. Ezek a következők:
1.) Dr. Engel Sándor ügyvéd, 32. éves, tart, főhadnagy, az ellenforradalmi csapat parancsnoka volt, amely csapat a szolnoki határban vette fel a harcot az Abony felől jövő vörösökkel, de kénytelen volt a túlerő ellen visszavonulni. Szolnokon, a vasút mellett, - úgynevezett kolóniák között, - a városbeli csőcselék hátba támadta a visszavonuló ellenforradalmárokat, Dr. Engelnek azonban sikerült másnap reggelig egy Guszmag nevű kertésznél meghúzódnia, honnan nappal hazafelé igyekezett, azonban az uccán felismerték, elfogták, Szamuelly elé vezették, aki halálra ítélte, és május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.
2.) Sugár Miklós 25 éves, fakereskedő, tartalékos honvédhuszárhadnagy; az előzmények ugyanazok, mint Dr. Engel Sándornál, azonban neki nem sikerült elmenekülnie, hanem a csőcselék hátbatámadása utáni harcban a máv kolóniáknál elesett.
3.) Berger Albert, 41 éves, szállító, az előzmények ugyanazok, mint az előbbieknél, a hátbatámadás után neki is sikerült a közelben levő Westher féle vendéglő pincéjében elrejtőznie, de valaki elárulta, elfogták, Szamuelly elé vezették, az halálra ítélte és május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
4.) Ösztreicher Nándor, 42 éves, szeszgyáros, 1919. május 3-án, mikor az ellenforradalmárokat visszaverték, a vörösök üldözték - elfogták a lakásán azzal, hogy lakásából gépfegyverrel lövöldözött reájuk, s az uccára kivitték, s ott háza előtt azonnal agyonlőtték.
5.) Erlich István 28 éves, földbirtokos szolnoki lakos, édesatyjának nagykörü-forrásparti birtokán tartózkodott, mikor a terroristák jöttek, hogy Szamuelly elé kísérjék. Mikor látta, hogy más menekvése nincs, nehogy a pribékek kezébe kerüljön, revolvert rántott elő, és a terroristák szeme láttára agyonlőtte magát.
6.) Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
7.) Gunst Sándor 51 éves földbirtokos, az előzmények ugyanazok, mint például Dr. Engel Sándornál. Neki is sikerült elrejtőznie, de elárulták elfogták, Szamuelly halálra ítélte, s 1919. május 6-án a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
8.) Spiller Aladár 40-45 éves abonyi lakos, földbirtokos az Abony felé Ceglédről jövő kommun kat[o]naság elől menekült Szolnok felé, ahol az ellenforradalmárokhoz csatlakozott, őt is elfogták, Szamuelly halálra ítélte, 1919. május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.
Ez idő szerint igazoló irat egyik család birtokában sincs, miután azok beszerzése igen körülményes s hosszadalmas lenne, így csak az esetben szeretnénk beszerezni, ha arra feltétlenül szükség volna.
Ily irányban kérjük további szíves értesítésüket.
Megjegyezzük végül, hogy a fent felsorolt adatok tudomásunk szerint a való tényeknek megfelelnek.
Hitrokoni üdvözlettel,
Szolnok, 1929. február 14.
[olvashatatlan aláírás] [olvashatatlan aláírás]
titkár elnök.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő