Az ostromtól az újjáépítés ötletéig

Dokumentumok a Nemzeti Színház történetéből

„Fentiek alapján nem tartjuk célszerűnek az épület megerősítését. Javasoljuk az új Nemzeti Színház megépítését a XIV. ker. Dózsa György úton. (Díszszemle tér) Ez lenne az első új színházépület, amelyet a felszabadulás óta építettünk. (Ugyancsak a Díszszemle tér ligeti részén a későbbiek folyamán, csatlakozva a színházépülethez, megoldható lenne a régi terv: a hangverseny és kongresszusi terem felépítése is.)”

Javaslat a Nemzeti Színház építését segítő társadalmi akció további feladataira

Az MSZMP KB Titkársága 1985. június 22-i ülésén megtárgyalta a Nemzeti Színház építését segítő társadalmi akció első két évének tapasztalatait. Értékelte az akció közvéleményre gyakorolt hatását, a gyujtésben mutatkozó eredményeket, a módszereket.

A Titkárság tudomásul vette a jelentésben foglaltakat, felkérte a társadalmi szerveket, hogy nyújtsanak támogatást az akció folytatásához.

A Muvelődési Minisztérium - a Titkárság határozatának megfelelően - áttekintette a gyujtési formákat, konzultált a gyujtéshez eddig segítséget adó párt és társadalmi szervek képviselőivel, illetve munkatársaival /MSZMP KB, SZOT, KISZ, HNF/ és ennek alapján az alábbiakat javasolja:

  1. A gyujtési akció további szervezésében, propagandájában messzemenően figyelembe kell venni, hogy a lakosságra és a munkahelyi kollektívákra a következő években is növekvő terhek hárulnak. A gyujtés e körülmény figyelembevételével - szerény keretek között - folytatódik. Az eddig alkalmazott hazai kollektív gyujtési formációk közül változatlanul fenn kívánjuk tartani:
    • az emlékbélyeg formában szervezett adományozást (mintegy 60-80 millió Ft értéku bélyeg vár eladásra);
    • a kulturális rendezvényeket, melyek nem elsősorban pénzbevétel, hanem a propaganda, a gyujtési szellem fenntartása szempontjából fontosak;
    • az évente szervezett rendkívüli lottójátékot.
      A SZOT elvi állásfoglalása szerint új formaként szóba jöhet kollektív munkafelajánlások pénzértékének befizetése is a Nemzeti Színház építési számla javára.

    A SZOT gondoskodik arról, hogy a munkahelyi szakszervezeti szervek kellően tájékozottak legyenek a gyujtés önkéntességéről és felhívja szervezeteinek figyelmét, hogy sajátosságaikhoz alkalmazkodó módon foglalkozzanak az anyagi felajánlásokkal és a kollektívák véleményével egyezően szervezzék a gyujtés különböző formáit. Hasonlóan nyilatkozott a Hazafias Népfront is.

  2. A Muvelődési Minisztérium megszervezi, hogy az eddigi befizetéseket tanúsító és megköszönő emléklapok az adományozok megfelelő köréhez eljussanak és a közvélemény erről tájékoztatást kapjon.
  3. A Külügyminisztérium, a Magyarok Világszövetsége, a Hazafias Népfront és a tömegtájékoztatási intézmények segítségével is ösztönzést lehet adni a külföldön élő magyarok adományozását elősegítő szervezeti formák és propaganda élénkítésére.
Budapest, 1985. november 25.

Drecin József
államtitkár

 

MOL-M-KS-288f. 41. cs. 457.ő.e (Magyar Országos Levéltár - MSZMP - Agitációs és Propaganda Bizottság - 457. őrzési egység)

Ezen a napon történt február 28.

1957

Az Úttörő Központ kommunista frakciójával folytatott megbeszélésen kiderült: a többség nem híve az egységes szervezetnek, félnek a KISZ-...Tovább

1994

Az ENSZ által Bosznia-Hercegovina fölött elrendelt tiltott repülési zónában a Szövetség repülői lelőnek – a tilalmat megsértő – négy harci...Tovább

1997

Budapesten kitör a „Postabank-pánik”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők