Hatvan éve csatolták el Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt

„Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakossága a legnagyobb megütközéssel vettünk tudomásul a szlovákiai imperializmus követeléséről, amely éppen a mi mindig Magyarországhoz tartozó területünkre vonatkozik. Augusztus 11-én megtartott népgyűlésünkön a községek lakossága egyetemlegesen tiltakozott a minden jogalap nélküli és a népek békéjét a Duna medencében megzavarni akaró újabb kísérlet ellen és kéri, azt utasítsák el.”

 

A Győri Hétfő tudósítása a három magyar falu átadásának előestéjén.  

Búcsúzik a három község
Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsúny az átadás előestéjén

 

Mosonmagyaróvárról

szalad az autónk a határ felé. Az utat ellepik a bútorral megrakott szekerek és teherautók. Költözködnek a telepesek és új otthonba térnek a hivatalok. Rajka és Oroszvár között már áll az új határt jelző, frissen ácsolt sorompó. Már ott van mellette a magyar határőrség, és mindenkit szigorúan leigazoltatnak, aki tovább akar menni. A csempészek siserahada így is ellepte a vidéket, és itt járnak a környéken a nyomor vámszedői is.

Oroszvárra

ér az autó. A koradélutáni órákban már zárva vannak az összes üzletek. A körjegyzőségen a könyvek lezárása folyik és előkészület az átadásra. Szerdán hajnalban bevonul a csehszlovák katonaság. A magyar közigazgatás kedden délután átadta a hivatalokat a községi bírónak és a Nemzeti Bizottság elnökének. Az utolsó hivatalos ténykedése Cserpes Géza községi közjegyzőnek egy esketés. Takács Gyula határvadász oroszvári asszonyt visz magával új állomáshelyére. A hatalmas anyakönyvben még alig szárad meg a tinta, amikor Cserpes Géza leteszi az anyakönyvezető piros-fehér-zöld szalagját. A szalagot is ládába csomagolják, és a következő esküvőt már más színű szalaggal tartja az új anyakönyvezető.

Nagy szeretettel

fogadja a község népe a szociáldemokrata elvtársainktól búcsúzó Medey István vármegyei párttitkár elvtársunkat, aki Lőwin Pál elvtárs, rajkai nemzeti bizottsági elnök kíséretében járja végig a három községet.
- Legyenek az elvtársak Csehszlovákia hűséges polgárai, de nem feledjék el magyarságukat - mondja Medey elvtárs -, nem a mi bűnünk, hogy a három községet elvesztettük, hanem a hatéves eszetlen háború következménye.
- Jó szociáldemokraták maradunk, Medey elvtárs! - ígérik könnyes meghatottsággal elvtársaink. Medey elvtárs ezután elkéri a szociáldemokraták névsorát, hogy ezt a névsort elküldjék Prágába és Pozsonyba, a csehszlovák Szociáldemokrata Pártnak.

Dunacsúny

is hallgat. Az utcákon alig van ember. Még mindig nem tudják, hol lesz a határ, kinek jut Gutor-sziget.
- Szerdán már bizonyosat tudunk - mondja a falu népe. Átfestik az útjelző táblákat és Oroszvárból Russovec lesz, Horvátjárfaluból Jarovec,

Horvátjárfalu

pici házaiban bevonult a rémhírterjesztők által keltett rémület. A rajkai szekerek közben egyre hordják a bútorokat. Két nappal ezelőtt még senki sem tudta, mikor lesz az átadás. A vármegyét még most sem értesítették hivatalosan, Rajka jegyzőjének, Bartal elvtársnak köszönhető, hogy minden a legsimábban folyik, rendelkezésre állnak a fogatok, elhelyezést nyernek a családok.
A három községet szerdán reggel át kell adnunk. Fájdalmas, aktus és a fájdalmat az sem enyhíti, hogy azoknak köszönhetjük mindezt, akik az országot a pusztulásba sodorták. A három község vádirat a rossz politika, a németekkel cimboráló hazaárulás ellen.

 

                                                                                                                                     G. G.

Forrás: Győri Hétfő. I. évfolyam. 19. szám. 1947. október 20. 3.

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők