Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet.hu/public/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
„A népesség abszolút számában jelentős csökkenés állott be”

Próbanépszámlálás 1956 után

„tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük. Nem utolsó sorban ezért tér el lényegesen minden, a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslés a gyakorlattól. […] Amit ugyanakkor nem tudok itt elhallgatni, az az, hogy milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük – és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen – a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg."

A népösszeírás azonban a szétzilálódott gazdasági és politikai helyzetben lévő kormányzatnak ekkor még sok volt, s csak 1958-ban tartottak összeírásokat, de ekkor is csupán egy százalékos mintavétellel, aminek költségkerete töredéke volt az 1957-re tervezettnek. A „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" népszámlálásról szóló 1001/1958. számú minisztertanácsi határozata elrendelte, hogy az 1960. évi népszámlálás előtt próbafelvételt kell tartani. A határozat alapján készült el a próbafelvétel tervezete, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal Kollégiuma 1958. október 30-ai ülésén elfogadott. A próbafelvétel céljaként a népszámlálás megszervezésével, technikai lebonyolításával, a felvétel módjával és a kérdőív tartalmával kapcsolatos kérdések tisztázását jelölték meg. Nem tartozott a felvétel céljai közé, hogy eredményeit kivetítsék, és az országos megoszlások becslésére

, ugyanakkor nem hivatkoztak a forradalom után bekövetkezett népességcsökkenésre sem.

A népszámlálási próbafelvétel elkészítését célozta az 1958 augusztusában Recsken (Heves megye) és az októberben Pellérden (Baranya megye) tartott kísérleti próbaösszeírás. E két próbaösszeírás tapasztalatai alapján módosították a kérdőívek egyes részeit.

A következő népszámlálási próbafelvétel eszmei időpontja 1958. december 31. és 1959. január 1. napja közötti éjfél volt. Az összeírást a Központi Statisztikai Hivatal 1959. január 1. és 8. között tartotta meg a KSH központi és területi szerveinek szakmai irányítása és ellenőrzése mellett. Munkájukat a tanácsok végrehajtó bizottságai által megbízott személyek (számlálóbiztosok, felülvizsgálók, községi és városi felelősök) segítették. A próbafelvétel alkalmával összeírandó városokat és községeket az ország különböző részein jelölték ki úgy, hogy azok egyben különböző településformákat is képviseljenek, és megoszlásaik hasonlóak legyenek az országos megoszlásokhoz. A teljes községek összeírásához ragaszkodtak, mert a tanácsok közreműködéséről csak így szerezhettek tapasztalatot. Az összeírandó községek kijelölésénél azt is szem előtt tartották, hogy azok - az irányítás és az ellenőrzés megkönnyítése céljából - egy-egy megyei vagy járási központból aránylag könnyen elérhetők legyenek. A kiválasztás tehát tudatos volt. Az előkészítéskor a városokat és a községeket a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásán alapuló jellegük és a lélekszám kombinációja segítségével alkotott csoportokra osztották, az 1949. évi népszámlálás megoszlási arányai, de az 1957. január 1-jei lélekszám alapján. E csoportokat úgy határozták meg, hogy azok jól jellemezzék a városok és a községek településformáit. Az egyes csoportokon belül tudatosan választották ki a községeket és a városokat, arra törekedve, hogy a mintában az ország jellegzetes tájegységi, települési sajátosságai általában helyet kapjanak. Az ország területét ezért kilenc nagyobb települési egységre osztották, és ezekből választották ki a lélekszám és a jelleg alapján konstruált csoportokba az egyes községeket.

A próbafelvétel során 32 község teljes népességét írták össze. E mellett őt városban is próbafelvételt hajtottak végre oly módon, hogy a kijelölt városokban néhány számlálókörzetet írtak össze. Mintegy 98 ezer mintát vettek. Próbafelvételkor mind az egyéni, mind pedig a lajstromos számbavételt

. Budapesten 53 számlálókörzetet írtak össze. A számlálókörzeteket úgy jelölték ki, hogy azokba belterületen 300-nál több, de 400-nál kevesebb lakos ne jusson. Külterületen a számlálókörzeteket mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően alakították ki. A számlálókörzeteket és a felülvizsgálati köröket a próbanépszámlálással érintett községek (városok) tanácsainak végrehajtó bizottságai az általuk kijelölt községi vagy városi felelős előterjesztése alapján - a Központi Statisztikai Hivatal megbízottjának meghallgatása után - jelölték ki. A felülvizsgálati köröket általában három-három számlálókörzetenként állapították meg.

A népszámlálási próbafelvétel nem terjedt ki a fegyveres testületek zárt egységekben lakó tagjaira, és nem volt megszervezve a bejelentett lakással nem rendelkezők, valamint az utólag jelentkezők összeírása sem. Ennyiben tehát nem tekinthető teljesnek a próbanépszámlálás. Az összeírásból ily módon kimaradt személyek száma mindamellett olyan kicsiny, hogy az adatok alkalmasak voltak arra, hogy feltárják a lakosság demográfiai viszonyait.

Közölt forrásaink is igazolják, hogy az 1960. évi népszámlálás előkészítése már 1957-ben megkezdődött, amihez igen alapos tanulmányok voltak szükségesek. Az1957-ben elkezdődött munkálatok, a különböző adatgyűjtések (pl. az országot elhagyókról), népszámlálási próbafelvételek, illetve az ekkor szerzett tapasztalatok jól szolgálták az 1960-as teljes körű népszámlálás lebonyolítását.

Ezen a napon történt április 05.

1903

A magyar labdarúgó-válogatott lejátssza második hivatalos mérkőzését Budapesten, a Millenáris sportpályán a cseh labdarúgó-válogatott...Tovább

1937

Colin Powell amerikai tábornok, politikus, külügyminiszterTovább

1944

Martonyi János magyar ügyvéd, 1998–2002 között és 2010-től külügyminiszterTovább

1944

Hatályba lépett a 1240. sz. kormányrendelet a „zsidók megkülönböz-tető jelzéséről” a sárga Dávid csillagról. Ezt a 10x10 centiméteres...Tovább

1944

Átvette hivatalát Kárpátalja negyedik, s egyben utolsó kormányzói biztosa, Vincze András altábornagy.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők