Képgaléria megtekintéseMegtartotta alakuló ülését a Népfőiskolai Tanács (KALOT, KIE, Ke-resztyén Leányegyesületek és a KALÁSZ). Itt fogalmazták meg a nép-...Tovább
„Góliátok törpére”
Röplapok 1956-ból
A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből válogatott röplapok a november 4-ét követő hónapok eseményeibe nyújtanak betekintést. Az időszakot a munkástanácsok sztrájkja, az ellenállásra felhívó röplapok, illegális újságok terjesztése, az utcai tüntetések és tiltakozó akciók fémjelezték, de mellettük megjelentek a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt konszolidációs politikája mellett agitáló röplapok is.
A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből válogatott röplapok a november 4-ét követő hónapok eseményeibe nyújtanak betekintést. Az időszakot a munkástanácsok sztrájkja, az ellenállásra felhívó röplapok, illegális újságok terjesztése, az utcai tüntetések és tiltakozó akciók fémjelezték, de mindemellett megjelentek a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt konszolidációs politikája mellett agitáló röplapok is. A rendkívüli körülmények között keletkezett, sztrájkra buzdító, politikai követeléseket és információkat tartalmazó dokumentumok között vannak olyanok is, amelyek a politikai humor eszközeivel közelítették meg az eseményeket és a szereplőket. Az utcákat elborító, házfalakra kiragasztott röplapok gyártásából szinte mindenki kivette a részét. A készítők között megtalálhatók a forradalomban tevékeny szerepet játszott, illegalitásba vonult szabadságharcosok, a volt pártellenzék, a baloldali értelmiség tagjai, a diákok, az egyszerű hétköznapi emberek és a kormány politikája mellett elkötelezett párttagok is.
1-2. dokumentum. PIL 978. f. 6. ő. e. 3-4. lap
A Corvin közi fegyveres csoport ellen a szovjet páncélosok november 5-én indítottak koncentrált támadást, de az ellenállást csak november 6-án reggelre sikerült felszámolni. A parancsnokság nevében kiadott röplapok készítőiről nincsen adatunk. Újfalusy Zoltán a harcok lezárulását követően szülei Práter utcai lakásában őrizte a corvinisták Kossuth címeres pecsétjét és nagykocsis írógépét. 1956. november 14-én egy ismeretlen fiú és egy lány kereste fel, s elkérték a Corvin-közi parancsnokság írógépét, amelyet átvittek a Nap utca 28. alatti házba. Itt négy fiú és egy lány röplapokat készítettek és sokszorosítottak, Újfalusy pedig a nála lévő bélyegzővel le is pecsételte azokat. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság IV. 2768/1957.)
3. dokumentum. PIL 978. f. 24. ő. e. 4. lap
A fővárosban november 11-éig tartott a fegyveres harc a hatalmas túlerővel szemben, de további ellenállással próbálkoztak több vidéki városban is. Ahol a terepviszonyok lehetővé tették, a szabadságharcosok a hegyekbe, erdőkbe húzódtak vissza.
4. dokumentum. PIL 978. f. 18. ő. e. 38. lap
A röplapkészítés szervezett illegális központja a forradalmi harcokban is nagy szerepet játszó Péterfy Sándor utcai kórházban volt Angyal István, Szirmai Ottó és Gyöngyösi Miklós vezetésével. Az alagsor pincéjében lévő sokszorosítógépen ezrével készültek a röplapok. Angyal november 16-i letartóztatása után az Igazság című lap szerkesztői Obersovszky Gyula és Gáli József léptek a helyére.
5. dokumentum. PIL 978. f. 18. ő. e. 67. lap
November 15-én három ismeretlen fiatalember kereste fel a KGM (Kohó- és Gépipari Minisztérium) Tervező Iroda munkástanácsát, hogy segítséget kérjenek a röplap sürgős sokszorosítására, mert abban felhívás szerepelt az Országház előtti tüntetésre. Mivel a vállalat munkástanácsa éppen ülésezett, Németh Béláné a munkástanács egyik tagja Beke Gábortól, a TÜK iroda vezetőjétől kért engedélyt a sokszorosításra. A bírósági ítélet tényállása szerint a TÜK irodán sokszorosított röplapokért senki nem jött vissza, így azokat a WC-ben megsemmisítették. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság XXXI. 368/1958.) Feltételezzük, hogy az itt közölt dokumentumot egy másik illegális sokszorosítógépen készítették.
6. dokumentum PIL 978. f. 45. ő. e. 15. lap
1956 decemberétől terjedt el a röplapok postai terjesztése. Az ún. levélújság, levélröplap szövegében kérték a címzettet, hogy vagy több példányban gépelje le a szöveget, vagy az eredeti példányt küldje tovább, nehogy a lánc megszakadjon. Bár ez fáradtsággal és anyagi megterheléssel járt, ennek ellentételeként igyekezték kárpótolni az olvasót különleges, néha humoros írásokkal. A levélújság készítője ismeretlen.
7. dokumentum PIL 978. f. 18. ő. e. 36. lap
December 31-én egy főleg diákok részvételével tartott szilveszteri összejövetelen vetődött fel a röplapok készítésének, sokszorosításának és terjesztésének a gondolata. A közölt röplap szövegét Arnold Miklós, Marosi Mihály és Réz Ferenc fogalmazta. Az Egyetemisták Illegális Szervezete aláírás Réz Ferenc ötlete volt, hogy azt a látszatot keltsék, valamely szervezet áll a röplap mögött, bár ilyen nem létezett. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság VIII. 4527/1957.)
8-9. dokumentum. PIL 978. f. 48. ő. e. 15., 19. lap.
A nyomdákat kezdetben csak a szovjet katonai parancsnokság engedélyével lehetett használni, ezekben főleg a kormány és az MSZMP központi kiadványait, röplapjait nyomtatták. November közepétől a fővárosi kerületi pártbizottságok sokszorosítógépein készültek a konszolidációs politikát elősegíteni szándékozó rajzos röplapok.
Ezen a napon történt május 21.
1941
1942
A 3050/1942. M.E. sz. r. „igen jelentős állomása és újabb kiinduló-pontja volt az ifjúságra is nehezedő és egyre fokozódó politikai nyo-...Tovább
1979
Az Óbudai temetőben Bibó István temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mond beszédet. Ezt az alkalmat lehet tekinteni a demokratikus...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő