„Góliátok törpére”

Röplapok 1956-ból

A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből válogatott röplapok a november 4-ét követő hónapok eseményeibe nyújtanak betekintést. Az időszakot a munkástanácsok sztrájkja, az ellenállásra felhívó röplapok, illegális újságok terjesztése, az utcai tüntetések és tiltakozó akciók fémjelezték, de mellettük megjelentek a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt konszolidációs politikája mellett agitáló röplapok is.

A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből válogatott röplapok a november 4-ét követő hónapok eseményeibe nyújtanak betekintést. Az időszakot a munkástanácsok sztrájkja, az ellenállásra felhívó röplapok, illegális újságok terjesztése, az utcai tüntetések és tiltakozó akciók fémjelezték, de mindemellett megjelentek a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt konszolidációs politikája mellett agitáló röplapok is. A rendkívüli körülmények között keletkezett, sztrájkra buzdító, politikai követeléseket és információkat tartalmazó dokumentumok között vannak olyanok is, amelyek a politikai humor eszközeivel közelítették meg az eseményeket és a szereplőket. Az utcákat elborító, házfalakra kiragasztott röplapok gyártásából szinte mindenki kivette a részét. A készítők között megtalálhatók a forradalomban tevékeny szerepet játszott, illegalitásba vonult szabadságharcosok, a volt pártellenzék, a baloldali értelmiség tagjai, a diákok, az egyszerű hétköznapi emberek és a kormány politikája mellett elkötelezett párttagok is.

1-2. dokumentum. PIL 978. f. 6. ő. e. 3-4. lap

A Corvin közi fegyveres csoport ellen a szovjet páncélosok november 5-én indítottak koncentrált támadást, de az ellenállást csak november 6-án reggelre sikerült felszámolni. A parancsnokság nevében kiadott röplapok készítőiről nincsen adatunk. Újfalusy Zoltán a harcok lezárulását követően szülei Práter utcai lakásában őrizte a corvinisták Kossuth címeres pecsétjét és nagykocsis írógépét. 1956. november 14-én egy ismeretlen fiú és egy lány kereste fel, s elkérték a Corvin-közi parancsnokság írógépét, amelyet átvittek a Nap utca 28. alatti házba. Itt négy fiú és egy lány röplapokat készítettek és sokszorosítottak, Újfalusy pedig a nála lévő bélyegzővel le is pecsételte azokat. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság IV. 2768/1957.)

3. dokumentum. PIL 978. f. 24. ő. e. 4. lap

A fővárosban november 11-éig tartott a fegyveres harc a hatalmas túlerővel szemben, de további ellenállással próbálkoztak több vidéki városban is. Ahol a terepviszonyok lehetővé tették, a szabadságharcosok a hegyekbe, erdőkbe húzódtak vissza.

4. dokumentum. PIL 978. f. 18. ő. e. 38. lap

A röplapkészítés szervezett illegális központja a forradalmi harcokban is nagy szerepet játszó Péterfy Sándor utcai kórházban volt Angyal István, Szirmai Ottó és Gyöngyösi Miklós vezetésével. Az alagsor pincéjében lévő sokszorosítógépen ezrével készültek a röplapok. Angyal november 16-i letartóztatása után az Igazság című lap szerkesztői Obersovszky Gyula és Gáli József léptek a helyére.

5. dokumentum. PIL 978. f. 18. ő. e. 67. lap

November 15-én három ismeretlen fiatalember kereste fel a KGM (Kohó- és Gépipari Minisztérium) Tervező Iroda munkástanácsát, hogy segítséget kérjenek a röplap sürgős sokszorosítására, mert abban felhívás szerepelt az Országház előtti tüntetésre. Mivel a vállalat munkástanácsa éppen ülésezett, Németh Béláné a munkástanács egyik tagja Beke Gábortól, a TÜK iroda vezetőjétől kért engedélyt a sokszorosításra. A bírósági ítélet tényállása szerint a TÜK irodán sokszorosított röplapokért senki nem jött vissza, így azokat a WC-ben megsemmisítették. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság XXXI. 368/1958.) Feltételezzük, hogy az itt közölt dokumentumot egy másik illegális sokszorosítógépen készítették.

6. dokumentum PIL 978. f. 45. ő. e. 15. lap

1956 decemberétől terjedt el a röplapok postai terjesztése. Az ún. levélújság, levélröplap szövegében kérték a címzettet, hogy vagy több példányban gépelje le a szöveget, vagy az eredeti példányt küldje tovább, nehogy a lánc megszakadjon. Bár ez fáradtsággal és anyagi megterheléssel járt, ennek ellentételeként igyekezték kárpótolni az olvasót különleges, néha humoros írásokkal. A levélújság készítője ismeretlen.

7. dokumentum PIL 978. f. 18. ő. e. 36. lap

December 31-én egy főleg diákok részvételével tartott szilveszteri összejövetelen vetődött fel a röplapok készítésének, sokszorosításának és terjesztésének a gondolata. A közölt röplap szövegét Arnold Miklós, Marosi Mihály és Réz Ferenc fogalmazta. Az Egyetemisták Illegális Szervezete aláírás Réz Ferenc ötlete volt, hogy azt a látszatot keltsék, valamely szervezet áll a röplap mögött, bár ilyen nem létezett. (PIL 290. 110. ő. e. Fővárosi Bíróság VIII. 4527/1957.)

8-9. dokumentum. PIL 978. f. 48. ő. e. 15., 19. lap.

A nyomdákat kezdetben csak a szovjet katonai parancsnokság engedélyével lehetett használni, ezekben főleg a kormány és az MSZMP központi kiadványait, röplapjait nyomtatták. November közepétől a fővárosi kerületi pártbizottságok sokszorosítógépein készültek a konszolidációs politikát elősegíteni szándékozó rajzos röplapok.

Ezen a napon történt augusztus 15.

1914

Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők