Képgaléria megtekintéseHalálra ítélik Rajk László volt belügyminisztert, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást.Tovább
„Halló! Halló! Pártközpont?
Ügyeleti jelentések 1956 októberéből
A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os iratgyűjteményében találhatók a Magyar Dolgozó Pártja Akadémia utcai székházában működött Központi Pártügyelet 1956. október 23. és október 30. között keletkezett iratai. A források nemcsak a forradalom fővárosi és vidéki eseményeit, hanem a pártközpont működését is tükrözik.
A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os iratgyűjteményében (PIL 290. f.) találhatók a Magyar Dolgozó Pártja Akadémia utcai székházában működött Központi Pártügyelet 1956. október 23. és október 30. között keletkezett iratai. A források nemcsak a forradalom fővárosi és vidéki eseményeit, hanem a pártközpont működését is tükrözik.
Október 23-án délután a tüntetés betiltásáról, szervezéséről és lefolyásáról a beérkező jelzések alapján még az iratkezelés szigorú, megszokott formájában készültek a jelentések és a feljegyzések, azonban a néhány órával később keletkezett iratokon már látható jelei vannak a pártapparátus felbomlásának, a szabályos irattermelés megszűnésének és a korábbitól eltérő ügyintézésnek (1-4. sz. dokumentumok).
Képet kapunk ugyanakkor arról is, hogy a pártvezetés hogyan próbált úrrá lenni a kezdeti fejvesztettségen és kapkodáson olyan intézkedések meghozatalával, amelyekkel biztosítani igyekezett a pártközpont működőképességét. Az MDP Politikai Bizottsága az egyes területek operatív irányítására október 24-ére virradó éjszaka szervezési, agitációs és katonai csoportot hozott létre. A döntésről készült tájékoztató feltünteti a csoportok feladatköreit, vezetőit, a csoportok házon belüli elhelyezkedését a helyiségekhez tartozó telefonszámokkal együtt. Felhívja a figyelmet arra, hogy a telefonon kapott információkon fel kell tüntetni azt, hogy ki kitől vette föl, és milyen időpontban (5. sz. dokumentum).
A munkacsoportok felállítása után kialakult ügyintézés a fennmaradt iratokban jól követhető. Állandó ügyelet megszervezésével tartották a kapcsolatot a budapesti és megyei pártbizottságokkal, egyéb szervezetekkel, magánszemélyekkel. A telefonon, kézírással felvett felhívásokat, sajtónyilatkozatokat és a táviratok szövegeit legépelték, javították és stilizálták, s a parlamenti adóstúdiónak továbbították (6. sz. dokumentum). Szemmel látható, hogy minden kezük ügyébe eső papírdarabot felhasználtak, némelyek hátoldalára sokszor fontos feljegyzések is kerültek. Több gépelt ügyeleti feljegyzésen szerepel kézírásos megjegyzés, hogy kinek továbbították, s hogy az ügyben milyen intézkedés történt. A beérkezett jelentéseket egyenként, több példányban kisebb papírokra legépelték, ezután egy-egy példányt továbbítottak a pártvezetésnek és a munkacsoportok vezetőinek (7-10. dokumentum). A pártbizottságok jelentései alapján a vidéki eseményekről október 26-tól már összefoglalók készültek, s október 27-ére nagyjából újra helyreállt az eredeti iratkezelési rend. (11-13. dokumentumok)..
Az MDP Központi Pártügyeletének 0,06 ifm-nyi anyaga 1956 novemberében, az Akadémia utcai székház kiürítésekor került a Párttörténeti Intézet Archívumába.
1. dokumentum, PIL 290. f. 16. ő. e. 24. lap
2. dokumentum, PIL 290. f. 16. ő. e. 28. lap
3-4. dokumentum, PIL 290. f. 16. ő. e. 50-51. lap
5. dokumentum, PIL 290. f. 15. ő. e. 80. lap
6. dokumentum, PIL 290. f. 19. ő. e. 63. lap
7-8. dokumentum, PIL 290. f. 18. ő. e. 58., 63. lap
9-10. dokumentum, PIL 290. f. 19. ő. e. 6., 20. lap
11-13. dokumentum, PIL 290. f. 19. ő. e. 33. lap, 20. ő. e. 5-6., 50. lap
Ezen a napon történt szeptember 24.
1949
1989
Az SZDSZ bejelentette, hogy aláírások gyűjtésével népszavazás kiírását kezdeményezi négy kérdésben: a köztársasági elnök megválasztásának...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Beköszöntő
Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében
„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.
A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.
Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.
Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!
Budapest, 2021. augusztus 18.
L. Balogh Béni
főszerkesztő