Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább
Az egyetemek és főiskolák vezetőinek értekezlete
Magyar Nemzet, 1956. szeptember 29.
Szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, s így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is - hangsúlyozta Kónya Albert oktatásügyi miniszter az egyetemek és a főiskolák vezetőinek országos értekezletén. A hozzászólók számos változást sürgettek az egyetemi és főiskolai oktatás tartalmi, szervezeti kérdéseit illetően.
Az egyetemek és a főiskolák vezetőinek értekezletét pénteken tartották a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében.
megnyitó szavai után oktatásügyi miniszter foglalkozott az elmúlt tanév felsőoktatási munkájával. Az egyetemeken jelentkezett politikai hibákkal kapcsolatban többek között elmondta: olyan nagyszámú értekezletet zúdítottak az egyetemekre, hogy azokon a részvétel már eleve kizárta a felvetett kérdések gondos tanulmányozását és a helyes következtetések kialakítását. A jobboldali nézeteket sikerült ugyan visszaszorítani, de olyan légkör kialakítása árán, amelynek kedvezőtlen hatása az értelmiségi párthatározat nyilvánosságra hozataláig az alkotó munka rovására ment. Az 1955-56. tanév második félévi munkája már sokkal nyugodtabb légkörben telt el. Az SZKP XX. kongresszusa felrázta mind az oktatók, mind a hallgatók széles rétegét, és a figyelmet az oktatás fejlődését gátló dogmatizmus elleni harcra irányította. Az egyetemek legfontosabb feladatuknak tartották, hogy az oktatás tartalmi kérdéseivel foglalkozzanak. Erre az időre a hallgatók tanulmányi munkájának javulása, a nagyobb aktivitás a jellemző. A tanulmányi színvonal emelkedését és a hallgatók szakmai érdeklődésének növekedését mutatja a tudományos diákkörök munkája is, amely az elmúlt tanévben sokat fejlődött.A miniszter hangsúlyozta: szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, és így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is.
- Helyesnek tartanánk - mondotta a továbbiakban - nagyobb méretű, az egyetemeken túlterjedő viták rendezését.
- Külföldi kapcsolatainkat szélesíteni szeretnénk - mondotta. - 1955-ben az ország oktatásügyi intézményeitől összesen száz dolgozó és tanuló járt külföldön. 1956-ban csak az Oktatásügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolatok csoportja 11 700 dolgozó és tanuló, illetőleg hallgató számára biztosított külföldi utazást.
- Az egyetemek egyik leghatározottabb követelése volt - mondotta Kónya Albert a továbbiakban - a múltban a bölcsészettudományi és természettudományi karok képzési idejének - ezen belül különösen a tanárképzésnek - felemelése öt évre. Ez a követelés most megvalósul. Az 1957-58-as tanévben az első és a második évfolyam számára bevezetik az ötéves képzési időt. Ennek a tanévnek egyik legfontosabb feladata az új ötéves tantervek kialakítása. Ennél a feladatnál tisztázni kell a tanrendi kötöttség bizonyos fokú lazításának kérdését. Az egyes szakok jellegétől függően a hallgatók saját belátásuk szerint választhatják meg, hogy melyik előadást hallgatják, milyen szemináriumon, esetleg gyakorlaton vesznek részt. A vizsgarendszer többszöri javítgatás ellenére se kielégítő.
A miniszter referátumát az egyetemek és a főiskolák szervezeti kérdéseinek taglalásával zárta be.
, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora hozzászólásában többek között kifogásolta, hogy az Egészségügyi Minisztérium nem kíséri nagy figyelemmel a fiatal orvosok munkáját, így egy-egy jó képességű tanársegéd felelősségteljesebb állásba juttatásához nem is segédkezhet. Foglalkozott a továbbiakban az egyetemi felvételek kérdésével és javasolta, hogy a felvételt végső fokon maguk az egyetemek döntsék el. Ugyancsak helyesnek tartaná, ha a tudósképzés az egyetemek hatáskörébe tartoznék. , a Budapesti Műszaki Egyetem villamos karának dékánja jónak látná, ha egyetemük levelező szakára jóval több hallgatót vehetnének fel. Kérte, hogy az egyetemek mellé, ott, ahol még nincsenek, tudományos kutató intézeteket létesítsenek. hadmérnökkari dékán hozzászólása után oktatásügyi miniszterhelyettes kért szót. A marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásában mutatkozott dogmatizmusról, és azzal kapcsolatos néhány problémáról beszélt. , a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja a végzős hallgatók elosztásának kérdéséről beszélt. Véleménye szerint minden tervszerűséget nélkülöz az elosztás, igen sok esetben olyan posztokra állítanak embereket, akiknek nem oda szól a szakképzettsége. Véleménye szerint: meg kell szüntetni az egyetemeken a személyzeti osztályokat. Miniszteri rendelet értelmében a kádermunkát a tanszékvezetőknek kell intézniök. , az Eötvös Loránd Tudományegyetem helyettes rektora az Akadémia és az egyetem szorosabb együttműködéséről, , a Budapesti Műszaki Egyetem rektora az egyetemi irányítás és , az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója a nevelés néhány elvi kérdéséről szólt.A hozzászólásokra Kónya Albert oktatásügyi miniszter válaszolt, majd Sőtér István miniszterhelyettes zárszavaival véget ért az egyetemi és főiskolai vezetők országos értekezlete.
Ezen a napon történt november 22.
1943
1954
A DISZ KV Intéző Bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta 15 író feljegyzését az ifjúság jövőjéről. A határozat szerint „abból részkérdések...Tovább
1956
Nagy Imre és társai – miután a tárgyaló jugoszláv külügyminiszter-helyettes biztosította őket sértetlenségükről – szovjet katonai...Tovább
1963
Merénylet John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke ellen Dallasban (Texas). A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald...Tovább
1975
Elfoglalja a királyi trónt János Károly spanyol király.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő