Vizuális impresszió. A fénykép mint forrás szerepe, valamint felhasználásának lehetőségei a gazdaságtörténeti kutatásokban
A fénykép mint történeti forrás kutatásában és felhasználásában számos lehetőség rejlik. Jelen forrásközlésünkkel ízelítőt kívánunk adni a Magyar Nemzeti Levéltár Gazdasági Levéltári Osztálya keretében működő Gazdasági Szervek Csoportja páratlan forrásértékű és mennyiségű vizuális forrásainak sokszínűségéből.
A képi információk – legyen szó vizuális vagy audiovizuális forrásokról – elsöprő erővel hatnak egy-egy esemény, helyzet, csoport bemutatásakor, szerepük megkerülhetetlen. A honi közgyűjteményi szakmák művelői – így a levéltárosok is – különböző szempontok alapján tették vizsgálat tárgyává az őrizetükben lévő fényképanyagot,[1] jelen írásunkban mi is kiemelünk néhány megközelítési lehetőséget.[2]
„A fénykép […] egyszerre lehet forrása és eszköze is a történetírásnak. Forrása, amennyiben információit felhasználják, eszköze, amennyiben magát a képet közlik.”[3]A fényképek egykori felhasználásának egyik célja lehetett az érdeklődés felkeltése az olvasóban (illetve a nézőben). Erre példa a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. fondjába tartozó fényképgyűjteményéből származó, alábbi fényképválogatás. Ezen képek kísérőlevelében arról olvashatunk, hogy a Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. rávilágított a bank cégjegyzőjének arra, hogy nem a fényképek hatnak a nézőre, hanem az, ha inkább személyesen tekintik meg a bank újonnan vásárolt berendezéseit és a bank átalakított épületeit (nyilvánvalóan a fekete-fehér fényképfelvételek nem adhatták vissza a felújított banképület pompáját): „Átalakított székházunkról mellékelten küldök 5 drb felvételt. Megjegyzem, hogy a képek nem tudják megfelelően visszaadni kiválóan szép berendezésünket, amelyek a valóságban a szemlélőre impozánsan hatnak.”
A Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. igazgatóságának levele a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. cégjegyzője részére (Szombathely, 1931. szeptember 15.)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 1600-1. tétel-69. (1931)
A fénykép – ahogy a többi médium is – egyszerre alkalmas hiteles és manipulatív információ átadására. Politikai célzatú manipulációval a vállalati fényképanyagban nem találkoztunk, mindazonáltal a propagandisztikus beállításokkal és az emblematikusnak tartott személyek középpontba helyezésével az üzemi fényképészek is előszeretettel éltek.
Kádár János pártfőtitkár látogatása a Magyar Optikai Műveknél (Budapest, 1962. március 23.)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-291-a-40/37. tétel-c-No.1. (174. doboz)
Fontos kiemelni, hogy a fényképek hitelességének kérdését a kép elemzése során kell megállapítani (pl. mennyire volt manipulatív a beállítás, a fénykép tükrözi-e a készítésekor fennálló állapotokat, viszonyokat). A történészeknek olykor csak interjúk bevonásával nyílik lehetősége erre, valamint kiegészítő információk gyűjtésére.
A Gazdasági Szervek Csoportja őrizetében található 18 kilométernyi irat számos fényképet rejt. A képek elhelyezkedése az egyes irategyüttesekben meghatározza azok feldolgozását, használatát és természetesen a kutathatóságát is. A felvételek leggyakrabban szervesen kapcsolódnak az iratokhoz, de szép számmal megtalálhatók külön tételekbe rendezett, önálló fényképalbumok is egy-egy levéltári törzsegységben.
A fénykép kizárólagosan „eszközcélú” felhasználása általánosnak tekinthető. Nyeste Sándor fogalmazott úgy tanulmányában, hogy a Gazdasági Levéltári Osztályon őrzött változatos tematikájú fényképanyag jobbára az illusztráció passzív szerepére kárhoztatott.[4] Magunk is úgy gondoljuk, hogy a fényképek illusztrálásként történő felhasználása várhatóan még sokáig előtérben marad.
Az alábbiakban olyan fényképfelvételek láthatók, melyek nem csak puszta szemléltetéshez, de mélyebb tartalmi elemzéshez is alkalmasnak tűnnek.
A North American Bus Industries (NABI) által gyártott buszok prototípusai (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-420-a (28. doboz)
LAZ autódaru ipari forma- és látványterve (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-359-89. tétel (36. doboz)
Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-t bemutató angol nyelvű fényképalbum (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 601-81. tétel (7. csomó)
Ezek a fényképfelvételek nemcsak technikatörténészek, de ipari formatervezők számára is fontosak lehetnek. Az Osztály őrizetében számos olyan felvétel van, amely meg nem valósult projekteket, terveket, maketteket dokumentál.[5]
A vállalati vizuális források felhasználása kapcsán fontos kitérni a vállalat társadalmi hálójának, kapcsolatrendszerének kontextusára is. A gyári mindennapok fényképészeti dokumentálása során a gyárvezetőket, politikusokat, gyári tisztviselőket és munkásokat ábrázoló felvételek ábrázolhatják a gyár „tisztséglistáját”, az egyes gyári csoportok közötti választóvonalakat, az elkülönülés vagy az érintkezés különböző formáit, színtereit. Kiváló példák erre az alábbi felvételek.
Hámori Bíró Ármin, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatójának portréja (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.1. (43. csomó)
Csoportkép a Salgótarjáni Acélárugyár tisztségviselőiről (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.3. (43. csomó)
Goldberger Bertold gyárigazgató 60. születésnapja alkalmából készített fényképalbum (1908)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 675-F-93. tétel (29. kötet)
Adatbázisok – kitekintés
„A fényképnek, [sic!] mint lehetséges forrásnak a felhasználhatóságát elősegítenék bizonyos mutatók, a levéltárhoz hasonló kutatási segédletek. Ezeknek a fényképre alkalmazható műfaja azt hiszem nincs kitalálva, de az is lehet, hogy mielőtt megszületne, a számítógép feleslegessé teszi.” – fogalmazta meg véleményét Stemlerné Balog Ilona a fényképek feldolgozásával kapcsolatban, még a számítógépek közgyűjteményekben történő tömeges elterjedése előtti időszakban, egy 1999-es konferencián.[6] A számítógép az 1990-es években nagy segítséget nyújtott a közgyűjteményeknek a náluk őrzött fényképgyűjtemények feldolgozásában, az adatbevitelben, később azonban világossá vált, hogy a fényképek – és általában a vizuális adathordozók – „történeti útja” a digitalizálás és az adatbázisokba való rendezés, ahol keresőszavak és a mesterséges intelligencia segítségével másodpercek töredéke alatt juthatunk el a találatokhoz.[7]
Érdemes kiemelnünk egy a közelmúltban megvalósult fotódigitalizációs projektet. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a rendszerváltás harmincadik évfordulójára meghirdetett „30 éve szabadon” program „Antall József” pályázat keretén belül szerteágazó kutatási programot valósított meg a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével. A program részeként készült el a Magyarország képekben 1984 gyűjtemény digitális kiadása és a Falufotó adatbázis: https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/falufoto. Az 1980-as évek elején a Hazafias Népfront kezdeményezésére készült korabeli felvételek a rendszerváltás előtti vidéki Magyarország és falukép egyedülálló részletességű dokumentációját jelentik, melyeket a mai állapotokkal összevetve képet nyerhetünk az azóta eltelt évtizedek változásairól is.[8] Az adatbázis használatával képet kaphatunk továbbá a középületek arculatváltozásáról – vagy éppen eltűnéséről –, az iskolákról, a takarékszövetkezetekről, az orvosi rendelőkről, vagy éppen a „vidékiesen modern”, jellegzetes típusházakról.
Úgy gondoljuk, hogy a díszes, kizárólag fényképeket tartalmazó kiadványok kora a digitális tartalmak robbanásszerű növekedésével minden bizonnyal lejárt. Természetesen egy-egy évfordulós kiadvány, képzőművészeti alkotásokat bemutató kötet még képezhet kivételt, azonban a történeti kutatások ezeknek igen kevés hasznát veszi. A kutatói érdeklődés, valamint a felhasználási módok változásával a jövőben egyre inkább teret kapnak majd a különféle adatbázisok, illetve a belőlük gyorsan és egyszerűen kinyerhető információk.
[1] Néhány példa: Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései. A fénykép, mint történeti forrás. Levéltári Szemle, 29. évf. 1979. 1–2. sz., A fénykép, mint történeti forrás. Országos szakmai konferencia Miskolcon, 1988. október 14-én. BAZ Megyei Múzeumi Igazgatóság, Vizuális Kultúrakutató Osztály, Miskolc, 1988., Tomsics Emőke: Nemzeti identitás és fotográfia. Kulturális örökség – társadalmi képzelet. Szerk.: György Péter – Kiss Barbara – Monok István. Budapest, 2005. 61–62., Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Budapest, 2009., Nyeste Sándor: A vállalati fényképanyag értelmezési lehetőségei a Magyar Optikai Művek fotóanyagának tükrében. Tanulmányok Badacsonyból. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája. Badacsony, 2010. július 9–10. Budapest, 2011. 166–172., Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltárában. Levéltári Szemle, 65. évf. 2015. 4. sz. 33–49., Kiscsatári Mariann: Fénnyel írott munkásmúlt. A munkásság fényképes megörökítése a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Múltunk, 2017. 2. sz. 53–70.
[2] A cikk alapját jelentő előadás 2021. október 13-án hangzott el Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában tartott „20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai” című konferencián.
[3] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [1999] [Utolsó letöltés ideje: 2022. szeptember 28.].
[4] Nyeste, i.m. 166.
[5] Ilyen például az Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) levéltári anyaga is. A vállalat szinte teljes fotóarchívuma a közelmúltban került be letétként a Gazdasági Levéltári Osztály őrizetébe (törzsszáma: HU-MNL-OL-XXIX-D-10-c).
[6] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [Utolsó letöltés ideje: 2022.09.28.].
[7] Kiváló hazai példa erre a Hungaricana Közgyűjteményi Portál Képcsarnok adatbázisa: https://gallery.hungaricana.hu/hu/, ahol 18 intézmény több százezer képi forrásait kutathatjuk.
[8] A 2019-ben indult projekt keretében az MNL-ben mind a papírképek, mind a negatívok digitalizálásra kerültek 2020 folyamán. A Gazdasági Levéltári Osztályon HU-MNL-OL-XXXII-12 törzsszámú és „Magyarország 1984-ben, felszabadulásunk 40. évében” megnevezésű fond mintegy 90 dobozban őrzi ezt az anyagot. Az adatbázis megközelítőleg 16 ezer fényképet tartalmaz.
Ezen a napon történt október 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő