Zrínyi Miklós, „vezérlő eszményképünk” – A Magyar Távirati Iroda közlése a Horthy-kori Zrínyi-kultusz jellegzetes aspektusairól

A 20. századi Zrínyi-kultusz ápolásában a Vitézi Rend, azon belül is az úgynevezett Zrínyi Csoport játszotta a legnagyobb szerepet.[1] Előbbi egyéb teendői mellett a magyar hagyományok és kultúra megőrzésére, terjesztésére, a nemzeti identitás erősítésére vállalkozott. Ennek az elvnek a következetes, gyakorlati megvalósítását jelentette a rendben belül a Zrínyi Csoport tevékenysége, amelyet vitéz Rózsás József (1894–1971) alapozott meg 1937-ben A magyar katonaeszmény szolgálata című írásával. A csoport munkássága kiterjedt többek közt kulturális rendezvények szervezésére, hagyományőrzésre, valamint célul fogalmazták meg a magyar kultúra terjesztését hazai és nemzetközi szinten – ennek érdekében pedig propagandisztikus jellegű hírlapokat, folyóiratokat, illetve irodalmi munkákat is kiadtak. A Vitézi Rend számos alkalommal tanúsította, hogy jelentős feladatának tartja a magyar nemzeti ideológia megerősítését; a legjobb példa erre a költő, politikus és hadvezér Zrínyi Miklós (1620–1664) kultuszának tudatos megteremtése.

Az 1937 és 1944 közötti időszak – amely magában foglalja a Csoport tevékenységét – a Zrínyi-kultusz két aspektusára világít rá: a Zrínyi-narratívában maga a kultusz politikai célú, és ebben a néhai hadvezér katonakultusza, katonaeszménye a meghatározó. A „katonaeszmény” kifejezés betudható terminus technikusnak is, mert ennek a fogalomnak ebben az időszakban önálló jelentéstartalma volt: definícióként magyarázták és visszatérő jelleggel használták szinte minden forrásban. E kultusz általános jellemzője Zrínyi Miklós aránytalan, minden racionális, objektív szempontot mellőző kultusza – ez legerőteljesebben a Zrínyi Csoport működése során mutatkozott meg.

A Horthy-korszak Zrínyi-képe alapjaiban más fényben tüntette fel a hadvezért, mint ahogyan az előző évszázad irodalma tette, mivel itt elsősorban ténylegesen a hadvezér szerepkörét, eszmeiségét látjuk kihangsúlyozni a narratívateremtésben, párhuzamot vonva a Ludovika által propagált magyar eszményi katonaideállal („eszményi honvédtiszt”).[2] Ennek elgondolása valamilyen szinten köthető a korszak eleji klebelsbergi „kultúrfölény” elvéhez is, amiben kulcsszerep jutott a „neonacionalizmus” fogalom keretében a nemzeti öntudat erősítésére.[3] Az 1930-as és 1940-es években így érthető módon Zrínyi Miklós katonaeszménye, kultusza kapott hangsúlyt. Az elérendő cél a tényleges, direkt módon kialakított Zrínyi-kultusz gyakorlati megvalósulásán volt. Ünnepek, megemlékezések, katonai avatások fémjelzik az 1930-as és 1940-es évek Zrínyi-tudatát. Nem mellesleg ez a magyar történelem szempontjából is kifejezetten mozgalmas időszak, a Horthy Miklós nevével fémjelzett időszak nacionalizmusa termékeny táptalajt biztosított a magyar történelem bizonyos személyei identitásképző szerepének hangsúlyozására – Zrínyi Miklós erre tökéletesen alkalmasnak bizonyult. Költői tevékenysége jelentősen hatott a korabeli irodalomra, hadvezéri jelleme és hadtudományi munkái pedig a társadalom széles köreinek mintájául szolgálhatott, teret engedve az úgynevezett hőskultusznak. A háborús élethelyzet közeledte ezt követően pedig megkövetelte a magyar történelem nagy hadászati alakjainak felemlegetését, amit nem is lehetett volna jobban hangsúlyozni Zrínyi nevénél. A közeledő háborús eredmények kapcsán, a revíziós sikerekben ott szerepelt Zrínyi Miklós neve, karaktere, aki szinte a túlvilágról igyekezett harcolni az ellenséggel szemben. Ebbe a narratívába illik bele a most bemutatott forráscsoport.

A Zrínyi-kultusz építésének alapját a személyhez kapcsolódó évfordulók jelentik, amelyek során visszatérő és meghatározott keretek között lehetőség nyílt a hadvezér alakjának ápolására és megerősítésére. Az országos és helyi szintű, állami részvétellel lebonyolított ünnepségek évente kerültek megrendezésre, az úgynevezett Zrínyi-zarándoklatok keretében. A kultusz fő időszaka 1941 és 1944 közé tehető, amikor a legjelentősebb módon, fanatizáló jelleggel ünnepelték, dicsőítették Zrínyit (számos esetben felmerül a szentkultusz kérdése is). A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja által megtartott zarándoklatok 1941 és 1944 novembere között zajlottak legtöbbször november 2-án, halottak napján (ettől függetlenül Zrínyi Miklós május 3-i születésének és november 20-i halálának évfordulóján is tartottak megemlékezéseket). Az események jelentős politikai támogatással zajlottak le, számos helyi és országos méltóság jelenlétével.

Eseménytörténeti szempontból 1941 kulcsfontosságú a Zrínyi-kultusz kapcsán. Ami a területi revíziót illeti, Magyarország sikerként könyvelhette el az év áprilisában bekebelezett délvidéki, a jugoszláv államból visszacsatolt területek egy részét. A korábbi Zrínyi-uradalmak Csáktornya központtal együtt így szintén visszakerültek a magyar félhez, ami új löketet adott a kultusz ápolásához. A visszacsatolt országrész Zala vármegye igazgatása alá került.[4] Már 1941-ben megkezdődött az egykori Zrínyi uradalomhoz köthető területek hovatartozásáról szóló diskurzus. A Zalamegyei Ujság, valamint a Muraköz hetilap számolt be arról, hogy a szentilonai Zrínyi kápolnát és annak telekterületét (amely az Első Horvát Takarékpénztár birtokában volt), ahol „őrzik a Zrínyiek csontjait”, Zala vármegyének ajándékozták.[5]

Az 1942-es és 1943-as ünnepségek és megemlékezések már egyértelműen a visszacsatolt Muraközre és Csáktornyára koncentrálódtak. Mondhatni a Zrínyi-kultusz kikerült a fővárosból és immáron csaknem kizárólag helyi jelleget öntött (ez nem jelent kizárólagosságot, a források alapján a csoport éppen a Zrínyi-kultusz országos elterjedésében volt érdekelt). Ezt a jelenséget az alábbiakban közölt egyik forrással igazolhatjuk, amely elsősorban a Zrínyi-sírhelyre fókuszál: a csáktornyai Zrínyi Csoport[6] egyik fő feladata volt ugyanis a család sírhelyének rendbetétele. Az emlékművek, a megemlékezés kultuszszerű, gyakorlati megvalósításának igénye már 1918-ban Takáts Sándor (1860–1932), a Zrínyi-kultusz ápolásában nagy szerepet játszó író, történész írásaiban megszületett: „De virág most sem borítja sírját, emlék most sem hirdeti tetteit. Pedig három század múlt el már születése óta.”[7] Hasonlóképp fogalmazott 1927-ben megjelent munkájában is: „Családi sírboltjuk feldúlva, csontjaik széthordva, emlékük meghamisítva hirdeti a sivár jelent. Zrínyi Miklósnak, a költőnek szegényes emlékoszlopáról még a magyar föliratot is levakarták s a Zrínyi nevet Zrinski-ra torzították. S mindez akkor történt, mikor ideát e haza leghűbb s legdicsőbb fiának háromszázados emlékünnepét[8] ülték.”[9] A fő probléma tehát Zrínyi Miklós kultuszának ápolása kapcsán az volt, „vajon lesz-e olyan idő, mikor Zrínyi Miklós nevének kimondásakor minden magyar magasztos arcot ölt s áldva áldja a nagy férfiú emlékét?”[10]

Zrínyi Miklós emlékoszlopa Csáktornyán napjainkban.
Forrás: Wikimedia Commons
 

Erre a kérdésre felel tevékenységével lényegében az 1937-ben megalapított Zrínyi Csoport. A források az 1941 és 1943 között megtartott három nagy novemberi esemény szöveges beszámolóját közlik. Az ünnepségek, megemlékezések jól behatárolható, előre eltervezett programszerű rendben zajlottak le. Az zarándoklat a csáktornyai, egykori Zrínyi téren (ma Trg Republike) lévő Zrínyi szoboremlékműnél kezdődtek, majd a Zrínyi várat érintve a közeli Szentilona község Zrínyi kápolnájában záródtak. Minden esetben dicsőítőbeszédeket tartottak és megkoszorúzták az emlékműveket.

A szentilonai Szent Ilona kápolna napjainkban.
Forrás: Wikimedia Commons

A Magyar Távirati Iroda (MTI) a csáktornyai Zrínyi-ünnepségekről 1941 és 1944 között minden évben beszámolt. Az MTI állami szolgáltatóként fő tevékenységeként naprakész információkkal látta el nemcsak a hazai, de az összeköttetésben lévő külföldi sajtóorgánumokat is. Ennek érdekében rendszeresen gondoskodott a médiumok számára releváns és friss hírekről, biztosítva ezzel a közvélemény informáltságát. A feladatköréhez tartozott a különböző témákban megjelenő aktuális események figyelemmel kísérése és azok gyors közreadása a médiapartnerek számára, mely tudósítások alapvetését adták a korabeli sajtótermékek megjelenő számainak.[11] Az MTI pontról pontra beszámolt a Zrínyi-ünnepségekről is, így nem meglepő, hogy a korabeli sajtó számos lapjában olvashatjuk az esemény részleteiről (többek közt a Magyar Katonaujság, a Muraköz és a Zalamegyei Ujság),[12] több-kevesebb információt hozzáadva a hírügynökség közléséhez. A közölt forrásoknak elsősorban politikai és kultusztörténeti jelentősége van, de számos adalékot nyújtanak helytörténeti vizsgálódásokhoz is.

Az iratcsoport a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, a Polgári kori kormányhatósági levéltárak (K szekció, 1770–1973) Sajtó levéltárában (1914–1950, K 428, K 654) található meg. Az intézmény 2016-ban digitalizálta és az Adatbázisok Online felületén tette elérhetővé az MTI számos anyagát, többek közt a jelen forrásközlésben szereplő levéltári iratokat. A közlésre kerülő 1941, 1942 és 1943 novemberi keltezésű iratanyagok szövegei jól rávilágítanak a magyarországi, de elsősorban a Muraközben jelenlévő Zrínyi-kultusz sajátosságaira. A forrásszövegeket a mai magyar helyesírás szabályai szerint, jegyzetapparátussal és magyarázatokkal ellátva közöljük, illetve pótoltuk az esetleges ékezethiányokat. Ahol a szöveg egyes részei hiányosak vagy hibásak, azt külön jelöltük.

Források

1. sz. dokumentum

Csáktornya,[13] november 2.

8. kiadás. 1941. november 2. 15 ó. 55 p.

Szombaton este a városháza tanácstermében rendezett diszgyűlés keretében megalakult a Vitézi Rend Zrínyi csoportjának csáktornyai szervezete. Az elnöklő vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy[14] megnyitó beszéde után Vitéz Robogány Ede alezredes[15] mondott ünnepi beszédet, amelyben Zrínyi Miklóst példaként állította a hallgatóság elé.

Utána vitéz Rózsás József alezredes[16] ismertette a Vitézi Rend Zrínyi csoportjának munkásságát és szervezetét. A szervezet megbízhatóságot és áldozatkészséget kér az új munkatársaktól. Áldozatok teszik naggyá a nemzetet. Zrínyi Miklós is áldozat volt a nemzet oltárán.

Vitéz Robogány alezredes Kaltróy Antal alezredest[17] kérte fel, hogy vegye át a Zrínyi-csoport csáktornyai szervezetének vezetését.

Ezután Kozár Elemér vezérkari őrnagy[18] a Zrínyi csoport jövő programját ismertette, Nagy Károly polgári iskolai igazgató[19] pedig Csáktornya és a Zrínyiek kapcsolatairól tartott előadást.

Végül elhatározta a helyi csoport, hogy Zrínyi Miklóst ismertető kétnyelvű könyvet szerkeszt.

A díszgyűlés a honvédelmi minisztérium regőscsoportjának műsorával ért véget.

A Vitézi Rend Zrínyi csoportja csáktornyai szervezetének tagjai vasárnap délelőtt ünnepi szentmisén vettek részt, majd a Zrínyi emlékmű előtt ünnepség volt. Az ünnepségen vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy magyar és muraközi nyelven mondott beszédében Zrínyi Miklós örökké élő szellemét méltatta. Majd Mik Károly igazgatótanitó[20] a város közönsége nevében mondott beszédet.

Ezután vitéz Rózsás József alezredes és Pecsornik Ottó községi bíró[21] koszorút helyezett a zászlókkal diszitett emlékműre. Az ünnepség végén a katonai csapatok diszmenetben vonultak el a megjelent előkelőségek előtt.

Az ünnepség után a jelenlévők a Szent Ilona kápolnába vonultak Zrínyi Miklós sírjához. Vitéz Mezey Dénes[22] mondott nagyhatású beszédet Zrínyi követéséről. A beszéd után vitéz Rózsás József alezredes és Kaltróy Antal alezredes koszorút helyezett a sírra. Mind a két ünnepségen közreműködött a honvédelmi minisztérium regőscsoportja is.

Délben diszebédre ültek össze a Zrínyi-csoport újonnan megalakult csáktornyai szervezetének tagjai. /MTI/
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-K 428-a-501-1941-11-02.[23]

2. sz. dokumentum

Zrínyi-ünnepségek Szentilonán[24] és Csáktornyán

25. kiadás. 1942. november 2. 16 ó. 15 p.

Pénteken délután[25] a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjai központi vezetőségéből és más munkatársaiból alakult ötven tagú küldöttség utazott le Csáktornyára, hogy részt vegyen azokon az ünnepségeken, amelyeknek középpontjában gróf Zrínyi Miklós hadvezér-költő sírhelyének átvétele állott. A Zrínyiek nyughelye, amelyet a Csáktornya közelében lévő Szentilona község Pálos-kolostorából fennmaradt kis kápolna jelöl, felajánlás útján a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának tulajdonába került. Az átvétel ünnepségére utazó bizottságban képviseltette magát az Országos Vitézi Szék, Budapest székesfőváros polgármestere,[26] a M. Kir. Hadimúzeum, az Orsz. Irodalmi és Művészeti Tanács és a Műemlékek Országos Bizottsága.

Az átadás ünnepsége október 31-én, szombaton délelőtt folyt le Szentilonán. A Budapestről érkezett küldöttséghez Zala vármegye vezetősége, Csáktornya társadalmának előkelőségei s egyszerű magyar emberek tömegei csatlakoztak.

Az ünneplő közönség szombaton reggel a csáktornyai ősi vár falai között gyülekezett, megtekintette annak történelmi emlékeit, majd gyalog vonult ki az iskolás ifjúsággal együtt Szentilonára, Zrínyi nyugvóhelyéhez.

A helyőrség díszszázada már előre felállt a kápolna mellett s úgyszintén a szombathelyi honvéd gyalogezred zenekara. A magyar Hiszekegy előadása után dr. Mathia Károly százados, a „Ludovika” akadémia tanára[27] emlékbeszédében hivatkozott arra, hogy a nagy magyar Pantheonnak legerősebb támasztó pillére nyugszik itt a szentilonai földben.

Vezérlő eszményképünk – mondotta – egy évvel ezelőtt a megszentelt helyen ígéretet tettünk, hogy méltó emléket állítsunk porladó csontjaid fölé! Éreztük, hogy le kell törlesztenünk végre ezt a háromszázéves nemzeti adósságot. Reméljük, rövidesen beválthatjuk ígéretünket: elkészül a Zrínyi-mauzóleum. Ameddig olyan hőseink vannak, amilyen Te vagy s amíg van hová zarándokolnunk, addig élni fog a nemzet is!

Ezután Szentilona község nevében Okresa Rókus községi bíró[28] adta át lelkes beszéd keretében az ingatlant és bejelentette, hogy a falu népe a meginduló munkálatokban készségesen és önzetlenül közreműködik.

Vitéz Robogány Ede alezredes, az Országos Vitézi Szék kiküldötte vette át a sírhelyet a Vitézi Rend, illetve annak Zrínyi Csoportja nevében. Beszédében többek közt ezeket mondotta:

A Zrínyi név használata nemcsak jogos büszkeséggel tölti el szívünket, de kötelez is. Történelmi igazság, hogy eszmények nélkül egyetlen nemzet sem élhet. Súlyos, sorsdöntő korszakban küldötte el a Gondviselés több mint háromszáz évvel ezelőtt azt a férfiút, akinek szelleme felé így kiáltunk: „Ki vagy Te, porrá lett ember, aki évszázadok elmúltával is magaddal tudsz ragadni bennünket, s akinek sírjához messze útról zarándokol ide a magyar?!” Te tanítottál meg bennünket az áldozatos, önzetlen hazaszeretetre, a vitézségre, a bátorságra, s tőled tanulták meg a nemzedékek a tisztultabb nemzeti és erkölcsi felfogást s mindazt, amiből a mai kor hősi embertípusának kell kialakulnia! Ma is harcban állunk. Ünnepélyesen hitet teszünk, hogy küzdelmeinkben a Te lánglelkű, harcos, munkás, tiszta életed lesz az eszményképünk!                                                                                                             

Zrínyi-ünnepségek I. folytatása.

A Zrínyi kultusz országos megalapozására, ennek keretében a Zrínyi-sírhely méltó rendbehozására a kormányzat megbízást adott a Zrínyi Csoportnak – folytatta vitéz Robogány alezredes. Szentilona község felajánlotta eszményképünk nyugvóhelyét s azt most a Vitézi Rend nevében ünnepélyesen átveszem. Végül köszönetet mondott Zala vármegye főispánjának s a helyi hatóságoknak, hogy a Zrínyi-sírhely ügyét szívükön viselték s a helyes megoldást elősegítették. A Zrínyi-eszmét minden vonalon támogatni kell, mert ily módon lesz a magyar hősiesség eszménye élő valósággá!                                                                         

Zala vármegye közönsége nevében dr. vitéz gróf Teleki Béla főispán[29] köszöntötte mindazokat, akik a történelmi múlttal megszentelt helyet meglátogatták. Zala vármegye ma három történelmi helynek az ápolását vette különösképpen gondjaiba, mégpedig a Szent István korából fennmaradt Zalavára, a kilencszáz éves Bencés kolostorral rendelkező Tihany, valamint Szentilona emlékeinek ápolását, ez utóbbiét annál inkább, mert három évszázaddal ezelőtt gróf Zrínyi Miklós ezen a helyen élt. Örömének adott kifejezést a főispán, hogy e hely méltó ápolását a Vitézi Rendre bízták. Önmagát becsüli meg az a nemzet, amely dicső múltját és hőseit tiszteli. Erőt merít a magyarság Zrínyi sírhelyénél, s ezért fognak évről-évre mindig többen idejönni e nemzeti zarándokhelyre. Beszéde végén Zala vármegye közönsége nevében koszorút helyezett el a kápolna bejáratához.                                                                                             

Kovacsics Ibolyka[30] kedves szavalata és a Honv. Min. regöscsoportjának műsorszáma után vitéz Rózsás József alezredes, a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának vezetője a következőket mondotta:                                                                                                                      

Valamennyi Zrínyi-munkatárs nevében hoztuk el ezt a koszorút, amelyet a Zrínyi Csoport jelvényének alakjába készítettünk[31] és közepébe dicsőséges vezérlő eszményképünk nevének aranyozott kezdőbetűjét helyeztük el. Elhoztuk ide, e föld egykori előkelő birtokosai és egyszerű Pálosrendi szerzetesek temetkezőhelyére, ahol a mi vezérlő eszményképünk: gróf Zrínyi Miklós hadvezér-költő drága hamvai is pihennek.                                                 

Mit keresitek holtak között az élőt? – hangzik felénk a Szentírás szava, amely itt miránk is illik. Igen, mert mi most gondos szeretettel keressük itt Zrínyi Miklós földi maradványait, hogy méltó megörökítésükről és megbecsültetésükről gondoskodjunk, de ugyanakkor mindnyájan tudjuk, érezzük és hirdetjük, hogy Zrínyi Miklós nem halt meg, szelleme él és munkálkodik! Nemcsak az itt jelenlévő Zrínyi-munkatársakban, hanem minden igaz magyar emberben, az ifjúságban s elsősorban azokban a férfiakban, a magyar honvédekben, akik most távol hazájuktól hősi harcokban helyt állnak az ellenséggel szemben és küzdenek Zrínyi életálmainak megvalósításáért: Magyarország nagyságáért és népének boldogulásáért.

Zrínyi-ünnepségek II. folytatása.

Zrínyi-munkatársak! nyíljon meg a szívetek! Amíg én ezt a koszorút a ti nevetekben – mindnyájunk nevében – ide elhelyezem, tegyetek hitet az új életre támadt, az örök harcú, a győzedelmes Zrínyi Miklós mellett s mondjátok el fennszóval a Zrínyi-fohász sorait:

„Adassék tisztelet a katonaeszménynek,                                                      A hazáért megdicsőültek szelleme töltsön el                                        És a magyarok Istene segítsen meg minket! Ámen.”                    

Budapest székesfőváros közönsége nevében dr. Sztankay István tanácsjegyző[32] helyezett el koszorút, majd a honvéd helyőrség, Csáktornya közönsége és a csáktornyai vidéki körjegyzőségek, továbbá a helyi Zrínyi Csoport és iskolák koszorúit helyezték el.

Befejezésül a honvéd zenekar a Szózatot játszotta, majd díszmenet és elvonulás következett.

Délben a Zrínyi-szálló nagytermében az ünneplők közebéden vettek részt, amelyben a Legfőbb Hadúrra[33] vitéz Horváth Ferenc ny. vezérőrnagy, országgyűlési képviselő mondott felköszöntőt.

A kora esti órákban a csáktornyai Leventeotthonban műsoros est volt. Vitéz Mezey Dénes, a Zrínyi Csoport főtitkára megnyitójában vázolta Zrínyi életművének a magyar szellemi életre immár mindjobban érvényesülő termékenyítő és irányító hatását.

Az előadás során a csáktornyai magyar énekkar, Kiszely Gyula zeneszerző, vitéz Király Sándor, az Operaház tagja,[34] a szombathelyi honvédzenekar és a honvédelmi minisztérium regöscsoportja szerepelt nagy sikerrel.

Az ünnepség második napján, november 1-jén került sor a Muraközi Szövetség által a visszatért Muraköznek felajánlott s Zadravetz István püspök[35] által a budapesti bazilikában[36] már megáldott zászló átadására. Vitéz Horváth Ferenc ny. vezérőrnagy, országgyűlési képviselő magyar és muraközi nyelven mondott nagyhatású ünnepi beszédet, rámutatva e zarándoklat jelentőségére, többek között a következőket mondotta:

Nagy történelmi feladatok megoldása vár ránk s ezeknek megvalósítása érdekében a Zrínyi Csoport jelmondata vezessen bennünket: „Munka és harc a Hazáért, önként és önzetlenül!” Zalán István ny. miniszteri tanácsos, a Szövetség alelnöke[37] adta át a zászlót. melyre Probszt Mária tanárnő[38] rövid beszéd kíséretében szalagot helyezett el. A zászlót a csáktornyai Zrínyi Csoport nevében Pecsornik Ottó polgármester, országgyűlési képviselő vette át. Az ünnepség végén a megjelent hatóságok és testületek koszorút helyeztek el a csáktornyai Zrínyi-emlékműre.

A mélyhatású ünnepséget a kivonult díszszázad feszes díszmenete zárta be. /MTI/
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-K 428-a-523-1942-11-02.[39]

3. sz. dokumentum

Zrínyi-ünnepségek Csáktornyán

20. kiadás. 1943. november 20. 13 ó. 35 p.

A Vitézi Rend Zrínyi-csoportjainak központi vezetősége a csáktornyai helyi Zrínyi-csoporttal karöltve november 18-án csütörtökön Zrínyi Miklós gróf hadvezér-költő halálának 279. évfordulóján kegyeletes emlékünnepséget rendezett Csáktornyán, a Zrínyiek ősi székhelyén, ahol az immár országszerte terjedő Zrínyi-kultusznak természetes gyökerei vannak. A délnyugati végek e fontos őrhelyén, az ősi várkastélyban élte le Zrínyi Miklós aránylag rövid, de küzdelmekben és tanulságokban gazdag életét. Innen indult hősi harcaira a török ellen s itt írta meg örökbecsű műveit a magyar nemzeti és katonaeszmény szolgálatára. A városka közelében a pálosok egykori kolostorának romjai alatt pihennek hamvai, egyelőre jeltelenük, de a Zrínyi-csoport éppen azt tartja egyik legfőbb feladatának, hogy halhatatlan eszményképe sirhelyét méltóképpen rendezze s a Zrínyi-kultusz országos zarándokhelyévé tegye.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Zrínyi-csoportok központi vezetőségéből küldöttség utazott le a csáktornyai ünnepségre, amelybe a helyőrség és polgári társadalom egyaránt bekapcsolódott. Reggel a plébániatemplomban ünnepélyes rekviem volt, majd a városi Zrínyi-emlékműhöz vonultak az ünneplők, ahol a nagykanizsai honvéd gyalogezred zenekara térzenét adott. A Himnusz elhangzása után vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy[40] lépett az emelvényre. Beszédéhez a Zrínyi-csoport jelmondatát „munka és harc a Hazáért önként és önzetlenül” vette alapul s a személyes példaadás nagy jelentőségét hangoztatta. Üzenetet intézett Muraköz lakosságához, a Zrínyiek népéhez, hogy nagy hagyományaihoz híven éljen. A becsületesen végzett munka és a meg nem alkuvó hazaszeretet boldogulásunknak igazi alapja, amire éppen Muraköz nagy fia, Zrínyi Miklós gróf adott mindannyiunknak útmutató példát. A Zrínyi-csoport által új életre keltett […szöveghiba…] és megtartó erejét innen kell szétsugároztatni az egész ország népébe.

A mélyhatású szavak elhangzása után Brand Sándor dr, Zalavármegye alispánja[41] beszédében rámutatott a magyar-horvát sorsközösségre, amely a történelem folyamán mindig eleven volt s az ma is. Zrínyi Horvátország bánja, ugyanakkor Zala és Somogy főispánja is volt s az ő zászlója alatt a magyar és horvát nép együtt küzdött a közös ellenség ellen.

Országunk jogos igényeit biztosítani – mondotta – csakis Zrínyi Miklós erényeinek követésével, az ő szellemének kultuszával és harcra kész honvédséggel lehet. Ez a honvédség Zrínyi katonai és erkölcsi hagyatékát magáévá tette s igy eszménye az, hogy ezt a hazát és nemzetet önfeláldozó áldozatkészséggel kell szeretni és szolgálni.

Beszéde végén hódolattal emlékezett meg a múlt és jelen világháború hősi halottairól, köztük a zalai honvédek dicsőségéről. Vitéz Pánczél Ferenc drávaszentmihályi bíró[42] muraközi nyelven mondott beszédet, amelyben a muraközi népnek a magyar hazához és Zrínyi emlékéhez való hűségét hangoztatta.

A beszédek után koszorút helyeztek el a m. kir. honvédség, a Vitézi Rend, a Zrínyi-csoportok központi vezetősége és valamennyi munkatársa, Zala vármegye közönsége, Csáktornya lakossága és helyi Zrínyi-csoportja, a Tűzharcosok,[43] továbbá a leventék s az összes iskola nevében.

A díszszázad a csendőrszakasz és az iskolák ifjúságának diszmenete után az ünneplők kivonultak a szomszédos Szent-Ilona község területén lévő Zrínyi-sírhelyhez, ahol vitéz Robogány Ede ezredes a Vitézi Rend nevében emlékezett meg a vitézi eszme s egyben a hősi embertípus tündöklő megtestesítőjéről, Zrínyi Miklósról. Majd Okresa Rókus, Szentilona község bírája tolmácsolta muraközi nyelven a lakosság hódolatát és szeretetét a földi poraiban ott nyugvó, de szellemével az egész ország népnek világitó Zrínyi Miklós emléke iránt. A Zrínyi-fohász közös elmondása után a koszorúk elhelyezése következett, majd az ünnepség befejezésével a Zrínyi-sírhely rendebhozásának kérdéseit beszélték meg.

Délután a leventeotthonban műsoros előadás volt, amelynek első részében a nagyszámú közönség meghallgatta a Budapest rádiónak Zrínyi halála évfordulója alkalmából közvetített Ünnepi műsorát, majd pedig Dezső Gábor dr. egyetemi tanár[44] „A Zrínyiek mint a magyar állameszme képviselői és védelmezői” című kis tanulmányának felolvasását. Az előadás második részében a honvéd zenekar hangulatos játéka, Tóvizy Irén operaénekesnő[45] kiváló szereplése, Zrínyiről szóló versek bemutatása töltötte ki a műsort, amely a Hiszekegy eléneklésével ért véget. /MTI/
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-K 428-a-548-1943-11-20.[46]