Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban

A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.

Bevezetés

Az 1980-as évek közepére (1985-1986) a Kádár-rendszer belső stabilitása egyre több gazdasági-társadalmi kihívással volt kénytelen szembe nézni: az ellenzéki ún. „Monori-találkozó", a Tiszatáj című folyóirat szerkesztőségének leváltása, a magyar-román kapcsolatok látványos és egyre nyilvánvalóbb romlása, az emberek hétköznapjait leginkább befolyásoló gyakori áremelések, illetve olyan új jelenségek, mint pl. a sokat vitatott „bős-nagymarosi vízlépcső" építésének kérdése. A fokozódó eladósodás ellenére is vonzó maradt a kirakat. A növekvő pénzügyi-gazdasági nehézségek erősítették azt a szándékot, hogy hazánk a „blokk", illetve Kelet-Közép-Európa regionális központjává váljon, vonzza a nyugati befektetőket és a turistákat egyaránt.

Erről a szándékról is tájékoztatnak az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Agitációs és Propaganda Osztályán keletkezett, illetve őrzött iratok 1986-ból. Egyre több nyugati napilap, TV-társaság kért tudósítói számára akkreditálási kérelmet (The Independent, The New York Times, TF 1) a hivatalos magyar szervektől, amelyek a kérést készséggel teljesítették, de azt a feltételt szabták, hogy az említett médiumok nyissanak állandó irodát Budapesten Bécs helyett! A rendszer nyitottságának, rugalmasságának demonstrálásán kívül az idegenforgalmi előnyök (a valutabevételek, a turisták számának növekedése; pl. egy 1987-es statisztika szerint 19 millió külföldi kereste fel hazánkat abban az évben) mérlegelése magyarázza a kormányzat pozitív hozzáállását. Természetesen a nyitottságnak, együttműködésnek léteztek „rendszer-specifikus" határai: olyan jelenségek begyűrűzése Nyugatról, amelyek a „szocialista erkölcsiséggel", a társadalom többségének „jó ízlésével" összeférhetetlenek. A Playboy magazin ügye, hasonlóan a hazai „Szépségkirálynő-választás" megrendezésének kérdéséhez, jól érzékeltetik ezeket a határokat. Az egy időben (1986 nyarán) keletkezett dokumentumok közös mozzanata egy tragédia: az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla öngyilkossága. A rendelkezésre álló pártiratokból sajnos nem állapítható meg, hogy megvalósult-e a magazin kérése, és ha igen milyen feltételekkel. A pártszerv illetékese úgy vélte, hogy az „idegenforgalmi előnyök" miatt érdemes megfontolni a Playboy kérését. .Ugyanakkor a Külügyminisztérium sajtóosztályának a vezetője arra a tagadhatatlan tényre is utal, hogy mintha a Playboy a magyar kormányzat költségére „tervezne egy kellemes és hosszas magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak propagálása lenne." (5. számú forrás)

Az évtized közepén két nehezen összeegyeztethető, egymás ellen ható folyamatot kellett a politikai és gazdasági döntéshozóknak kezelni: a „szocialista rendszer ideológiai-erkölcsi alapjainak biztosítását", valamint a nyugati hitelfelvételekkel, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal együtt a „demokrácia-minták" begyűrűző hatásait.

Az itt bemutatott dokumentumok keletkezésének évében a Magyar Tudományos Akadémia egy összefoglaló, tájékoztató anyagot készített az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság részére a Soros Alapítvánnyal 1984-ben kötött együttműködési megállapodás addigi tapasztalatairól. A tudományos és művészeti ösztöndíjak pénzügyi, egyéb formában megvalósuló támogatása mögött - amint azt a jelentés is megfogalmazza - a „nyugati típusú liberális gondolkodás magyarországi fejlődésének, a társadalom zártsága feloldásának elősegítése" áll. Ez jól érzékeltette hazánk „nyugati kezelésében mutatkozó tendenciákat" is.

Annak ellenére, hogy ellenzéki, „másképpen gondolkodó" személyek támogatása is előtérbe került, a Soros Györggyel folytatott együttműködés „pozitívan értékelhető" a jelentés szerint, mert a tudományos élet olyan területei jutottak dollár alapú támogatáshoz, amelyek az akkori körülmények között keményvalutát nem kaptak volna.

A „Soros", illetve „Playboy-jelenség" káros hatásai ellensúlyának is felfogható a politikai vezetésnek a „világnézeti, erkölcsi megújulás szükségességéről" vallott felfogása. Ez az ideológiai szóvirág azonban nem jelenthette a '80-as évek végére sürgetővé váló gazdasági, politikai, társadalmi megújulást. A valódi társadalmi problémák megkerülését, de a pártpropaganda igényeit kielégítő változtatás irányait (a békéscsabai országos elméleti tanácskozás alapján) az MSZMP KB Agitációs Propaganda Bizottsága dolgozta ki, ráirányítva a figyelmet a „hosszú távú, céltudatos világnézeti, erkölcsi nevelő tevékenységre is, amely felöleli a társadalomtudományok legkülönbözőbb területeit, magában foglalja a tudatformáló munka különböző formáit az iskolától a tömegtájékoztatáson és a pártpropagandán keresztül a művészetig."

Elképzelhető, hogy a „Szépségkirálynő-választás" körüli indulatok, eltérő vélemények is megbújnak a következő megállapításban: „El kell végezni, az ún. „tömegkultúra", a szórakoztatóipar [....] értékelemzését az általuk sugallt életminták, magatartásmodellek szempontjából." Az irányelv szerint fontos a „tudatosság" a kínálat arányainak megállapításánál, illetve a támogatási és terjesztési politika esetében a világnézeti, erkölcsi hatások „befolyásolására."

Ezen a napon történt január 17.

1910

Megalakul a második Khuen-Héderváry-kormány.

1959

Elkészült az első hazai TV-film, közölte a Magyar Ifjúság.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők