Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban

A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.

Bevezetés

Az 1980-as évek közepére (1985-1986) a Kádár-rendszer belső stabilitása egyre több gazdasági-társadalmi kihívással volt kénytelen szembe nézni: az ellenzéki ún. „Monori-találkozó", a Tiszatáj című folyóirat szerkesztőségének leváltása, a magyar-román kapcsolatok látványos és egyre nyilvánvalóbb romlása, az emberek hétköznapjait leginkább befolyásoló gyakori áremelések, illetve olyan új jelenségek, mint pl. a sokat vitatott „bős-nagymarosi vízlépcső" építésének kérdése. A fokozódó eladósodás ellenére is vonzó maradt a kirakat. A növekvő pénzügyi-gazdasági nehézségek erősítették azt a szándékot, hogy hazánk a „blokk", illetve Kelet-Közép-Európa regionális központjává váljon, vonzza a nyugati befektetőket és a turistákat egyaránt.

Erről a szándékról is tájékoztatnak az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Agitációs és Propaganda Osztályán keletkezett, illetve őrzött iratok 1986-ból. Egyre több nyugati napilap, TV-társaság kért tudósítói számára akkreditálási kérelmet (The Independent, The New York Times, TF 1) a hivatalos magyar szervektől, amelyek a kérést készséggel teljesítették, de azt a feltételt szabták, hogy az említett médiumok nyissanak állandó irodát Budapesten Bécs helyett! A rendszer nyitottságának, rugalmasságának demonstrálásán kívül az idegenforgalmi előnyök (a valutabevételek, a turisták számának növekedése; pl. egy 1987-es statisztika szerint 19 millió külföldi kereste fel hazánkat abban az évben) mérlegelése magyarázza a kormányzat pozitív hozzáállását. Természetesen a nyitottságnak, együttműködésnek léteztek „rendszer-specifikus" határai: olyan jelenségek begyűrűzése Nyugatról, amelyek a „szocialista erkölcsiséggel", a társadalom többségének „jó ízlésével" összeférhetetlenek. A Playboy magazin ügye, hasonlóan a hazai „Szépségkirálynő-választás" megrendezésének kérdéséhez, jól érzékeltetik ezeket a határokat. Az egy időben (1986 nyarán) keletkezett dokumentumok közös mozzanata egy tragédia: az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla öngyilkossága. A rendelkezésre álló pártiratokból sajnos nem állapítható meg, hogy megvalósult-e a magazin kérése, és ha igen milyen feltételekkel. A pártszerv illetékese úgy vélte, hogy az „idegenforgalmi előnyök" miatt érdemes megfontolni a Playboy kérését. .Ugyanakkor a Külügyminisztérium sajtóosztályának a vezetője arra a tagadhatatlan tényre is utal, hogy mintha a Playboy a magyar kormányzat költségére „tervezne egy kellemes és hosszas magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak propagálása lenne." (5. számú forrás)

Az évtized közepén két nehezen összeegyeztethető, egymás ellen ható folyamatot kellett a politikai és gazdasági döntéshozóknak kezelni: a „szocialista rendszer ideológiai-erkölcsi alapjainak biztosítását", valamint a nyugati hitelfelvételekkel, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal együtt a „demokrácia-minták" begyűrűző hatásait.

Az itt bemutatott dokumentumok keletkezésének évében a Magyar Tudományos Akadémia egy összefoglaló, tájékoztató anyagot készített az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság részére a Soros Alapítvánnyal 1984-ben kötött együttműködési megállapodás addigi tapasztalatairól. A tudományos és művészeti ösztöndíjak pénzügyi, egyéb formában megvalósuló támogatása mögött - amint azt a jelentés is megfogalmazza - a „nyugati típusú liberális gondolkodás magyarországi fejlődésének, a társadalom zártsága feloldásának elősegítése" áll. Ez jól érzékeltette hazánk „nyugati kezelésében mutatkozó tendenciákat" is.

Annak ellenére, hogy ellenzéki, „másképpen gondolkodó" személyek támogatása is előtérbe került, a Soros Györggyel folytatott együttműködés „pozitívan értékelhető" a jelentés szerint, mert a tudományos élet olyan területei jutottak dollár alapú támogatáshoz, amelyek az akkori körülmények között keményvalutát nem kaptak volna.

A „Soros", illetve „Playboy-jelenség" káros hatásai ellensúlyának is felfogható a politikai vezetésnek a „világnézeti, erkölcsi megújulás szükségességéről" vallott felfogása. Ez az ideológiai szóvirág azonban nem jelenthette a '80-as évek végére sürgetővé váló gazdasági, politikai, társadalmi megújulást. A valódi társadalmi problémák megkerülését, de a pártpropaganda igényeit kielégítő változtatás irányait (a békéscsabai országos elméleti tanácskozás alapján) az MSZMP KB Agitációs Propaganda Bizottsága dolgozta ki, ráirányítva a figyelmet a „hosszú távú, céltudatos világnézeti, erkölcsi nevelő tevékenységre is, amely felöleli a társadalomtudományok legkülönbözőbb területeit, magában foglalja a tudatformáló munka különböző formáit az iskolától a tömegtájékoztatáson és a pártpropagandán keresztül a művészetig."

Elképzelhető, hogy a „Szépségkirálynő-választás" körüli indulatok, eltérő vélemények is megbújnak a következő megállapításban: „El kell végezni, az ún. „tömegkultúra", a szórakoztatóipar [....] értékelemzését az általuk sugallt életminták, magatartásmodellek szempontjából." Az irányelv szerint fontos a „tudatosság" a kínálat arányainak megállapításánál, illetve a támogatási és terjesztési politika esetében a világnézeti, erkölcsi hatások „befolyásolására."

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A pártállami diktatúrák közös jellemzője, hogy az egész társadalmat uralni próbálják, és a politika, illetve a gazdaság mellett a szellemi-kulturális életet is a saját szolgálatukba állítják. A diktatúrák esztétikai értékítéletek meghozatalára is feljogosítva érzik magukat: önkényesen, pillanatnyi politikai érdekeikkel összhangban meghatározzák, hogy mi az „értékes” és mi az „értéktelen” tudományos-művészeti alkotás, majd ennek függvényében döntenek a támogatásáról vagy a tiltásáról.

Magyarország sem volt kivétel ez alól. A Kádár-korszak több mint három évtizede alatt a művelődéspolitikát szinte mindvégig az ún. „három T” (támogatás‒tűrés‒tiltás) elve határozta meg. A kultúra egészéhez hasonlóan, a „könnyűzenei” élet is pártállami ellenőrzés alatt állt, amelynek szigora ugyanakkor jelentősen változott az egymást követő időszakok során. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években a párt hadállásainak erősítése volt a legfőbb feladat, ami a kultúra terén elsősorban a szocialista realizmus minden áron való érvényesítését jelentette. Később, a konszolidáció idején, a szorítás némileg enyhült, az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968‒1972) pedig az MSZMP tovább liberalizálta a szellemi életet is. A könnyűzenei műfaj képviselőinek azonban még így is számos politikai, ideológiai és adminisztratív akadállyal kellett szembesülniük, habár a Csatári Bence megfogalmazása szerint „slendrián diktatúra” körülményei között a rendszer sok esetben kijátszhatónak bizonyult. Ezt követően ismét szigorodtak a feltételek, hogy aztán a ’80-as évek a viszonylagos enyhülés jegyében teljenek. A könnyűzene azonban a hatalom számára még akkor is a giccset jelentette, és ennek megfelelően „alantas ízlésű tömegterméknek” minősítette azt.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája: „Kultúrpolitika, könnyűzene, ifjúsági szubkultúrák a Kádár-korszakban”. Négy dokumentumközlés egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a kérdést. Szó lesz ezenkívül az MKP és az SZDP 1948-as Komárom-Esztergom vármegyei egyesítéséről, valamint a Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozásáról és digitalizálásáról is. Az utóbbi írás aktualitását a per 60. évfordulója adja, valamint az, hogy a Fortepan nemrég tette közkinccsé a per során rögzített filmfelvételből kifotózott 111, addig soha nem látott új felvételt.

 

Budapest, 2018. augusztus 24.

A szerkesztők