Közvéleménykutatás az MSZMP választási esélyeiről.

(Gyorsjelentés 1989 szeptemberéből)

„az elmúlt egy-másfél év fejleményei nem változtatták meg alapvetően a lakosságnak a politikához való viszonyát: az új politikai szervezetekben, mozgalmakban csak egy szűk réteg tevékenykedik, és az emberek túlnyomó többsége továbbra sem érdeklődik a politikai kérdések iránt. A politikai szervezetek iránti bizalmatlanság nemcsak az MSZMP-t sújtja, hanem az ellenzéki szervezeteket is, és ezért az emberek a megváltozott körülmények között sem érdeklődnek a választások iránt. E megállapításunkat a mi vizsgálatunk is többé-kevésbé alátámasztotta.\"

Az alábbi terjedelmes dokumentum - igaz, a Politikai Főiskola Véleménykutató intézetének felmérése - alapján készült, így objektivitása egyesek szerint vitatható, a benne megfogalmazottak azonban arra utalnak, hogy a korszak valós problémáit ragadják meg, az egyszerű emberek félelmeit a jövőtől. Bevezetőnknek nem lehet - terjedelmi okokból sem - vállalt célja a rendszerváltást megelőző történések teljes bemutatása, de dokumentumban megfogalmazottak árnyalt megértéséhez szükséges némi történelmi háttér

.

Az 1988. májusi MSZMP Országos Értekezlet a korábbiakhoz képest jelentős, markáns korszakhatár szerepét töltötte be személyi és elvi

. A keleti-blokkon belül külön szigetet, sajátos modellt jelentő reformkísérlet túllépett azon a határon, amelyen túl már semmi nem mehetett a régi módon, és egyúttal bizonytalanságokkal teli új kísérlet területét, mezőjét jelentette. Magyarország a keleti-modell történetében addig példátlan lehetőség előtt állt 1988-1990. között: békés úton, belső radikális politikai, gazdasági és társadalmi reformokkal megteremteni a többpártrendszeren alapuló demokratikus keretek jogi feltételeit, biztosítva annak minél zökkenőmentesebb működését.

Budapest, 1988. május 21.

Grósz Károlynak, az MSZMP KB főtitkárának a KB 1989. február 10-ei ülésén elhangzott értékelése és az általa felvetett kérdések már jól érzékeltetik, hogy a párt vezetése (vagy legalább is többsége) eljutott annak felismeréséig - és bizonyos mértékű nyitottságig, befogadó-készségig, hogy a reformok hiteles és eredményes megújulása csak politikai (társadalmi) pluralizmus keretei között mehet végbe, a hatalom (és egyúttal felelősség) megosztás elfogadásával. Az MSZMP első embere „nagy felelősségről" beszélt, felvetve, a pártegység megújításának szükségességét, igényét: „képes lesz-e az MSZMP a folyamatok, események határozottabb befolyásolására a politikai szélsőségek elleni fellépésre, és ha kell, az ellentámadásra is?"

„Következik-e a jogállamiságból a szocialista pluralizmus kibontakozásából a többpártrendszer? Nem szükségszerűen" - fogalmazott Grósz. „Jogállamiság az állampolgárok jogainak, kötelességeinek biztosítása (mindenki ismeri és gyakorolhatja azt). Törvényeket be kell tartani és tartatni". Grósz ezzel a nyugati polgári demokráciák lényeges elemét kiveszi az állampolgári jogok közül. Annak ellenére, hogy szavai szerint a társadalmi pluralizmus nem párt-pluralizmus, Grósz nem zárja ki a többpártrendszer lehetőségét sem, bár értékelése szerint az nem előrelépés lenne, hanem csak a demokrácia másik formája. „Sok illúzió is tapad hozzá, de a realitások miatt számolni kell ilyen lehetőséggel is." Ne a többpártrendszer ellen lépjen fel a párt, hanem azon gondolkodjon, hogyan befolyásolhatja a folyamatokat, megőrizve vezető szerepét. Az átmenet folyamatát kell végiggondolni. Az 1990-es választás ennek az átmeneti folyamatnak lesz egy fontos mozzanata. Mire szerveződhetnek pártok? - teszi fel Grósz a kérdést. Egyrészt a szocialista átalakításra, másrészt politikai fordulat végrehajtására. Többpártrendszerrel kockáztathatja-e a párt a szocializmust? Van-e esély a hatalom megtartására. Az MSZMP képes lesz a hatalom megtartására. A hatalomgyakorlás módjában kell megegyezni az átmeneti időszak elején. „Ennek alapjaként az MSZMP elfogadja a hatalomgyakorlás fokozatos, kiszámítható keretek közötti megosztását. Csak a fokozatosság elve

A következő hónapban hozott KB-határozat/állásfoglalás megerősítette az állampárt elkötelezettségét a többpártrendszer elfogadását

.

Az egyre aktívabb és markánsabb alternatív politikai és társadalmi szervezetekkel való együttműködés 1989 tavaszán már kétségtelen realitás az MSZMP taktikai és stratégiai kérdéseit tükröző

.

Az 1989 nyarán, a magyar társadalom politikai tagoltságáról készített összefoglaló jelentés már az addigi választási tapasztalatokra, illetve a várható megmérettetésekkel összefüggő problémákra fókuszált.

Egyes irányzatok, pártok, szervezetek - alternatív, ellenzéki - szervezettségére vonatkozóan 11 megye esetében arányokat számolva taglétszámra vonatkozó következtetéseket vontak le a jelentés

.

Az MDF szervezettségének, társadalmi beágyazottságának magyarázataként egyrészt működésének időtartamát, másrészt azt a tudatosságot, és taktikai érettséget jelölte meg, amely az ellenzéki kerekasztal megalakításával kapcsolatban volt érzékelhető.

Az ellenzék erejét, befolyását nem feltétlenül taglétszáma határozza meg, hanem az a lélektani állapot, amely az egy évtizedes válságfolyamatnak tudható be - fogalmazott a jelentés, kiemelve, hogy „a válság a szocializmusban sem jelent feltétlenül éles rendszerkorrekciót, hasonlóan a kapitalista demokráciákhoz, ahol nem radikális baloldal erősödik a válságok következtében [...] „A kezdeményező szerep jelentősége nő, ki ad határozott kontúrokat a változásoknak („milyen eszmei karakterrel tölti meg, köti össze a különböző tényeket). A válság nem csak eszmei, hanem strukturális váltás igényét is magával hozza. Az MSZMP feladata a marxizmus reneszánszának felvállalása, új szocialista arculat képviselete."

A KB Pártpolitikai Osztály felmérése alapján az MSZMP még abszolút többséget szerezne: „A vidék közérzete kiegyensúlyozottabb, mint a nagyvárosoké, meghatározó a prominens személyek befolyása. Vidéken kevésbé szervezettek az ellenzéki pártok."

Az értékelés szerint „26-36% között mozog a párt befolyása a magyar társadalomban, ebből következően sem abszolút többséget nem szerez az MSZMP, sem ellenzékbe nem kerül."

Érdekes következtetés olvasható: „egységes ellenzéki összefogás veszélyeztetné az MSZMP hatalomban maradását. Ez a radikális alternatívát az SZDSZ-FIDESZ képviseli. Ennek következménye lenne egy jobboldali-konzervatív ideológia-kulturális fordulat, visszatérés a két világháború közötti évtizedekhez!"

A bevezető címében jelzett dokumentumban azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek befolyásolhatták a valóban plurális választás eredményeit. A kérdések elsősorban az MSZMP társadalmi megítélésére vonatkozva tesztelték - 1000 fős mintavétel alapján - a párt társadalmi elfogadottságát és ezzel együtt elutasítottságát. A választások iránti érdeklődést feldolgozó tematikus fejezet megállapításai alapján a mai érdeklődő számára talán kissé meglepő adattal szembesülhetünk: a társadalom többségét nem érdekelte vagy kicsi érdeklődést mutatott (kb. 50%-os arány). A politika iránti közömbösség megmutatkozott a konkrét felvetések esetében: a politikai pártok tevékenysége (az MSZMP-t is beleértve) csupán 32%-ot ért el. Hasonló következtetésre jutunk/juthatunk a gazdaság és a politika fontosságára vonatkozó adatok vizsgálatakor. Anélkül, hogy messzemenő (és a bevezető rendeltetését jóval meghaladó következtetést vonnánk le a felmérés ehhez kapcsolódó megállapításaiból mind a Kádár (MSZMP)-korszak, mind az azt követő negyedszázad folyamataira, hatásaira, rögzítsük az adatszerű tényt: a megkérdezettek többsége (71%-a) elfogadta azt a megállapítást, hogy a kormánynak inkább az életszínvonallal, mint a politikai reformokkal kellene foglalkoznia. 91% egyetértett azzal a megállapítással/állítással, hogy csak a fegyelmezett munka vezetheti ki az országot a válságból. Az MSZMP múltjával, illetve közelmúltjával foglalkozó egység az egyes történelmi korszakok esetében tesztelte a válaszadókat. Az eredmények egyrészt tükrözik a hatalom csatornái által közvetített, kommunikált felfogásokat (pl. 1945-1948. közötti évekről). Ez igaz az ún. „ötvenes évekkel kapcsolatban is, hiszen a nyolcvanas évek elejétől jóval nyíltabban és kritikusabban jelent meg (pl. filmes feldolgozásokban) a Rákosi-korszak. (Egyértelműen negatív volt a megítélése, míg a „koalíciós évek" MKP politikája döntően pozitív értékelést kapott a válaszadóktól.) Az MSZMP esetében a megkérdezettek többsége az 1988-as Pártértekezlet előtti politikát sokkal pozitívabban ítélte meg, mint az azt követő másfél évét.

Az MSZMP jellemzésére vonatkozó adatokból egy olyan pozitív kép rajzolódik ki, amely nemzeti, békés, demokratikus, nyitott szervezetként írja le az állampártot.

Az alternatív szervezetekre/pártokra vonatkozóan az MDF nyerte a „népszerűségi listát" (33%-kal), megelőzve a Kisgazdapártot és az MSZMP-t (20-20%). Az akkori várakozásokat jól mutatja, hogy a virtuális dobogó 3. helyén az az MSZDP végzett 18%-kal, amely a párt történelmi hagyományait és a várakozásokat figyelembe véve dicstelen sorsa jutott 1990 utáni évtizedekben. Az MSZMP választási esélyeivel kapcsolatban adott válaszok adatai figyelemreméltó állapotot rögzítettek 1989. ősz elején. A megkérdezettek 78%-a adott választ arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavazna. A válaszadók egyharmada az MSZMP-t, 29% valamelyik ellenzéki pártot jelölte meg (16% válaszolt úgy, hogy nem megy el szavazni). A biztos pártválasztók 26%-a az MDF-et, 13%-a a Kisgazdapártot, 12%-a az MSZDP-t választotta. 6%-ot kapott az SZDSZ és 5%-ot a FIDESZ.

A felmérés érdekes mozzanata - túllépve a pártok mezőjén - a politikai fogalmak ismertségére, értelmezésére vonatkozó rész. „Ha az MSZMP tudatosan akarja alakítani a róla alkotott képet, akkor elengedhetetlenül szükséges", hogy különböző nyilatkozatokban, megnyilvánulásokban olyan fogalmakat használjanak a párt képviselői, amelyek jelentésével tisztában vannak, és mindenki számára ugyanazt jelentik. 26 kifejezés rangsorolása alapján a „nemzeti megbékélés" (78%-al) lett az első, azaz ennyien voltak tisztában a jelentésével. Ezt

a „közteherviselés" és a „reform" (73-73%-kal). Alulról felfelé haladva a sorrend: „konszenzus" és a reprivatizálás" (14-14%), „frakciószabadság" (21%), „platformszabadság" és „depolitizálás" (23-23%). 21. helyen a „pluralizmus" végzett 34%-kal.


 

Forrás

Jelzet: MNL OL M-KS 288.f. 11.cs. 4462. ő.e.
MSZMP Központi Szervei, Információs anyagok vezetőtestületi tagok részére.

Ezen a napon történt július 16.

1918

A moszkvai bolsevik kormány utasítására II. Miklós orosz cárt és egész családját agyonlövik Jekatyerinburgban. (E város neve 1924-1992...Tovább

1944

A szovjet csapatok elfoglalják Litvánia fővárosát, Vilniust.

1945

Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Groundon. (Ez augusztus 6-áig titokban maradt, amikor egy B–29-es bombázó ledobta...Tovább

1946

Megalakul a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége

1969

Az Apollo–11 űrhajó – fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal – közép-európai idő szerint 14.32 órakor...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők