Közvéleménykutatás az MSZMP választási esélyeiről.

(Gyorsjelentés 1989 szeptemberéből)

„az elmúlt egy-másfél év fejleményei nem változtatták meg alapvetően a lakosságnak a politikához való viszonyát: az új politikai szervezetekben, mozgalmakban csak egy szűk réteg tevékenykedik, és az emberek túlnyomó többsége továbbra sem érdeklődik a politikai kérdések iránt. A politikai szervezetek iránti bizalmatlanság nemcsak az MSZMP-t sújtja, hanem az ellenzéki szervezeteket is, és ezért az emberek a megváltozott körülmények között sem érdeklődnek a választások iránt. E megállapításunkat a mi vizsgálatunk is többé-kevésbé alátámasztotta.\"

Az alábbi terjedelmes dokumentum - igaz, a Politikai Főiskola Véleménykutató intézetének felmérése - alapján készült, így objektivitása egyesek szerint vitatható, a benne megfogalmazottak azonban arra utalnak, hogy a korszak valós problémáit ragadják meg, az egyszerű emberek félelmeit a jövőtől. Bevezetőnknek nem lehet - terjedelmi okokból sem - vállalt célja a rendszerváltást megelőző történések teljes bemutatása, de dokumentumban megfogalmazottak árnyalt megértéséhez szükséges némi történelmi háttér

.

Az 1988. májusi MSZMP Országos Értekezlet a korábbiakhoz képest jelentős, markáns korszakhatár szerepét töltötte be személyi és elvi

. A keleti-blokkon belül külön szigetet, sajátos modellt jelentő reformkísérlet túllépett azon a határon, amelyen túl már semmi nem mehetett a régi módon, és egyúttal bizonytalanságokkal teli új kísérlet területét, mezőjét jelentette. Magyarország a keleti-modell történetében addig példátlan lehetőség előtt állt 1988-1990. között: békés úton, belső radikális politikai, gazdasági és társadalmi reformokkal megteremteni a többpártrendszeren alapuló demokratikus keretek jogi feltételeit, biztosítva annak minél zökkenőmentesebb működését.

Budapest, 1988. május 21.

Grósz Károlynak, az MSZMP KB főtitkárának a KB 1989. február 10-ei ülésén elhangzott értékelése és az általa felvetett kérdések már jól érzékeltetik, hogy a párt vezetése (vagy legalább is többsége) eljutott annak felismeréséig - és bizonyos mértékű nyitottságig, befogadó-készségig, hogy a reformok hiteles és eredményes megújulása csak politikai (társadalmi) pluralizmus keretei között mehet végbe, a hatalom (és egyúttal felelősség) megosztás elfogadásával. Az MSZMP első embere „nagy felelősségről" beszélt, felvetve, a pártegység megújításának szükségességét, igényét: „képes lesz-e az MSZMP a folyamatok, események határozottabb befolyásolására a politikai szélsőségek elleni fellépésre, és ha kell, az ellentámadásra is?"

„Következik-e a jogállamiságból a szocialista pluralizmus kibontakozásából a többpártrendszer? Nem szükségszerűen" - fogalmazott Grósz. „Jogállamiság az állampolgárok jogainak, kötelességeinek biztosítása (mindenki ismeri és gyakorolhatja azt). Törvényeket be kell tartani és tartatni". Grósz ezzel a nyugati polgári demokráciák lényeges elemét kiveszi az állampolgári jogok közül. Annak ellenére, hogy szavai szerint a társadalmi pluralizmus nem párt-pluralizmus, Grósz nem zárja ki a többpártrendszer lehetőségét sem, bár értékelése szerint az nem előrelépés lenne, hanem csak a demokrácia másik formája. „Sok illúzió is tapad hozzá, de a realitások miatt számolni kell ilyen lehetőséggel is." Ne a többpártrendszer ellen lépjen fel a párt, hanem azon gondolkodjon, hogyan befolyásolhatja a folyamatokat, megőrizve vezető szerepét. Az átmenet folyamatát kell végiggondolni. Az 1990-es választás ennek az átmeneti folyamatnak lesz egy fontos mozzanata. Mire szerveződhetnek pártok? - teszi fel Grósz a kérdést. Egyrészt a szocialista átalakításra, másrészt politikai fordulat végrehajtására. Többpártrendszerrel kockáztathatja-e a párt a szocializmust? Van-e esély a hatalom megtartására. Az MSZMP képes lesz a hatalom megtartására. A hatalomgyakorlás módjában kell megegyezni az átmeneti időszak elején. „Ennek alapjaként az MSZMP elfogadja a hatalomgyakorlás fokozatos, kiszámítható keretek közötti megosztását. Csak a fokozatosság elve

A következő hónapban hozott KB-határozat/állásfoglalás megerősítette az állampárt elkötelezettségét a többpártrendszer elfogadását

.

Az egyre aktívabb és markánsabb alternatív politikai és társadalmi szervezetekkel való együttműködés 1989 tavaszán már kétségtelen realitás az MSZMP taktikai és stratégiai kérdéseit tükröző

.

Az 1989 nyarán, a magyar társadalom politikai tagoltságáról készített összefoglaló jelentés már az addigi választási tapasztalatokra, illetve a várható megmérettetésekkel összefüggő problémákra fókuszált.

Egyes irányzatok, pártok, szervezetek - alternatív, ellenzéki - szervezettségére vonatkozóan 11 megye esetében arányokat számolva taglétszámra vonatkozó következtetéseket vontak le a jelentés

.

Az MDF szervezettségének, társadalmi beágyazottságának magyarázataként egyrészt működésének időtartamát, másrészt azt a tudatosságot, és taktikai érettséget jelölte meg, amely az ellenzéki kerekasztal megalakításával kapcsolatban volt érzékelhető.

Az ellenzék erejét, befolyását nem feltétlenül taglétszáma határozza meg, hanem az a lélektani állapot, amely az egy évtizedes válságfolyamatnak tudható be - fogalmazott a jelentés, kiemelve, hogy „a válság a szocializmusban sem jelent feltétlenül éles rendszerkorrekciót, hasonlóan a kapitalista demokráciákhoz, ahol nem radikális baloldal erősödik a válságok következtében [...] „A kezdeményező szerep jelentősége nő, ki ad határozott kontúrokat a változásoknak („milyen eszmei karakterrel tölti meg, köti össze a különböző tényeket). A válság nem csak eszmei, hanem strukturális váltás igényét is magával hozza. Az MSZMP feladata a marxizmus reneszánszának felvállalása, új szocialista arculat képviselete."

A KB Pártpolitikai Osztály felmérése alapján az MSZMP még abszolút többséget szerezne: „A vidék közérzete kiegyensúlyozottabb, mint a nagyvárosoké, meghatározó a prominens személyek befolyása. Vidéken kevésbé szervezettek az ellenzéki pártok."

Az értékelés szerint „26-36% között mozog a párt befolyása a magyar társadalomban, ebből következően sem abszolút többséget nem szerez az MSZMP, sem ellenzékbe nem kerül."

Érdekes következtetés olvasható: „egységes ellenzéki összefogás veszélyeztetné az MSZMP hatalomban maradását. Ez a radikális alternatívát az SZDSZ-FIDESZ képviseli. Ennek következménye lenne egy jobboldali-konzervatív ideológia-kulturális fordulat, visszatérés a két világháború közötti évtizedekhez!"

A bevezető címében jelzett dokumentumban azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek befolyásolhatták a valóban plurális választás eredményeit. A kérdések elsősorban az MSZMP társadalmi megítélésére vonatkozva tesztelték - 1000 fős mintavétel alapján - a párt társadalmi elfogadottságát és ezzel együtt elutasítottságát. A választások iránti érdeklődést feldolgozó tematikus fejezet megállapításai alapján a mai érdeklődő számára talán kissé meglepő adattal szembesülhetünk: a társadalom többségét nem érdekelte vagy kicsi érdeklődést mutatott (kb. 50%-os arány). A politika iránti közömbösség megmutatkozott a konkrét felvetések esetében: a politikai pártok tevékenysége (az MSZMP-t is beleértve) csupán 32%-ot ért el. Hasonló következtetésre jutunk/juthatunk a gazdaság és a politika fontosságára vonatkozó adatok vizsgálatakor. Anélkül, hogy messzemenő (és a bevezető rendeltetését jóval meghaladó következtetést vonnánk le a felmérés ehhez kapcsolódó megállapításaiból mind a Kádár (MSZMP)-korszak, mind az azt követő negyedszázad folyamataira, hatásaira, rögzítsük az adatszerű tényt: a megkérdezettek többsége (71%-a) elfogadta azt a megállapítást, hogy a kormánynak inkább az életszínvonallal, mint a politikai reformokkal kellene foglalkoznia. 91% egyetértett azzal a megállapítással/állítással, hogy csak a fegyelmezett munka vezetheti ki az országot a válságból. Az MSZMP múltjával, illetve közelmúltjával foglalkozó egység az egyes történelmi korszakok esetében tesztelte a válaszadókat. Az eredmények egyrészt tükrözik a hatalom csatornái által közvetített, kommunikált felfogásokat (pl. 1945-1948. közötti évekről). Ez igaz az ún. „ötvenes évekkel kapcsolatban is, hiszen a nyolcvanas évek elejétől jóval nyíltabban és kritikusabban jelent meg (pl. filmes feldolgozásokban) a Rákosi-korszak. (Egyértelműen negatív volt a megítélése, míg a „koalíciós évek" MKP politikája döntően pozitív értékelést kapott a válaszadóktól.) Az MSZMP esetében a megkérdezettek többsége az 1988-as Pártértekezlet előtti politikát sokkal pozitívabban ítélte meg, mint az azt követő másfél évét.

Az MSZMP jellemzésére vonatkozó adatokból egy olyan pozitív kép rajzolódik ki, amely nemzeti, békés, demokratikus, nyitott szervezetként írja le az állampártot.

Az alternatív szervezetekre/pártokra vonatkozóan az MDF nyerte a „népszerűségi listát" (33%-kal), megelőzve a Kisgazdapártot és az MSZMP-t (20-20%). Az akkori várakozásokat jól mutatja, hogy a virtuális dobogó 3. helyén az az MSZDP végzett 18%-kal, amely a párt történelmi hagyományait és a várakozásokat figyelembe véve dicstelen sorsa jutott 1990 utáni évtizedekben. Az MSZMP választási esélyeivel kapcsolatban adott válaszok adatai figyelemreméltó állapotot rögzítettek 1989. ősz elején. A megkérdezettek 78%-a adott választ arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavazna. A válaszadók egyharmada az MSZMP-t, 29% valamelyik ellenzéki pártot jelölte meg (16% válaszolt úgy, hogy nem megy el szavazni). A biztos pártválasztók 26%-a az MDF-et, 13%-a a Kisgazdapártot, 12%-a az MSZDP-t választotta. 6%-ot kapott az SZDSZ és 5%-ot a FIDESZ.

A felmérés érdekes mozzanata - túllépve a pártok mezőjén - a politikai fogalmak ismertségére, értelmezésére vonatkozó rész. „Ha az MSZMP tudatosan akarja alakítani a róla alkotott képet, akkor elengedhetetlenül szükséges", hogy különböző nyilatkozatokban, megnyilvánulásokban olyan fogalmakat használjanak a párt képviselői, amelyek jelentésével tisztában vannak, és mindenki számára ugyanazt jelentik. 26 kifejezés rangsorolása alapján a „nemzeti megbékélés" (78%-al) lett az első, azaz ennyien voltak tisztában a jelentésével. Ezt

a „közteherviselés" és a „reform" (73-73%-kal). Alulról felfelé haladva a sorrend: „konszenzus" és a reprivatizálás" (14-14%), „frakciószabadság" (21%), „platformszabadság" és „depolitizálás" (23-23%). 21. helyen a „pluralizmus" végzett 34%-kal.


 

Forrás

Jelzet: MNL OL M-KS 288.f. 11.cs. 4462. ő.e.
MSZMP Központi Szervei, Információs anyagok vezetőtestületi tagok részére.

Ezen a napon történt január 18.

1919

Ünnepélyesen megnyitják az első világháborút lezáró békekonferenciát Párizsban.

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a pesti gettót.
A németek felrobbantják a budapesti Erzsébet hidat.

1946

Megnyitják a budapesti Kossuth hidat, a világháború után megépített első állandó dunai átkelőt.

1977

Újabb jelentős kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Bank. Nyugat-európai bankok 150 millió dollárt utalnak át Magyarországnak.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nyilatkozta magabiztosan, a gyors győzelem reményében II. Vilmos német császár 1914 nyarán. A háború kitörésének híre Magyarországon is osztatlan lelkesedést váltott ki. A harctérre induló katonákat a diadalmas hazatérés reményében zászlókkal, rezesbandával, ünnepélyes szónoklatokkal búcsúztatták. A lelkesedést azonban a háború elhúzódása, a harctereken elszenvedett vereségek és a végső győzelembe vetett hit szertefoszlása nyomán egyre inkább a kiábrándulás, a csalódás érzése váltotta fel. A súlyos anyagi és emberveszteségek mellett a háború a hátországot sem kímélte. A lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, és 1917-től rendszeressé váltak a tüntetések, sztrájkok.
A társadalmi elégedetlenség fokozódása mellett a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. A nemzetiségek politikai elitjei egyre inkább az önálló állam megteremtését, illetve az anyaországhoz való csatlakozást tekintették fő céljuknak. Az emigráns cseh és horvát politikusok a Monarchia teljes feldarabolását követelték. E programot az antanthatalmak képviselői kezdetben erős fenntartásokkal fogadták, 1918 tavaszától azonban már támogatták. A környező kisállamok – Szerbia, Románia – irredenta tevékenysége erősödött Magyarország irányába. Az 1918. október végi őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került antantbarát és pacifista Károlyi Mihály kormánya nem lépett fel a világháborúból vesztesként kikerült ország területére minden irányból benyomuló szerb, cseh és román hadseregekkel szemben. Károlyi úgy vélte, hogy ezzel csak rontaná Magyarország esélyeit az eljövendő békekonferencián.  
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés előírásai igazságtalanok, kirívóan durvák és elvszerűtlenek voltak: Magyarország területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát veszítette el úgy, hogy az elcsatolt részeken több mint 3 millió magyar is élt, egy részük közvetlenül az új határ közelében. Az ország nem várt szétdarabolása sokkhatást váltott ki a magyar lakosság körében, és ennek következményei mind a mai napig érezhetőek.
Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „I. világháború, forradalmak, Trianon”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2017. december 14-én, míg a szintén öt dokumentumközlésből álló 6-os 2017. december 28-án jelenik meg.

Budapest, 2017. december 14.

A szerkesztők