Jelentések, tájékoztatók Csehszlovákiáról

Levél Kádárnak: Hogyan látta Dubček a prágai tavaszt 1987-ben

„Keresse fel személyesen Kádár elvtársat, s közölje vele, hogy a csapatok bevitele a tervnek megfelelően halad. Miután az egészséges erők egyes képviselői ingadozást tanúsítottak, Barbirek pedig váratlanul elhagyta a többséget, az Indra vezette kezdeményező csoport tevékenységében bizonyos megtorpanás történt. Tartjuk a kapcsolatot Indra és Bilák elvtárssal. Ők azt ígérték, hogy folytatják a tervezett program realizálását, s a csapatok bevonulásával összefüggésben aktivizálják tevékenységüket. – A távirat mellett Kádár János kézírásával: „Átvettem, 21-én reggel 7-kor. K. J. VIII. 21.”

Lehet-e még a „Prágai Tavasz" Magyarországgal kapcsolatos mozzanatairól valami újat mondani, amely árnyalja az utóbbi két évtizedben a témáról született, napvilágot látott adatokat,

Az egész Kádár-korszak, illetve Kádár János politikai szerepvállalása erkölcsi megközelítésének egyik fontos „toposza" a dubčeki reform-folyamat támogatásának majd „elárulásának" kérdése. A történeti diskurzus - döntően jogosan - negatívan közeledett, közeledik a problémához: Rajk László, majd Nagy Imre tragikus sorsával összefüggésben játszott kétes szerepvállalásai miatt erkölcsileg elítélt Kádár (már-már hasonló súlyú vétkének) tartják - és ezzel együtt a szocializmus reformja - elárulásának tényét.

A következő - elsősorban a '68-as eseményekhez kapcsolódó - dokumentumok között kiemelten kell foglalkozni egy 1987-ben keletkezett, Kádár Jánoshoz írt levéllel. A szerzője nem más, mint az akkor már közel két évtizede „belső emigrációban" Pozsonyban élő Alexander Dubček, Már ez a tény is izgalmas kérdéseket vethet fel: az elárult reformer miért érzi szükségét annak, hogy tollat ragadva mintegy összefoglalja a szocializmus reformkísérletének körülményeit az „áruló" egykori pártfogónak, szövetségesnek? Sőt, több mint feltűnő az a szívélyes hangnem amely Dubček soraiból tükröződik: „A legjobb emlékekkel gondolok vissza a Kádár elvtárssal történt találkozókra abból az időből, amikor Szlovákia Kommunista Pártjának első titkára voltam, majd később 1968-ban, amikor a CSKP első titkárának funkciójában dolgoztam. Nyugtalanították őt - ugyanúgy ahogy engem is - a publicisztikában és máshol tapasztalt negatív jelenségek. Nehezen tudom azonban elképzelni azt, hogy Kádár elvtárs feltételezte volna, hogy az öt hadsereg katonai beavatkozásának célja a CSKP KB hivatalos politikájának, majd később a párt és az állam akkori vezetésének a likvidálása.

Úgy gondolom inkább, hogy az MSZMP vezetését az akkori légkör és az SZKP, valamint a LEMP vezetésének politikája vonta be (manipulálta) a [popup title="beavatkozásba..." format="Default click" activate="click" close text="Dubček az 1989-es politikai fordulat után már elmarasztalóan nyilatkozott Kádár „kettős magatartásáról”. A további dokumentumok is megerősítik, érzékeltetik Kádárnak a moszkvai vezetéssel (természetesen elsősorban Brezsnyevvel) történt intenzív egyeztetést. Ezek erősíthették Kádárban az „ellenforradalmi veszély” valós tényét, amit szerinte nem vett figyelembe a dubčeki vezetés, egyúttal elhárítva a közös egyeztetést a Varsói Szerződés-beli szövetségesekkel. (A Dubček-levélből is kiderül, hogy a prágai vezetés kétoldalú konzultációkat tartott célszerűnek, szemben a hatpárti egyeztetésekkel.) A július 26-ai – Brezsnyevvel folytatott telefonbeszélgetésről készített – emlékeztető feljegyzés fegyveres beavatkozásra utaló mondatai („Úgy néz ki […], hogy ennek vége az lesz, hogy működésbe kell hozni azt, ami most előkészülőben van. Más kiutat nem látok.”), egyértelműsítik a moszkvai vezetés szándékait, illetve azok mozgatórugóit. („A kérdések összességéből a legfontosabb a kongresszus, amelyet nem szabad megengedni.”) A mondat a CSKP augusztus végére tervezett kongresszusára utal, amelyen a reformerek kiszoríthatták volna az ingadozó, vagy „internacionalista-szárnyat” a CSKP vezetéséből. "]"

Alexander Dubček a Csehszlovák Kommunista Párt 1968-ban eltávolított első titkárának levele
a megszállásban résztvevő országok kommunista pártjainak politikájáról.
Mellette Kádár János elutasító feljegyzése.

MOL M–KS 288. f. 47. cs. 778. ő. e.
1987. szeptember 18

 

Emlékeztető L. I. Brezsnyev és Kádár János csehszlovák helyzetet érintő telefonbeszélgetéséről:
„működésbe kell hozni azt, ami most előkészülőben van”.
MOL M–KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e.
1968. július 26.

A csehszlovák reformok kérdése kényes alkupozícióba terelte, helyezte a kádári reformszocializmus sorsát, lehetőségeit. A proletár internacionalizmus oltárán feláldozni egy feltételezhetően szilárd szövetségest, vagy veszélyeztetni az addigi eredmények hitelességét?

A Kádár részéről kétségtelenül meglévő rokonszenv - akár Dubček, akár a folyamatok tartalma, célja iránt - törvényszerűen alulmaradt 1968 augusztusában. Kádár egy csehszlovák Nagy Imre - féle forgatókönyv veszélyét látta és láttatta, ezért a csehszlovákiai „ellenforradalom" kézzelfogható veszélyének elfogadására próbálta rávenni a dubčeki vezetést. Az MSZMP KB augusztus 7-ei ülésen elhangzott, nemzetközi eseményekkel foglalkozó referátumban (a csehszlovákiai helyzet értékelésében) a CSKP vezető, ellenőrző szerepének biztosítása, és a szövetségi rendszer egyben tartásának szükségességével összefüggésben kimondottá, deklarálttá vált a létező „ellenforradalmi veszély": „A csehszlovák belügyminiszter kijelentette, hogy nincsenek ellenforradalmi elemek, és nyugatról sem szivárogtak be az országba. El lehet képzelni, hogy ne lennének ott ilyen elemek?" A polemikus kérdésfelvetés a kritika mellett a megoldást is sejtetni engedte..." Az ellenforradalmi veszély tényét bizonyítandó a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Bizottság információi Tyitov budapesti nagyköveten keresztül jutottak el Kádárhoz már április elején egy illegális „értelmiségi összeesküvésről". A Cerní-Prohazka csoport törekvései erősíthették Kádárban az 1956-os forradalommal való hasonlóságot Gondoljunk a Petőfi Kör, illetve az írók szerepére a forradalom szellemi előkészítésében.

Feljegyzés F. J. Tyitov tájékoztatójáról a Szovjetunió Csehszlovákiát érintő véleményéről.
MOL M–KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e.
1968. április 3.

A Prágai Tavasz-problematika geopolitikai olvasatában az Állambiztonsági Bizottság információja a NATO operatív tervével kapcsolatban, megerősíti az ideológiai, politikai szempontokon túlmutató indokokat a Varsói Szerződés katonai beavatkozásával összefüggésben. Az NSZK-val határos VSZ tagállam nem válhatott gyenge láncszemmé, kísérleti laboratóriummá a blokkon belül.

Emlékeztető a szovjet állambiztonsági szervek tájékoztatójáról
az USA egységek Csehszlovákia és az NDK területére behatolását előirányzó tervről.
MOL M–KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e.
1968. április 5.

A „szocializmus" addigi gyakorlatától eltérő pluralizmus felé tett lépések megjelennek Brezsnyev-Kádár június 12-ei telefonbeszélgetéséről készült Emlékeztetőben is: „Fokozódott a szociáldemokrata Párt újjáalakítását célzó szervezőmunka, a néppárt tagsága duplájára növekedett, szervezik az agrárpártot azon a címen, hogy ez nem is párt, hanem a TSz-tagok társadalmi szervezete, aktivizálódik a szocialista ellenes jellegű sokféle klub és szervezet. Mindez folytatódik, bár a vezetőség sokszor beszél az ilyen tevékenység korlátozásáról, de csak beszél."

Emlékeztető L. I. Brezsnyev és Kádár János Csehszlovákiát érintő telefonbeszélgetéséről.
MOL M–KS 288. f. 47. cs. 743. ő. e.
1968. június 12.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 16.

1919

Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre.

1958

Megkezdődik az 1956-os forradalom utáni első országgyűlési választás.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők