„A partizánok kiirtása pedig országos érdektől eltekintve presztízskérdés is”. Rekvirálás, szovjet partizánok és változó közhangulat Kárpátalján (1944)

Kárpátalja történetében a kiemelkedő fontosságú 1944-es év a sorozatos változásokról szólt: míg az év elején a háború szempontjából még a „béke szigete volt”, addig őszre hadszíntérré vált a terület. 1944 elején még magyar polgári közigazgatás működött Kárpátalján, a nyár folyamán viszont létrejött a katonai is. Mindezt ellenséges szovjet partizánok beszivárgása és állandó katonai csapatmozgások is kísérték. 1944 tavaszán zajlott le a kárpátaljai zsidóság hátrányos megkülönböztetése, megalázása, összegyűjtése, deportálása, kifosztása, majd ősszel bekövetkezett a szovjet katonai birtokbavétel.

 

Bevezető[1]

 

1944 elején a szovjet haderő sikeresen tört előre Galíciában, ezért a magyar politikai és katonai vezetők körében már 1944 februárjában felvetődött az a gondolat, hogy a front közvetlen hátországának számító Kárpátalján preventív intézkedések keretei között[2] egy sajátos közigazgatást kellene kialakítani.[3] Ebből az alapgondolatból született meg március első napjaiban a Kárpátaljai Közbiztonsági Parancsnokság.[4] Az újonnan létrejött közigazgatási intézményt 1944. március 19-ét követően a németbarát magyar politikai vezetés Északkeleti Hadműveleti Területté nevezte át, és azt a német érdekeknek rendelte alá.

A katonai és polgári közigazgatás vegyítését jelentő Északkeleti Hadműveleti Területet a magyar Országgyűlés hozta létre 1944. április 12-én.[5] Földrajzi kiterjedését tekintve magába egyesítette Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyéket, illetve az Ungi, Beregi és Máramarosi Közigazgatási Kirendeltségeket. E kettős, katonai-polgári közigazgatásban a katonait Álgya-Pap Zoltán vezérőrnagy (Kárpáti Közigazgatási és Gazdasági Parancsnok, továbbiakban: Kárpáti KGP), a polgárit Vincze András nyugalmazott altábornagy vezette mint hadműveleti kormánybiztos. E közigazgatás különlegességét az adta, hogy beszüntették munkájukat a vármegyék és a városok képviselőtestületei, illetve bizottságai, funkcióikat a főispánok és a polgármesterek vették át.[6]

Mind a hadműveleti kormánybiztosnak, mind pedig a Kárpáti KGP-nak közös és legfőbb feladata a polgári lakosság köz- és vagyonbiztonságának garantálása volt. Voltak azonban olyan funkciók is, amelyekben külön-külön kizárólagos joggal bírtak, így a hadműveleti kormánybiztos korlátlan hatáskörrel rendelkezett az alá tartozó összes állami hivatal, testület és intézmény felett. Ezzel szemben a Kárpáti KGP a gyakorlatban egyfajta katonai érdekérvényesítő szervezetként funkcionált, amely a polgári államapparátus munkáját véleményezte honvédelmi szempontból. Ezen túlmenően feladatai közé tartozott az ellenséges ejtőernyősök (partizánok) felderítése és elfogása is.[7] A magyar közigazgatást a partizánok elleni műveletek során 1944-ben a Kárpáti KGP személye mellett egy német összekötő tiszt (Rudolf Wittmann hadnagy és hét fős német stábja) is felügyelte.[8] 

            A közigazgatási változáson kívül Kárpátalján fontos politikai és társadalmi események is történtek 1944-ben. Magyarország német megszállásának következményeként Kárpátalja politikai vezetése is lecserélődött (ez elsősorban a vármegyék fő- és alispáni karát érintette), a jobboldali és a szélsőjobboldoldali pártok pozícióit erősödtek, és ezen pártok hozzá is fogtak pártszervezeteik kiszélesítéséhez.[9]

            Miközben a politikai élet radikalizálódott Kárpátalján (érezhetően a szélsőjobb felé tolódott), Jaross Andor belügyminiszter feloszlatta a „nemkívánatos” politikai pártok fővárosi és vidéki szervezeteit.[10] Nem vonatkozott ez a kommunista mozgalomra, mivel Kárpátalján a kommunista pártot még a csehszlovák közigazgatás tiltotta be 1938. október 25-én.[11] Ennek ellenére a mozgalom illegálisan továbbra is létezett, felszámolása ugyanis nehéz feladat elé állította a magyar közigazgatást, hiszen 1920 és 1938 között igazi tömegpárttá szerveződött mind a nemzetiségi, mind a magyar lakosság körében, főként a földkérdéssel és szociális élet javításával kapcsolatos ígéretei miatt. 1938/1939 után a magyar állam sem engedélyezte a kommunista párt működését, ezért helyi követői számára két választási lehetőség kínálkozott: vagy átszökni a Szovjetunióba,[12] vagy szülőföldjükön maradva földalatti szervezkedésbe kezdeni. A kárpátaljai kommunisták számára fontos fordulópontot jelentett 1944. március 19., Magyarország német megszállása, mivel ezt követően a magyar hatóságok – német felügyelet mellett – a kommunisták, kommunista szimpatizánsok teljes felszámolására törekedtek. A németek számára ugyanis az itt áthaladó szállításai útvonalak fontos hadászati jelentőséggel bírtak,[13] ezért nem engedhették meg, hogy a frontvonal hátországában kommunista szervezkedés, diverzió müködjön.

            Szovjet ejtőernyősök mégis érkeztek Kárpátaljára 1944-ben,[14] főként Munkács–Szolyva környékére. Május 5-ről 6-ra virradó éjjel ereszkedett le a Szuvorov-partizánosztag, G. Vologyin parancsnoksága alatt Bárdháza (Барбово-Barbovo) mellett. A partizánok elfogására a VIII. csendőr kerület-parancsnokság, az ungvári és kassai nyomozó alosztály haladéktalanul intézkedett német felügyelet mellett. Riasztották az érintett ejtőernyős elhárító körzet honvéd és csendőr alakulatait, valamint a térségben állomásozó valamennyi rendvédelmi és karhatalmi csapatot. A partizánok igyekeztek kitérni az üldözők elől, és kerülve a lakott helyeket továbbra is északkeleti irányba, a határ felé igyekeztek. 1944. május 7-én a munkácsi helyőrség és a helyi csendőrség átfogó kutatást indított a leszállási hely tágabb körzetében. Kishegy közelében rátaláltak négy, az osztagtól leszakadt partizán búvóhelyére. Tűzharcban kettőt megöltek közülük, egyet pedig elfogtak. A negyedik ejtőernyősnek, bár megsebesült, sikerült elmenekülnie, néhány nappal később azonban őt is elfogták. Az osztag másik része – a nehéz terepen lassan haladva – 1944. május 17-én jutott el Vízköz-Ökörmező térségébe, majd innen a Toronyi-hágó felé folytatta az utat. 1944. május 18-án azonban Felsősebes (Верхній Бистрий–Verhnij Bisztrij) mellett a határvadászok és csendőrök bekerítették az osztagot. A kibontakozó tűzpárbaj során három partizán életét vesztette, háromnak azonban sikerült kitörni, és a közeli Fenyvesig (Стригальня–Sztrihalnya) jut egy szénakazalban elrejtőzni. Az üldözők azonban hamarosan beérték, és harc közben megölték őket. A felsősebesi összecsapásból sikerült elmenekülni az osztag rádiósnőjének is, de a tűzharcban súlyos sebet kapva, a vérveszteségtől hamarosan meghalt.[15]

 


Szovjet partizánok elfogására buzdító egykorú plakát.
Forrás:
UA-KTÁL-94-2-2014-8. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részleg. Ungvár megyei város polgármesterének iratai]

1944. május 10-ről 11-re virradó éjjel Beregforrás (Родниківка-Rodnyikivka) községben újabb partizáncsoport (a Vatutyin-csoport, I. Melnyikov vezetésével) ereszkedett le ejtőernyővel. A Kijevből indított 14 fős csapat szétszóródott, a politikai helyettes eltűnt, a tűzszerész pedig a lábát törte. A magyar hatóságok riadóztatták a perecsényi és szolyvai katonai alakulatokat és a térségben lévő csendőrőrsöket. A partizánok keletre húzódtak Aklos (Уклин–Uklin) és Kisanna (Ганьковиця–Hanykovica) község körzetébe. Innen küldtek 1944. május 16-án rádióüzenetet Kijevbe, hogy erősítésre és további hadianyagra van szükségük. Közben több községbe is bementek, és agitálták a lakosságot, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Másnap Aklosnál katonák rajta ütöttek nyolc partizánon, de azok az utolsó pillanatban el tudtak menekülni – hátrahagyva két sátrat, jelzőpisztolyokat, nagyobb mennyiségű lőszert, kézigránátot, valamint egy élelmiszerrel teli hátizsákot. A kelet felé menekülő osztag öt tagja bement Kisanna községbe, hogy szimpatizáns családoktól élelmiszert szerezzen. Egy helyi lakos azonban értesítette a hatóságokat, és hamarosan határvadászok és csendőrök fogták körül a házat, ahol a partizánok tartózkodtak. Megpróbálták élve elfogni az ejtőernyősöket, azok azonban tüzelni kezdtek, így a katonák kézigránátokat dobtak be a házba. Az épület kigyulladt, két partizán meghalt, a többi a hátsó ablakon át elmenekült, köztük a szilánksérülést szenvedő tolmács.[16]

Megállapítható, hogy 1944 első felében az Északkeleti Hadműveleti Terület kettős katonai-polgári közigazgatása sikeresen meg birkózott a szovjet partizánok jelentette kihívásokkal.

 

Munkács polgármesterének hirdetménye a lakossághoz a partizánok elfogásáról.

Forrás: UA-KTÁL-1553-1-908-3. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részleg. Munkács megyei város polgármesterének iratai]

 

Mindeközben megkezdődött az itt élő zsidó lakosság összegyűjtése és deportálása is. A zsidók áprilisi összegyűjtése, majd pedig a májusi deportálása nagyságrendileg 100 ezer személy fizikai megsemmisülését okozta. A zsidó lakosság elpusztítása komoly pénzügyi és közellátási gondokat okozott az Északkeleti Hadműveleti Területen, amit a magyar közigazgatás a szovjet megszállásig nem tudott megoldani.[17]

 

*

 

Az itt bemutatásra kerülő két dokumentum az 1944-es kárpátaljai (Szolyva környéki) állapotokat – különös tekintettel  a közbiztonság kérdéskörére –  írja le. Az első forrás Vincze András hadműveleti kormánybiztos (a polgári közigazgatás vezetője) figyelmeztetése a lakosság számára, amely büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik a közbiztonságot, a törvényes, társadalmi rendet felforgató partizánokat támogatják. Ez az irat bizonyíték arra, hogy amíg a katonai közigazgatás a két – fent bemutatott, májusban földet ért – partizánosztag felszámolását végezte, addig a polgári közigazgatás is tevékenyen segédkezett a közbiztonság szavatolásában azzal, hogy a lakosság számára követendő rendszabályokat léptetett életbe (Lásd az 1. számú dokumentumot!).

A második, általunk közölt irat egészen unikális forrás. Szerzője egyrészt pillanatképet ad  komplex formában Kárpátalja olyan 1944-es társadalmi eseményeiről, amelyekről eddig nem rendelkeztünk ismeretekkel, másrészt kritikát is megfogalmaz a magyar közigazgatás működésével kapcsolatban. A jelentés összeállítója Hunyadi-Búzás[18] őrnagy, a 9. szolyvai hadiüzem személyzeti parancsnoka, akinek a közvetlen közelében[19] értek földet május 5-én és 10-én éjszaka a szovjet diverzánsok. Sőt, helyiek jelentése szerint a Szolyvától 4 km-re lévő Szuszkóújfalu (Сусково–Szuszkovo) községen a partizánok át is haladtak menekülés közben.[20] Tehát e hangulatjelentésben a szemtanú hitelességével számol be az őrnagy a magyar közigazgatásnak a diverzánsok megjelenésére adott reakciójáról, amit ő egyébként elégtelennek ítélt meg.[21] Ezzel párhuzamosan jelentésében sajnálatát fejezte ki, hogy a magyar katonai alakulatok rekvirálásra ragadtatták magukat Kárpátalja nemzetiségi területén a polgári lakossággal szemben. Figyelmeztette is a magyar közigazgatást arra, hogy e meggondolatlan intézkedések miatt hosszútávon a helyi szláv lakosság illojálissá válik, és a szovjet diverzánsok táborát fogja gyarapítani. Vagyis az őrnagy magyar szempontból presztízskérdésnek tekintette a partizánok legyőzését. Azt, hogy Hunyadi-Búzás őrnagy aggályai mennyire valósak voltak,[22] azt jól bizonyítják a történelmi események, hiszen 1944 kora őszén már a magyar közigazgatásnak is volt tudomása arról, hogy a nemzetiségi lakosság gyakorta csatlakozik a diverzánsokhoz. Katapán Ottó rahói erdőigazgató röviden így foglalta össze szeptember utolsó napjaiban a helyzetet: „Amint hallom, a kőrösmezői bíró maga szervezte az embereket, kiment az erdőbe s partizánkodni fognak inkább, mint eljönni, persze az oroszok mellett”.[23]

 

 Az ungvári Horthy Miklós tér (ma: plosa Naroda) 1944 második felében

Forrás: Fortepan 175285. Fortepan / Vörös Hadsereg

 

Hunyadi-Búzás májusi hangulatjelentéséből a közbiztonsági állapotokon kívül megismerhetjük a holokauszt lokális szintjének egyes eseményeit, így például a zsidó lakosság vagyonának a hadiüzemi munkások részére történő szétosztását. A jelentés révén bepillantást nyerhetünk a nemzetiségi, hadiüzemi lakosság kiábrándító szociális helyzetébe, de az 1944 májusában akadozó hadiüzemi termelésbe is. Mindezek olyan részinformációk, amelyek egyáltalán nem képezték tárgyát eddig a Kárpátaljával foglalkozó szakmunkáknak (Lásd a 2. számú dokumentumot!).

 

 

Dokumentumok

 

1. dokumentum

 

Vincze András altábornagy, hadműveleti kormánybiztos rendelete a rögtönbíráskodás bevezetéséről az Északkeleti Hadműveleti Területen

Ungvár, 1944. május 22.

100.076/1944. sz.

FIGYELMEZTETÉS.

 

            Figyelmeztetem az ungi, beregi, ugocsai és máramarosi hadműveleti terület lakosságát, hogy a felségsértés, hűtlenség [az iratban kiemelve – megj. K. Gy.] stb. bűncselekményekre rögtönbíráskodás (statárium) áll fenn és azok elkövetői halállal bűnhődnek [az iratban kiemelve – megj. K. Gy.].

            Hűtlenség bűntettét követi el hadműveleti területen többek között az is, aki partizánokat, kémeket, államellenes szervezet tagjait, katonaszökevényeket, állítólagos menekülteket rejteget, velük együttműködik, nekik szállást vagy élelmet ad, továbbá ha ilyen személyekről tudomást szerez és azt a honvédségnek, csendőrségnek, rendőrségnek vagy a községi (városi) elöljáróságnak azonnal be nem jelenti. Hűtlenség bűntettét követi el az is, akinek tudomása van ejtőernyős leszállásról, valamint ellenséges repülőgépekről ledobott mindennemű fegyver, lőszer, robbanóanyag, robbanószer továbbá egyéb tárgyakról, értékekről, pénzről, röpiratokról stb. és mind erről a hatóságoknak azonnal jelentést nem tesz, illetve azokat be nem szolgáltatja.

            Felhívom a lakosságot, hogy akinek engedélynélküli lőfegyvert, továbbá harci eszköz, lőszer, robbanóanyag, robbanószer végül az ellenség által repülőgépről ledobott, vagy más úton az országba juttatott bármely tárgy van a birtokában vagy ilyesmiről tud, azt azonnal szolgáltassa be [az iratban kiemelve – megj. K. Gy.], illetőleg jelentse be a honvédségnek, csendőrségnek, rendőrségnek, községi (városi) elöljáróságnak vagy a községi bírónak, hogy a súlyosabb következmények terhe alól mentesüljenek.

            Miután pedig a Huszt környékén felderített eset[24] óta Kárpátalján elszórva már máshol is feltűntek ejtőernyős partizánok, ismételten rámutatok arra a veszedelemre, amely a zsidó irányítás alatt álló bolsevizmus részéről az ország lakosságát fenyegeti. Mindannyian halljuk az oroszországi harctérről visszatérő katonáinktól az ottani állapotok borzalmasságát, láttuk az onnét menekülő lakosság szekérsorait, láttuk és hallottuk a menekülők siralmát. Álljon mindenki előtt intő példaképpen a szerencsétlen Lengyel-, Észt- és Lengyelország, Litvánia és Ukrajna szomorú sorsa, ahol a szovjet a vezető embereket kíméltelenül kiirtotta s azután a fejetlenül magára maradt népet a legnagyobb elnyomásnak veti alá.

              Ismételten és a legkomolyabban felszólítom tehát az ország minden józan keresztény polgárait, hogy a tőle telhető legnagyobb mértékben igyekezzék meggyőzni polgártársait arról, hogy e felhívásom nemcsak a szövetségeseinkkel együtt óriási erőfeszítéssel viselt háború mielőbbi győzelmes befejezése érdekében áll, hanem az e felhívásban szerinti magatartás egyúttal mindenkinek jólfelfogott egyéni érdeke is.

 

            Ungvár, 1944. május 22.

Vincze András

kormánybiztos.

 

UA-KTÁL-94-2-2014. 56. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részlege. Ungvár megyei város polgármesterének iratai]. Plakát.

 

 

 

2. dokumentum

 

Hunyadi-Buzás őrnagy, a szolyvai VIII/9. hadiüzem személyzeti parancsnok 1944. májusi havi hangulatjelentése a kassai VIII. honvéd hadtestparancsnoksághoz

 

Szolyva, 1944. május 31.

 

Másolat.

 

M. Kir. VIII/9. hadiüzemi személyzeti parancsnok.

Szolyva, postafiók 9.

Másolat

5/5. 1944. kt. szám.

 

Hangulatjelentés 1944. évi május hóról.

 

M. kir. kassai VIII. honvéd hadtestparancsnokság

hea [hadtes hadiüzemi előadó])

Szolyva, 1944. május 31.

Kassa.

F. évi május havi hangulatjelentésemet az alábbi kiegészítésekkel terjesztem elő.

 

  1. A hangulatot befolyásoló részletkérdések:

 

1. Élelmezés

a./Szolyva Falepárló Rt. szolyvai fióktelepe, Szolyva. (alábbiakban „Szolyva”)

Minden rendben, 6 zsák rizs kiutalása folyamatban van.

b./Kovácsréti Fűrész és Faipari Szövetkezet, Kovácsrét. (alábbiakban „Kovácsrét”)

Minden rendben.

c./ Újhelyi József bérfűrészüzeme, Majdánka. (alábbiakban „Majdánka”)

d./ Dr. Kricsfalussy Hrabár Endre bérfűrészüzeme, Ökörmező. (alábbiakban „Ökörmező”)

Kapott 200 kg étolajat, azonkívül az erdőmunkásai részére mu. vez. törzs-től [munkaszolgálatot vezető törzstől – megj. K. Gy.] külön ellátmányt.

 

2. Lábbeli ellátás.

a./ „Szolyva”

Érkezett újabb kiutalás 50 pár férfi lábbeli fejelési anyagra és 14 pár kész női cipőre.

b./ „Kovácsrét”

Nincs jelenteni való.

c./ „Majdánka”

Az újonnan felvett munkásai lábbeli nélkül vannak.

d./ „Ökörmező”

Az új munkásai lábbeli nélkül vannak.

 

3. Ruházat- munkásruházat.

a./ „Szolyva”

Központi ellátásból érkezett újabb kiutalás 164 egységcsomag férfi ruhaanyagra és a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületétől felhívás további kész ruha és ruházati anyag igénylésére. Átvétel, illetve igénylés folyamatban van.

b./ „Kovácsrét”

Kapott felhívást Textilgyárosok Országos Egyesületétől ruházati anyagigénylésre. Igénylését láttamoztam és továbbítottam.

c./ „Majdánka”

Nincs javulás.

d./ „Ökörmező”

Nincs javulás.

 

4. Lakásügyek.

a./ „Szolyva”

Fűrészüzem leállítása folytán – noha a létszám felére csökkent – munkások lakásügyében nem történt számottevő változás. Lakótelepek (szolgálati lakások) kiürítése nem volt keresztülvihető, egyrészt régi munkások iránt kíméletből, másrészt sok katonai behívás miatt. Zsidó lakások [utólag, tollal odaírt szó – megj. K. Gy.] leltározása és kiürítése még nem fejeződött be.

b./ „Kovácsrét”

c./ „Majdánka”

d./ „Ökörmező”

Szórványosan mindenütt igényeltek arra rászorulók zsidólakásokat. Igények részint katonai igénybevételek, részint megoldatlan leltározási feladatok miatt még nem nyertek kielégítést.

 

5. Tüzelőanyagellátás.

Nincs jelenteni való.

 

6. Munkabérügyek.

Általános munkabérrevízió minden üzemben reménység tárgyát képezi. „Dolgozó Magyarság” ennek szükségességét állandóan felszínen tartja, és illetékes körök megoldási készségét hangoztatja.

 

7. Egyéb ügyek

a./ „Szolyva”

F. hó 2-án 194/kt. 1944. sz. alatt jelentettem a vegyiüzem termelésének csökkenését.

Faszén elszállítás kisebb zökkenőkkel megy. Májusban elment vg. [vagon – megj. K. Gy.] készlet 75 vg. vszk-nál [vasútvonal-parancsnokság szállítási kirendeltségnél  megj. K. Gy.] kocsik rendelkezésére bocsátását tovább szorgalmazom, hogy cséplésre ezen fontos üzemanyag rendeltetési helyére beérkezzék.

Nyersanyag ellátását további veszély fenyegeti. Munkásai zömét Galambos és Polena községek elöljáróságának helytelen intézkedése folytán katonai karhatalom május elején elhurcolta erődítési munkára. Csak a 681. mu. vez. törzsnél Ungváron történt személyes közbelépésem után sikerült ezeket az üzem részére visszakapnom. Másrészt zavarólag hat az erdőkitermelésre az orosz ejtőernyős partizán osztagok fellépése. Erről 11. pont alatt részletesen fogok megemlékezni.

Kőszén üzemanyag kellő mennyiségben érkezett. Készlet kb. 4 hétre elegendő.

Kitelepített zsidó földjeinek bérbeadásából és állatállományának értékesítéséből a hü. [hadiüzem – megj. K. Gy.] alkalmazottai arányosan részesültek.

Az üzem alkalmazottai a bombakárosultak felsegélyezésére 1061,60 pengőt gyűjtöttek. (75/sgt. sz. alatt külön jelentettem).

Az üzem fokozottabb biztosítása érdekében javaslatot terjesztettem fel 37/Om.biz. 1944. sz. alatt, ungvári hük. ea. [hadtestüzemi kém- és szabotázselőadó – megj. K. Gy.] és hea. [hírszerzési előadó– megj. K. Gy.] urak állásfoglalása útján Om. alo-hoz [Országmozgósítási alosztályhoz– megj. K. Gy.].

b./ „Kovácsrét”

Igazgatója lett Elekes Béla nyugállományú főhadnagy, Budapest székhellyel, aki évekkel ezelőtt a kovácsréti telepen töltött be rövid időn át üzemvezetői tisztséget.

Nyersanyag ellátásban további zavar volt, melyből kifolyólag az üzem május 22-ig állott.

Munkásai zsidó ingatlanok bérbeadásából és állatok értékesítéséből arányosan részesültek.

c./ „Majdánka”

            Újból katonai vezetés alá helyeztetett, illetve igénybevétetett. A HM. [M. Kir. Honvédelmi Minisztérium – megj. K. Gy.] és az Ip. M. [M. Kir. Iparügyi Minisztérium – megj. K. Gy.] vonatkozó rendeleteit f. hó 16-án hajtottam végre.

            A 24. erőd kirendeltség parancsnokának tájékoztatása szerint előreláthatólag még hosszú napokon át foglalkoztatva lesz. Üzemtulajdonos panaszkodik a kincstár vontatott fizetési teljesítése miatt, melyből kifolyólag a munkabérek fizetésében is késedelem fog beállni.

            Üzem biztosítása partizán-tevékenység miatt szükséges. Emiatt külön felterjesztéssel élek (37/Om. biz. 1944.sz.).

            Régi munkásai a katonai vezetés megszüntetése után, részben mezőgazdasági munkára eltávoztak.

            Munkásai zsidó ingatlanok bérbeadásából és állatok értékesítéséből arányosan részesedtek.

d./ „Ökörmező”

            Újból katonai vezetés alá helyeztetett és igénybevétetett. A HM. és Ip. M. urak vonatkozó rendeleteit f. hó 16-án hajtottam végre.

            Úgy, mint „Majdánka” hosszabb időn át dolgozni fog az erőd kirendeltség részére. Üzem panaszkodik, hogy a megállapított maximális bérvágási díj mellett heti 500 pengő ráfizetéssel dolgozik. Pénzét nehezen és késedelmesen kapja meg a kincstártól.

            Régi munkásai elszéledtek, új és gyengébb garnitúrával dolgozik.

            Biztosítása partizán veszedelem miatt indokolt. Külön felterjesztéssel élek. (37/Om. biz.1944. sz.).

            Munkásai zsidó ingatlanok bérbeadásából és állatok értékesítéséből arányosan részesültek.

 

II. Hangulatot befolyásoló külső ügyek.

           

A zsidók eltávolítása általában az egész vonalon érezteti jótékony hatását. Megszűnt a munkásság állandó injekciózása rémhírekkel, egy nyugodtabb közhangulat kialakítása megállapítható. Utórezgések velük kapcsolatban annyiban érezhetők, hogy a lakosság (munkások is) a bérbe kiadott földeken marakodik és egyesek már lakásokra jelentettek be igényt. Az állatok elárverezése körül a gyári tisztviselői kar példásan viselkedett, amennyiben onnan magát távol tartotta és mindent átengedett a bennszülött lakosságnak.

Ruházati és lábbeli anyagok további kiutalása központi ellátásból a „Szolyva”-nál további kedvező légkört teremtett.

Az ejtőernyős partizánok megjelenését a munkásság általában minden üzemnél aggodalommal vette tudomásul. Mivel annak idején egész Kárpátaljáról tömegesen szöktek ki Oroszországba, s alig van család, melynek hozzátartozója, rokona ezek közt nem volna és tudomással bírnak ilyenek ledobásáról, mindenki fél rokona visszatérésétől, mely körülmény őt bajba keverheti. Propagandám ezen a vonalon odairányul, hogy a kiszököttel minden lelki kapcsolatot meg kell szakítani és megjelenés esetén őt a hatóságok kezére kell juttatni.

Eddigi tapasztalatok szerint igyekszik is a lakosság a hatóságoknak segíteni, Kovácsrét és Ökörmező körletében a lakosság értesíti a csendőrséget a felmerült esetekről, sőt két ízben jutatott gyanús egyéneket csendőrkézre. Rókamező határában a polgári ruhás géppisztolyos csendőrnyomozót is partizánnak nézték és erről azonnal jelentettek.

 Üzemem területén észlelt partizán mozgalomról 222/kt. 1944. sz. felterjesztésemben[25] külön jelentettem. Abban kitértem arra, hogy a leküzdésre álló alakulatok – mivel jórészt nem harcos gyalog erők – nem alkalmasak ilyen nagy fáradalmak és harci kedvet megkövetelő feladatra. Hozzáfüzöm még ezen megállapításomhoz azt is, hogy sem harcikedv, sem az önfeláldozásig menő kötelességérzet nincs meg az emberekben és ebből származik a huzavona, az eredménytelenség. Talán nem lépem túl a kritika határát, ha azt állítom: félnek. Egy esetben vacsora főzés közben bukkantak rá partizán csoportokra és ahelyett, hogy megközelítették és körülzárták volna őket, már messziről lövöldöztek és így időt engedtek nekik, hogy egérutat nyerhessenek. Egy másik esetben bekerített csoportot engedtek kisiklani.

A partizánok kiirtása pedig országos érdektől eltekintve presztízskérdés is, mely felett nem lehet könnyelműen napirendre térni.

Harcteret járt magasrangú bajtársak véleménye, hogy a németek ezen a téren úgy a Balkánon, mint Oroszországban pótolhatatlan könnyelműséggel jártak el. Reméljük, hogy mi tanulunk ebből és nem fog a betyárvilág újból feléledni, s nem fog az a helyzet bekövetkezni, mint a Balkánon, ahol seregtestekkel kell formális hadműveletekkel a hátországot megtisztítani.

Ugyancsak jelentettem 221/kt. 1944. sz. alatt elvonuló csapatok fegyelmezetlenségéről. Az a szegény gyári munkás, akinek sertését, birkáját, tehenét vagy baromfiát elrabolták nekem nem mondja mit érez, mert fél tőlem: tudja, hogy én is ahhoz a testülethez tartozom, mely benne a közrend, vagyonbiztonság és magántulajdon szentségébe vetett hitet megingatja. De én tudom, mit gondol és mit érez: azt is tudom nemzetvédelmi előadásaim falra hányt borsóként fognak megbántott szívéről leperegni. De nemcsak a védtelen ruszin és anyaországi telepesben maradt benne a tövis.

Mérhetetlen szomorúság tölti el ilyen esetek hallatára és rendhez és fegyelemhez szokott öreg katona szívét is. Itt több történt, mint az egyszerű fegyelmezetlenség. Itt jelenséggel állunk szembe, melyek a katonai intézmény örökérvényű elveit, háborús és békeszolgálatunk múltját, katonai nevelésük gerincét taposták össze sáros csizmával. Történt pedig ez akkor, amikor a csapat még harcban sem volt, és az ország területét még el sem hagyta, akkor mutatkoztak már züllés jelei, amikor még nem volt az a háború szenvedéseiben megtörve, s amikor nem késztette az önfenntartás ösztöne végső megoldásra. Az első világháborúban állítólag Sabác bevételénél volt két órai szabad rablás engedélyezve, de nem súlyos következmények nélkül. Amikor József főherceg hadosztálya utána Galíciába került, szemem láttára kellett a hadosztályparancsnok rendeletére a fosztogató huszárokat a helyszínen agyonlőni.

Kérdezni kell ezután, lehet-e nyugodt lélekkel több napos szolgálati útra az otthonból eltávozni? Nem arra tér-e az ember vissza, hogy otthona fel van dúlva és egy tisztességes élet minden szerzeménye, ruházat, értéktárgyak, berendezés tönkre téve? A munkácsi eset erre példát szolgáltatott![26] De azt is meg kell kérdeznem: csodálkozni fogunk-e azon, ha a kifosztott polgári lakosság a partizánok táborába menekül, hogy azok soraiból álljon bosszút a rajta elkövetett sérelemért? És hol volt a parancsnok? Nem visszhangzott a lelkiismeretében az eskü szava? Nem forrott fel benne a katonavér, amikor a gondjaira bízott honvédot, akinek a szolgálati szabályzat I. rész szerint hivatása: „A belső rend és biztonság fenntartása és az ország határainak megvédése.” [eredeti iratban kiemelve – megj. K. Gy.] … a harmincéves háború zsoldosának etikai színvonalára látta lesüllyedni?

Lehet szépíteni a dolgot, de csak vérszegény érvekkel. Köztudomású a seregtestek intézetek nélkül érkeztek be egy javakban szegény felvonulási térségbe, ahol ellátó szervei nem tudták feladatukat az anyaországi igényekhez mérten megoldani. De ha rekvirálásra van szükség, mért nem végzi azt az arra hivatott közeg, a politikai hatóságokkal karöltve, ahogy azt a törvény azt előírja. És miért kell polgári ruhadarabokhoz, értéktárgyakhoz hozzányúlni?

Jelentem még, hogy az egyik közeli községben kihelyezett karhatalmi járőr kocsmázása és ki nem nyomozott állítólagos visszaélései miatt a 64. páncélos osztályhoz fordultam rendcsinálás miatt.

A zsidó vagyonok leltározása és összegyűjtése Szolyván példásan rendben folyik. Nem ezt láttam azonban Volócon. Ottan „ük. vonalon” ellenőrzött üzemem látogatása alkalmával szabályszerűen lepecsételt [eredeti iratban kiemelve – megj. K. Gy.] zsidóházra hívtam fel a csendőrőrs figyelmét, melynek ablakai keretestől be voltak verve és berendezése fel volt dúlva. (Párnákból kiürített toll arasznyi vastagon terült el a lakásban, szekrények kiforgatva. Ugyanakkor a csendőrőrs parancsnok egy másik gazdag zsidó házban folytatott leltározás ellen tiltakozott, ahol a csendőrség és községi elöljáróság csendőrség közbejötte nélkül működött).

Német alakulat (kisebb) e hónapban csak Szolyván tartózkodik. Példás a rend! Állomásparancsnok úr ezek szolgálatát is szabályozta, szolgálati közegei nála kihallgatáson jelentkeztek, barátságos együttműködés teljes.

 

Hunyadi-Buzás őrnagy, sk.

A másolat hiteles!

Szolyva, 1944. május 31.

A M. Kir. VIII. honvéd hadtestparancsnokság

II.oszt. hük. ea. [hadtestüzemi kém- és szabotázselőadó – megj. K. Gy.]

Ungvár.

Felterjesztem.

Hunyadi-Búzás őrnagy, sk.

A másolat hiteles!

Ungvár, 1944. június 1.

Pecsét (Kárpáti Közigazgatási és Gazdasági Parancsnok)

 

HU-MNLOL-K149-169.d.-1944-10-3.sz.n. 112–116. [Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár. A Magyar Királyi Belügyminisztérium iratai.]

 

 


[1] A tanulmány megírásához nyújtott támogatásukért szeretnék köszönetet mondani Morvai Tündének, a MTA Határon Túli Magyarok Titkárság osztályvezetőjének, Oberfrank Ferencnek, az MTA Köztestületi Igazgatóság igazgatójának, illetve Rémiás Tibornak, a Jósa András Múzeum igazgatójának. Külön szeretnék köszönetet mondani Illésfalvi Péter hadtörténésznek, aki segített feloldani a katonai megnevezések rövidítéseit.
 

[2] Elhatározták, hogy mozgósítják az ungvári 24. honvéd gyaloghadosztályt, megerősítik legénységgel a határvidéki erődítéseket, valamint a csendőrségi és rendőrségi szerveket. A lakosság megbízhatatlan részét az ország belső részébe kívánták telepíteni.
 

[3] Haraszti György (szerk.): Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Budapest, 2007. 304.
 

[4] HU-HL-I 89-VKF-1944-1. oszt-7. sz. n.-16–19. [HM HIM Hadtörténelmi Levéltár. Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnök iratai]
 

[5] Az Országgyűlés 1944. április 5-én fogadta el az ún. különleges közigazgatási szabályokat (1.500/1944. ME.) kimondó rendeletet. Ennek értelmében a polgári közigazgatás mellé, a hadviselés érdekében katonai közigazgatást hoztak létre 1944. április 1-ei hatállyal, anélkül, hogy a polgári közigazgatást felszámolták volna. 
 

[6] Kosztyó Gyula: Kárpátalja, mint Északkeleti Hadműveleti Terület (1944). Doktori disszertáció. Budapest [Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar], 2020. 31–35.
 

[7] UA-KTÁL-47-1-412-7. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részleg. Ung vármegye főispánjának iratai]
 

[8] UA-KTÁL-94-2-2392-65. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részleg. Ungvár megyei város polgármesterének iratai]
 

[9] Kosztyó: i. m. 152.
 

[10] Ezek a pártok a következők: a Független Magyar Polgári Párt, a Független Magyar Szocialista Párt, a Polgári Szabadság Párt, a Nemzeti Tábor-Magyar Szociális Népmozgalom. HU-MNL-OL-K 149-651-5-26-I–II-32. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Polgári kori kormányhatósági levéltárak. Belügyminisztériumi Levéltár. Belügyminisztérium. Rezervált iratok]
 

[11] Veghes Mykola: Kárpáti Ukrajna belpolitikai helyzete. In: Kárpátalja 1938–1941. Magyar és ukrán történeti közelítés. Szerk. Fedinec Csilla. Budapest, 2004. 30.
 

[12] 1939. szeptember közepétől Kárpátalja és a Szovjetunió 150 km hosszan volt határos Lengyelország német-szovjet felosztását követően.
 

[13] Már 1943 nyarán megváltozott a hadi helyzet, hiszen a Vörös Hadsereg jelentős mértékben előre tört a keleti fronton, 1944. január 27-én felmentették Leningrádot, majd néhány hónap alatt jelentős csapást mértek a német Dél Hadseregcsoport Erich von Manstein által vezetett páncélos hadseregére Korszuny-Cserkasz térségében, március elejére a Vörös Hadsereg a keleti Kárpátokig nyomult előre.
 

[14] 1944 előtt is érkeztek szovjet diverzánsok, de ezek annak ellenére, hogy szervezkedésüket titokban végezték, a magyar közigazgatás felszámolta őket. Ilyen volt Borkanyuk Elek (Oleksza) egysége, amely 1942. január 4-éről 5-re virradó éjjel ért földet Kőrösmezőn. A hat fős osztag bevetése teljes kudarcot vallott, mivel a csendőrség a nyomukra bukkant, és felszámolta az egységet. Borkanyukot elfogták, majd a budapesti királyi törvényszék kötél általi halálra ítélte, a kivégzésre 1942. október 3-án Budapesten került sor. 1943 őszén ért földet Pataki Ferenc ejtőernyővel Huszt környékén. Soknemzetiségű csoportjának tevékenysége szovjet agitációban, illetve szabotázs akciókban merült ki. A magyar kémelhárítás sikeresen beépült a partizánosztagba, és 1944. február 28-án Huszton rajtuk ütöttek. A törvényszéki tárgyalás során tíz elfogott gerillát halálra ítéltek, további kétszáz főre pedig hosszabb-rövidebb fegyházbüntetést szabtak ki. Kosztyó Gyula: Kommunista ejtőernyős partizán-bevetések Kárpátalján (1942–1944). Együtt, 2013/6. 76–79.
 

[15] Olasz Lajos: A rendvédelmi erők harca a szovjet ejtőernyős partizánok ellen (1943. augusztus – 1944. augusztus). Rendvédelem-történeti Füzetek, 2018/56. 75.
 

[16] Olasz i. m. 76–77.
 

[17] Kosztyó 2020: 81–105.
 

[18] Valószínűleg Hunyadi-Búzás Béla (1892-?), aki 1944-ben honvéd üzemellenőrző tisztviselő minőségben végezte munkáját az azévi rangsorolás szerint. Később szovjet hadifogságba esett, ahonnan hazaért.
 

[19] Légvonalban Beregforrás 15 km-re, Bárdháza 20 km-re van Szolyvától. A források szerint azonban a fent bemutatott két partizáncsoport a keleti front felé menekülve elhaladtak a Szolyva melletti erdőségben is.
 

[20] Szuszkóújfalui lakosok teheneiket legeltették a mezőn, amikor észrevették, hogy géppisztolyos idegenek rejtőzködnek az erdő szélén, akik azután gyorsan eltűntek. UA-KTÁL-725-1-322-1. [Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi részleg. Szolyvai járás főszolgabírójának iratai]
 

[21] Joggal feltételezhető, hogy az őrnagy azért volt ezen – a valóságnak ellentmondó – véleményen, mert nem rendelkezett semmiféle információval a szovjet ejtőernyősök leküzdéséről (mivel azok bizalmas információk voltak). Nem látott bele azokba a hatósági levelezésekbe, amelyek a helyi katonai és polgári szervek között zajlottak le a diverzánsok hatástalanítása ügyében, így nem tudhatta, hogy a két partizán-egységet a magyar közigazgatás összehangolt munkában sikeresen felszámolta.
 

[22] Bár azt meg kell jegyezni, hogy a nemzetiségi lakosság hangulatváltozásaiban szerepet játszhatott a munkanélküliség és az infláció is.
 

[23] HU-MNL-OL-K 542-1944-1-4-14. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Polgári kori kormányhatósági levéltárak. Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár. A Máramarosszigeti Erdőigazgatóság iratai]
 

[24] Pataki Ferenc kémhálózatának felszámolása a huszti Logojda-házban, 1944 februárjában.
 

[25] A szóban forgó jelentést nem sikerült megtalálnunk.
 

[26] Az őrnagy nem részletezte az esetet pontosabban, és a levéltári iratokban sem találtunk erről információkat.

Ezen a napon történt december 02.

1915

Albert Einstein közzéteszi a relativitáselméletet.Tovább

1915

Befejeződik a IV. isonzói csataTovább

1917

Befejeződik az I. piavei csata.Tovább

1944

Szegeden megalakul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front.Tovább

1956

Fidel Castro, Che Guevara és harcostársai megérkeznek a Granma fedélzetén Kuba partjaihoz, partra szállnak Kuba Oriente tartományában, és...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő